Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-16 / 296. szám
PILLANATKÉPEK r Uriasszonv Lefátyolozott arccal lépett az irodába. Csipkekesztyűs kezében' gyöngysort morzsolt. — Csak bejöttem szólni, hogy ha valaki bútorozott szobát keresne, hát kérem- szépén hozzám küldeni. Nekem van szép szobám, drága bútor van benne. Kiadnám valami jóra- valö fiatalembernek... És megmondta a címet. — Nem tetszik tudni valakit, aki érdeklődött? — De igen. Egy doktor az SZTK-ból. Esetleg ha arra tetszik menni, megmondom a nevét, biztosan örömmel venné... Sértődöttre vált az asszony arca. Egy kicsit mintha megnőtt volna a büszkeségtől, úgy mondta: — Mit képzel? Én uriasszony vagyok! Csak nem fogok menni kínálni a szobát!... Becsapta maga után az ajtót. A doktor elment megnézni a lakást. Előbb a kapuban végig kellett hallgatnia a feltételeket, csak aztán mehetett be, hogy lássa az agyondicsért antikbútoros szobát Antiknak éppen úgy antik volt a bútor, hanem mindent vastagon belepett a por. A padló koszos volt. Mindezen túl a falakon virágzott a penész és a pókháló. De legelviselhetetlenebb a dohos szag volt. — Nos? Ugye cuki kis szoba? Kérem, itt jól fogja érezni magát... — mondta nevetgélve az özvegy. — Hát mondjon véleményt, hogy tetszik? Kényelmes? — I... igen Kényelmes, de... a takarítás... Sértődöttre vált az asszony arca. Egy kicsit mintha megnőtt volna a büszkeségtől, úgy mondta: — Mit képzel?! Én uriasszony vagyok!... (Sz—S.) A »zeniéire* példamutatás sikere Kemccsen: Számos középparaszt és iá gazda választotta a szövetkezetét Hendzsel Kálmán és Koós Imre, a gacsályi Dózsa Tsz mesterei nagyon megbecsült és elégedett tagjai szövetkezetüknek. 100- -"00 munkaegységet „kalapácsoltak'’ össze eddig. |/" emecsén már évek óta ered- ményesen működik az Új Élet Termelőszövetkezet. Ebben az évben is 40 forinttal fizetnek egy munkaegységet. A szövetkezetbeliek idejében végeztek minden mezőgazdasági munkával. Nem ritka az olyan szövetkezeti tag, aki 300—400 munkaegységet teljesít. Négyszáz munkaegységet teljesítő tsz-tagnak pedig már 15 ezer forint tiszta jövedelme van a közösből. Ezenkívül terem a háztáji gazdaság és a háztájiban tartott jószág- állomány is szépen jövedelmez. A közösbeliek jövedelmének fo-' kozatos növekedése mellett említésre méltó az is, hogy évről-évre arányosan növelik a közös vagyont, eszközölnek saját erejükből olyan beruházásokat, amelyek később éreztetik majd kedvező hatásukat. A közös gazdasag eredményei- I nek megismerésével, az ország- j gyűlésen elhangzott feladatokat 1 megértve, egyre több kemecsei dolgozó paraszt szakít a kispar- cellás gazdálkodással és lép be a termelőszövetkezetbe. Két hét alatt számos család választotta a nagyüzemi gazdálkodást. Néhány héttel korábban a kommunisták taggyűlésen vitatták meg a mezőgazdasági termeléssel, a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésével összefüggő kérdéseket. Megállapították, hogy — mint az ország többi részén — Kemecsén is megérettek azok a feltételek, amelyek a'apján előbbre lehet lépni Mi is a művészet ? És mi a giccs ? Előzménye van a dolognak. Sokat beszéltek már arról a szabolcsi festők, hogy egyszer valamiképpen fel kellene már rázni a közvéleményt, ne tűrjék meg a giccseket még az éttermekben, cukrászdákban sem. Dehát mi is a giccs tulajdonképpen? Először azt kellene elhatárolni a hozzá nem értő emberek előtt. Így született meg ez a párhuzamos kiállítás az új múzeumi helyiségben. Párhuzamos azért, mert az egyik, nagyobb teremben Berki Nándor szobrászművész és két festőművész, Berecz András és Páll Gyula közös képzőművészeti kiállítása nyílt meg, a másikban pedig a jellegzetes gicesek kiállítása. És így együtt, különösen a giccseket magyarázó szöveggel, nagyon szemléletesen mutatja be, mi is a különbség az ihletett művész alkotása és a minden művészet nélküli mázolmány között. Az ötlet igen jó volt, a megvalósításért elismerés illeti a művészeket. Érdemes lenne még számos helyen bemutatni ezt a „kettős” kiállítást. Mert túl azon, hogy a giccsek ellen is jól harcol, a képzőművészeti rész igen szép, és jó. Művészet ez, tormák, színek táncoló játéka, kedves a szemnek, ízlésnek. Végigtekinteni Berki szobrain, amint középen egymásután sorakoznak, s az alakok mozdulatai szenvedélyt tükröznek. S témáik? Csak néhányat említsünk: varrónő, napszámosnő, aratónő. vöröskatona. Reális megjelenítésben, kicsiny formában is monumentális hatással vonzzák a néző tekintetét ezek a szobrok. Semmi felesleges mozdulat, forma. Egyszerűségében, tömörségében hatnak a téma kifejezésére. Az aratónő homlokához emelt kézzel pihen meg egy pillanatra. A munka nehéz, de a gyenge asszony erősebb a természetnél. Az ember diadalmaskodó akarata, az asszony izmos szépsége ölt formát az elképzelésben. A vöröskatona mór jobban ismert, külföldi kiállításon is szérepelt. Tömör, súlyos, cél- fudatos. Szeretnénk már látni méreteiben is nagyobb szobrokat— azért mondom, hogy méreteiben, mert tartalomban, kifejezésben mind nagyok ezek. A két fiatal festőművész változatos eszközöket mutat be. Olaj, pasztell, akvarell, szén, ceruza egyként szerepel. Közös jellemzőjük, hog> színesek, keresik az élénk, vidám színharmóniákat. Berecz azonban inkább ragyogtatja a színeit, Páll Gyula halkabb, de stílusában szenvedélyesebb, lendületesebb. Képeik nagyreszét már láttuk valamelyik kiállításon. De ez itt nem hátrány, hiszen összegyűjtött alkotásokról beszélünk. Éppen ezért érdekes is, mert némi következtetést enged meg, fejlődésük útjáról. Berecz „Nő a fotel- ben”-je még erősen Studium jellegű, színek fo- gottabbak, míg új képe, az „Öreg paraszt” portréja már felszabadultan kevés eszközzel, élénk, de teljes harmóniában ölelkező színekkel alkotott kép. S közben jó képek sora: az „Olvasó nő”. Munkásfestők, tokaji tájképek, s a nem oly régi „Szabolcsi almák”, amely kétségtelenül egyik állomása volt ennek a tudatosan kereső. elmélyült fiatal művésznek. Páll Gyula rajzol. Ha fest, ha ceruzát fog kezébe, ha pasztell-krétát, örökké rajzol. S ez a rajzos lüktetés érzik képein. Sajátságos, egyéni ez a stílus. Néhol talán túl oldottak a színek, de biztos kézzel, s lendületesen alakulnak ki a képek. Kár, hogy sem katalógus, sem a képek alatt egyetlen sor nem árulja el a képek címeit. Csak az előző kiállításról emlékszünk még a ..Brigód-megbeszélés”-re, amely itt is egyik legjobb műve, paraszt portréja, amely ugyancsak jelzi, ez az út, amely oly kedves festőnknek, s amelyen haladni is akar. De sok új pasz^ellt is látunk. Ezek teljes könnyedséggel, rajzi és színhangulattal megoldott művek. Különösen tetszett egy harsány, napos utcarészlet, és igen szépek a téli, szürkeségükben is rendkívül finom, árnyalt színeket melengető városrészlc'ek. • • Orom ess a kiállítás. remélhetőleg nem zárul be december 31-én, hanem még több helyütt is bemutatják. S öröm azért is, mert ösz- szegezíse nem csupán jóleső érzést keli, de fal - h'vja a képzőművész k figyelmét arra is, hogv még türelmetlenebbül forduljanak mai életünk ezernyi kérdéseihez, témáihoz. SB. a nagyüzem; gazdálkodás útján. S amikor a pártvezetőség arról beszélt, hogy mint mindig, ’ a párt most is elsősorban a kommunistákhoz fordul, s kéri: legyenek példamutató munkásai a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének. Az eredmény nem maradt el. Már a taggyűlésen bejelentette Lénárt János elvtárs, hogy belép a termelőszövetkezetbe. Ezután még több kommunista: Kulcsár Imre, Hajnal Sándor. Molnár Béla határozott hasonlóképpen. ' A tanácsülésen is napirendre ** kerültek a fejlesztéssel ösz- szefüggő kérdések. Mezősi Pál tizenhárom holdas középaraszt, tanácstag itt jelentette be, hogy a közös gazdálkodást választja. Utána több tanácstag szakított a fégi gazdálkodási formával és választotta a termelőszövetkezetet. Közéjük tartozik Tóth Gyula hét és fél, Novak András tíz, Kozma József tizenhárom holdas gazda is. Udvarhelyi István nemcsak mint tanácstag, hanem rnint a Hazafias Népfront községi bizottságának helyi elnöke is példát mutatott és 14 hold földjével lépett a termelőszövetkezetbe. A kemecsei egyénileg dolgozó parasztokat a Gyulatanyai Kísérleti Gazdaság és a Nyíregyházi Építőipari Vállalat munkásai segítik abban, hogy alaposan meggyőződve a szövetkezeti mozgalom előnyeiről, minél előbb a nagyüzemi gazdálkodás útját válasszák. Türelmes, meggyőző, felvilágosító munkával igazolják a párt- és kormány politikájának helyességét. A helyi pártszervezetek és a termelőszövetkezet, a tanács, s egyéb tömegszervezetek vezetői, dolgozói és tagjai és a most belépett dolgozó parasztok is bekapcsolódlak az agitációs munkába. Helyesen tette a pártszervezet, hogy az új belépő, tekintélyes középparasztok közül — többek között — Novák András tíz holdas újbelépőt is bevonták az agitációba. A népnevelők sokoldalúan fel- használták az országgyűlés legutóbbi ülésén elhangzottakat. Ezenkívül a helyi termelőszövetkezet eredményeire is bátran hivatkoznak. A tsz termésátlagai jóval magasabbak voltak, mint a kemecsei egyénileg dolgozó parasztoké. A Gyulatanyai Kísérleti Gazdaság dolgozói azt is elmondják itt, hogy gazdaságukban tavaly egy 400 holdas kukoricatáblán holdanként 32,2 mázsás (májusi morzsolt) átlagtermést értek el! (Nem tévedés: 32,2 mázsa szemes!) Egy mázsa szemeskukorica előállítási költsége 118 forint volt. Az idén ugyancsak 400 holdon termeltek kukoricát. holdanként 50 kiló terméssel többet, mint tavaly. Búzából az idén 19,67, vetőburgonyából 109 mázsát termeltek holdanként. Ha pedig a 119 holdas vetőburgonya táblán étkezési bugonyát termeltek volna, holdanként 140 mázsás átlagtermést értek volna el. Jellemző a gazdaság fejlettségére, hogy az idén is 31 ezer mázsa burgonyát tárolnak. A z Építőipari Vállalat dolgo- ^ zói a nagyüzem előnyeinek ismertetése mellett a munkásosztály testvéri segítségéről beszélnek, arról, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése nemcsak a dolgozó parasztság, hanem a munkásosztály és az egész . ország közös érdeke. A kísérleti gazdaság dolgozói, az Építőipari Vállalat munkatársai és a helybeliek türelmes, meggyőző munkája, nem utolsósorban a leghaladóbb kemecsei dolgozó parasztoknak az új gazdálkodási forma iránt tanúsított érdeklődése nyomán választották sokan e nagyközségben is a nagyüzemi gazdálkodást. (N. T.) Anyaggyűjtés hősben A bemutatkozás megtörtént, s elfoglaltam a kínált helyet a karoslócán. A háziasszony egyáltalán nem zavartatta magát. Nyugodtan gyúrta tovább a kis nyárfateknőben az ebédhez készülő tésztát. — Mindjárt jön a férjem — mondta a meglehetősen vastag, jótermetű, egészséges arcú vendéglátóm. — Nagyon főttételes az, tudja. Megköveteli. — Honnan jön? — A téeszböl. Ott dolgozik a hízóknál. Délre haza szokott lépni. — Gyerekek? — A fiam most érettségizett. Aztán még mindig tanul. .. Marikám is a téeszben van. Dohányt csomóznak. Nem hagyhattam tovább a riport anyaggyűjtésénél nélkülözhetetlen kérdést: — Hány éves tetszik lenni? — Mit gondol? Mostanában rengeteget csalódtam már az ilyen visszakérdezések miatt. Valósággal csúfot űz velem az emberismeretem. — Ki merek mondani... ötvenötöt. — Na-hát, ha-ha-ha-ha... Tehetiem-e egyebet, mint megint elpirultam. És így igen kényszeredett dolog a jóízű nevetéshez csatlakozni. Most sem sikerült. — Ajjaj, hány cipő kell még nekem addig.'? Tudja mennyi vagyok? Negyvenkilenc! No igen, a korai vénség megritkulásáról anyagot gyűjteni ez'ieig még eszembe sem jutott. Pedig érdemes lenne... a. b.
