Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-14 / 294. szám
A nyíregyházi lakáshelyzet — és akik kihasználják a rászorultakat I. Izgatott, barna fiatalember kereste fel minap a szerkesztőséget- Panasza előadása közben nem egyszer küzdött előtörő köny- nyeivel. Nem, egyáltalán nem volt könnyű elmondani, hogy amióta elvégezte az egyetemet, s építészmérnöki beosztásba Nyíregyházára helyezték, majd amióta megnősült és fiatal feleségét Is e ■városba hozta, pokollá vált az élete, s aligha képes megvédeni most esedékes diplomáját, — Az egésznek az albérlet az «ka — panaszkodik. — Hat hátlappal ezelőtt költöztünk ide, a Eathori utca 23. számú lakásba. \lgaz, egy hónapig csak én laktam egyedül, s ékkor egyeztem meg a háziasszonnyal havi 400 forint- Iban. Egy hónap múlva jött a feleségem is, de ekkor már csak 550 forintért volt kiadó a bútorozott szoba. Nem, a villany- számla és a tüzelő nem a háziasszonyé, azt mi fizetjük. És a szobán kívül semmit sem használunk, Egyszer alcartunk ugyan jtnosni a fürdőszobában, de akikor meg kijelentette a tülajdo- j*ws, hogy nem bírja a hipósza- ,got. A szoba nem lett volna kilesi, s a magas ár ellenére is örültem neki, hisz — tudja — Nyíregyházán nem könnyű lakáshoz ájulni. Csakhogy a feleségem egy héttel ezelőtt szült, leözben a házinéni elkérte a szoba kulcsát, s •mire hazajött, már nem volt «zönyeg, a rekamiébelét helyeit egy terekkel megtömött szalmazsákot találtunk, eltűntek a fote- lek, székek, a kis asztallal együtt. S, amikor a feleségem megjött a kicsivel, a festetthajú háziasszony inekirontott: azonnal menjenek innen, egy percig sem tűröm meg ‘tovább magukat! Azóta — bár a lakbért január 1-ig már kifizettük — nincs nyugalmunk. Éjjelnappal veri ránk az ajtót, dörömböl, a legnagyobb hangerőre Ikapcsolja a rádiót, óráit a feleségemre, s fenyegetőzik. Mit csináljunk, hova menjünk hirtelen? II. Az ifjú férj az SZTK-ba ment. I Törékeny asszony nyit ajtót, bemutatkozik: Szabó Miklósné. jLétszik rajta: még nem pihente jfci a gyermekágyat, nyugalomra, “csendre van szüksége. — Már nem tudtunk mit csinálni, ezért fordultunk a szerkesztőséghez, mielőtt idegileg teljesen tönkretenne bennünket ez az állapot — mondja, s elsorolja, amit a férjtől is hallottunk. Bebizonyosodott, hogy néhány szegényes bútoron, s a 6x6 méteres szobán kívül semmit sem kapnak a havi 550 forintért, a ház- tulajdorios Poszt Jánosné rajtuk kívülmég egy' családot tart.egy emberi tartózkodásra alkalmatlan lyukban 250 forintos havidíjért, s három fiatalembertől 700 forintot szed össze ágyrajárásért. Lakója van még, aki szintén fizet. Könnyű kiszámolni, hogy egyébként is tekintélyes jövedelme mellett havonta több, m'nt ezerötszáz forintot zsebel be ez az asszony néhány megszorult ember lakbéreként. Mi ez, ha nem lakbéruzsora? Mi 'történjék, ha a háziasszony, a főbérlő az ilyen magas összegek mellett még nyugalmat sem enged’ a pillanatnyilag lakás nélkül álló albérlőnek? Van-e valaki,’illetve valanV, aki, vagy ami megvédi ezeket az embereket a kiszolgáltatottság szinte reménytelen helyzetéből? Mert Szabó Miklós mérnök és családja mellett még nagyon sokan vannak hasonló helyzetben Nyíregyházán. Száz és száz forinttal fizetnek a megengedettnél többet egy-egy ágyért, egy-egy szobáért, mert még nem jutott nek k lakás, mert nagyon sok a fiatal házas, a vidékről városunkba költözött, s a rohamos tempóval növekvő igényeket ma még lehetetlen kielégíteni. A kormány 38/1S60 sz. rendelnie újból szabályozta az albérleti és ágy bérleti díjakat, s kimondja, hogy „az albérlő kizárólagos használatban álló helyiség területének minden négyzetméter után a lakás teljes alapterületének egy négyzetméterre eső lakbérhányadának legfeljebb az ötszörösét számolhatja fel a lakás bérlője, illetve tulajdonosa albérleti díj címén." Ez pedig a három fenti helyiségnél aligha tesz ki másfélezer forintot! III. A városi tanács vb. hivatalos kimutatásai szerint 1957-ben 791 volt a lakásra jogosultak száma Cikkünk nyomán Nyíregyházán. Az azóta eltelt 3 év alatt 751 lakást adtak át az állam nehéz millióiból épült lakásokból. De a lakás még miniig kevés, az igénylők száma to- \ább emelkedett, s meghaladja az 1957 év t. Amíg minden lakásigényt kielégítenek, hosszú évek telnek el. Sajnos, addig lehetetlen felszámolni az albérletet, az ágyrajárást. De mindenképpen el leéli érni, hogy megszűnjenek ezen a fronton is a törvényenkí- vüli állapotok, a lakásuzsorák, s tartsák be a lakásokkal kapcsolatos fennálló rendelkezéseket Akik ped'g nem értik meg, hogy a lakásra, albérletre szorult embertársaik zsebéből jogtalanul magas összegeket kihúzni bűn, azokat meg kell erre tanítani! IV. Szabó Miklós esetében is sürgősen tenni kell! Az illetékes szervele nem nézhetik — és minden valószínűség szerint nem is nézik — tétlenül, hogyan zavarják meg a csak most indult családi élet boldogságát a fentemlí- íett durvaságok és törvénytelenségek. Kopka János A baj nem jár egyedül. A fogam is fáj, most meg ez az újságcikk a papírbolt kirakatáról, amelynek felelőse vagyok — sok egy kicsit. De bizony „barangolónak”, a cikk írójának feltétlen igaza volt, mért az a kirakati tárgy valóban nem levél- méreg, hanem levélmérleg. Az Ö érdeme, hegy e tévedés kiderülhetett, különben a valóságot meghamisító felirat talán még hosszabb ideig kirakatunkba!) „díszeleghetett” volna. A hibát kijavítottuk, s most már a kis alkotmányon az a megjelölés szerepel, ami megilleti: levélmérleg. A kirakatrendező kartársam pedig — aki az elírást elkövette —, végtelenül restelli a dolgot és az ügy kipattanása óta égre-földre eskü- dözik, hogy hasonló hibát többet nem követ el. Bálint Mihály boltvezető Mesíer — és tanítványok! PILLANATKÉPEK Ka-css-csa Csellovszki bácsi a gépjavító vállalat kiváló mestere az esztergályos munka ügyes fogásaira tanítja az utánpótlást. J ulis néni részben megkönnyebbülten, részben kissé szorongó érzésekkel lépett ki a ház ajtaján. Megkönnyebbült, mart végre elment a család és most mar nyugodtan kijöhet egy kicsit. Másrészt viszont nem tud nyugodni, amióta hallott valamit arról a bizonyos disznóvágási dologról. Kivel kellene mégis megbeszélni ezt a dolgot? Majd csak jön talán valaki erre, gondolta, ahogy megállt a kapuban. Nem is kellett sokáig váralcoznia. Az alvégeit Kiss Mihályné sietett erre éppen. Már régen nem látták egymást, de most nagyon sürgősnek látszott az útja, mert egy odavetett köszönéssel tovább akart állni. Julis néni azonban magához intette és azonnal a tárgyra tért, mellőzve minden szokásos érdeklődést. — Hallottad, hogy tíz liter zsírt kell beadni minden hízo után? Kissné még fel sem ocsúdott meglepetéséből, amikor igy folytatta: — Mások meg valami ötszáz forintról beszélnek. Kissné egyszerűen nem tudott szóhoz jutni. Nemcsak azért, mert egyáltalán nem hallott semmit az egészről, hanem azért is, mert három szép disznó várja otthon a kést. Sokára tudta csak kidadogni, hogy ő nem hallott semmit. Julis néni sopánkodva folytatta: — Jaj, hát ml meg leszünk ölve teljesen. Tönkretesz bennünket... Közben újabb két asszony csatlakozik hozzájuk. Nekik is elmesélik a dolgot. Azok sem hallottak semmit, de elhiszik azonnal az egészet. Rövidesen megegyeznek abban, hogy még másnap levágnak minden hízót, amíg ki nem jön a rendelet. Csak egyikük sopánkodik nagyon, hogy még nagyon ráférne a hízás az övékre, nagy kár levágni, dehát ha már így van, nincs mit tenni. Bíró János bácsi már messziről gyanakodva figyeli az asszonyok csoportját, öt is bevonják a társalgásba. János bácsi azonban tájékozott ember. Megvetően néz végig az asszonyokon, amikor azt kérdezik tőle, hogy mit szól a hallottakhoz: — Mit szólnék. Szeretném tudni, miféle disznók találták ki ezeket a disznóságokat. — G — .4 Minőnél? i Textilruházati Vállalat Haladni akart a korral: új. korszerűbb gépeket állített a termelésbe, ugyanakkor műszaki átszervezést hajtott végre és a dolgozóknak több mint 80 százalékára kiterjesztette a teljesítmény-1 bérezést. A munkások szocialista megőrzésre vették át a gépeket és rendszeresen elvégzik a karbantartást. A varrógépek kihasználása a vállalatnál közel 100 százalékos. Sok helyen vajúdik a föld. Emésztő gondok foglalkoztatják a még egyénileg gazdálkodó parasztokat. Vajon, valóban jobb, gondtalanabb életet biztosít a nagyüzem, ha a termelőszövetkezeti gazdálkodást választják? Nagy, nehéz, sorsdöntő kérdés ez! S a bizonytalanságot még fokozza a régi világból való tradíció: a földmagántulajdon szentsége. A kérdést magát már saját termelőszövetkezeteink, sok, csupán egy esztendőre visszatekintő termelőszövetkezeti községünk eldöntötte: a nagyüzem már kezdetben is többet termel, több árut ad a népgazdaságnak, mint az egyéni, kispar- cellás gazdaság. És ezt hovatovább az egyénileg dolgozó parasztok is tudják, elismerik. Azonban amikor személy szerint valakinek a kis gazdaságáról van szó, annak a csatlakozásáról a nagyüzemi termeléshez, akkor a kérdés nem olyan világos — a paraszt, szemszögéből. Mi hát az igazság? Páfrojtf eddigi Pátrcha a kisvárdai járásban tekintélyes földterülettel — közel kétezer holddal — bíró község. Nyolcszázhuszonkilenc földdel rendelkező pzrasztcsalád lakik a községben. Az köztudott dolog, nem szorul bővebb magyarázatra, hegy a felszabadulást követően a birtokviszonyok r.agyjáhól kiegyenlítődtek' mindenütt. Akinek nem volt földje, az kapott. Pátrohának szebb lesz a holnapja i. így történt ez Pátrohán is. És mi van ma, tizenöt év múlva? Igen érdekes a kép, amely megmutatja, hogy a birtokviszonyok mennyire megváltoztak ez idő alatt. A parasztgazdaságok közül 487 rendelkezik nullától öt holdig terjedő földterülettel és 342 gazdaság van öt hold felett. Miből adódott ez a nagy a lány talansag. Elsősorban abból, hogy a fiatalok felnőttek, részt követellek a családi vagyonból; a föld tovább aprózódott S nem kevésbé lényeges az a folyamat sem, amely a földvásárlások során végbement; a kisebbek, a gyengébb tehetsé- gűek eladták földjük egy részét a tehetősebbeknek. Látható, ha ez a folyamat még néhány évig tart, annyira elaprózódnak a birtokok, hegy egy-egy családnak egyáltalán nem biztosítják a megélhetést, mint ahogy az már a családok hatvan százalékánál — öt hold alattiaknál — most jelentkezik is. Ez az állapét, ez a folyamat egyetlen parasztcsalád érdekében sem tartható fenn tovább. De a dolgozó paraszt Pátrohán is azt mondja, hogy megélek én úgy-ahogy a földemből a munkám után. Egyéb pedig nem érdekel! Nos, ez az a nézet, amely a a legnagyobb kárt okozza — gazdaságilag —, amellett, hogy az ilyen álláspont elvileg-er- kölcsileg sem állja meg a helyét. Nem másért, hanem azért — mint a tények is igazolják, — hogy a kisüzem alig- fordít valamit komolyabb beruházásra, nem képes olcsóbbá tenni a termelést csökkenteni a munkaráfordítást; í naszakad iáig való robotolás árán képes a dolgozó paraszt létfenntartási szükségleteit kielégíteni. A másik oldalon vannak a nem mezőgazdasági termék jellegű igények. Ipari, ruházati cikkeket, munkaeszközöket, rádiót, villanyt stb akarnak vásárolni. De ehhez az kell, hogy a munkások megtermeljék, ezeket a cikkeket, s hogy megtermeljék, szükségük van saját fenntartásukhoz élelmiszerekre, amit a mezőgazdaságból várnak; többet, olcsóbbat. fiz árutermelés alacsony fokán van A község jó gazdasági adottságokkal rendelkezik. A magas kultúrájú növények termelésére a lehetőségek szinte korlátlanok. Az egyéni gazdaságok igyekeznek is kihasználni adott szűk kereteik között ezeket s lehetőségeket, termelnek zöldségféléket, aprómagot, ipari növényeket, gabonát. Azonban, ha megnézzük néhány főbb termelvényüknél azt, hogy mit adnak el a népgazdaságnak, akkor világosan állhat előttünk — a kisüzem ezen a téren is elmarad a nagygazdaságok mellett. Ilyen például a gabona, burgonya, hús és a tej termelése. Gabonából egy évben 16—17 ezer mázsát termel a község. A lakosság szükségletére, vetőmagra, különféle kötelezettségek — földadó, cséplőrész stb. — teljesítésére mintegy tízezer mázsa kenyérgabona szükséges. Az efölött lévő, igen tekintélyes feleslegből azonban 1959- ben 872, és 1960-ban 537 mázsát adott el a község az államnak. A többi egyéb „csatornákon” folj't el. A közel hétezer holdas határú község az idén ötszáz sertést és harminchat szarvasmarhát értékesített az állami kereskedelem útján. Egy hold szántóföldre jutó árutejtermelésük 102 liter veit az idén. Burgonyából még mintegy ötven vagon körüli mennyiség az, amit a szükségleten felül értékesíthetnének. Nem beszélve azokról az árutöbbletekről, amelyek a nagyüzemi gazdálkodás többtermelési adottságaiban rejlenek, megállapítható, hogy messze mögötte maradnak áruértékesítésben a termelőszövetkezeteknek. (Poljrt&tjtllS.) ) (I
