Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-11 / 292. szám
Hatvan esztendős a nyíregyházi kórház cA, „y ép {(wítóbcui' Az úri világ Szabolcs-Szatmár vármegyéje arról volt nevezetes, hogy itt pusztítottak leginkább ! a népbetegségek, itt volt a legszaporább a csecsemőhalál. Orvosa alig volt a megyének, s ha lett is volna, ugyan melyik szegényember tudta megfizetni a . drága orvosi ellátást? Kuruzs- lókhoz, vajákos asszonyokhoz fordultak, s gazdag aratása volt a halálnak. Két orvos, két osztály Nyíregyházán sem volt sokkal különb a helyzet. A vármegye székhelyét Nyíregyházára telepítették, ekkor látták célszerűnek a vezetők, hogy a közkórházat is ide telepítsék. E célból t építették 1899-ben az akkor 16b ágyra készült megyei közkórházat, hogy „a szegénysorsú betegeknek legyen hol orvosi keze- , lésben részesülni, hogy a magára maradt szegénysorsú betegnek legyen hol meghalnia. Aztán a szegénysorsú betegek gyógyulásuk után a kórház kert- gazdaságában voltak kötelesek ledolgozni a kezelést, A kórházban ebben az időben mindössze két osztály műkö- I dött: sebészet és belgyógyászat. Itt látta el mindösze két orvos a szülészeti, nőgyógyászati és szemészeti betegeket is. Ez volt a mai nyíregyházi kórház/ őse. És mi a helyzet jelenleg? 709 ágy, 507 egészség- ügyi dolgozó Csak a felszabadulás hozott döntő fordulatot a nyíregyházi kórház fejlődésében is. Gomba- módra szaporodtak a kórházi ágyak, megnőtt az orvosok, ápolónők létszáma is. 1949-ben 400 ágy állt itt a betegek rendelkezésére, ma pedig 709 ágyas a nyíregyházi kórház. 507 egészségügyi dolgozó, köztük 73 orvos, s a nővérképző iskola hallgatóin 1 kívül 140 szakképzett ápolónővér ügyel a betegek egészségére. Ennek ellenére azt lehet mondani, hogy a kórház mindig zsúfolt. Igen, mert megnőttek az igények. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyre több dolgozó veszi igénybe az SZTK útján is a kórházi ápolást, s az egykori szegényember most vonul a kórházba kikezeltetni régi sérvét, vagy más betegségeit. Külföldi tanulmányutak, kötelező továbbképzés az orvosoknak A 60 éves jubileum alkalmával rendezte meg dr. Ilyés Zsigmond, a nyíregyházi kórház főorvosa Nyíregyházán, a megyei tanács nagytermében a nyár folyamán az ortopéd-baleseti sebészeti kongresszust. A kórház másik sebészfőorvosát, dr. Eisert Árpádot az idén a szófiai sebészkongresz- szusra küldték ki. Egy másik orvost, dr. Zempléni Bélát a Szovjetunióba küldték tanulmányútra, dr. Gyöngyösi Andor, a szülész- és nőgyógyászati osztály vezetője az NDK-ban volt tanulmányi úton, ahol szakmai előadásokat is tartott. A kórház vezető orvosai három évenként egy havi továbbképzésen, a különböző egészségügyi intézményekben, a beosztott orvosok pedig évente speciális szaktanfolyamokon vesznek részt. A nyíregyházi kórházban ma már híres szakorvosok irányítják a munkát, kitűnően képzett dolgozók gyógyítják és ápolják a betegeket. A kórház orvosi státuszait betöltötték, s számos fiatal orvos került ide, az idén 21. Ezenkívül a területre készülő j általános orvosok is két esz- j tendőt töltenek a nyíregyházi i kórház osztályain. Uj osztályok, új létesítmények az öt éves tervben Kórházunk az öt éves terv végrehajtása során még tovább fejlődik, az igényeknek megfelelően. Űj, 150 ágyas, korszerű gyermekosztály létesül, ezen belül új, 30 ágyas modern koraszülött részleg. A kis, korszerűtlen fertőző osztályt megszüntetik, s helyébe új, a követelménynek megfelelő 80 ágyas fertőző osztályt építenek. Felépül majd a 40 ágyas reumatológia is. A felszabaduló gyermekosztály helyén 30 ágyas ideggyógyászati és 30 ágyas urológiai osztályt létesítenek. A kórház személyzetének létszámát további 150 egészségügyi dolgozóval bővítik. A betegek részére korszerű büffé- épületet, a vidéki hozzátartozóknak, a beteglátogatóknak pedig várócsarnokot építenek. Neonvilágítás kerül a bejárat elé, s egy sereg más létesítmény, felszerelés teszi korszerűbbé a nyíregyházi kórházat a terv végrehajtásával. A hatvan esztendős nyíregyházi kórházban jó szakemberek PILLANATKÉPEK Riportkészítés közben Dégi és friss ismerőseim többször mondják nekem, csuTI da érdekes dolog újságírónak lenni. Az ember sokhelyütt megfordul, sok-sok újdonságot lát, meg hall... Ilyenkor aztán sohasem marad el a kiváncsiskodás: mondjam már el, hogy is történik az újság írása, áruljak el néhány „kulisszatitkot", stb ... Az alábbi kis villanást a kíváncsiskodóknak szánom. Újból vidéken jártunk, megkeresni a falvak lakóit, a termelőszövetkezetek tagjait. Feljegyezni örömeiket, problémáikat és kíváncsiskodni a holnapjaik felöl. Egyik kollegám — ahogy elértük jövetele célját — kiszállt, s indulóban visszaszólt: „Helyezzétek magatokat kényelembe, tovább maradunk.. Elment, s mi nyomban könyvet, lapokat kotorásztunk elő, kihasználni a kis ajándék-szabadidőt. Már félóra is eltelhetett, amikor az előttem ülő tört hangját hallottam. Azazhogy dehogy hallottam, szót se értettem belőle, annál többet az előttem lévő újság egyik érdekes cikkéből. Megbökte a váltamat, mostmár jó hangosan ismételte: — Láttad, milyen helyes kis paraszilány ment itt az előbb? '(Óh, örök, kimúlhatatlan kíváncsiság!) Gyorsan fordultam, hogy a kocsi hátsó ablakán át magam is szemügyre vegyem a kislányt, — Melyik az? — bukott ki belőlem gyorsan a kérdés, mivelhogy hármat is láttam az úton elhaladni. , ,,, — Az ott, a szélen, az a nylonkendős, kékkabátos. — Ne viccelj már, az biztos városi. — Tudja a manó. Egyébként is, az ember lassan nem tűd különbséget tenni, melyik a városi és melyik a falusi lány. Apropó! Te, ez egy remek riport téma! ■ Ennyit mondott, s már kapta is elő noteszát, nagy gyorsasággal jegyezte fel az ötletet. Én közben még hosszú ideig néztem a kis leheletfinom libbenő kendőt, meg a kéklő kabátot, s közben nagyszomorúan arra gondoltam: megint elhalásztak előlem egy témát.- —angyal alkalmazzák a legmodernebb gyógyító eljárásokat. Az igények azonban állandóan növekednek, s még sok a tennivaló, hogy a kórház eleget tudjon tenni ezeknek a követelményeknek. Mindenesetre büszkék vagyunk arra, hogy emberek ezreinek adták már itt vissza a legdrágább kincset, az egészséget, s reméljük, a jövőben még több okunk lesz erre a büszkeségre...- Győri Illés György Gyümölcsfát ültetek Egy hónapja szereltem le a katonaságtól. Két év alatt — míg katona voltam — sok minden történt Nyírvasváriban. Tsz-község lett az én falum is. Hazajövet „munkanélküli" lettem, mert egyéni gaz- ' daság nem volt. Választanom kellett: vagy az ipar, vagy a mezőgazdaság, vagy a város, vagy a termelőszövetkezet. A választás nem volt köny- nyű. Azonban ahogy kezdtem mindjobban megismerni a községünkben gazdálkodó Vasvári Pál Termelőszövetkezetet, annak eredményeit, megcsináltam a magam számvetését, mindjobban bontakozott bennem az elhatározás. S emellett a fiatalok KISZ titkárnak is megválasztottak. Döntöttem. Itt van a helyem a községemben, a család, a rokonok, barátok körében. Ültetjük a gyümölcsfákat, összesen százötven holdat. Én ** elültettem és nap mint nap ültetem a magam gyümölcsfáit. Ültetem a jövőmet a nyírvasvári homokba..., hogy jó mélyen begyökeresedjen. Sinka László A Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat valójában túlnőtt azon, hogy csak javításokat végezzen. Sok hasznos gép készül az üzemben. Az első munkafolyamatok itt, a daraboló brigádnál kezdődnek. Nagy Sándor, Rákóczi István és Vass Ottó szabja a kívánt méretű anyagot. A gépjavítóban 1009 darab burgonyaültetőgép sorozat- gyártását kezdték meg belföldi szükségletek kielégítésére. Ezt a menyiséget jövő év m árcius 31-ig elkészítik. Ez évben 1051 darab lakókocsit gyártottak a gépjavító szakemberei. Az utolsó darabbal december 15 helyett november 30-án végeztek. Néhány számadat a nagyhalász! Petőfi Tsz jövedelmi forrásaiból A tények alapján mindinkább nagyobb rangot kap az a tétel, hogy a szövetkezeti gazdálkodás számtalan értékes lehetőségeket biztosít tagjainak. S ezek jó kihasználása, okos felismerése végeredményben a közös vagyon szüntelen szilárdulását, a tagok általános és fokozatos jobb létét eredményezi. Nem véletlen tehát, hogy a szövetkezetek gazdái közös bevételeiket százezrekben vagy éppen milliókban fejezik ki. Így van ez a nagyhalászi Petőfi Tsz-ben is, ahol a zárszámadás közeledtével az évi bevételeikről már elfogadható adatokat tudnak. íme néhány, — de egyáltalán nem teljes — számadat ez évi bevételük forrásaiból: Élősúlyban eladott állatok után (sertés, szarvasmarha, baromfi) 595 658 forint; állati termékek után (tojás, tej, juhgomolya) 136 317 forint; terményféleségek után 947 832 forint. Tehát e néhány adat is együttesen jóval több, mint másfélmillió! Meg kell azonban jegyezni, hogy ebben az öszegben — egyebek között — nincs benne a jókora juhállomány utáni bevétel (élősúlybani értékesítés és a gyapjú ára); vagy nincs benne a tárolt, még értékesítésre nem került burgonya ára sem. De a tény azonban itt is igazol: a szorgalmas munka, a nagyüzemi gazdálkodás okos, — bár még korántsem teljes — kihasználása folytán ennek a tsz-nek a tagság is természetesnek veszi milliós bevételeit. Ezen keresztül látja felemelkedésének to-i vábbi perspektíváját.] Ami a tagság zsebére ez| évben például abban' nyilvánul, hogy az évi elején tervbe vett 40' forintos munkaegység] zárszámadásra 45 forintot fog elérni. , . ab.
