Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-31 / 308. szám
Múlt idő képe pedig alig néhány napja készült egy nagyon baráti és tanulságos beszélgetés közben — Pátrolián. Mégis réginek tűnik, mert azóta már Czomba Gyula is a szövetkezeti nagy család tagja. A képen: kislánya. Katika ül térden. NÉHÁNY tiJ szövetkezeti gaz- dával beszélgetve azon tűnődök, mennyire megváltozik az ember. íme, itt van D. Gyüre Feri bácsi. Tegnap még csak nyolc hold volt á gondja, ma meg már az foglalkoztatja,- hogy kicsi a kultúr- ház, nem méltó Fényeslitkéhez. s nagyobb kell helyette..; A tekintélyes Széles András a metszést, a trágyahordást sürgeti, Gsimbók József meg azt magyarázza, hogy már türelmetlenkedik a veje. Menne dolgozni, nem baj, ha most nem is írják a munkaegységet..; A másik fo- gadkozik, hogy az ő téeszük lesz az ország egyik leggazdagabb gazdasága... Tervezgetnek, vitatkoznak, s már elméletbe gyümölcsösítenek is. Ragyog a szemük, mikor D. Gyüre Feri bácsi arról kezd beszélni, hogy a jókéi kövesútig a!- mafákkal ültetik be az egész határt.. . Pedig így is. a nem termő gyümölcsössel együtt közel ezer holdon virul a Jona- thán.:; — Már szerveződik a metsző brigád — néz maga elé nyugodtan Feri bácsi... — Reggel már ott volt nálam Márta Aladár meg a többiek — mondja. Szélesnek eszébe jut a kis gazdasága. — Olyan volt az, mint a patyolat — sajnálkozik kissé. De aztán így szól bizakodóan: — Megváltoztatjuk az egész határt. Érdekes dolog visszapillantani egy-egy elmúlt évre. S számunkra különösen érdekes visszanézni az első színházi évre, Nyíregyházán. Mert emlékezünk még a vitára, amely megelőzte a színház nyitást: kell a színház Nyíregyházának? Birja-e majd a város közönséggel? Meglesz-e a látogatottsága? Nem sok a heti három négy előadás? Hát az optimistáknak volt igazuk. Igenis, kell Nyíregyházának színház, és nem sok a heti három négy előadás! Mert mióta megnyílt a kőszínház, százhuszonhat előadást tartottak meg benne, (illetve a nyári szünetben a szabadtéri színpadon), és egy-egy előadáson átlagosan 460 főnyi közönség vett részt, összesen ötvennyolcezer-háromszázöt- ven ember. Ez azt jelenti, hogy végig majdcsak telt házzal játszott a színház. A legkedveltebb előadás talán a Bánk bán volt, hat ízben került színre, közel háromezrén tekintették meg. Sikere volt a mai témájú daraboknak is, de ugyancsak közülük került ki a leggyengébb érdeklődést kiváltó darab is. A fekete ventillátor. Sok pesszimista vélemény elhangzott azzal kapcsolatban, [hogy városunkban „nem megy }az opera, a hangverseny”; Nos, tizennyolc előadásban „ment” opera, közel nyolcezer néző előtt, átlag 431 főnyi közönséggel. Nyolc alkalommal hangverseny volt, 440 átlagos látogatottság- j gal. Ezek is közel telt házakat | jelentenek! Huszonhat zenés es- j te, telt házzal! A bérletek összes száma 568 — három bérletben megosztva. Együtt több, mint egy előadás összes férőhelye. Nem szép ez? Ami kicsit fájó, így visszatekintve, az, hogy viszonylag igen kevés mai témájú drámát láthattunk. Kevesebb alkalommal szerepéitek, mint a zenei estek, operák-, hangversenyek. A jövőben e téren Igényesebbnek kell lennünk! Nem érdektelen, ha elmondjuk, hogy legtöbbször, 55 esetben a Csokonai Színház vendégszerepeit színházunkban, következőleg a Déryné Színház, 21 előadással, és végül a Miskolci Nemzeti Színház, 17 előadásával. 33 más előadást különböző szervek tartottak meg. Vitathatatlanul a legtöbbet a Csokonai Színháznak köszönhetünk, mind számban, mind nívóban egyaránt. Tovább is lehetne boncolgatni a színházi évet. De így is elegendő választ tartogatunk azoknak, akik félve pillantottak a színház megnyitása elé. S reméljük, ez csak a kezdeti időszak volt. hiszen még igen sokan vannak városunkban, üzemekben, vállalatoknál, akik talán egyszer sem voltak még színházi estén. A TÖBBIEK rábólintanak. Csak a Fürst Sándor Tsz öreg kertésze mosolyog, Fazekas Imre bácsi: — Két év múlva arra a kicsire rá se gondolsz öcsém. így volt azzal más is az első időkben. Terveket szőnek, beszélgetnek biztatják egymást. — Én mezsgyés voltam a Fiirst- tel eddig, s mór engem megcsapott a közös levegője — magyarázza Feri bácsi. Nevetnek. — Láttam, hogy gazdálkodnak. Tudom, hogy a nagyüzemi felárból vették a traktort. Nekünk le úgy kell gazdálkodni, mert most már hozzánk kerül ám a pénz. Csak engem már a krumpli vetőmag izgat. Ügy hallom egyesek nem akarnak adni, pedig tudom, , hogy mindnek van. Énnekem most is van hatvan mó- zise a beadni valón kívül... A többiek nyugtatják. A 12 és fél holdas Bakajsza Pista bácsi nyugodtan hallgatja. Ő a feleségével ketten volt ennyi földre, melyben három hold volt a gyümölcsös és egy a szőlő. Bízik benne, hogy kevesebbet kell neki dolgozni ezután... Csak egy- kívánsága van. Az, hogy a gazdasági épületeket saját erőből teTudok, ha hagynak... A városi orvoshoz egy éltes paraszt állít be. Legyalogolja a várószobában ácsorgókat, s amikor nyílik a rendelő ajtaja, se szó, se beszéd: benyomul. Az orvos gyanúsan méregeti az öreget, majd a vizsgáló székhez tessékeli. — Mi a panasza? — Nem tudok írni doktor úr, « kezem... — Azért próbálja meg — fesz elé egy fehér lapot és tollat. A bácsi körülnéz, feláll, belmkucskál a vaságy alá, benéz a szekrénybe és nagy komótosan leül. A belső zsebéből előhúz egy zöldes papírt, és mint egy miniszter alákanya- rítja a nevét. — Dekát maga tud írni, bátyám? — csap a vállára az orvos. Az öreg elmosolyodik: — Hát tudok, ha hagynak... De ezek a népnevelők csak agitálnak, agitálnak, ülnek a nyakamon, és annyi időt nem hagynak, hogy aláírjam a nyilatkozatot... Fojrsulás Két paraszt egymás kezébe csap, fogadnak. Jócskán tüzel már bennük a kisüsti, meg a tsz-belépés előtti virtusság. — Fogadjunk, hogy, én nem lépek be a tsz-be! — üt mellére az egyik. — Százforint...' aki nyeri viszi, a fenz enné a sajr.álóját — vágja rá a másik. — Nem addig az sógor — ra- vaszkodik az első paraszt, — ha belép kigyelmed, nemcsak száz forintot penget le nekem, hanem végigmegy a falun egying- be, gatyaszárba. — Most a fagyon? — eszmél fel amaz, de győz a virtus, — Rendben... Végigmegyek... De ha maga lép be, én nevetek utoljára.... Harmadnap elveszítette a fogadást az első paraszt, belépett a tsz-be. A második megkapta a százast és az első a falu ne- vettére végigment a főutcán ingben, glóriában... Hahotázott még a csecsemő ts Nyírfalván, csakhogy a második felvonás ezulán következett. Nemsokára aláirta a belépésit a második paraszt is. A társa — behemót tiszamenti paraszt — megragadta a grumáncát. — De most osztán maga is csinálja utánam, különben... Es visszakerült a százas a régi gazdájához, a második paraszt pedig az első példájára éjjeli jelmezben végigvonult a falun. Ekkor még a vadgalambok is lebuktak az ágról nevet- tükben. Azóta sem látta őket az utcán senki. , Páll Géza í. ~ i i t k e i í Láthatár j remtsék meg. ne legyen adósság, mert csak így oszthatnak szépen ősszel..; TÉL VAN, de már Fényeslitkén tavaszodik. A több mint hétszáz szövetkezeti családra gondolnak. (Mire e sorok megjelennek, már döntöttek: egy vagy két tsz legyen a faluban.) A kommunisták ma sem hagyják magukra az embereket. Papp Gábor elvtárs a párttitkár, az agronómus Róka László, a vezetőség tagjai már az első teendőket megbeszélték a párttagsággal. Ügy döntöttek, hegy a legkiválóbb munkát végzett úi szövetkezeti tagok közül párttagokat, tagjelölteket vesznek fel. Rászolgált erre Széles András, Tudja István, Széles Károly. Első teendőjük as. hogy már most munkát biztosítsanak a szövetkezet tagjainak. Hamarosan kezdik a trágyahordást, m fák metszését. Segítik a küHtiv- * böző bizottságok munkáját. Pedig csak néhány napja hte* deti a falu határában a tábla: Fényeslitke termelőszövetkezeti község. Nem lett igazuk a szomszédoknak, akik nagyon kötötték az ebet a karóhoz, s így vélekedtek: „A litkeiek nem mennek léeszbe. Hisz úgy élnek azok. mint egykor az urak”. Mi tagadás, Fényeslitkén sok háziban már nem hiányzik a mosógép, porszívó, padlókefélő, sőt még a zongora sem. Féltucatnyi személygépkocsi is van már. Ili; ÖK MÉG ennél is többet, — jobbat akarnak. S, mint aiwjgy vélekedtek meg is lesz, mert megvan bennük a ' szorgalom, az akarat, o eljön az idő, amikor a fényes- litkei határ piroslani fog a sok sok Jonatántól, mely gazdagon, jutalmazza majd a köz szorgalmát. (F. Nyíregyházi szerző sikere Debrecen országos irodalmi pályázatán I Debrecen megyei jogú városi tanács művelődési osztálya és a megyei tanács művelődési osztálya hazánk felszabadulásának 15. évfordulója tiszteletére irodalmi pályázatot hirdetett. A pályázat drámai részén 97 mű futott be. Közöttük az egész estét betöltő háromfeivonásos művek csoportjában a7 első és második díj nem került kiosztásra, a harmadik díjat két dráma nyerte. Az egyik a Bokáig érő víz, Thirey Árpád írása, a másik A mi boldogságunk, amelyet Sipkay Barna, a fiatal nyíregyházi szerző, lapunk munkatársa írt. A zsűri-bizottságban résztvett Hont Ferenc, a Színháztudcená- nyi Intézet igazgatója ie. Jói dolgozott az ajaki tnaiom öiümmel jelentették az ajaki községi malom dolgozói, hogy 1960. éld tervüket december 20-án befejezték. A községi tanácsnak a betervezett 113 ezer forint malmi nyereségen felírt 218 ezer forintot ad talc. Az év folyamán a malomban 90 ezer forintot fordítottak felújításra, mely összegből többek közt fürdőt és öltözőt is létesítettek, a mázsáló helyiség előtt egy félereszt építettek és átcse- repezték az üzemépület tetejét 1/ ruszwicában — | *v lengyel városka ez, nem messze Inowroclavtól. — meglátogattunk egy bőrgyárat. Talán nem jól értettem, — töprengtem még az utcán is, talán borpincét akartak mondani. KI hallott már bőrgyárról Magyarországon ? De valósággal bőrgyár volt az mégis. Nem is akármilyen. Évente hárommillió liter gyümölcsbort készítenek itt, mindenfele gyümölcsfajtából. Nagyjából úgy nyerik az édes, szeszes folyadékot, mint nálunk a pá- linÍEát. Húszmillió forint tiszta haszna van évente a gyárnak, s húszféle italt palackoznak futószalagon a fürge kezű nők. A gyártás egész menete gépesítve van, s az üzemben terjeng az erjedő gyümölcs és a forrásban lévő bor szaga. Sok érdekes és új dolog akadt itt egy magyar számára. Például a kiforrás gyorsító kamarák, ahol bizonyos | hőfokon tartva a bor j többszörösen röv - I debb idő alatt éri el j érettségi fokát. | Hatalmas hordók j között vándoroltunk, j s végül a palackozó ! után, a raktárban, választott kísérő igazMézbor gatónk n ét lány üveg bort, a jobbakból. Asztalhoz ültünk, — meg kell kóstolni, ha már az útját láttuk, lássuk a végét is! Gyönyörű vörös bor csurrant a poharakba. Na, egészségünkre! Milyen volt? •VI it mondjak? Vá- rakozóan nézett rám az igazgató, megtermett, munkában edzett idősödő ember. Nagyon jó ez — feleltem, — kitűnő az íze, illata, csak... csak egy kicsit nem bor. No, majd a következő! Ugyanaz . .. kitűnő ital, édes, szagos, csúszós, csak..; csak egy kicsit nem bor. Hol van ebből is a szőlő? Nahát igen, — bólogatott vendéglátónk, — nem magyar bor ez, csak gyümölcsbor. De jó, vagy nem, mondjam már?! Jónak bizony jó volt. Dicsértem őszintén. Aztán az udvaron vagy harminc, negyven vashordót pillantottam meg, olyasmiket, mint nálunk a kátrányos hordók az útjavítások mentén. Ugyan, mi lehet bennük? Üzemanyag Cefre? Egyiket megnyitották. Gyönyörű, sárgáié méz tűnt elő. Méz! — Ebből lesz a legjobb borunk! — dicsekedett érthető módon az igazgató. Nem kár érte? — furdalt a gondolat, a tömegnyi hordót nézve. — Hát bizony, drága bort készítünk mi a mézből. De aztán annak van íze, zárná- ta! Ereje! — Az üzletember kíváncsisággal érdeklődött, mennyibe kerül Magyarországon a méz. Kiderült, hogy ott kétszerese az ár. |V era akarták h nL ni, hogy nálunk olyan olcsó. Most, hogy tudtam, még ráadásul drága is a méz, — nyilván, mert kevesebb terem, hiszen itt úgyszólván akácosok sincsenek, elkeseredve nézegettem a hordóirat. Mézbor ide, mézbor oda, de kár ezert a mézért! — sóhajtottam magamban. — Ha olyan olcsó ott a méz, — sóhajtott az igazgató is, de sok kitűnő méz- bort csinálhatnék én Magyarországon! Ügy éreztem, a Toka j-hegy aljai szőlők öreg borpincéi mind belemordulnak a távolban SS, S Hányán voltunk színházban ? — Milyen sikere volt az operálnak? Melyik vo’t a legkedveltebb darab?