Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-15 / 295. szám
Diplomáciai, óh ! O/i, de ismerő* ! Kitűnő angol vígjátékot pergettek a nyíregyházi moziban. A szereplők között több ismerős komiku*, a történet sem egészen ismeretlen. Mint bonyolódik bole egy kicsiny sziget ártatlan életébe az angol diplomáciai gépezet, s mint fújja fel az ügyet egészen a világ széles közvéleménye elé, mint válik ENSZVonaton A reménytelenül hulló, őszi ólmos eső miatt kissé kedvetlenül szálltunk be az üres vasúti kocsiba. Az első pillanatban úgy tűnt, hogy senkinek sincs ismerős úlitársa, do a néhány perc múlva felszállóknak aligha lett volna ez a benyomása. Csakhamar meghitt beszélgetés alakult ki a kocsiban. Ahogy már ez ilyen helyeken lenni szokott, itt is akadt valaki, aki szerette a saját hangját hallani, mivelhogy rajta kívül még jónéhányan hallhatták. Az ilyen hangadók beszédének elmaradhatatlan velejárója természetesen a humor is. A sarokban húzódó idősebb néni sem vol híján a tréfálkozó képességnek. Észre sem lehetett venni, olyan ügyesen siklott át egyik témáról a másikra. Még el sem csitult az egyik nevetés, újabb fűszeres megjegyzése késztette mosolyra hálás hallgatóit, hogy azok végképp elfeledkezzenek a kinti szomorkás időről. Nem emlékszem, hogy valaki kérdezte Volna, mégis rövidesen megtudtuk, hogy a néni már harmadszor ment férjhez. Sőt azt is, hogy az elsővel 27 évig élt együtt, a másodikkal és a harmadikkal már nem tudom, mennyit. Elmondta azt is, hogy mindegyik más természetű. Végső következtetésként aztán azt vonta le, hogy legjobb azért, ha . a férj mindjárt az elején rövidre fogja a gyeplőt, mart az a legbiztosabb. Mondanom sem kell, valamennyi férfi útitárs -r különösen a házasok — helyeslőén bólogattak. Mindennapos témára, az agitációra terelődik lassan a sző. A néni nem kevesebb vidámsággal beszél erről sem. felsorolja az okokat is. Megkapja mindjárt az öregségi járadékot, havi „fixnek” nagyon jó lesz. A kis földje után ' -megkapja a .földjáradékot. Mindezt azonban csak tartalék- , ^íak szánja, mert egyelőre a munkájából akar megélni. Ügy ' ®' et-zi. még egy darabig bírja a munkát. „Nem félek én egy í flseppett sem a belépéstől” — mondja olyan meggyőző hangon, hogy senki sem kételkedik benne. Egyéni létére úgy • ; bpszéi az egész mozgalomról, hogy egy agitátor sem különben. i " Elmeséli azt is, hogy az agitátorokkal hogy beszélt. *r£n már csak olyan vagyok, hogy ami a szívemen, az a- íszámon is. Nem bánom, hogy ki mit szól hozzá”. Jó vicce- fCdjen mondja el, hogy miként fogadta, kínálta őket, mit be- jízélgettek. Közben jókat nevet az egész kocsi. „Annyit azonban mondhatok, hogy finom, városi emberek mind. Nem sértenék meg az embert egy szóval sem.” Senkinek Sincs egy szó ellenvetése, egyetértőleg bólogatnak. v _________________ üggyé a dolog. Mondani sem j kell, hogy semmi, alapja nincs a gyanúnak, amelyet az angol diplomáciai attakok követnek, hegyhát a szigeten „valamit” találtak más országok kutatói. A brit oroszlán kimereszti karmait a sziget felé, csakhogy ez az oroszlán erősen kopottas már, foldozott diplomáciai bundája alól sovány gerince éktelenkedik, és karmai gyakran saját testébe marnak. Erős, egészséges kritika ez, csak a vége laposodik el. Érthetően. Világos, egyértelmű ítéletet nem mondhat az angol film saját kormányáról. És mégis, az az érzésünk, hogy nem egy angol miniszterelnök és nem egy angol diplomata áll a film humorának, gúnyjának előtérben, hanem a nyugati kormánykörök sok sok ismert vezéregyénisége, és a nyugati diplomácia, foltos, szennyes bundájában. Gondoljunk csak a miniszter könnyed elhatározására, amikor a sziget kettéválasztásáról van szó! Pár frázis, és íme, működni kezd az ENSZ szavazógépezete. És amikor az érdek úgy kívánja, ugyanazon a helyen, ugyanazon szigetről néhány másfajta frázis, és ugyanúgy működik az ENSZ szavazógépezete, a szigetet egyesíteni kell. Szétválasztani? Egyesíteni? Oly mindegy. Fontos a kapitalista államérdek, és a szavak mögé lehet bújni a világos gondolat elől. Lehet? Hát lehet a szavak mögé bújni? Gondoljunk csak a leszerelés vitáira. Az amerikai diplomaták nem szavakkal játszottak csupán, amikor hangoztatták a megegyezés fontosságát, de elvetettek minden ésszerű javaslatot? Nos, nem tudjuk, mi volt a film alkotóinak világos célja. Mi mindenesetre igen jól mulattunk, és felismertük nyugati ismerőseinket. Kár, hogy a film „szerelmes” betétjei enyhe szen- timeníalizmusukkal néhol bosz- szantottak bennünket. Dehát ez legyen a legkevesebb! Taxin jöHek — riadóaufón mentek PÁRIZS, dec. 13. Nem mindennapi tüntetés , színhelye volt hedd délulán a párizsi Concorde tér. Nyolcvan-száz fehű- nően kifestett hölgy verődött csoportba és kiáltozta ez idegenek számára érthetetlennek tűnő jelszót: ,,Nyissák meg a hoteljeinket!” A párizsiak tudták, miről van szó: a nők a kormány minapi szigorú rendszabályai ellen tiltakoztak, amelyek többek között a kétes hírű szállodáic bezárását vonták maguk után.... A kiáltozok a nemzetgyűlés épülete elé akartak vonulni, hogy ott is hangot adjanak kívánságuknak, de a kivonult rendőrség visszaverte rohamukat. Sokan erre taxiba vágták magukat, a gépkocsit megállították a Bourbon- palola előtt, s a taxi ablakából kiáltották jelszavaikat. A rendőrségnek végül is sikerült összeszednie a tüntetőket és a nők riadóautókon távoztak taxik helyett. Melyek a legjobb munkamódszerek? Javaslatok — képekben l undor foio-kiállitást rendeznek histardnn A kisvárdai járási művelődési ház nem első ízben valósít meg érdekes és hasznos elgondolást, amikor most a közeli napokban megnyitja foto szakkörének kiállítását. A kiállítás a szokványtól erősen eltér, mivel az esztétikai . látványosságon túl gondolati célokat is kitűzött. A szakkör tagjai művészi felvételekre törekedve, olyan témakörökhöz nyúlták, amelyek képekben való illusztrálásával segítséget nyújtanak a falunak, a termelőszövetkezeteknek. A foto anyag széleskörben mutatja be a jól dolgozó termelőszövetkezetek munkamódszereit, népszerűsíti az olyan munkálatokat, amelyek kívánatosak, például a sajáterejű szerfás építkezéseket, a nagytömegű szárnyasjószág tenyésztését, a helyes gyümölcsfa gondozást. Ezeken kívül képeket mutat be a múlt rendszer cseléd-nyomoráról, és a ma gazdag építkezéseiről. A kiállítás Kisvárdán nyílik meg, de anyagát be akarják mutatni a járás többi községében is. Saját erőből megtoldottak a tervezett építkezést. A csengersimai Búza- kalász tagjai két darab 50 férőhelyes szerfás istálló építését tervezték eredetileg. A kivitelezéskor saját anyagokból megnagyobbították az építményt, igy jóval több lett a férőhelyek száma. I SZÉKÉRT ENGELY ÉS A KÜLÖNBSÉG kor ismét le akart venni egyet, megszólaltam. Azt már kente az előbb, bátyám, „Hja? igaz, na”. S teszi vissza, de' a lőcsöt meg kifelejti, úgy illeszti a tengelyszeget. A lőcsöt is tegye, bátyám, szólítom. Hogyhát én szólítom, a városi ember. Ahogy mesél• a szeme ragyog. Mutatja, hogy csinált az amerikás magyar, hogy bökött a hüvelykjével, mikor intett valahova, hogy állt meg, kicsit roggyant térdekkel, mikor felegyenesedve szólott. Csupa szeretet, ahogy mesél, még a hangja is meglágyul. Érti az amerikás magyart, érti a parasztembert, érti a falut. És szereti. vezet a beszélgetésünk. Mi ma még a legfőbb lényege ennek a különbségnek? A szórakozás hiánya? Itt, Tiszakanyáron egy év alatt mozi, és két tantermes, nevelő-lakásos iskola épült. Saját zeneiparuk van, mandolin hegedű zenekar. Szinjátszócso- port kettő is volt, tánccsoport, sakkszakkör, és a háztartási, kézimunkaszakkör olyan jól dolgozott, hogy kiállításukat Kisváráéról is kijöttek megnézni. Azelőtt ismeretterjesztés minden pénteken, és klubestek is — no meg a könyvtár, ha szerény is, de folyóiratokat olvashatnak esténként a klubban —, mindez nem csekélység. I. Térdig merülő agyagos lucsok.... reménytelenül szürke világ... Eső... A kis falu tűri a sarat, a házak felpillantgatnak a vastag, vizpárnás égre, nap után sóvárognak. A város nagy kőházai között nincs ilyen közelségben a természet. De a sáros csizmákban puha és tiszta a kapca, a vízcsurgató házakban ropogó asztalkendőn gyönyörűséges kenyér és rubiniként csillogó bor. Erős a természet, de még erősebb a falusi ember. II. Nem akarok hinni a szememnek. Tényleg ö lenne az, B. Zs.? Pulóverre vetkőzve, csizmásán, először fel sem ismerem. Városi ember, a nyelv szerelmese, költő és tanár. Es most itt, Tiszakanyáron. Mi dolgod? Meddig maradsz? Derűsen nevet. A haza dolgában járok — felel, aztán egyszerű szavakkal teszi hozzá: agitátor vagyok. Roppant kíváncsiság fog el. Hogyan látja ő, a költő, közvetlen közelségből ezt az életet? Hogyan látja a munkát, az agitátor munlíáját? Hogyan tud meggyőzni más-jkat a szövetkezeti gazdálkodás javára? O, a városi ember? Látszik, hogy tele van élménnyel. Mesélnie kell, és beszél is. — Van itt egy amerikás magyar. Zömök, idősebb ember. Bajusza „igazi” bajusz, fején kucsma, az egyik karját szívesen dörzsölgeti, hogyhát otthagyta annak az erejét Kanadában, a nagy fairtásokon, valamikor. Kérdeztem tőle,, tud-e még angolul? Tudott. Furcsa volt hallani a kemény, éles angol szavakat a magyar bajuszos parasztember szájából. — Ahogy az udvarára léptünk, éppen a kocsija kerekeit kente. No, hát csak dolgozzon tovább, nyugodtan, van időnk. En is szeriem a mechanizmust, szívesen figyeltem. A kocsi tengelyéről beszélgettünk. Hogy lám. mindenik kerék másként koptatja a tengelyt. De ő ismeri mindeniketAlátámasztotta a tengelyt, és levette a követhez) kereket. Itt van ni! Ennek ez meg ez a természete. Akár csak egy családban, ott sincs két egyforma természetű gyerek. Hát így van ez a kocsival is. Aztán kente a következő kereket, aztán egyszercsak, amiAgilátor. No, és mi lett a vége? — kérdezem türelmetlenül. Vége? — néz rám csodálkozva. — Még nincs vége. Majd ha tábla lesz a falu végén. Tudjuk mindketten, -milyen tábla. III. Hogy a város és a falu közti különbség csökkenjen — ide Gyors sxámreies, kiderül, hogy varoson az egy főre jutó szórakozási lehetőség kevesebb. Akkor hát miben rejlik a különbség? A nívó. A Déryné Színház talán 1954-ben volt itt utoljára. A könyvtár valóban szegényes, kicsiny, agyonolvasott. Hiányzanak a városi sétányok, és a munka nehéz. Mindennapos küzdelem a természettel. <— Az a kocsi, a négy kerekével... — bólogat komolyan barátom. Az én magyarom jól ismeri mindeniket, melyik hogyan koptatja a tengelyt. Sze- rpe ezen a négy kereken, hogy el ne merüljön a sárban, és ezért nem találja meg a tiszta kövesutat. Érted, ugye? Te, én úgy sajnálom ezt az embert. Meg a többit. Szeretnék az álla alá nyúlni, felemelni a fejét, hogy ne nézze mindig azt a négy kereket, és nézzen szét maga körül. Lássa meg a világot, amelyben él. S ha majd ez megtörténik, — és megtörténik! — a szemhatárba belefér majd a város is, a kulturáltabb élet, az egészségesebb életviszonyok, például a fürdőkád látványa is. Mert sokat adott mér a város a falunak, adott villanyt, kultúrházat, könyvtárat, szebb iskolát, képzett embereket, gépeket a mezőgazdaságnak, ahol lehetett, adott távlatot, de egyet a falunak kell adnia. Akaratot, az új, az ésszerűbb, jobb élet akarását. IV. És úgy érzem, még ebben is segít kicsit a város. S. B„ ,s
