Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)

1960-12-06 / 287. szám

Két ünnepi esemény Nyírbátorból Nyírbátorban a közelmúltban adták át rendeltetésének u új mentőállomást, melynek létesítése mintegy 670 ezer forintba került. Az állomás helyisége! közmfivesítve vannak. Bővült a nyírbátori vásártéri iskola. Renoválták és két ni tantermet építettek, melyet szintén átadtak rendelteté­sének. A viláuuézeti uevelésért — az isko­O lázotlság kiterjesztéséért liarcuiuak a* Apagyi Állami Gaxdaság kommunistái Magasabb szakképzettséggel a terv megvalósításáért! Az Apagyi Állami Gazdaság kommunistái a napokban taggyű­lésen tárgyalták meg a vallásos világnézet hatását, az ateista propaganda időszerű feladatait és tennivalóit. Annak ellenére, hogy az elmúlt évek alatt számottevő eredmé­nyeket értek el a vallásos világ­nézet visszaszorításában — min­denekelőtt a hittan órákra be­iratkozott gyermekek száma csök­kent — még van probléma ezen a téren. A kommunisták között is akad egy-két ember, aki — en­gedve a könnyebb megoldásnak — "opportunista módon kezeli •ét a kérdést. Főleg azokkal van probléma, akik tavaly nem vettek részt a szervezett pártoktatás­ban. Okulva az elmúlt év tapasz­talataiból, az idén a termelőszö­vetkezetek számszerű fejlesztését segítő kommunisták részére is rendszeresen megtartják a sze­mináriumi foglalkozását ott, ahol éppen tartózkodnak. A jövőben az eddiginél na­gyabb gondot fordítanak az egyre sokrétűbb ateista szel­lemű nevelésre. Különösen az ifjűság helyes világnézetének kialakítása követel állandó és lelkiismeretes munkát s gazdaság kommunistái részéről. A KISZ-oktatáson belül lehető­séget teremtenek, hogy egyre több tudományos ismeretterjesztő és közvetlen ateista propagandát hallhassanak a fiatalok. Kedvező lehetőségek vannak, hogy a fia­talok általános és középfokú ok­tatás keretében tudományos is­mereteket, materialista felfogást tanuljanak és sajátítsanak el. Fokozottabb felvilágosító mun­kát fejtenek ki, hogy az idő­sebb dolgozók is végezzék el ac általános iskola nyolc osz­tályát és minél nagyobb szám­ban látogassák a TIT rendez­vényeit. A taggyűlés legjelentősebb eredménye, hogy fejlődésünk je­lenlegi szakaszában c fontos feladatra, az emberek tudatának szocialista átformálására irányí­totta a kommunisták figyelmét. Sajnos, ezúttal nem esett szó a vallásos világnézet Visszaszorítá­sának más módszereiről: névadó ünnepségek, KISZ-házasságok, te­metések rendezéséről, márpedig ezek is eredményesen alkalmaz­hatók az emberek tudatának for­málására. Plicytón “i beruházások- I Uvtluil kai, új gépekkel nem tudjuk megoldani azokat a hatalmas termelési feladatokat, amelyeket második ötéves ter­vünk előír. Ezzel a kérdéssel pártunk VII. kongresszusa nagy nyomatékkai foglalkozott, és fi­gyelmeztette az ipar vezetőit, a szakszervezeteket és a dolgozó­kat a szakmunkásképzés felada­tára. : Nem elég új technikát, új gé­peket adni a régi üzemeinknek. Tanúit munkások is kellenek az új gépek kezeléséhez. Ahhoz, hogy a második ötéves tervben magunk elé tűzött feladatokat sikeresen megvalósíthassuk, a technika fejlesztésén kívül olyan emberekre van szükségünk, akik elsajátították az új technikát, s akik ezt annak rendje és módja szerint ki tudják használni. A legmodernebb technika is halott olyan emberekkel, akik nem sa­játították el, viszont olyan embe­rek kezében, akik elsajátították, csodákat tehet. Annál is inkább szükség van a nyomatékos figyelmeztetésre, mert nem elég, hogy ha üzeme­inkben csak beszéltek a szakmun­kásképzésről. Több vállalatnál szerveztek ilyen tanfolyamok de csak a dolgozók kis létszámát vonták be. Számos gazdasági ve­zető, és egy pár szakszervezeti vezető is lebecsüli a szakmun­kásképzés jelentőségét, ami pe­dig jele annak is, hogy lebecsülik azokat a nehézségeket, amelyeket a terv teljesítésének útján kell le­küzdeni. Többek között ez is köz­rejátszott abban, hogy az iparban a szakmunkások létszáma az el­múlt években lassabban emelke­dett, mint az összes munkások száma. Ez a jelenség néhány he­lyen már zavarokat okozott, ne­hezítette a tervek teljesítését. Az ép.tőiparban technikus és műszar ki hiány van, és problémát okoz egy-egy modern új gép kezelése. A vasiparban is vannak problé­mák amiatt, hogy a modern, új gépet nincs aki kellő szaktudás­sal kezelje. A jövőben még komolyabb problémát jelenthet a szakmun­kásképzés hiánya, mert előrelát­hatólag mintegy ötezer új mun­kást fogunk foglalkoztatni me­gyénk iparának fejlesztése so­rán. A falvakból, háztartásokból, s a lakosság más rétegeiből tel­jesen képzetlen, munkaerő fog jelentkezni. Könnyebben megold­ható lesz ez a probléma, ha már most gondolunk a munkások szakmai továbbképzésére. Ez a gyors fejlődés gondjaival együtt jár. Nagyon komoly erőfeszítése­ket kell tennünk, hogy a jövő­ben javuljék a szakképzett és képzetlen munkások aránya! Ezért is tulajdonítunk nagy jelen­tőséget a szakoktatásnak. Munkásosztályunk műszaki színvonalának emelése érdekében bevezettük a tech­nikai minimumok rendszerét, el­sősorban azokban a szakmákban, ahol a legnagyobb szakmunkás­hiány mutatkozott. Ez a tanítás azokból a gyakorlati és elméleti ismeretekből áll, amelyek egy bi­zonyos munka elvégzéséhez fel­tétlenül szükségesek. Számos dol­gozó letette a vizsgát, de mégis nagyon kevés! Pedig ez jó ösz­tönzés volt a munkásoknak, hogy emeljék műszaki színvonalukat. Most is feladat ez, ha nem is a régi formában. A téli hónapok nagyon alkal­masak a szakmai továbbképzés­re, a munkások szaktudásának növelésére. Bizonyos, hogy szíve­sen jelentkeznek ilyen tanfolya­mokra a munkások, ahol megsze­rezhetik a magasabb szaktudást. Éideke ez a munkásnak, mert na­gyobb szaktudással könnyebben dolgozik és több pénzt keres. Járjanak élen e területen jó pél­dával a műszakiak.. Tanárok hí­ján vállalják el egy-egy tanfo­lyam vezetését. S úgy szervezzék meg a termelést, hogy a képzelt EMLÉKEZETES eseménye volt december harmadikén, szombaton az Oros szomszédságában lévő Nyírje* tanyának: hosszú évek után végre kígyóit a villany a kis településcsoportban. Akárcsak a legtöbb község, Oros—Nyírjestanya is régen óhajt­ja már a fényt, a világosságot. Néhány évvel ezelőtt még a legoptimistábbak sem mertek arra gondolni, hogy a hat tucat­nyi házból álló tanyán belátható időn belül fényünnepélyt tarthat­nak. Hiszen messze esik a tele­pülés a villanyhálózattól, amely a faluban erezi be az utcákat, — rengeteg pénz kellene ahhoz, hogy ki vigyék a tanyára is. De segített az állam. Az orosi Vörös Csillag Téesz is élvezte a gondoskodást: a nagyfeszültségű vezeték kijutott a Nyírjes ta­nyán' lévő termelőszövetkezeti központba, ingyen, az állam költ­ségén. Ekkor megnőtt a nyírje- siek reménye: a termelőszövet­kezet segítéséből talán hamaro­san az egész tanya részesedni fog. Így is történt. Az orosi közsé- ;i tanács — alapos mérlegelés után — kimondta a döntést: bár­mibe is kerül, a községíejlesztési alapból villanyhálózatot építenek a tanyai házsorok között, ki­gyújtják a villanyt a lakásokban is! Nem mindennapi döntés volt ez, hiszen a mástélezer méter hosszú hálózat — több mint 150 ezer forintos munka! — az évi alap nagy részét felemésztette. A LELKESEDÉS és az igye­kezet megértésre talált, elkezdték a villamosítást a tanyán. Amikor a MEGYEVILL szakemberei ki­érkeztek a településre, a tanya apraja-nagyja felkínálta segítsé­gét. Gödröt ástak, oszlopokat dolgozók valóban tudásuknak megfelelő munkát végezhessenek} A tanfolyamok sikere jobb lesz, ha szakszervezeteink megmagya­rázzák a dolgozóknak a szakkép­zés jelentőségét, és mozgósítják őket arra, hogy elvégezzék a tan-: folyamokat, letegyék a vizsgákat,: További feladatuk ellenőrizni,1 hogy azok a munkások, akik le­tették a vizsgát, valóban szakkép­zettségüknek megfelelő munkát és bért kapjanak. Elsősorban várunk jó pél­damutatást a továbbtanulásra! való jelentkezésben, ás a tanul­mányi előmenetelben. A fiatalok­tól is várjuk, hogy jobban ve­gyék ki részüket a tanulásból. Megtisztelő feladata a KISÍI szer-' vezetéknek az ifjú munkások tömé-' geit a magasabb technikai tudás, megszerzésére serkenteni. Mindez nagy akaraterőt, állhatatosságot! követel, de megéri az áldozatvál­lalást, az időt és fáradtságot. ' Pártun! , államunk a legnagyobb' megbecsülésben részesíti a maga- j san képzett munkásokat, a szak­ma kiváló mestereit Egyik alap­vető fontosságú feladatnak tart-1 juk, hogy szakadatlanul emeiked-j jék a munkásosztály kulturális színvonala, Célunk a kommunista társada­lom, amelyben megszűnik a kü-j lönbség szellemi és fizikai mun-«j ka között, s amelyben a munkás képzettsége eléri a mérnökök* technikusok színvonalát. Amikor mo6t, a második ötéves terv be­indítása előtt a munkásosztály műszaki színvonalának emelésére mozgósítunk, ehhez a célhoz is közelebb akarunk jutni. a tanyán szállítottak, fizetség nélkül, csak-, hogy mielőbb felkattinthassák al villanyt. Nagy volt az ölöm szombaton este a tanya iskolájában, az ün-j nepély színhelyén, ahol már nem petróleumlámpák függtek a fa­lon, nem duruzsolt a maximlám- pa se, hanem nagyfényességű vil­lanykörték ontották a világossá­got. Csak tetézte a boldogságot* hogy a megyei villanyszerelő vál­lalat dolgozói egy hónappal, ha­táridő előtt készültek el a mun­kával. Komássi Gyula téesz elnök, meg Vadas Ferenc tanácselnök szívből jövő beszédükben fejezték ki a ritka örömet Méltatták az állam segítségét és a termelőszö­vetkezet érdemét, amelynek nyo­mán valósággá lehetett a nem ré­gen még merész álom. Megdicsér­ték a tanya szorgalmas lakóit, akik többezer forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek, és a megyei villanyszerelő vállalat dolgozóit, akik sokszoros szorga­lommal igyekeztek mielőbb. meg­gyújtani az áldásos villanyt A közös akarat az összefogás újra szép példáját adta annak, hogy az erők egybegyűjtése hozhat csak nagyobb eredményt. Így mondták, így érezték az ünnepély • résztvevői, akik közül többen ün­nepélyesen kijelentették — és aláírásukkal bizonyították —hogy szakítanak a gazdálkodás idejét« múlt formájával, a közösben kí­vánják keresni boldogulásukat. SZOMBATON ESTE közös va­csorát és bált rendeztek a tóny- ünnepély még emlékezetesebbé tevéséért. Késő éjszakáig marad­tak együtt a nyírjesiek, hogy új­ra és újra örvendezzenek az ut­cán, az iskolában — és hamaro­san a házakban — lévő villany­fénynek. (Árnyal) (Péteri PILLANATKÉPEK „ Árulkodó“ablakok Néhány napja megszaporodtak a szomszédaim. A la­kásépítkezés heteken át tartó zaját egyre inliá'ob felváltja a bútorpakolók nyüzsgése, igyekvése, az „új gyerekek” szűnni nem akaró ricsajozása. Már járda is van a tegnap még nagy sártengerré vágott útcaszakászon, ahol tiszta cipővel lehet kijutni a belvárosba vivő útra. Közvetlenül a sarkon áll az egyik őzkarcsú tömb. Tet­szik nekem, egy kicsit büszke is vagyok rá, nem győzöm di­csérni az ismerőseimnek. Élvégre a Ml UTCÁNKBAN van, nem igaz...? Ma is elidőztem előtte. Csak úgy, szokásból. És ma is találtam rajta újdonságot, egy kicsit csodálni valót. Az épület modern, ízléses balkonjai vannak, a festése szolid és mégis megkapó. így látom minden nap, nyugtató ez a megszokott kép, — de az ablakjai még csak ma tűntek fel nekem. Hogy tágasak, a napfény előtt szélesen kitárul- kozók, azt már megszoktuk. De az ablaküvegen túl még nyugiatóbb a kén. Mondom, még igazában „otthon sincsen­nek” az új lakók, nem foglalta még el mindenki, a helyét, de minden nap több ablakban látható az ölnyi széles, hófehér csipkefüggöny. Nem cérnavékony, „filléres” függö­nyök kerülnek az ablakokra, hanem szépszövésűek, nehezek. És nemcsak eny-két ablakban látni ezt, — de ahol már lak­nak, mindenütt. Nem nagy dolog? Lehet, sőt talán a legkisebb. Akár a csillárok még berrtebb, vagy az üveges kombinált szekrények. Dehát az ember néha-néha az aoróságokat is észre veszi. A meg-'okc/*. a természetes dalnokát. És talán közben arra gondol: milyen öröm. hogy a oin- e*7akások c-ökké karcns-niszkos ablakai, a külvárosi laká­sok agyonfoltozott függönyei mennek ki a „divatból”... — a. s. — FÉNY ÜNNEPÉLY VOLT 3

Next

/
Thumbnails
Contents