Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)

1960-12-07 / 288. szám

A baromfitenyésztésért igeit a silózásért nem illeti dicséret a nyíregyházi termelőszövetkezeteket Tiszta karton — és a párt tisztasága Néhány hét és itt az év vége. Ha a nyíregyházi termelőszö­vetkezetek éves tervét forgat­juk, azt látjuk, hogy állat- tenyésztési tervüket általában teljesítették. Különösen dicsére­tes a baromfitenyésztésben való előrehaladásuk. Majdcsak vala­mennyi szövetkezet túl is telje­sítette az előirányzatát. Jók az eredmények a szarvas- marha- és sertéstenyésztésben is. azonban a Zalka Máté, a Virágzó Föld és a Ságvári ter­melőszövetkezetek még néhány darab tehén beállításával adó­iak. Ugyancsak iparkodni kell a Ságvári Termelőszövetkezetnek, hogy a sertéstenyésztési és hiz- lalási tervét teljesíteni tudja. Míg az állattenyésztési tervek teljesítése néhány szövetkezet kisebb hiányosságától eltekint­ve jónak mondható, addig a si­lózásban igen elmaradt több szövetkezet is. A Béke Őre 120, a Ságvári 1000, a Dózsa Tsz. pedig 100 köbméterrel adós még. Még segíthetnek magukon, kukoricaszárból, répaszclctből, melaszból és kertészeti hulla­dékból pótolhatják a hiányzó mennyiséget. Kartonok, adatok, — lát­szatra merő formaságok. De csak látszatra. Bár nyilvántartásokkal, kartonokkal nem lehet Tiszát re- keszteni, mégis fontosak. Annyi­ra, hogy gondos és hozzáértő ke­zeiét ük nem csupán rögzíti a napi életet, hanem lendítőkerék is le­het. Ez persze nem új felfedezés. Esetünkben a kisvárdai járás né­hány pártszervezete mégsem ezt vallja. Sőt, ennek az ellenkező­jét . * ; Szucsik Istvánba járási 'párt- bizottság munkatársa is megerő­síti e feltevést. Nem is egy, vagy kettő az olyan pártalapszerveze- tek száma, ahol hadilábon állnak az átjelentésekkel, a bélyegigény- léssel, mi több, a tag- és tagje­löltfelvétel írásos lebonyolításá­vá’,. Gyakorlott szem fedezi fel csak a hibákat, és a jó helyi- ismeret Főleg a sokezres vasúti nagy­üzeméi, Záhonyból érkeznek té­ves adatok. Három hónapja vette fel „ '.rttagnak a forgalmi párt- szervezet Kéri Ferenc MÁV mun­kást. Azóta sürgeti a járási párt- bizottság a tagkönyvbe való fény­képet, de eddig nem kapta meg. Farkas Lajos, a vasúti pártbi­zottság titkára szóbeli sürgetésre is azt válaszolja, amit korábban: nem ismerik Kéri Ferencet, nem ők vették fel, holott nyomós ér­vek vannak, maga a felvételi ké­relem, amit ők hitelesítettek. Nem meglepő ezek után, hogy a záhonyi fűtőházi pártszervezet vezetősége a Sóstóhegyről érkező Bodnár Jánost sajátos szabályta­lansággal jelentette át Záhonyba. Nem tudjuk, hozott-e magával Bodnár János átjelentőiapot Sós­tóhegyről, vagy sem, átadta-e a fútőház pártszervezetének vagy sem. Az írás annyit mutat, hogy a záhonyi pártszervezet ilyenfor­mán állította ki a lapot: Bodnár János érkezett a záhonyi fűtőház­ból, — a záhonyi fűtőházba. Kü­lönös utazás... Olykor csalóka S rossz adatok a kartonok, tag­könyvek kitöltőivel. Nemrég egy tagkönyv kitöltésekor történt, hogy más adat szerepelt a felvé­teli kérelmen, más a nyilvántar­tási lapon, más a felvételt meg­vizsgáló elvtárs füzetében, végül másat mondott maga a könyv le­endő gazdája. Felületesség, talá­lomra való kitöltés, körülbelüli évszámok a felvételi íveken,, ezek hátráltatják a munkát. Mindez néha nem okoz többet apró- bosz- szúságnál, — mondhatná valaki — legfeljebb később kapják kéz­hez a tagkönyveket gazdáik. Da a bosszúság sem hasznos, mégin- kább nem, ha az effajta hanyag­ságok komolyabb károkat is okoz­hatnak. Vagy az iménti tévedé­sek folytán nem kerülhetnek be a pártba oda nsm valók? Nem halászhatnak a zavarosban kétes elemek? A Nyírtassi Állami Gazdaság pártszervezete négy tagjelöltet vett fel legutóbb. A járási bizott­ságon derült ki, hogy az ajánlók nem is nyírtassiak, hanem pet- nehéziak. Ez az eljárás lehetőség az oda nem valóknak a befurako- dásra, illetéktelen ajánlókkal. Erre nem gondolt a pártvezető­ség? Még emlékeznek a járási bizottságon a tiszakanyári esetre, amikor két felvételi kérelmet küldött be az akkori párttitkár. Feltűnt azonban, hogy a taggyű­lés jegyzőkönyvében nem volt szó arról, hogy a két feltételt megbeszélték. Nem is történt meg, hanem a párttitkár a tag­gyűlés kikapcsolásával juttatta el a két kérelmet. Az egyik kérel­mezőről megtudták, hogy csendőr volt... Nem szükségest magyarázni, milyen lényeges a- helyes nyilvántartás, milyen őre a pártdemokráciának is, a párt tisztaságának is. Megmutatja egyebek között, milyen a pártfe­gyelem, a szervezeti szabályzat és a határozatok megoldása. A kisvárdai karton elárulja, hogy a gyár pártszervezete keveset ad a munkás-tag jelöltek hathónapos jelöltségi idejére. Kocák Imre la­katos és Mikita Zoltán formázó már majdnem két éve tagjelöltek. Nem viszik, — nem lehet tudni milyen okból — taggyűlés elé Pető Gyu­la formázó ügyét sem. Pedig a járási pártbizottság figyelmeztet­te a pártszervezetet, csakúgy* mint valamennyi késlekedő párt-, szervezetet mulasztásukra. Októ­berben 70 „öreg” tagjelöltet mu-j tattak ki a járásban. Rétközberen- csen már 3 éves tagjelölt is van. Záhonyból a vasúti pártbizottságé tói későn küldik be a tag- és tag­jelölt kérelmeket, hónapok telnek' bele, míg eljut a jb-re, sőt van néhány elrettentő példa is, egy­éves rekordidővel. Lassan intéz# ezt a kisvárdai pedagógus párt- szervezet is. Persze ezek már nem puszta „papír” esetek, hanem ká- ^>s nézetek, no meg, hanyagság* nemtörődömség. De a pontos „tükör” erre is ráirányítja a fi­gyelmet. Tanulságként Xrto” A kisvárdai járásról szóltunk,- de nemcsak a kisvárdai pártszer­vezetek és pártbizottság okulá­sára. Nemcsak itt találkozunk ha­nyagsággal, a papírmunka lebe­csülésével, hanem másutt is. Meg-! előzhető pedig mindez, ha nem egy ember dolgának teliintik e munkát, hanem a pártvezetőség közösen végzi és felelősséget éb­reszt eziránt az egész pártszerve­zetben. Sokat tehetnek a járási bizottságok is, ha náluk is kol­lektív politikai munkává lép el<5 a „papírmunka”, jártasságot sze­rez ebben minden munkatárs.’ Végül nem maradhat el, ha erre szükség van, a kellő erély és fe­gyelmezés sem a felelőtlenekkel szemben. E témáról a mindennapi nagy munkák közepette is időszerű szót ejteni, mert a tiszta karton és a párt tisztasága nagyon összetar­tozó fogalmak. Páll Géza. Bevonult a technika a kótaji tanácsházára is. Egy-egy közlemény, vagy dicséret, ajáudékmuzsika közvetítésére igen hasznos. A képen: Béda Ferenc tanácselnök ajándékmuzsikát küld a társadalmi munkában szorgalmasan közreműködő dolgozó parasztoknak. (Foto: Hammel) Az agitátorok éppen az ámenre érkeztek meg a faluba és a szür­ke vontató akkor kanyarodott be nagy sarat fröcskölve az iskola udvarára, amikor az ajtó mellett szorongok elsőnek léptek ki a templom küszöbén a tavaszias napfényre. Nyomban meg is tor­pantak s csak akkor mentek to­vább, amikor a kifelé igyekvők megtaszították őket. A parasztok egy percre elálmélkodtak, aztán sürgősen hazafelé irányította mind­egyikük a lépteit, szaporán ug­rálva a templomudvari tócsák közepébe rakott téglákon. De volt, aki alaposan mellélépett és a tü­körszárú, egyenes csizma jókora fröccsöt kapott, vagy a magas­szárú bundáscipő talpa süllyedt el a pocsolyába. A fiatalabbak hamar el is iramodtak, hogy mi­nél előbb megvigyék a hírt a családnak: „Itt vannak az agitá­torok, jöttek csoportot szervezni”. Az idősebbje lemaradozott. Siet­ni sem tudtak, óvatosan kerül­gették a vizet és sarat, közben- közben átpillantottak a szem­közti iskola udvarára, ahová be­futott a brigádot szállító trakto­ros-vontató. Az elvtársak leugrál­tak s hozzáláttak a pakoláshoz: szétszedhető-összerakható vaságy darabjait szedték le, matracokat, ágyneműs zsákokat, mosdóállvá­nyokat, lavórokat cipeltek befe­lé a tanterembe, a kijelölt szál­lásukra. Ügy mozogtak, olyan fürgén szedelőzködtek. mintha friss, fiatal katonák lettek vol­SOLTESZ ISTVÁN: PARASZTOK ÉS AGITÁTOROK na, amint a nagy gyakorlatra ér­keznek. A párttitkár meg a ta­nácselnök sürgölődött körülöttük. A traktorzugásra összeszaladtak a gyerekek is, a kerítés drótjá­ba kapaszkodva kíváncsiskodtak. Olyanok is voltak, akik rögtön segítségül ajánlkoztak a cipeke- déshez. Vica néni egyedül fordult be a Komádiék melletti ösvényen, s amint meglátta a zugó-forgó, ka­vargó iskolaudvart sietni kez­dett. Amennyire tőle telt. Meg­számlálhatatlanul sok ránc volt a valaha finombőrű fekete, ma­gassarkú, .vékonytalpú női csiz­máján, amelyeket semmiféle ci­pőpaszta nem tudott már eltűn­tetni, minthogy a legszorgosabb pucolás, kenés után is szürkés­vörös maradt a csizmafej, a ki­kopott ’csizmaszár. Cipőberf még senki sem látta Vica nénit, csiz­mát hordott mindig. Tehetős gaz­da lánya volt valamikor s még onnan tartotta a rangot, merthisz annak idején a rangot éppen a csizma jelentette. Akinek csak cipője volt, az nem is számított a parasztok közt embernek. A ráncos csizmára fekete hosz- szúszoknya borult, arra pedig a vállról omolva kötöttrojtú régi !• A fej fa kendő. Fázósan húzta össze a két vállát, két szeme szüntelenül azt kereste, hol van tiszta hely a szapora lépésre. Az orra tömpe volt. két szeme kicsi, szinte elve­szett a sok ránc között s így a félelem, amely őt is elfogta, még ijedtebbre formálta az arcát, va­lóságos rettegés telepedett rá. Az ösvény az alsó dülösorra vezetett, ahol a házuk* magá- nyoskodott, elég távol a többi parasztháztól. Nagy története van ennek a magányoskodásnak. Vica néni rangján alul ment férjhez. A szü­lei nem azért adták neki az urir hangzású Viktória névét, högy a szegény Bsdő Gábornak legyen a felesége. De Vica néni a szerel­met választotta és eljegyezte ma­gát Gábor bácsival még a nyo­morúsággal. A falu hátulján ösz- szekínlódott házban laktak, piac­téri portára sem jutott, mert Vica nénit a haragos és engesz­telhetetlen szülők kijussolták, ki­tagadták, falu csúfságára vetet­ték. Egy fiuk született, aki már régen elkerült a városba, vas­utas lett belőle. Bedő Gábor a felszabaduláskor, öt hold földet és egy belső házhelyet kapott, de ők kint maradtak a régi helyü­kön. Ott éltek, ott akarnak meg­halni. De az öt hold, amelyikben egy részecske erdő is volt, igen­igen tetszett Gábor bácsinak és nagy szusszal látott a gazdálko­dáshoz. Nem bírta sokáig, felesek kezére bocsátotta a földjét. Ami­kor megkapta a földet, öreg volt már, de igazán akkor esett ösz- sze, amikor rájött arra, hogy nem ura többé a munkának. Csak téblábolt a szobában, néha az udvaron s egyre csak a halált várta. • Vica néni gondos szorgalom­mal, türelmes hűséggel ápolgatta a férjét, vigyázott a ház rendjé­re, felezte a termést s úgy lát­szott, hogy ő sohasem hal meg. Bekallintotta a kiskaput, türel­metlenül nyomta be a konyhaaj­tót s a pitvaron keresztül egye­nest a szobába sietett, ahol há­zilag szőtt, színes rongypokróccal leterített dikón hevergetett Gá­bor bácsi. Most éppen üldögélt a szélén s úgy várta az ebédet. Mert enni szeretett. Térdén foltos, barna nadrág, csizma meg kislajbi volt rajta, fején kucsma. Ű talán még apróbb volt, mint a felesége. Va­lóságos törpének nézett ki, úgy összeszáradt keze, lába, megrogy­gyant a melle, háta. Lába csiz­mája éppen, hogy elérte a föl­det talphegyével. Vica néni betoppant a szobába, nekidőlt az ajtófélfának, leeresz­tette két oldalt a kezét és lihegve kapkodva sípolta ki a tüdejéből a kiáltást: — Baj van! Gábor, baj van! Az öreg paraszt felnézett. Nem igen érhetett el hozzá Vica né­ni kiáltásának értelme, jelentő­sége, mert egykedvűen várta, hogy mit akar az asszony, ö nem tudott elképzelni nagyobb bajt annál, mint ami történt már ve­le az, hogy nem tudja megfogni _ a kapát. Az asszony fulladozva folytat­ta. — Elveszik a fődet Gábor! Hallod, elveszik a fődet! Odatámolygott a karoslócához és lerogyott rá. Ez már meghökkentette Gábor bácsit. Mit akarnak a főddel? Lekászálódott a dikóról és az asszony elé állt. félkézzel tá­maszkodva a kizsirosodott desz- kájú asztalra. — Mi van a főddel, hé? Az asszony erőt vett magán, kiegyenesedett ültében és egy­folytában elmondta, hogy mi tör­tént. — Városiak érkeztek egy nagy traktorral, ággyal, dunyhával és azt mondják a faluban, hogy ad­dig nem mennek el, amíg min­denki be nem megy a csoportra. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents