Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-13 / 293. szám
Megbánták-e döntésüket Kepicsék? X, RÉSZ Arról, hogy milyen nehéz is egy döntő lépes A fiatalasszony egészséges, barna arcán néhány mélyülő vonás formálódik a gondolkodástól. Amolyan ,..hívatlan vendég” ez a pár gondbarázda, hiszen Ifjú Képire Barna felesége kevéssel előbb még a kukoricát rákokká] együtt viccelődött. Onnan invitálták elő, mivelhogy az apósát, idősebb Képire bácsit hiába keresgéli az újságíró: nyugtalan vér csörgedez Áron bácsi ereiben, most is odavan faluban a fogatosokkal, oszlopokért. Láthatóan nehezére esik Áron bácsi menyének az idő visszaforgatása. Kellemetlenül, nehézkesen jönnek elő a szavak... „Képzelheti, miben voltunk a szervezéskor. Igaz, két nap alatt döntött az egész Tuzsér, de az • kit nap... Hiszen jól éltünk mi addig is. A tíz hold, meg az aranyat termő almás... Egy egész hold termő, meg a fiatal gyümölcsös... Mit zárhattunk mi ettől az ismeretlenségtől? Álltunk, nagy tanácstalanságban...” Ügy, mint a legtöbb jól élő tu- zséri. Aztán, ahogy hirtelenjében felkapaszkodtak az idő szekerének saroglyájára, még nagyobb lett a vívódásuk. Hát lesz ebből valami? Kenyér, új ruha, tisztességes megélhetés? Megértették a jó szót, azt, hogy bűn elmaradni az időtől, dohát nekik fogható bizonyság kellett volna, nyugtatóul. — Ráadásul apósomat alig korábban operálták. Képzelheti, milyen gondolatokkal láttunk a munkához. , De hozzáláttak. Kepics Barna, á felesége meg az Áron bácsi kisebb fia az első órától ott volt, ahol igyekezetre volt szükség. II. RÉSZ * A „mumusról“ — amely nem in egészen mumus A közösben töltött napokról már könnyebb szót ejteni. Nem csak azért, mert időben közelebb áll hozzájuk, hanem azért is, mert az újságot mindig jobban megjegyzi az ember-. Szaporodtak a napok, de sokasodtak a munkaegységek is a Kepics család könyvében. így helyes: a család könyvében. Mert Kepicséknek nemcsak a tsz-ben, de otthon is közös a sorsuk. Egy asztalról, egy kamrából él a család.-T- Az előlegek aztán megnyugtattak bennünket, mindenkit. így mpndja_ Kepics Barnáné, aztán kérlel,' ne számoltassam már őt, időbe telne, míg összeadná, mennyi pénz jött a házhoz. — Csak annyit írjon, hogy egy percig sem volt pénz nélkül a ház és hogy nemcsak sóra, meg paprikára tellett. Nem volt úgy az esztendő alatt, hogy ne lehetett volna mihez nyúlni. Jó, jó, mondhatná valaki. Én is ezt mondom. Dehát Kepicsék reménykedtek, amikor beléptek, hogy jobb lesz, könnyebb lesz, nem áll majd üresen a kamrájuk. Mi lett ebből a reménykedésből? Merthogy volt előleg, szép dolog. Dehát hogy állnak most, tél közeledtével, betakarítás után? Áron bácsi menye nagy nyugalommal mosolyog. — Már eddig több, mint nyolcszáz munkaegységünk van, és még itt sincs az ét vége... A hangsúlyából érezni, hogy csak Ízelítőnek kottyantotta ezt el előre. III. RÉSZ A számításról, amely máris teljesült A nyolcszáz munkaegység is szép szám, — dehát mi az értéke? Mit „hoz a konyhára” mindez? Még nagyobb kedvvel szaporítja a szót a fiatalasszony: eddig, előlegként 21 mázsa kenyér- nekvalót vittek haza. Ha nem volna már zárszámadás, ez is ÍE-dezné a szükségletet. Hét ember kenyere a kamrában. Dehát hátra van még egy igen érdekes, izgalmas esemény. A számadás... Kukoricát több, mint 15 mázsát kaptak előlegként, munkaegységre a közöséből, krumplit meg húszat Dehát a háztáji, meg a prémium.! Nekik nem volt szükségük a szorgalomért járó természetbeni krumplira, —3600 forintot vettek fel helyette. Fázni sem fognak a legnagyobb hidegben sem: nyolc mázsa fa már az udvaron szárad, halomban. — Elhiszi mostmár, hogy jól érezzük magunkat, nem bántuk meg, amit tettünk egy évvel ezelőtt? Ez, ilyenformán csendül ki melegedő szavaiból. Még le sem érkezek jegyezni mindent, máris tovább gomolyítja sorjázása fonalát. Megtudom, hogy a szorgalom meghozta a gyümölcsét a tuzséri Rákócziban, pedig az alma cserbenhagyta a tagságot. De a rossz időjárás ellenére is meglesz a 40 forint munkaegységenként. Nem nehéz feladat kiszámolni Ködös, őszi táj Nyíregyházán a jövedelmet. Csakhogy végül még hozzá kell adni azt is: a 300 egység szaporodhat a nagy elszámolásig, otthon egy szerződött tinó van az ólban, amit tél végén adnak le, meg tehén is van. IV. RÉSZ A jóleső álmodozásról, tervezgetésröI A Kepics család tehát megtalálta a szerencséjét már az első évben. Közösen is, családtagonként is. A fiatal pár — Barna és a felesége — csakúgy, mint a nyughatatlan Áron bácsi. A fiú pedig — az ifjabbik Áron — nem hagyná ott a falut, nincs az a kincs. Már készen van a háza, a Zetoron meg többet tud magénak keresni, mintha városon volna. Az egyszem kisunoka, a 3 éves Barna semmiben sem érez hiányt. — Olyan aranyos. Képzelje ei, amikor jövök otthonról, utánam szól: „Majd viszek neked ebédet anyuka, a téesz-telepre!".... A mikulásra kapott kis társzekérrel pedig azt csinálja, amit itt lát tőlünk, tetősen megrakja tengerivel... Együtt örülünk az unoka okosságának, meg annak, amit manapság rebesgetnek a Rákóczisok: ha jövőre sikerül az almatermés, nem lesz híja a 65—70 forintnak sem egységenként. — Mennyi sok pénz lesz az? Mi csak azt mondjuk, ez is jó a mostani, sose legyen rosszabb. A hangulat melegedését aztán a disznótor említése gyorsítja. Mondjuk: jöhetünk-e hurkát kóstolni a télen, merthogy Kepicsék- nél csak úgy, mint eddig minden esztendőben, az idén is kettőt vágnak majd...! Szíves a válasz. Hiszen, ahol dupla tort tartanak... ANGYAL SÁNDOR Jó pénz! hoz a házhoz így tartják állattenyésztésükről a fényeslitkei Fürst Sándor Tsz-beliek. Képünkön hízósertéseik egyrészét mutatjuk. Ez bizony jó pénzt hozott már eddig Is a házhoz, mert a tervezett 92 mázsa értékesítéssel szemben már eddig 112 mázsát adtak el, és még 100 mázsányi hízójuk kerül az Idén eladásra. Terven felül Az aranyosapáti Béke Termelőszövetkezetben a tagság nagyon várta a jobb, szárazabb napokat. S, hogy a közelmúltban ránk köszöntöttek, alaposan ki is használták. Eredményesen haladnak az őszi mezőgazdasági munkák végzésével. Természetesen sok segítséget jelent számukra a Tiszaszalkai Gépállomás Gálfi- brigádja is, mely öt géppel szorgoskodik földjeiken. A termelőszövetkezet tagjai lóval segítenek, hogy minél előbb befejezhessék a szántást. Igyekezetüknek meg is lett a haszna, mert december kilencedikére közel kilencven holdat szántottak fel és vetettek be terven felül. Ezen az őszön az aranyosapáti termelőszövetkezeti tagok nem vetnek szokvány vétó magot, mert vetőmagkészletüket idejében becserélték Vásár osna- ményban nemesített vetőmagra. Maró fka Imre. NYÍLT SOROK EGY SZÍVTELEN APÁRÓL ehezen engedelmeskedik a • toll, s a meglett, immár fehérhajó ember lelki arcai’ ak torzvonásai kerülnek elé. Nem könnyű kimondani agy apáról a súlyos szót, akinek egész életében csak küzdés jutott, aki minden csepp verejtékét családja boldogulására hullatott, — nagy felelősség kimondani a szentenciát, hogy szívtelen apa. Sőt nemcsak szívtelen, hanem zsarnok is, kegyetlen porkolábja egy rozsdásodó /ascellának, amit évtizedek kovácsoltak családja és annyi paraszresalád köré. Mégis muszáj elmondani a kegyetlen igazságot. Ha elmulasztanánk őt és másokat is erre figyelmeztetni, elmulasztanánk elemi kötelességünket. Nemcsak két lánya védelmében tesszük, akik 1960- ban nem ismerik a pihenés, a tanulás, a szórakozás emberfinomító érzését, üdítő hatását, nemcsak az ő védelmükben emelünk szót, hanem azokért is, akiknek ismeretlen világ az. | ami a tágas portán kívüli, ami I a földszalagon kívüli. Nemcsak ő értük, hanem az apák, a szülők érdekében is szólunk. Mert. bár kérgesre durvította sok szülő szívét a mindennapi doleg, a múlt, még sem lehet jó érzés, megnyugtató lelkiállapot gúzsbakötni üúk, lányok szellemi, emberi méltóságát. B. Mátyás rakamazi apó. bál müven furcsa is, dacol az évek múlásával, a maga naptárjában 1920-at, 30-at írhat, mert olyan elszántan áll őrt családja felett, mint altkor. Bár 1 magát is beteggé tette e nagy I őrködés, erejét kivette a föld. egészségét felőrölte az állandó robot, idegei felmondták a szolgálatot, mégis betegen, szinte az ágyból dirigálja a két lányát, a feleségét, hajthatatlan makacssággal, ő az ébresztőóra, éjfél után 3-kor, 5 a reggeli, ebéd, vacsora adag kiszabója, a percek, a pillanatok nagy fösvénye, aki úgy beosztja ... az időt, hogy a két lánya csak a döcögő szekéren, vagy munkaközben ér rá néhány falatot enni. A két lár.y összesen sincs több 35 évesnél, de egyikük kinéz ' annyinak. Erzsiké, — nevezzük így, — még a nyáron' megerőltette a karját, teli szekeret borítottak fel hárman, azóta ifl jajgat esténként, ha van annyi ideje, de orvosra, gyógyszerre nincs pénz, az apjuk nem költ patikára. yj zinte hihetetlen manapság, még ilyen is van? És az élet bizonyít, igen van, nem is kevés az ilyen apa, meglehet nem mindbe sűrűsödött ennyire keménnyé a ko- r.okság, az önkinzó n.unka kovásza, meglehet B. Mátyás az utolsó mohikánok egyike, mégis érdemes róluk beszélni. B. Mátyás lányai fiatalok, előttük az élet, minden és mégis elérhetetlen. Moziba lopva mehetnek, esténként könyvek he- yett kukoricát morzsolnak, mert apjuk szerint az hasznosabb foglalatosság. Egész este nem hallanak mást, mint a tűzhely tompa dorombolását, meg. apjuk epekedését arról, hogy fenékkel felfordult a világ, hogy itt vannak az agitálok. azt hangoztatták, nem mehet így tovább a paraszti Met. A két lány nem is lehet jelen, ha kopognak az agitáló-vendé- gek, kiküldi őket a földekre, talán azért, nehogy e két csont és bőr fiatal szolgáltasson élő és tragikus cáfolatot az öreg szavaira; / Fk ehát B. Mátyás nem. találja különösnek mindezt, neki így természetes, hogy görnyedjenek a fiatalok, mint ahogy ő tette, mint ahogy vele is tették a szülei, merthisz nem magának, nekik akar jót, többet, hozományt, jusst. Közben nem akarja észrevenni, hogy vannak parasztcsaládok, ahol önkínzás nélkül, éjjel-nappali gürcölés nélkül is asztalra kerül a mindennapi kenyér, » hogy ez a kenyér nem keserű, ebbe nem sírtak Jcönnyeket az asszonyok, lányok; S ez a kenyér a jó. Két lánya kényszeredetten ugyan, meghajlik a szülői szigornak, de az értelmük világosodik, tudják, hogy van más, szebb cél is az oktalan, önző magánakvalóságtól, a attól az életformától, melynek az a kenyere. Nem csukják be a szemüket a napfény előtt* látják a rakamazi tsz-tatalo- kat, a művelődő, tudós parasztokat, a közösséget, mely 'szétpattantja az egyéni paraszt rozsdás vascelláját, az öldöklő világot és emberré teszi az embert.;. ök már látják, érzik, akarják. Medd'g maradhat» hát csukva az idősebb, tapasztaltabb szív meddig ítéli; örrabságra B. Mátyás a rea* ládot...? Páll Gén. %
