Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-13 / 293. szám
Tiszaszentmártoni üzenet Szembetűnően megváltozott a kép Tiszaszentmárton határában. Egy éve még kispareellák sorakoztak itt a tiszaháti tájon, és most nagy táblákban zöldell a Ahol a munkások segítenek vetés, zetor szállítja a letört kukoricát. Vajon az itt élő emberek gondolkodásában is van ilyen változás? Vajon hogy látják a tegnapot, a mát és a jövőt? Papp Andrással, a Kisvárdai f'émszerelvényárugyár dolgozójával ellátogattunk ebbe a községbe. Egy éve ő is részt vett itt a tsz-fejlesztésben. Az agitációs munkában majdnem minden családot megismert. Ügy fogadják őt a szövetkezeti emberek, mint rokont, vagy jóbarátot szokás. Nem siránkozással kezdik a beszélgetést, mint egy éve tették, hanem vidáman és dicsekedve. — 2300 holdas birtoknak váglak az egyik gazdája, — mondta a vígkedélyű Mónus Béla bácsi. — Megtanultam nagyszámokkal gondolkozni, beszélni. Egy hétig tartott learatni a 600 hold kalászosunkat. 230 holdról szedtük fel és kiválogattuk a burgonyát. Ugyanilyen területen termett kukoricánk, annyi, hogy minden kasunk és padlásunk tele van már vele. Számosállatunk több, mint 500. Van kacsafarmunk, szép gyümölcsösünk és vagy tíz gépünk. Ezek mind szép hasznot hoznak a tagságnak. 23 milliós a vagyonunk! — Megbánta-e Béla bácsi, hogy belépett? — kérdezte Papp elvtárs. Megölelte a munkást. — Azt bánom és szégyellem, . hogy annakidején nem úgy fo- * gadtunk titeket, mint ahogy tisztességes parasztokhoz illik. Jószándékkal, okos beszéddel jöttetek segíteni, s én is becsuktam előttetek a kaput. Aztán mikor megbarátkoztunk, csak nagyokat hallgattam. A végén bántott a lelkiismeret, magamtól mentem belépésit kérni és aláírni. Dehogy lépésit kérni és aláírni. Dehogy bántam meg! Nincs azóta annyi sok gondom.. Nyugodtabban élek családommal. Munkám után megbecsülnek a tsz-ben. Zárszámadáskor több, mint 500 munkaegységért kapom a 38—40 forintokat! A nagyüzemi gazdálkodás gyakorlata, a kollektív munka és élet megváltoztatta az emberek gondolkodását. Lázár Ferenc és Nemes Bertalan sem így beszélt egy éve, mint ahogyan most nyilatkoznak; — A gyűléseken, meg az egymásmelleit végzett munkában látszik, hogy ki a jó gazda. Nálunk már eszerint értékelik az embert. Aszerint van tekintélye, hogy mit végez a közösben. S a paraszti ész itt aztán kibontakozhat, alkothat: van nagy terület és lehetőség megmutatni, hogy hogyan kell ■jól gazdálkodni. Ahol tts emberek másképp gondolkodnak Jó talajban fogant a mag, amit a fejlesztés során a munkások, agitátorok elhintettek a községben. És jó hatása van annak, hogy azokat a munkásokat nemcsak addig látták a községben, amíg aláiaratták a belépésit. Papp elvtárs és néhány társa hónapokig segítette a felmérésben, leltározásban, a tervkészítésben és munkaszervezésben. Aztán szakmunkás brigád jött oda kijavítani, és üzembe helyezni a gáttert, kijavítani a gépeket és szerszámokat. Olyan jó barátság alakult ki a tsz-lagok és a gyári munkások között, hogy ha valaki a tsz-böl Kisvárdán jár, rendszerint meglátogatja ismerősét a gyárban. . Nemes Pista bácsi szembe fordult Papp elvtárssal; — Azt mondtátok, hogy a tsz- ben kevesebben kell majd dolgozni, mert a gépek elvégzik a nehezebb munkákat. Tudom, például a szuper-zetor 20 lovas- fogat helyett végzi el mos'aná- ban a kukorica szállítását. Fogatokkal 2000 forintba kerülne a szállítás, s a géppel csak 160-ba kerül. Ez jó. De én mégis többet dolgozok, mint egy éve! — Hányán vonják ki magukat a közös munkából Pista bácsi? Magától hallottam, hogy néha ötven, néha száz is. Szintén maga mondta, hogy ezek az emberek az önnállóság megsértésének tartják, ha dolgozni hívják őket. Ezek helyett az emberek helyett kell többet dolgozni, a szorgalmas, jó parasztoknak. A válasz felcsillantana Pista bácsi szemét. A hatvanéves ember keze belecsapott a munkás tenyérbe; — lstenuccse, jól fején találtad! Mindig hamarabb következik be fordulat az emberek gondolkodásában, ha azt maguk is akarják. Sok ilyen ember él a tsz- ben. Köztük van N. Mónus Lajos, aki nagyon nehezen lépett be a tsz-be. Később fellelkesedve beszélt azokról a tervekről, amelyek alapján elindulhattak a közös úton. Rászavazott a tagság, amikor az elnököt választották. Megtanulta a vezetés módszereit. N. Mónus gondolkodásának lényeges megváltozását mutatja, hogy belépett a pártba. — Szép és jó dolog a nagyüzemi gazdálkodás, — mondja az elnök. — Egy éve még nem láttam ezt, mert nem is akartam felemelkedni a józan észnek arra a magaslatára, ahonnan az ember messzebbre lát. Tizenhét hold földön gürcöl.em azelőtt, ennyi volt nekem a világ. Most már látom, hogy tágabb a tiszaszentmártoni határ. A gazdagabb jövőért Arról beszélt az elnök, hogy az őszi betakarítási munkák végzése mellett táblásítottak, építkeztek. Tervezik, hogy tavasszal bővítik a kacsaíarmot és jobban kihasználják azt a lehetőséget, amit a közelben kanyargó Tisza vize nyújt. Kertészkedni akarnak. — Sajátgazda módjára okosan és szorgalmasan kell dolgozni minden embernek a tsz-ben, okkor biztosan bekövetkezik a jobb mód. Ez általános tanulságunk — mondta N. Mónus. — Azt mondom, és üzenem azoknak a parasztoknak, akik most vajúdnak a tsz-belépés előtt, hogy jó a tsz. Ezt mondják a szervezést végző munkások is. Aki nem hiszi el, jöjjön el hozzánk, nézzen széjel gazdaságunkban és beszéljen velünk. Mi már kijártuk az első év iskoláját. Szívesen átadjuk tapasztalatainkat. O. A. Csomózó lón vök Az anarcsi Egyetértés Tsz-ben örökítettük meg őket. SOLTÉSZ ISTVÁN: PARASZTOK ES AGITÁTOROK M. A fejfa PILLANATKÉPEK E*0*'------— _____ vasárnapon Valaki azt mondta nekem reggel, na ennek az ezüst- vasárnapnak is befellegzett. Sehol egy szem hó, őszi kopár- ság mindenütt, ráadásul idegesítöen szemerkél az eső. Valamivel később, úgy a délelőtt kellős közepén me- gintcsak panaszkodóval hozott össze a sors. — Ez az látja. Ilyen régen nem volt. Az embert majd megüti a guta, amíg hozzá jut egy kis áruhoz. Ne lökdös- sön, hallja! Fantasztilcus, Tömegnyomor, kérem, valóságos tömegnyomor... Azelőtt az ember fogta magát és kényelmesen bevásárolt. Nem volt ilyen, ilyen... Sorbanállás. Igenis nem volt... — Igaza van, ezt hozta a demokrácia... — hallik egy kuncogással fűszerezett megjegyzés. — Mert kérem — folytatja a panaszkodó — mi van most? Ez ez látja? Szűk az ajtó. Erről mért nem beszélnek, mi? Egy áruház bejárata szűk és maguk.... Na, de ne politizáljunk. Szép kis ezüstvasárnap, mondhatom. Nem tud vigyázni, maga őrült! Majd betöri az oldalbordámat... — Bocsánat, bocsánat. Igazán nem akartam. Csak tetszik tudni, olyan solcan vagyunk, hálistennek mindenki vásárol. Ez meg éppen a nagyobb fajta televízió, hálistennek... — Ez a baj. Rákapatták a népet a harácsolásra. Azelőtt kérem nem akartait összetörni a bordáimat, mert... — Mondja, mondja, az örök okvetetlenkedők' szenvedélyével, míg mögüle egy középkorú férfi ideges hangon közbeszól: — Na, mi van apuskám? Mozgás, mozgás, mert unjuk már a sok dumát... . A panaszkodó sértődött arccal néz hátra s a felcsapó nevetés beléje fagyasztja a szót... Valaki azt mondta reggel, ennek az ezüstvasárnapnak is befellegzett. Este pedig örömmel újságolta a szóbanlévő Állami Aruház egyik dolgozója, hogy az idén 18 százalékkal nagyobb volt az ezüstvasárnapi forgalom, mint tavaly. Közel 100 ezer forint... Vagy talán mégsem „fellegzett be" ennek az ezüstvasárnapnak? —angyal. Nívós hangversenyek — nagy érdeklődés — szép siker gordonkaversenyét adta elő zenekari kísérettel. Játékában főként a lassú tételek szép kantilénáját élveztük. December kilencedikén Mátészalkán hangzott el zenei előadás. Keresztessy Hédy, Csősz Sándor- né és Sztraky Tibor, /alamint a mátészalkai fiókzeneiskola részéről dr. Fogarassy Györgyné, Szántó Bertalanná, Maucha Márta, Tóth László részvételével. Ezt az előadást is telt ház fogadta, és lelkes közönség tapsolta végig. sének újabb állomására érkezett el, amit a Gluck-nyitány, a Jénai szimfónia előadása és különösképpen Beethoven: Ah perfido hangverseny- ária zenekari kísérete, színvonalas előadása bizonyít, örömmel hallottuk Keresztessy Hédyt, aki rendkívül kulturáltan és szép hangon énekelt. Lírai szopránja különösen a Mozart-áriában érvényesült igazán, melyet fuvolán Csősz Sándorné zeneiskolai tanár kísért. Mezey Erika zeneiskolai gordonka tanár Ariosti Nyíregyházán és Mátészalkán zajlott le az elmúlt héten a Filharmónia második bérleti hangversenye. Mindkét helyen igen nagy érdeklődés előzte meg az előadásokat. Nyíregyházán december nyolcadikén a színházban, a József At- tila Művelődési Ház szimfonikus zenekara adott hangversenyt, Keresztessy Hédy fővárosi énekművésznő ás a helybeli zeneiskolát tanárainak közreműködésével. A zenekart Vikár Sándor vezényelte. A zenekar fejlődéKaszás segített lerakni a fát. Vica néni kisírt szemmel jött eléjük, még mindig szipogott. _ Amikor készen lettek, Kaszás nyújtotta a kezét. — Na isten álgya Gábor bátyám. De eszébe jutott és Inkább szckásból, mint kíváncsiságból, megkérdezte. — Aztán minek használja a fát? Gábor bácsi elpirosodott és szágyellte megmondani, hogy fejfának valót akart hozni. Zavartan motyogta: — A gerendát. ■. ■. az egyik gerenda rosszacska már a házban, ki kéne cserélni.:. Ekkor már elmosolyította magát. — Hiszen élünk még! Igaz? Szinte kiáltva mondta. Mókázni akart, de inkább a feltámadott reménység szülte öröm volt benne a szavakban: Kaszás, aki mindezt egyszerű mókázásnak fogta fel, repliká- zott. — Hát persze, legalább száz évig. Már mint maga, meg én kétszázig? Nevettek mind a ketten, Vica néni ráncai is jobban kisimultak és amikor a két parasztember kezet fogott, Gábor bácsi még hozzáfűzte: — Hiszen nyugdíjat is kapok. : . Ezen megint nevettek, de most már mind a hárman. Vége. Gábor bácsi és hangja ellenségeskedő volt. Kaszás derűsen rázta a fejét. — Nem én, hanem most már a rokona vagyok! Kiszaladt az öreg paraszt -száján a csodálkozás. — Rokonod? — Hát persze! Én is csoporttag vagyok, meg maga is! Az egész falu! így vagyunk mi rokonságban. A rokonok meg jószívvel segítenek egymáson, nem úgy, mint az idegenek. Ezt maga is tudja. A paraszt nem szólt semmit. Nem mondta, hogy ő még nem írta alá a nyilatkozatot, megigazította a fején a sipkáját és felkapaszkodott a szekérre. Kaszás segített neki, a hóna alá p.yú't. Pedig máskor sobse szíveskedett ennyire. Jó ember volt, békéstermészetű, de mos* mintha mosolygósabb lenne az egész viselkedése. Zörgött velük a szekér és hallgatagon ültek egymás mellett. Egyikük sem szólt, mindegyiknek megvolt a maga gondolatja, amit csendben szemezgettek sze- kerezés közben. Megálltak a házuk előtt és akart keményen, de valahogy annak a tekintete nem engedte. — Egyedül kínlódik evvel a nagy £é.val? — kérdezte és már lépett a felhércre, hogy leszálljon a szekérről. Leszállt, körbenézte u fát, mustrál a, hogy jól vágja-e az öreg. Aztán felragadta a fejszét. — Mennyen egy kicsit odébb Gábor bátyám, mert megcsaphatja egy forgács a szeműt. Gábor bácsi arrébb lépett, Kaszás pedig vágni kezdte a fát. Nemsokára a földön hevert , az akác. akkor gallyazáshoz látott a fiatal parasz*, majd kettőbe vág a a fa derek .t. így rakták fel a szekérre. — Üljön fel Gábor bátyám, hazaviszem magát is, meg a fát is. Az öreg paraszt eddig szó lan veit. Megréi-dult a szsmö'döke, le'or.-el te a fejét. . . . — Osztán felibe csináltad Jani? Kaszás nem értet'e meg rögtön, csodálkozó képet vágott, utána elnevette magát. — Mért felibe Gábor bátyám? — Hát nem Vagy már a felesem? — kérdezett rá hangosan — Ügysem lesz már szükségem arra, hogy alattad üljek, többé nem telepszek le az árnyékodba ebédelni, früslökölni! Ilyen elkeseredett gondolatok kavarogtak a fejőben és ezek még indulatosabbá tették. Vágta talán volna egyfolytában, ha az öregség nem parancsait volna p - henőt. Kimerültén kuporodott le a fa tövében s maga mellett nyugtatta a szerszámot is. Nagyon fáradtnak érezte magát. Talán nem is a szokatlan munka volt az. amelyik ólmot rakott a karjaiba, izmaiba, hanem az elmúlt napok és éjszakák izgalmai, ideges órái: mi lesz, mi lesz?!! A földdel, velük, az i asszonnyal, ez élettel? S most, | hogy ide k: jött, ez már rhegadás volt. \ Nem a meggyőződés, hanem a megadás: most már mindegy. Amint ott pihenge'.stt, kocsizörgést hozott a szél, s mire észbekapett, ott áll* mellette a dűllőúten egy szekér s rajta volt felese Kaszás. — Aggycnisten Gábor bátyám! — köszönt rá hangosan. | Gábor bácsi felrezzent s amint meglát*a a felesét, elfutotta arcát a pirosság, Szólni
