Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-06 / 287. szám
Két ünnepi esemény Nyírbátorból Nyírbátorban a közelmúltban adták át rendeltetésének u új mentőállomást, melynek létesítése mintegy 670 ezer forintba került. Az állomás helyisége! közmfivesítve vannak. Bővült a nyírbátori vásártéri iskola. Renoválták és két ni tantermet építettek, melyet szintén átadtak rendeltetésének. A viláuuézeti uevelésért — az iskoO lázotlság kiterjesztéséért liarcuiuak a* Apagyi Állami Gaxdaság kommunistái Magasabb szakképzettséggel a terv megvalósításáért! Az Apagyi Állami Gazdaság kommunistái a napokban taggyűlésen tárgyalták meg a vallásos világnézet hatását, az ateista propaganda időszerű feladatait és tennivalóit. Annak ellenére, hogy az elmúlt évek alatt számottevő eredményeket értek el a vallásos világnézet visszaszorításában — mindenekelőtt a hittan órákra beiratkozott gyermekek száma csökkent — még van probléma ezen a téren. A kommunisták között is akad egy-két ember, aki — engedve a könnyebb megoldásnak — "opportunista módon kezeli •ét a kérdést. Főleg azokkal van probléma, akik tavaly nem vettek részt a szervezett pártoktatásban. Okulva az elmúlt év tapasztalataiból, az idén a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztését segítő kommunisták részére is rendszeresen megtartják a szemináriumi foglalkozását ott, ahol éppen tartózkodnak. A jövőben az eddiginél nagyabb gondot fordítanak az egyre sokrétűbb ateista szellemű nevelésre. Különösen az ifjűság helyes világnézetének kialakítása követel állandó és lelkiismeretes munkát s gazdaság kommunistái részéről. A KISZ-oktatáson belül lehetőséget teremtenek, hogy egyre több tudományos ismeretterjesztő és közvetlen ateista propagandát hallhassanak a fiatalok. Kedvező lehetőségek vannak, hogy a fiatalok általános és középfokú oktatás keretében tudományos ismereteket, materialista felfogást tanuljanak és sajátítsanak el. Fokozottabb felvilágosító munkát fejtenek ki, hogy az idősebb dolgozók is végezzék el ac általános iskola nyolc osztályát és minél nagyobb számban látogassák a TIT rendezvényeit. A taggyűlés legjelentősebb eredménye, hogy fejlődésünk jelenlegi szakaszában c fontos feladatra, az emberek tudatának szocialista átformálására irányította a kommunisták figyelmét. Sajnos, ezúttal nem esett szó a vallásos világnézet Visszaszorításának más módszereiről: névadó ünnepségek, KISZ-házasságok, temetések rendezéséről, márpedig ezek is eredményesen alkalmazhatók az emberek tudatának formálására. Plicytón “i beruházások- I Uvtluil kai, új gépekkel nem tudjuk megoldani azokat a hatalmas termelési feladatokat, amelyeket második ötéves tervünk előír. Ezzel a kérdéssel pártunk VII. kongresszusa nagy nyomatékkai foglalkozott, és figyelmeztette az ipar vezetőit, a szakszervezeteket és a dolgozókat a szakmunkásképzés feladatára. : Nem elég új technikát, új gépeket adni a régi üzemeinknek. Tanúit munkások is kellenek az új gépek kezeléséhez. Ahhoz, hogy a második ötéves tervben magunk elé tűzött feladatokat sikeresen megvalósíthassuk, a technika fejlesztésén kívül olyan emberekre van szükségünk, akik elsajátították az új technikát, s akik ezt annak rendje és módja szerint ki tudják használni. A legmodernebb technika is halott olyan emberekkel, akik nem sajátították el, viszont olyan emberek kezében, akik elsajátították, csodákat tehet. Annál is inkább szükség van a nyomatékos figyelmeztetésre, mert nem elég, hogy ha üzemeinkben csak beszéltek a szakmunkásképzésről. Több vállalatnál szerveztek ilyen tanfolyamok de csak a dolgozók kis létszámát vonták be. Számos gazdasági vezető, és egy pár szakszervezeti vezető is lebecsüli a szakmunkásképzés jelentőségét, ami pedig jele annak is, hogy lebecsülik azokat a nehézségeket, amelyeket a terv teljesítésének útján kell leküzdeni. Többek között ez is közrejátszott abban, hogy az iparban a szakmunkások létszáma az elmúlt években lassabban emelkedett, mint az összes munkások száma. Ez a jelenség néhány helyen már zavarokat okozott, nehezítette a tervek teljesítését. Az ép.tőiparban technikus és műszar ki hiány van, és problémát okoz egy-egy modern új gép kezelése. A vasiparban is vannak problémák amiatt, hogy a modern, új gépet nincs aki kellő szaktudással kezelje. A jövőben még komolyabb problémát jelenthet a szakmunkásképzés hiánya, mert előreláthatólag mintegy ötezer új munkást fogunk foglalkoztatni megyénk iparának fejlesztése során. A falvakból, háztartásokból, s a lakosság más rétegeiből teljesen képzetlen, munkaerő fog jelentkezni. Könnyebben megoldható lesz ez a probléma, ha már most gondolunk a munkások szakmai továbbképzésére. Ez a gyors fejlődés gondjaival együtt jár. Nagyon komoly erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a jövőben javuljék a szakképzett és képzetlen munkások aránya! Ezért is tulajdonítunk nagy jelentőséget a szakoktatásnak. Munkásosztályunk műszaki színvonalának emelése érdekében bevezettük a technikai minimumok rendszerét, elsősorban azokban a szakmákban, ahol a legnagyobb szakmunkáshiány mutatkozott. Ez a tanítás azokból a gyakorlati és elméleti ismeretekből áll, amelyek egy bizonyos munka elvégzéséhez feltétlenül szükségesek. Számos dolgozó letette a vizsgát, de mégis nagyon kevés! Pedig ez jó ösztönzés volt a munkásoknak, hogy emeljék műszaki színvonalukat. Most is feladat ez, ha nem is a régi formában. A téli hónapok nagyon alkalmasak a szakmai továbbképzésre, a munkások szaktudásának növelésére. Bizonyos, hogy szívesen jelentkeznek ilyen tanfolyamokra a munkások, ahol megszerezhetik a magasabb szaktudást. Éideke ez a munkásnak, mert nagyobb szaktudással könnyebben dolgozik és több pénzt keres. Járjanak élen e területen jó példával a műszakiak.. Tanárok híján vállalják el egy-egy tanfolyam vezetését. S úgy szervezzék meg a termelést, hogy a képzelt EMLÉKEZETES eseménye volt december harmadikén, szombaton az Oros szomszédságában lévő Nyírje* tanyának: hosszú évek után végre kígyóit a villany a kis településcsoportban. Akárcsak a legtöbb község, Oros—Nyírjestanya is régen óhajtja már a fényt, a világosságot. Néhány évvel ezelőtt még a legoptimistábbak sem mertek arra gondolni, hogy a hat tucatnyi házból álló tanyán belátható időn belül fényünnepélyt tarthatnak. Hiszen messze esik a település a villanyhálózattól, amely a faluban erezi be az utcákat, — rengeteg pénz kellene ahhoz, hogy ki vigyék a tanyára is. De segített az állam. Az orosi Vörös Csillag Téesz is élvezte a gondoskodást: a nagyfeszültségű vezeték kijutott a Nyírjes tanyán' lévő termelőszövetkezeti központba, ingyen, az állam költségén. Ekkor megnőtt a nyírje- siek reménye: a termelőszövetkezet segítéséből talán hamarosan az egész tanya részesedni fog. Így is történt. Az orosi közsé- ;i tanács — alapos mérlegelés után — kimondta a döntést: bármibe is kerül, a községíejlesztési alapból villanyhálózatot építenek a tanyai házsorok között, kigyújtják a villanyt a lakásokban is! Nem mindennapi döntés volt ez, hiszen a mástélezer méter hosszú hálózat — több mint 150 ezer forintos munka! — az évi alap nagy részét felemésztette. A LELKESEDÉS és az igyekezet megértésre talált, elkezdték a villamosítást a tanyán. Amikor a MEGYEVILL szakemberei kiérkeztek a településre, a tanya apraja-nagyja felkínálta segítségét. Gödröt ástak, oszlopokat dolgozók valóban tudásuknak megfelelő munkát végezhessenek} A tanfolyamok sikere jobb lesz, ha szakszervezeteink megmagyarázzák a dolgozóknak a szakképzés jelentőségét, és mozgósítják őket arra, hogy elvégezzék a tan-: folyamokat, letegyék a vizsgákat,: További feladatuk ellenőrizni,1 hogy azok a munkások, akik letették a vizsgát, valóban szakképzettségüknek megfelelő munkát és bért kapjanak. Elsősorban várunk jó példamutatást a továbbtanulásra! való jelentkezésben, ás a tanulmányi előmenetelben. A fiataloktól is várjuk, hogy jobban vegyék ki részüket a tanulásból. Megtisztelő feladata a KISÍI szer-' vezetéknek az ifjú munkások tömé-' geit a magasabb technikai tudás, megszerzésére serkenteni. Mindez nagy akaraterőt, állhatatosságot! követel, de megéri az áldozatvállalást, az időt és fáradtságot. ' Pártun! , államunk a legnagyobb' megbecsülésben részesíti a maga- j san képzett munkásokat, a szakma kiváló mestereit Egyik alapvető fontosságú feladatnak tart-1 juk, hogy szakadatlanul emeiked-j jék a munkásosztály kulturális színvonala, Célunk a kommunista társadalom, amelyben megszűnik a kü-j lönbség szellemi és fizikai mun-«j ka között, s amelyben a munkás képzettsége eléri a mérnökök* technikusok színvonalát. Amikor mo6t, a második ötéves terv beindítása előtt a munkásosztály műszaki színvonalának emelésére mozgósítunk, ehhez a célhoz is közelebb akarunk jutni. a tanyán szállítottak, fizetség nélkül, csak-, hogy mielőbb felkattinthassák al villanyt. Nagy volt az ölöm szombaton este a tanya iskolájában, az ün-j nepély színhelyén, ahol már nem petróleumlámpák függtek a falon, nem duruzsolt a maximlám- pa se, hanem nagyfényességű villanykörték ontották a világosságot. Csak tetézte a boldogságot* hogy a megyei villanyszerelő vállalat dolgozói egy hónappal, határidő előtt készültek el a munkával. Komássi Gyula téesz elnök, meg Vadas Ferenc tanácselnök szívből jövő beszédükben fejezték ki a ritka örömet Méltatták az állam segítségét és a termelőszövetkezet érdemét, amelynek nyomán valósággá lehetett a nem régen még merész álom. Megdicsérték a tanya szorgalmas lakóit, akik többezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, és a megyei villanyszerelő vállalat dolgozóit, akik sokszoros szorgalommal igyekeztek mielőbb. meggyújtani az áldásos villanyt A közös akarat az összefogás újra szép példáját adta annak, hogy az erők egybegyűjtése hozhat csak nagyobb eredményt. Így mondták, így érezték az ünnepély • résztvevői, akik közül többen ünnepélyesen kijelentették — és aláírásukkal bizonyították —hogy szakítanak a gazdálkodás idejét« múlt formájával, a közösben kívánják keresni boldogulásukat. SZOMBATON ESTE közös vacsorát és bált rendeztek a tóny- ünnepély még emlékezetesebbé tevéséért. Késő éjszakáig maradtak együtt a nyírjesiek, hogy újra és újra örvendezzenek az utcán, az iskolában — és hamarosan a házakban — lévő villanyfénynek. (Árnyal) (Péteri PILLANATKÉPEK „ Árulkodó“ablakok Néhány napja megszaporodtak a szomszédaim. A lakásépítkezés heteken át tartó zaját egyre inliá'ob felváltja a bútorpakolók nyüzsgése, igyekvése, az „új gyerekek” szűnni nem akaró ricsajozása. Már járda is van a tegnap még nagy sártengerré vágott útcaszakászon, ahol tiszta cipővel lehet kijutni a belvárosba vivő útra. Közvetlenül a sarkon áll az egyik őzkarcsú tömb. Tetszik nekem, egy kicsit büszke is vagyok rá, nem győzöm dicsérni az ismerőseimnek. Élvégre a Ml UTCÁNKBAN van, nem igaz...? Ma is elidőztem előtte. Csak úgy, szokásból. És ma is találtam rajta újdonságot, egy kicsit csodálni valót. Az épület modern, ízléses balkonjai vannak, a festése szolid és mégis megkapó. így látom minden nap, nyugtató ez a megszokott kép, — de az ablakjai még csak ma tűntek fel nekem. Hogy tágasak, a napfény előtt szélesen kitárul- kozók, azt már megszoktuk. De az ablaküvegen túl még nyugiatóbb a kén. Mondom, még igazában „otthon sincsennek” az új lakók, nem foglalta még el mindenki, a helyét, de minden nap több ablakban látható az ölnyi széles, hófehér csipkefüggöny. Nem cérnavékony, „filléres” függönyök kerülnek az ablakokra, hanem szépszövésűek, nehezek. És nemcsak eny-két ablakban látni ezt, — de ahol már laknak, mindenütt. Nem nagy dolog? Lehet, sőt talán a legkisebb. Akár a csillárok még berrtebb, vagy az üveges kombinált szekrények. Dehát az ember néha-néha az aoróságokat is észre veszi. A meg-'okc/*. a természetes dalnokát. És talán közben arra gondol: milyen öröm. hogy a oin- e*7akások c-ökké karcns-niszkos ablakai, a külvárosi lakások agyonfoltozott függönyei mennek ki a „divatból”... — a. s. — FÉNY ÜNNEPÉLY VOLT 3
