Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)

1960-12-08 / 289. szám

Az országgyűlés szerdai ülése Az ázsiai és afrikai országokkal meglévő kapcsolatainkról beszélt ezután dr. Sík Endre. — A for­radalmi munkás-paraszt kormány fontos feladatának tekintette nemcsak diplomáciai kapcsolatok létesítését, de jó baráti viszony, élénk politikai, gazdasági és kul­turális kapcsolatok kiépítését a háború után létrejött és folya­matosan létrejövő új fiatal, füg­getlen ázsiai és afrikai országok­kal. Ismeretette a gazdasági és kul­turális kapcsolatok kiépítésére tett lépéseket ezekkel az országok­kal. Dr. Sík Endre ezután az ENSZ- beli tevékenységünkről számolt be, s mindenekelőtt az úgyneve­zett „magyar kérdésről” beszélt, megállapítva, hogy az már az Egyesült Államokon kívül sen­kit sem érdekel az ENSZ-ben. A „magyar kérdés” bizonyos mér­tékben bumeráng lett az Egyesült Államok számára. Már 1956-ban leszögeztük ál­láspontunkat, amely úgy szólt, hogy magyar kérdés, mint nemzetközi kérdés nem léte­zik, ami Magyarországon tör­ténik, az a magyar nép ügye; a magyar nép és annak kormá­nya semmiféle beavatkozást nem enged meg a Magyar Népköztár­saság belügyeibe senkinek, tehát az ENSZ-nek sem és tiltakozik minden ilyen beavatkozási kísér­let ellen. Mindennek ellenére — amíg az amerikai kormány fel nem adja jelenlegi hidegháborús politikáját — nem számíthatunk arra, hogy a magyar kérdés ha­marosan le kerül az ENSZ na­pirendjéről. Számunkra azonban ez a kérdés nem bír jelentőség­gel. Ha tárgyalni fogják, meg­mondjuk a magunkét: még egy­szer fejükre olvassuk az ameri­kai imperialistáknak ellenünk el­követett súlyos bűneiket, s tüta*.., kozunk az amerikai imperialisták Magyarország belügyeibe való durva beavatkozás ellen. — Az ENSZ közgyűlésein a Szovjetunió és a többi szocialis­ta ország delegációival szoros együttműködésben kivesszük ré­szünket minden fontosabb nem­zetközi kérdés megvitatásából, résztveszünk a közgyűlés vala­mennyi bizottságában. Támogat­tuk és támogatjuk a Szovjetunió­nak és más szocialista országok­nak a leszerelésre, a tömegpusz­tító fegyverek eltiltására, az atomkísérletek megszűntetésére, úgyszintén a békés egymás mel­lett élésre vonatkozó minden ja­vaslatát. Következetesen kiáll­tunk Kína ENSZ-tagsága melleit, és követeltük mindenkor a Mon­gol Népköztársaságnak az ENSZ- ' be való felvételét. A jelenlegi közgyűlésen Ká­dár elvtárs részvétele és fcN szólalása, beszédének határo­zott, magabiztos hangja, vilá­gos és logikus érvelése vala­mennyi küldöttségre egyaránt óriási hatást gyakorolt, jelentékenyen növelte delegációnk tekintélyét, s egyben azok számá­ra, akiket még érdekel a magyar kérdés, szemléltető bizonyítékát szolgáltatta annak, amit küldött­ségünk mindenkor hangsúlyozott: a Magyar Népköztársaság ügyei már régen teljességgel rendben vannak, a magyar nép sikeresen' megbirkózott és megbirkózik a1 maga problémáival, hívatlan prókátorra nem szorul és ilyene­ket nem hajlandó befogadni. A külügyminiszter ezután rész-. , letesen szólt a magyar delegáció . munkájáról a mostani közgyűlé­sen, majd a külföldön élő magya­rokkal kapcsolatos politikánkról beszéit. Az elmúlt években közkegyel­met Is hirdetett azok számára, akiket főbenjáró bűn nem terhel. Sokan jelentkeztek is és nagyré­sze azoknak, akik jelentkeztek, haza is tóit.’ Több mint negyven­ezer azoknak a száma, akik hazá­jukba visszatértek. A reakciós nyugati sajtó rémtörténeteket ter­jeszt róluk: börtönbe vetettük őket. sokukat kivégeztük és így tovább. Mindenki tudja, hogy ezek dajkamesék. Azok akikről szó van, jól derülnek, amikor ilyesmit hallanak. Ök tudják leg­jobban, hogy hazájuk megbocsáj- tassal és szeretettel fogadta őket vissza. íjra mur.kát és kenyeret adott nekik. De sokan vannak még, akik — hr eddig ilyen vagy alyan okból nem is tudtak haza­térni — nem adják fel a re­ményt, hogy az ő számukra is el­jön a hazatérés napja. A hazatérők számára hirde­tett amnesztia ugyan már le­járt, de illetékes hatósági szer» veink minden külföldön élő becsületes magyar hazatérési kérelmét, legyen az régi emigráns, vagy nemrég kül­földre szakadt megtévesztett ember — jóakaratú egyéni el­bírálásban részesítik, s ha az illetőt főbenjáró bűn nem terheli, vagy más különös ok nem szól hazatérése ellen, a kérelmét meg is hallgatják. Befejezésül külpolitikánk to­vábbi feladatait foglalta össze a külügyminiszter. Ezek a követke­zők. kultúrális kapcsolataink fejleszté­sére a kapitalista országokkal. Kereskedelmi tárgyalásokat folytattunk és árucsereforgal­mi megállapodásokat kötöt­tünk csaknem valamennyi, velünk diplomáciai kapcsolat­ban álló európai kapitalista országgal. Ausztriával hosszúlejáratú keres­kedelmi megállapodást kötöttünk. Légügyi egyezményeket kötöttünk Angliával, Franciaországgal, Olaszországgal. Svájccal, Auszt­riával, Hollandiával, Belgiummal, Svédországgal, Dániával és Nor­végiával. Jelentékenyen megnőtt az utób­bi négy év alatt a turistaforga­lom és általában a ki- és beuta­zások száma a kapitalista orszá­gok viszonylatában. 1955-ben a kapitalista országokból történt beutazások száma 17 354 volt, 1959-ben ennek több mint két­szerese: 37 740, ez év első tíz hónapjában viszont majdnem há­romszorosa az 1955-ös egész évi­nek: 48 136. A Magyarországról az európai és amerikai kapitalista országokba történt kiutazások száma 1955-ben 8527 volt, 1959- ben 28 267-re — 1955-höz viszo­nyítva több mint háromszorosára — emelkedett. — A mondottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy kapcsola­taink az európai és amerikai ka­pitalista országokkal általában normális mederben 'folynak és teljesen meg is felelnének a békés egymás mellett élés elvének, ha egy körülmény nem lenne, még­pedig az, hogy ezek az országok az Egyesült Államok állandó nyomása alatt egyrészt az ENSZ- ben és más nemzetközi szerveze­tekben rendszeresen résztvesznek (Folytatás az 1. oldalról.) az Egyesült Államok által kezde­ményezett és szervezett, népköz- társaságunk ellen irányuló rága­lomhadjáratban és egyéb manő­verekben, másrészt sokszor saját gazdasági érdekeik rovására, — a velühk folytatott kereskedelmi kapcsolatot gátló, illetve korláto­zó-intézkedéseket léptetnek élet­be és tartanak fenn. Mi ezt a magatartásukat elítéljük és igyek­szünk annak helytelenségét ve­lük js megértetni. Az egyetlen kapitalista or­szág, amellyel, bár diplomá­ciai kapcsolat áll fenn köz­tünk, viszonyunk ma is ab­normális — az Egyesült Ál­lamok. Sík Endre ezután rámutatott: — Közismert, hogy hivatalos, és nem hivatalos amerikai szer­vek és személyek nem kis sze­repet játszottak az 1956-os ellen­forradalom kirobbantásában és támogatásában. Közismert, hogy az ellenforradalom leverése után ugyancsak az Egyesült Államok kormánya volt az, amely az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben szisztematikus rá­galmazó kampányokat rendezett és rendez ma is népköztársasá­gunk és annak kormánya ellen és ugyanakkor nyomást gyakorol háborús blokk-beli szövetségeseire, hogy a magyar népet, országunk szuverénítását mélyen sértő, bel- ügyeinkbe való durva beavatko­zást jelentő, az ENSZ alapok­mányával szöges ellentétben álló. törvénytelen határozatokat sza­vazzanak meg és ne ismerjék el küldöttségeinek szabályszerűen, Alkotmányunknak és törvé­nyeinknek megfelelően kiállított és a nemzetközi jog követel­ményeinek is mindenben megfe­lelő megbízóleveleit — Ismeretes az is hogy meggyőződésünk, hogy semmi akadálya sem lehet annak, hogy kapcsolatainkat rendezzük. Kizá­rólag az amerikai félen múlik, hogy ez mikor fog bekövetkezni. — Néhány szót osztrák szóm széda i n W k a I valló kapcsola­tainkról mondotta a továbbiakban Sík Endre. — Az elmúlt négy év alatt ezek a kapcsolatok nagy­részben rendeződtek és — első­sorban gazdasági vonalon — nor­mális mederben folynak. Az or­szágaink közötti kulturális csere terén ugyancsak értünk el javu­lást, bár a jelenlegi helyzet még sok kívánni valót hagy maga után. Jószomszédi viszonyunkat azonban időről-időre sajnálatos módon megzavarják osztrák terü­letről kiinduló, mesterségesen elő­készített és szervezett határinci­densek. Nem véletlen, hogy ezek a határincidensek és az azokat követő hecckampányok már évek óla szinte pontosan egy­beesnek a nemzetközi reakció ellenünk irányuló akcióival. Éppen a napokban voltunk ta­núi egy meg sem történt határ­incidens nyomán szinte karmes­teri beintésre elkezdődött újabb hecckampánynak. A tények teljes figyelmen kívül hagyása, továb­bá az a minősíthetetlen hang, amelyet egyes osztrák „újságírók” a kampány során használtak, el­árulja ezen urak egyre jobban elhatalmasodó idegességét. Sem­milyen erőlködéssel sem sikerül ugyanis feltartóztatni az osztrák és a magyar nép egyre nagyobb arányokban kibontakozó közele­dését. Hiába tesznek meg mindent, hogy ezzel a speciális osztrák hozzájárulással, a határ kér­désében szervezett hecckampá­nyokkal segítsék az úgyneve­zett „magyar kérdés” napi­renden tartását, a hideghábo­rú felszítását. Kísérleteik kudarcot vallottak és vallanak a jövőben is. A határ­incidensek megelőzése céljából régóta javasoljuk vegyesbizottság alakítását és határegyezmény kö­tését. \ annak jelek, hogy e téren eredmények várhatók. A biztató jelek ellenére nem tapasztaltunk kellő viszonosságot a kölcsönös utasforgalom és a viziumok kibocsátása terén. Hoz­zánk minden korlátozás nélkül jöhetett például a legutóbbi vá­logatott labdarugó mérkőzésre ;s többezer osztrák túrista, más al­kalmakkor munkásküldöttségek újságírók, stb. Ezzel szemben leg­utóbb például lehetetlenné tették hetvenegy Ganz-MÁVAG-belj munkás kiutazását és diszkrimi- u-.ciót alkalmaztak egyes magyar közéleti személyiségek — nőmoz­galmi és szakszervezeti küldöttek — kiutazása során is. Kiküldöt­teinktől tevékenységüket korláto­zó nyilatkozat aláírását követel­ték, ugyanakkor nem követelnek semmiféle nyilatkozatot azoktól a hazaáruló magyaroktól, akiknek megengedik, sőt akiket segítenek abban, hogy a Magyar Népköz- társaság ellen uszítsanak. — E negatív jelenségek ellené­re, mi a magunk részéről tovább­ra is azon leszünk, hogy a két ország közötti kapcsolatokat fej­lesszük és javítsuk. — Kormányunk külpolitikája az elmúlt négy év alatt helyes volt. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány nevében kérem a tisztelt országgyűlést, hogy tájé- r koztatásom vegye tudomásul és a beszámolót fogadja el. (Folytatás a 3. oldalon.) a budapesti amerikai körelség vezetésére, az Egyesült Államok kormánya az ellenforradalom után követet küldött, aki több mint három hónapig tartózkodott Bu­dapesten anélkül, hogy megbízó- levelét átadta volna. így végül is kénytelenek vol­tunk neki feltenni a kérdést; vagy adja át megbízólevelét, vagy menjen vissza. Erre az amerikai kormány a követet hazahívta és mást a he­lyére nem küldött. A követséget mind máig ügyvivő vezeti. Ez az ügyvivő résztvesz magyar kor­mányaktusokon és hivatalos ren­dezvényeken, tárgyalásokat foly­tat és jegyzékeket vált magyar kormányszervekkel. Ugyanilyen viszonyt tart fenn a washingtoni külügyminisztérium ottani követ- ségünjiv vezetőjével. Ugyanakkor annak az amerikai kormánynak egyes tagjai, amely Budapesten nagyszámú követséget tart fenn és Washingtonban kapcsolatot tart a magyar követséggel, úgyszintén más hivatalos amerikai vezető személyiségek, egyre-másra nyi­latkozatokat tesznek, amelyekben Magyarországról mint „rab nem­zetről” beszélnek, amelyet fel kei] szabadítani. Az amerikai követség egyes beosztottai viszont Budapes­ten ezalatt a diplomáciai jo­gokkal visszaélve kémtevé­kenységet folytatnak. Az amerikai kormány pedig részben saját országában, rész­ben Nyugat-Németországban ösz- szegyűjti szervezi és pénzeli nép- köztársaságunk legelkeseredetlebb ellenségeit, az országunkból ki­szökött fasisztákat, háborús bűnö­söket és más sötét, reakciós ele­meket; az ellenforradalom alatt és után hazánkból kiszökött fia­talokból kém- és diverzáns osz­tagokat szervez népköztársasá­gunk ellen; anyagilag és erköl­csileg támogatja az úgynevezett Szabad Európa rádió Magyaror­szág ellen irányuló adásait. — És végül gazdasági téren ugyanez az amerikai kormány olyan messzemenő diszkriminá­ciót alkalmaz Magyarország el­len, amely gyakorlatban csaknem teljesen lehetetlenné tesz min­dennemű kereskedelmi kapcsola­tot. — Nehezen lehet elképzelni en­nél abszurdabb, abnormálisabb viszonyt két ország között. Hangsúlyozta a külügyminisz­ter ezután, hogy legutóbb az ENSZ most folyó közgyűlésén az amerikai kormány újabb bizonyí­tékát adta a Magyar Népköztár­sasággal szemben tanúsított el­lenséges magatartásának, amikor népköztársaságunk ENSZ- küldöttségét és annak vezető­jét, Kádár elvtársat, diszkri- miniációs mozgási korlátozá­soknak vetette alá. Az amerikai kormánynak ez a provokációs intézkedése nemcsak az egész magyar népnek, de az egész világközvéleménynek felhá­borodását váltotta ki. — Mind ennek ellenére mi a magunk részéről nem egy ízben tettünk kezdeményezéseket a ma­gyar—amerikai viszony megja­vítására. Erőfeszítéseink nem jár­tak sikerrel.- Ma még nem tudhatjuk, történik-e majd és , ha igen, mi­lyen változás az. amerikai kor­mány külpolitikájában az új el­nök hivatalba lépése után. Mi, akik változatlanul a békés egy­más mellett élés politikáját kö­vetjük,. készek ‘ vagyunk arra, hogy, kapcsolataink normális me­derbe terelése és megjavítása ér­dekében bármilyen szinten tár­gyalásokat kezdjünk. Szilárd $ A kormány nem zárja 1c az ajtót a hazájukba visszatérni kívánó becsületes magyarok előtt. Még jobban fejleszteni és mélyíteni, még intenzívebbé tenni baráti kapcsolatainkat és együttműködésünket politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt a Szovjetunióval és a test­véri népi demokratikus országokkal. ,f Folytatni hagyományos békepolitikánkat, a baráti szocialista országokkal vállvetve harcolni a béke megőrzéséért, az általános és teljes leszerelésért. A békés egymás mellett élés politikáját követve törekedni kap­csolataink normalizálására és javítására a kapitalista országok­kal, baráti kapcsolatok létesítésére és fejlesztésére az ázsiai, afri­kai és élenjáró latin-amerikai országgokkal. Leleplezni az imperialisták agresszív háborús politikáját, visz- szaverni támadásaikat és provokációikat, elhárítani mindenrendű beavatkozási kísérleteiket országunk belügyeibe. Kifejteni, megmagyarázni és megvédelmezni népköztársasá- t gunk külpolitikai céljait és állásíoglalásait és szorgalmazni azok , megvalósítását az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben.

Next

/
Thumbnails
Contents