Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-31 / 308. szám
Az utoJsó mesteríogásoUat ! Közgyűlés Szabolcsbákán végzi a modellen Viczenti Géza szerszámkészítő a kis- várdai művelődési házban, a szakköri tagok segítségével. Halálos balesetei okozott a felelőtlenség December 29-én Felleg Béla. és Karmac&i Ernő, a Kölesei Gépállomás munkagépvezetői Magos- ligetről indultak el azzal, hogy onnan egy üzemképtelenné vált traktort egy másik erőgéppel a Kölesei Gépállomásra bevontas- sanak. Elindulásuk előtt az üzem- képtelenné vált traktort 8 méter hosszú drótkötéllel kötötték a vonó erőgép után. A vontatás alkalmával biztosító láncot nem használtak. Vontatás közben a vontatott traktor kormányműszerkezete elromlott, azt ideiglenesen dróttal helyezték üzemképessé. így folytatták útjukat Kölese felé. Az üzemképes erőgépet Karmacsi vezette tovább, míg a vontatott traktort Felleg kormányozta. Vontatás közben a korábban dróttal megjavított kormányszerkezet ismét elromlott, aminek következtében a vontatott traktor Felleg Bélával együtt az útmenti vízesárokba borult. A szerencsétlen embert a traktor mahelyga alá temette. Felleg a színen meghalt. A súlyos baleset nem történt volna meg, ha a vonó drótkötél hossza a vontatást végző erőgép hosszát nem haladta volna me.g, a vontatáshoz biztosító láncot használtak volna, valamint a vontatás közben meghibásodott kormányműszerkezet megjavítását szakemberre bízzák. 4 kultúrház tömve embe- rekkel. Az ajtókon úgy függeszkednek tömött csoportokban, fürtökben, mini a rajzás előtti méhek a kaptár nyílásán. Talán négyszázan is vannak. Ki tudná ezt most megszámolni? Egyik sarokban erősödő, zümmögő beszélgetés. Majd elcsitul, hogy más helyen újra feltörjön. Elnézem ezeket az embereket. Milyen furcsa is az élei. A néhány héttel korábban csak a maga gondja-baja után loholó sok-sok ember most itt ül, s az ismeretlen holnap varázsa alatt figyel, figyel; hallgatja a termelőszövetkezet szervezeti .szabályának ismertetését Ezek közül az emberek közül néhá- nyan még néhány napja is elvi csatározásokat folytattak a népnevelőkkel, védve a kisgazdaságra alapozott vélt igazukat, s ma mohón isszák az emelvényről feléjük szálló szavakat, hogy azok behatoljanak értelmük tekervónyeibe. Furcsa dolog is ez. Eddig is demokráciában éltek — az elmúlt t zenöt esztendő alatt — ezek az emberek. Demokratikus jogaikat a nép állama biztosította és védte számukra. Észre sem vették, hogy ez a demokrácia, ez az ő demokráciájuk. , ,,A termelőszövetkezet legfelsőbb szerve a közgyűlés” — hatol fülükbe a szó. S ők, most itt, mindnyájan, a tegnapi egyéni parasztok — „a legfelsőbb szerv”. Eddig mindannyian kis gazdaságukat kormányozták s ma — a legfelsőbb szerv egyenjogú tagjaiként — túllépik a szűk kereteket, kitágulnák a határok: mindenki mindenkiért, együtt a közös holnapért. C zabolcsbáka dolgozó pa^ rasztjainak termelőszövetkezetet alakító ünnepi közgyűlés? zajlik itt. „Termelőszövetkezetünk tagjai elhatározták, hogy holdan- ■ ként kétszázötven forint al já- I mlnak a közös a’ao megterem! léséhez”. ! A karok magasba emelked- | nek. Igen kell ez, szükség van erre. Az induláshoz. A vezetőség megválasztására kerül sor. Az egész közgyűlés legizgalmasabb aktusa. Kik legyenek a nagy család vezetői? Kik azok, akikre nyugodt lelkiismerettel rábízhatják egy közTóbiás szaval A Zengedező Színpad mű- kedvelő társulata próbára gyűlt össze. A már jól ismert arcok közt most egy soha nem látott is feltűnt. Tóbiás volt az új ember. Már a próba megkezdése előtt megjelent. A többiek csak egyesével szállingóztak lassan. Csolombek, a vezető, egyenként mutatta be a tagoknak; ez itt Tóbiás, színpadunk legújabb tagja. A régiek hallomásból ismerték már Tóbiást és most a bemutatkozás ünnepélyes pillanatában kissé meghatódva bámultak az új társra, ghitattal követték minden mozdulatát. Máskor is jöttek új tagok, de azok mások voltak. A hétköznapok megszokottságával illeszkedtek be a közösségbe. Most azonban valami izgatott feszültség volt a levegőben, mert a nagy Tóbiás jött meg. Szemtől szembe láthatják, sőt nemsokára hallhatják is bizonyára. Megér kezeit mindenki. Egyébként nagy ritkaság, hogy mindenki jelen legyen. Valahogy talán megérezték, hogy ma este nagy dolgok történnek. Megkezdődött a próba. A tagok egymás után mondták el kiválasztott verseiket, de a szokásos vite, elmaradt. Mindenki csak arra várt, hogy mikor kerül már sor Tóbiásra, a nagyra. Végre elérkezett a várva várt nagy pillanat. Tóbiás megköszörülte a torkát és kiállóit, hogy elmondja bemutatkozó versét. Bátran végighordozta tekintetét új társain, akik néma csendben figyeltek, még egyszer erőteljesen megköszö- riilte a torkát és rázendített. Sem a szöveg mondása, sem a kisérő mozdulatok nem tudták annyira lekötni, hogy közben sorra ne fürkéssze az arcokat, hogy leolvassa róluk; igen, ez ő, Tóbiás, a nagy. Ahogy végére ért a költeménynek, tekintete ezt mondta; na, ugye, hogy nem csalódtatok bennem, ugye, hogy tudok. A társulat íratlan törvénye szerint a súgót illeti az első szó. Néhány szöveghibát említ meg, aztán tovább adja az ostort. A következő hozzászóló altalános hibaként rója fel azt, hogy nem tud a kezének parancsolni versmondás közben, vagy pedig egyáltalán nem is akar. Általában a kísérő mozdulatok nélküli előadásmódnak a hívei, alig van egy-két tag, aki még bizonyos fokig a mozgásnak is hive. Ezek szólnak most hozzá. Nem magát a tényt, hanem a hogyanját kifogásolják. Nem ott hangsúlyoz mozdulattal, ahol a mondanivaló is megkívánná, hanem csak úgy alkalomszerűen. Nem vigyáz a tiszta szövegmondásra, hangzik egy másik szájból. Nem külön gondolati egységekre bontja a verset, hanem eny versszak egy egység, ezt érzi az ember előadás közben. Ezek hangzanak el általános kritilcaként, majd versszakonként, sőt soronként veszik bonckés alá az egészet. Mindenkinek van egy-két megjegyzése. bíráló szava. Közben sor kerül heves vitákra is, amikor a vélemények megoszlanak. A felvetett hibák nagy részéné' azonban tökéletes az egyetértés. Almikor már több hozzászóló nem jelentkezik, Csolombek elvtárs foglalja össze az elhangzottakat; — Jól van Tóbikám. Igazán örülök, — és ezt, azt hiszem, mindnyájunk nevében mondhatom — hogy bekapcsolódsz a munkánkba. Az elhangzottakkal egyébként tökéletesen egyetértek, úgyhogy én nem is fűznék hozzá semmit, legfeljebb még annyit, hogy úgy látom, egyik erőssége leszel társulatunknak. —gól— ség holnapját? Az indulatok a javasolt személyek említésekor hullámzásba hozzák a kedélyeket iti-ott hangos szóban törnek ki. „Éljen, ez kell!” „Le vele! Nem jó” „Gondo'juk meg jól, emberek!” — süvít át a hangja valakinek az általános hangzavaron. „A kertaljasi részről még nincs senki” — kiált egy másik. És így tovább, és így tovább. „A fegyelmi bizottságba három helyett öt ember kell, hogy rendet csináljon majd”. „Csend legyen, emberek! Csend legyen! Csak nyugodtan!” A gyűlés vezetője már berekedt a sok szótól, pedig a hangerősítő is segít neki. A tömeg ízlelgeti a nép demokráciáját. Al g lehet úrrá lenni a hangulaton. Szavazás ide, szavazás oda. Az első elnökjelölt kétharmados többséget kap. Ez így nem jó. Másik név röppen a dohányfüsttől terhes levegőben. Az sem kap nagy többséget Harmadik javaslat az elnök személyére. Egyhangúlag elvetik. Újraszavazás az elsőre. Háromnegyedes többség. „Éljen Takács Bertalan! Éljen az elnök!” „Ö lesz jó, nem lehet könnyen „átrázni" ez kell nekünk!” T obzódnak az emberek. 1 Azok, akik tegnap még azzal sem törődtek, mi van a harmadik szomszéddal, most versenyre kelve bizonygatják; így lesz jó, vagy úgy lesz jó. A vezetőség tagjainak a megválasztásánál már nincs ekfkora hevület. Az elnök, annak a személye, becsületessége, helytállása a fontos. A többié is, de ennek az embernek a vállára nehezedik szinte a falu sorsa. A szociális bizottság választásánál közbesüvít egy fiatal hang a sarokból: „Fiatalokat is a bizottságba, mert kulturálódni, sportolni is alcarunk!” Helyen, úgy van! — kiáltanak közbe az idősebbek is és összeverik a tenyerüket. Bekiáltanak egy nevet. „Nem lehet, mert rokonságban van a vezetőség égjük tagjával!” „Majzer László!” „Ifjabb Kelemen Ferenc.” „Jó lesz. szavazzunk!” „Elvtársak, barátaim! Most igen fontos dologról kell dönteni: az öregek kérdéséről”. Elcsitul a zaj. Mindenki csöndben figyel. Az előadó szavaira, hogy „emberek, az ittlé- vő öregekről, apáinkól, anyáinkról‘van szó” néhány néni kendője sarkával a szeméhez kapkod. És olvassák fel a határozati javaslatot: „.... az idős tagoknak pedig két kiló búzával többet adunk a föld járadékban aranykoronánként... háztáji földjüket a közös ség megműveli... terményüket hazaszállítja..., minden juttatásból első az öregeké.” Az elnök választásánál nem lendültek a karok olyan egysé- gesen a szavazáshoz, mint az öregek ügyénél. Hol van már az a tegnap, amikor az öreg csak addig volt becses, míg a földjét szétosztotta a gyerekei között? És peregnek tovább a határozati javaslatok a földrendezésről, vetőmagról, takarmányról, a sertéshízlalásról. Egy- zsák, egy tyúk mozgalom és a többi. I/A lenne képes arra, hogy egy hatórás falugyűlés minden apróbb, vagy lényegesebb mozzanatát is összesűrítse ennyi helyen? Azt a viharzó tenniakarást, a véleményeknek azt a tarka kavargását? Amiben az új születik? Ahol Sza- bolcs-báka népe először dönt együtt — mindannyiuk sorsáról. A szabolcsbákai Aranykalász Termelőszövetkezet immár megválasztott vezetősége a gyűlés után azonnal ülésezik. Minden perc drága. Nagy feladatot vállaltak magukra — a község holnapjának az egyengetését. Felelős embereit ők. A nép bizalmából. S ennek a bizalomnak nem szabad csorbulnia. Samu András Klasszikusok, zenetörténelmi sorozat, versek — 1961 új hanglemezein A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat jövő évi felvételi terve sok érdekességei ígér. A Lisztévforduló alkalmából befejezik a nagy magyar zeneszerző rapszódiáinak sorozatos felvételét, lemezre kerül Liszt „Tasso” című szimfonikus költeménye és több dala is. Bartók Béla művei közül 1061-ben veszik fel a „Cantata Piofáná”-t, a „Zene húros ütőhangszerekre és celestára”, valamint a „Falun” című műveket, a Hegedűversenyt, a Brácsaversenyt és a „Mikrokozmosz”-t. A külföldi klasszikusok között lesz Haydn, Händel, Boccherini, Chopin, Schubert, Schumann, Paganini több kompozíciója. A nemrég elhunyt Weiner Leó, továbbá Dávid Gyula, Mihály András, Farkas Ferenc és Szervánszky Eridre néhány műve is szerepel a ervben. Az operakedvelők számára részleteket vesznek fel Verdi „Otelló”-jából. a „Don Carlos”- ból és az „Álarccs'oár’-ból, Donizetti „Lammermocri Luciá”-jából, Wagner ,.Lohengrin”-] ébol. Kiváló hazai énekeseink és karmestereink mellett két magyar származású művész is közreműködik a felvételeknél: Carelli Gábor és Leslie Chabay. Forrai Miklós és Szabolcsi Bence összeállításában közreadják a „Musica Hungarica”-sorozatot, j amely zenetörténetünket ismerte- * ti, a kezdettől — Liszt Ferenc haláláig. Egy másik lemezsorozatban a magyar költészet antológiáját gyűjtik csokorba, a legelső emlékektől — Radnóti Miklósig* Az orosz és német nyev tanulóinak sietnek segítségére a hanglemezekre kerülő nyelvleckékkel. Ugyancsak érdekesnek Ígérkezik a magyar népzenét ismertető ösz- szeállítás, valamint különböző drámarészletek felvétele is. **»••«««»»«•••«•«♦»•♦«•»«»»««»•* HA KELLEMESEN ÉS JÓL AKAR SZÓRAKOZNI SZILVESZTERKOR keresse fel a Halászcsárdát-AHOL PONTOS, FIGYELMES KISZOLGÁLÁSSAL Állunk KEDVES VENDÉGEINK RENDELKEZÉSÉRE. (42541 «fV **' X r>
