Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)

1960-12-11 / 292. szám

(fuatc^naía I960, december 11, vasárnap Névnap: ÄRPÄD Hétfőn: GABRIELLA A NAP ESEMÉNYEI: — 1855-ben ezen a napon szü­letett Pattantyús Á. Géza egye­temi tanár, kiváló és sokoldalú mérnök, pedagógus cs szakíró. A HÉTFŐI NAP ESEMÉNYEI: — öt éve ünnepélyesen fel­avatták a Borsodi Vegyikombiná­tot. — 100 éve született N. P. Gun- dobin híres orvos-tudós, gyermek- gyógyász. — Negyvennégy éve ezen a na­pon a központi hatalmak eljuttat­ták a béketárgyalásokra vonat­kozó jegyzéküket az antant ha­talmakhoz. ★ BÖKI KART ARS AT a napokban a Dózsa György ut­cán öregedő nénike szólította meg. — Tetszik látni, hogy megcsi­nálták a járdát, meg elhordták a buckákat? — Igen, látjuk. — És ezt Böki Kartársnak kö­szönhetjük. Nem tetszik tudni, hogy ki az a Böki? — A közvélemény. — Tetszik tudni, mert az egy nagyon okos ember, hogy tartsa meg az Isten sokáig! Már akinek... ★ PÉNTEKEN A KSZKBI ME­GYEI VÁLASZTMÁNYA ülést tartott Nyíregyházán a TIT klub- helyiségében. A megyei vezető­ség beszámolt az alközpont 1960. III. negyedévi munkájáról. ★ KIGYŰLT A FÉNY az ókiste- leki-szőlőben a Szeder utcában. A várostól mintegy hat kilométerre ezen a településen lakó emberek nagy örömmel vették tudomásul a villany bevezetését. ★ HOLNAP A FELSŐFOKÚ TA­NÍTÓKÉPZŐ INTÉZETBEN Dr. Bende Sándor, az Egri Pedagógiai Főiskola embertani tanszékének vezető tanára előadást tart a pav­lovi nervizmus pedagógiai vonat­kozásáról. Az előadás délután ’5 órakor kezdődik az intézet nagy­termében. Az intézeti tanárok, hallgatók nagy érdeklődéssel vár­ják ezt az előadást, melyen min­denki részt vehet, akit ez a té­ma érdekel. ★ A NAGYKALLÓI JÁRÁSI TA­NÁCS VB elismerő levéllel tün­tette ki Sipkay Zoltán nyíregy­házi kőművesmestert, aki határ­idő előtt 15 nappal befejezte a nagy káliéi Ű.j Élet Tsj. ötven fé­rőhelyes istállóiának építését, va­lamint a császár? V.lási Új Alkot­mány Tsz-nél két dohánypajta és almatároló építését. VÁLASZTMÁNYI ÜLÉST TART pénteken a nyíregyházi Irodaház nagytermében a KISZÖV. Érté­kelik az évben eddig végzett munkát, megbeszélik a feladato­kat, többek közt a szövetkezetek termelékenvségének, bérhelyzeté­nek és fejlesztésének irányelveit. ********** ’-*»*******»»**^**^t , KELETMAGYARORSZAG A Maerar Szociálist* Munkásod r Sraboles-Szatrnár mcsvei Bizottsás* és a Meevei Tanács lao’a FeleWs szerkesztő, Bálint Latos. Kiadta: a Kelettnaevsrorszáe Lao kiadd Vállalat Felelős kiadó: Farkas Pál. Szerkesztőséé. Nvfregyháza. Satálir tér ». Tel- 16-70, 18-11. 16-7? Kiadóhivatal: Nvireevháza. Zsdanoi u. L Tal: S6-00. Kéziratot nem órzQnk mee, ás nerr adunk vissza. Szabolcs-Szatmár meever Nyomda- ioari Vállalat Nvtreevháza, Dózsa Gyflrgy u. S. 4 Lottó 10 bari mérlege: 48 darab négyes találat megyénkben Az idén, az első tíz hónapban készpénzben, a 20 százalékos le­vonás után négyes találatokért 2117 652 forintot fizetett a Lottó megyénkben, 48 darab négyes ta­lálat után. Ezek közül a legtöbbet nyerte négytalálatos szerencsével a 13-ik játékhéten D. 4 284 557 számú szelvényével Takács Mi­hály nyíregyházi lakos, aki kész­pénzben 176 611 forintot vett át. Karácsonyi vásár a Csemegében A nyíregyházi Csemege Áruház bőséges készlettel készült fel a karácsonyi vásárra: 45 mázsa jó­minőségű szaloncukor érkezett raktárukba, s ezen felül elegendő mennyiségű fondant és csokoládé, továbbá egyéb karácsonyfadíszek kaphatók. Az ünnepekre decem­ber 15-ig az üzletben elő lehet jegyezni a karácsonyi tortát, má­kos és diósbeiglit is. Déligyümölcs: banán, narancs, datolya, s további fügeszállítmá­nyok érkezését is várják a kö­zeljövőben. A sütéshez van ele­gendő cukor, margarin, liszt, sü­tőpor, dióbél, mák, mazsola, dzsem, íz és valódi vanília az üzletben. A Csemege újdonságai közül nagy sikerre számít a félkész-tor­ta, s az ízléses nylon-zacskókba csomagolt baromfi-aprólék is. Héthavi börtön »*urkáláaért Támba Ferenc a közelmúltban az esti órákban kissé ittas álla­potban kerékpározott Borbánya felé. A Keletmagyarországi Fa­ipari Vállalat telepe előtt le­szállt kerékpárjáról és az árok elé telepedett pihenni. Pihenés köz­ben szóbaelegyedett Antal György éjjeliőrrel, akitől tüzet kért. An­tal gyufáért sietett a telepre, majd amikor visszatért, Támba szó nélkül átkarolta őt és ké­sével hátbaszúrta. A szurkálót a járásbíróság hét hónapi végre­hajtható börtön-büntetésre ítélte. Napjainkban gyakran olvashat­juk a kis; középamerikai ország nevét a világsajtó hasábjain. „Guatemala a Kuba elleni ag­resszió ugródeszkája”, „A Kubá­ból elmenekült ellenforradalmá­rok fegyveres csoportjai guate- malai táborban gyülekeznek”, „Az Egyesült Államok flottaegy­ségei a guatemalai partok előtt manővereznek”, — ilyen és ehhez hasonló hírek érkeznek nap mint nap az óceánon túlról. Guatemala népé ma — miként többezeréves történelme folyamán már szám­talanszor — ismét egy szélsősé­ges bábkormány zsarnoki ural­mát nyögi, amely semmibe sem veszi a nép jogait és amely szí­vesen lát minden fasisztát a vi­lág minden tájáról. Guatemala címeréberi egy arany-zöld tollú madár látható. Ezt a guetzal nevű madarat, amely a középamerikai őserdők legszebb és legritkább lakója, már a régi maya indiánok is az istenek követeként tisztelték, és művészeik az ősi maya városok emlékművein és épületein újra meg újra megörökítették. A szép­ségén kívül még két olyan tu­lajdonsága van a guetzal madár­nak, amely alkalmassá tette arra, hogy heraldikai elemmé váljék. Elsősorban végtelen büszkesége. Hogy hosszú tollzatát megóvja, faodvakba rakja fészkét, s az odún állítólag két nyílást, hagy, az egyiken bejön, a másikon ki­megy, hogy sohase kelljen meg­fordulnia. A madár másik tu­lajdonságára vonatkozó közhitet a tudomány is megerősíti. A guetzal nem jól érzi magát fogságban, gyorsan elpusztul, s ezért a sza­badság, a függetlenség utáni vágy alkalmas szinbóluma. Az ősi mon­da szerint a szent madár a hős indián vezér feje fölött röpködött a spanyolok ellen vívott csatá­ban, és a hódító Pedro de Alva- radónak előbb a madarat kellett elpusztítania, hogy Te-cum-Umán indián királyt megölhesse. A szabadság és függetlenség szimbólumáról beszéltünk, de egyúttal azt is meg kell monda­nunk, hogy Guatemala népe tör­ténelme folyamán csak rövid ide­ig — 1944-től 1954-ig — volt igazán szabad és független. A mayák a többi indián törzzsel együtt 10—15 ezer évvel ezelőtt kerültek az amerikai földrészre Ázsiából, „a népek bölcsőjéből”, a Bering-szoroson át. A maya indiánok hatalmas birodalmat alapítottak a mai Guatemala és Délmexikó valamint Honduras területén. Ősi kultúrájuk teljesen egyenértékű volt az európai né­pek kultúrájával, sőt több vonat­kozásban felülmúlta azt. De a spanyol hódítók elpusztították ezt a kultúrát és több évszázados rabszolgaságba sülyeszették a földrész ősi lakóit, a maya ki­rályok, törzsfök és papok zsarno­ki uralmát felváltotta a spanyol nemesek és kincsszomjas kalan­dorok véres elnyomása. De a spanyol világbirodalom széthullá­sa után sem lehetett szabad Gu- temala népe. Mind a mai napig egyik zsarnoki diktátor vagy vé­reskezű tábornok váltotta fel a másikat az elnöki székben. Guatemala újkori történelme tele van forradalmakkal és ellen- forradalmakkal, merényletekkel és politikai gyilkosságokkal, vé­res terrorral és mesébeillő pana­mákkal. Volt olyan diktátor, aki ellen harminc alkalommal követ­tek el merényletet, de minden alkalommal megmenekült. Guatemala utolsó diktátora, aki 1932-től 1944-ig tartotta rette­gésben a népet, Jorge Ubico volt, akit az általa agyonsa­nyargatott nép „motorizált hó- hér”-nak keresztelt el. Ubico rendkívül nagyra tartotta Hitlert és Mussolinit. De ha már nem is lehetett mindenben egyenlő nagy fasiszta mintaképeivel, legalább tőle telhetőleg arra törekedett, hogy megnyerje rokonszenvüket A salvadori diktátor, Martinez mellett ő volt az első amerikai államfő, aki a véreskezű Francót Spanyolország uraként ismerte el. A fasiszta falangista mozga­lom így szabad teret nyert Gua­temalában. Ugyanilyen barátsá­gos magatartást tanúsított Umico a hitleristák iránt is. A kis Gua­temalában ez idő tájt kétezer­nél több politikailag tevékeny németet tartottak nyilván, akik mind nyíltan dolgoztak náci ha­zájuk érdekében. 1939-ig, amíg az ÜST nyomására be nem til­tották az NSDAP-t és a Hitler- jugendet, napirenden voltak a nyílt barnainges és horogkeresz­tes parádék. A németek, akik kezükbe tartották Guatemala ká­vétermelését, gazdagok voltak. Reinebeck német követ, aki egész Közép-Amerikára kiterjedő ha­táskörrel Guatemalában székelt, innen irányította a náci propa- .gandát, amelyre évi tízmillió dollárt költött Ubico Hitler pél­dájához híven véres „kommunis­taellenes hadjáratok” keretében minden ellenfelét letiporta. Ah­hoz, hogy 1941 őszén a náci fel­forgatok ellen legalább szimboli­kusan fellépjen, a Szövetségesek beavatkozására volt szükség. El­kobozta gazdasági alapjukat, a kávéültetvényeiket, de ettől elte­kintve végig kesztyűs kézzel bánt velük. A diktátor már 1934-ben szem­léltetően megmutatta, hogyan akar elbánni azokkal az embe­rekkel, akik demokratikus vá­lasztási kampányt készítenék elő. Két nap alatt háromszáz, számá­ra politikailag kényelmetlen em­bert gyílkoltatott le. Amikor egy nőcsoport azzal a kéréssel keres­te fel az amerikai követet, hogy vessen véget a vérengzéseknek, a követ udvariasan azt felelte, hogy nem avatkozhat Guatemala belügyeibe. William Krehm, az amerikai Time tudósítója, a guatemalai problémák jó ismerője ezt írtai „Ubico tizenhárom évig uralko­dott Guatemalában. Az országot megszállta a rémület, a nemzet erkölcsileg megbénult. Ha abból ítélnénk, hogy hány ember be­szél állandóan suttogva, azt kel­lenne hinnünk, hogy az országot óriási toroki ob-járvány támadta meg. Az utcán nem lehetett vég­ig menni anélkül, hogy az ember legalább két egyenruhás kopó és isten tudja hány titkosrendőr fi­gyelmét ne vonja magára. A kor­mány magasrangú tisztviselőinek irodáiban titkosrendőrök vizsgál- gatták végig a könyveket. Az in­diánokat néhány centavo értékű tárgy ellopásáért kivégezték. A mexikói határon elfogott csempé­szeket a tereken harmincas, negyvenes csoportokban lőtték agyon. A „kommunistákat”, azaz mindenkit, akinek veszélyes gon­dolatai voltak, halállal büntet­ték, de előzőleg legtöbbször bor­zalmasan megkínozták. Acélkoro­nába szorították fejüket, s a ko­ronát egyre szorosabbra húzták, hogy agyukból kipréseijék a rossz gondolatokat és a hasznos értesüléseket a rendőrség számá­ra. A női foglyokat elektrolitd- kus fürdőbe dugták. A férfiakat csuklójuknál fogva akasztották fel, lábukra súlyokat kötöttek és heréiket szorították. Ezeket a procedúrákat legtöbbször lefény­képezték: a megkínzottak és ha­lottak képei Ubiconak különös gyönyört okoztak”. 1944-ben földrengés sújtotta az országot és Ubico rendszere alatt is megingott a talaj. Az egyetemi ifjúság sztrájkja volt az első lé­pés a forradalom felé, amely áz­tam 1944 nyarán végleg lesöpörte a véreskezű diktátort a történe­lem színpadáról. Tíz évig volt szabad és függet­len a guatemalai nép, mert 1954- ben a „zöld pápa”, azaz az Uni­ted Fruit Company és más ame­rikai részvénytársaságok segítsé­gével megbuktatták a forradal­mat és a monopóliumok embere­it ültették újra a miniszteri bár­sonyszékbe. Az United Frűit ma korlátlanul uralja és zsákmá­nyolja ki Guatemalát, ahol me­nedékhelyre találtak az európai fasiszták éppen úgy, akárcsak a kubai ellenforradalmárok, akik innen készülnek a forradalmi Kuba ellepi támadásra. . NEM MÍKEG AZ, JEOSiRJEm I A Zsdánov utca elején lévő papír és írószer szaküzlet ki­rakatát nézegetem. Egyszer csak nagyot nyelek, de igen nehe­zen, pedig a könnyen „emészthető”, jóté­kony levegőn kívül semmi más nincs a számban. (No igen, a kajánoknak megsú­gom zárójelben: a fo­gaim is a számban vannak persze — ket­tő híjával.) Szóval nagyot nyelek, s a nyakam előre nyújt­va, szemem összeszű­kítve nézem a ki; „bűvös” árjelző cé­dulát. „Levél méreg” ez van ráírva betű szerint. Hát hogy? Bukfencezik bennem a kíváncsiság. Mi az? Milyen lehet az? 0; találmány? Zöld-e vagy rózsaszín? Cso­dálatos! Minden bi­zonnyal írni lehet ve­le és... méreg is!? Még közelebb hajo­lok, hadd lássam mái legalább az üvegét is. hogy vajon kicsi? nagy? kerek? szegle­tes? Jaj... Ezt a csa­lódást!!! A cédula va­lami kis gépfélére vagy... mi a csudára van helyezve... Óh bocsánat, ezer bocsá­nat a meggondolatlan árulkodásért: még o nyálam is kifolyik c meghökkentő csaló­dástól. (El tudom képzelni, milyen ret­tenetes muja j arcot vághatok.) Hogy is ne amikor azt kell meg- állapítanom, hogy az a gépecske nem egyéb egy kis szerény, ár­tatlan levélmérlegnél. A nyálam öntuda­tosan letörlöm, a nya­kam kiegyenesítem, c szemem rendes látás- nyi nyílásra állítom és kijelentem: higgye el tehát mindenki ké­rem, hogy a megjelöli üzlet kirakatában , semmiféle levélméreg nincs. De az is köny- nven megeshet, hop1, rkik állításomat el­lenőrizni akarlak, ak­korra ezt a kis cé­dulát sem találják men. amelyik engem most ilyen sokolda­lúan felizgatott. El­végre sokféle tevé­kenységből áll egy papír szaküzlet mű­ködtetése is. Nem igaz? — barangoló — Amerikai repülőgép-anyahajó Guatemala partjai előtt. 10

Next

/
Thumbnails
Contents