Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-30 / 307. szám
APROHIRDETESEK ALLAS Építőipari szakismerettel rendelkező művezetőt és építésztechnikust állandó alkalmazásra felvesz a Nyíregyházi Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat. Rákóczi u. 23. (4336) A tiszadadai Földművesszövetkezet 1961. január 1-vel vezető főkönyvelőt keres. Fizetés kollektív szerint. (4327) Templomi orgona Z regiszteres, pedálos. felszerelve. egy 16 állapotban lévő gyakorlótanuló zongora eladó Farkas, Róka utca 8. (4269) Olvassa és levessze a Kele'.magyarországol iNyílttér *) Feleségemért Kovács Andrásnéért, aki dec. 25-én reggel 5 órától hűtlenül elhagyta a lakást. sem erkölcsi, sem anyagi felelősséget nem vállalok. Kovács András, Kossuth tér 7. (4339) *) Fenti közlésért a szerkesztőség cs a kiadóhivatal sein erkölcsi, sem anyagi felelősséget nem vállal. A KŐTELEZŐ gépjármű- szavatossági biztosítás 1961 évi díja január 1-én esedékes Felhívjuk a belföldi rendszámmal ellátott magán- és szövetkezeti tulajdonban levő gépjárművek (személy- gépkocsi, motorkerékpár, tehergépkocsi, háromkerekű gépjármű, vontató, autóbusz) üzembentartóit, hogy a biztosítási díjat fizessék be. A díj megfizetésének igazolására GÉPJÁRMÜSZAVATOSSÁGI BIZTOSÍTÁSI IGAZOLAS-t kell az Állami Biztosítónak attól a fiókjától beszerezni, amelynek területén az üzembentartónak lakóhelye (telephelye) van. Egyidejűleg igazolni kell, hogy az előző évre eső díjat megfizették, vagy, hogy a gépjármű az előző évben nem volt forgalomban. A biztosítási díj átutalásához az Állami Biztosító fiókja befizetési lapot bocsát rendelkezésre. A biztosítási díj január 31-ig késedelmi pótlék nélkül, egyösszegben fizethető K*. Kivételt képeznek az egyéni tulajdonban levő személy- gépkocsik, melyek biztosítási, díja januárban és júliusban, két egyenlő részletben fizethető. Ai.lami biztosító (4286) Együtt a leltározókkal A dögeiek mindjárt az alakuló gyűlés után munkához láttak, hogy minél hamarabb rendbe tegyék a szénájukat, öt leltározó brigádot alakítottak ki a Rákóczi Tsz-ben. Már a múlt héten, pénteken meg is kezdték a munkát. A Kossuth utcán csatlakoztam Szónok István. Peleskei lAijos és Mártha Károly brigádjához, hogy közelebbről is megnézzem, hogyan végzik a jelenleg legfontosabb, az egész tagságot érintő munkát. Három családnál, H. Józsi Jánosnál, Cs. Nagy lstvánnénál és Sipos Pálnál jártunk. Az ember üst gondolná. hogy csak a leltározással kapcsolatos dolgokat beszélik, vitatják itt meg, pedig szó esik ezeken a helyeken mindenféle dologról, ami csak érdekli a falut. Sőt, éppen azt tapasztaltam, hogy aránylag a leltározásról vitatkoznak a legkevesebbet. Sehol egy szó vita nem volt például a felszerelések, vagy állatok miatt. A leltározók szakértő szemmel nézegették mind a három háznál az ekét, boronát, vetőgepet és szekeret. Amikor megkérdezték, hogy jó lesz-e, ha az új árnak 40—50—60 százalékára értékelik, a gazda beleegyezően bólintott. Jól értékeltek. H. Józsié'knál egy kis níáru került sor a vetőburgonya miatt. Egy kis számolás után azonban mindenki belátta, hogy jól tervezték meg azt; a bevetetlen szántóföld minden holdja után hat mázsát. Arra a kérdésre, hogy hány mázsa burgonyája van, nem válaszol mindjárt a gazda. Tanácstalanul néz körül, mintha választ várna valakitől arra, hogy be- vailhatja-e mindet, de aztán bátran rávágja, hogy: negyven mázsa. Nem ez számított, hanem az, hogy a bevetett terület levonása után körülbelül másfél hold szántójuk maradt. így írtak be kilenc mázsát. lÉanetn a háztáji föld. kimutatásban. „Munkaegység lesz az is” — magyarázza a gazda. Még meg sem kezdődött a munka, de már azt tudják, hogy például ezért hány munkaegység jár. Ketten is számolják egyszerre. Milyen munkakörben szeretne dolgozni? Az egyik fogatos, a másik állatgondozó, a harmadik növénytermelő. Megoszlanak a vélemények. A munkát illetően azonban valamennyien (•;»} elértenek abban, hogy nagyon sok függ majd a jó munkaszervezéstől, a vezetéstől. Talán az egész falu véleményének adott kifejezést egyikük, amikor mintegy összefoglalóan megjegyezte, hogy „olyan e2 a dögéi nép, hogy, ha egyszer hozzálát a munkához, hát akkor megy minden, mint a karikacsapás. Nem is hiszem, hogy lesz még a környéken egy olyan téesz, mint a mienk”. GB. az mór nem olyan egyszerű. Nem nagyon vannak tisztában azzal, hogy egy háztartásban élő több tag után is csak egy háztáji jár. Elterjedőnek látszik az a rémhír, hogy most még megadják a háztáji földet, de egykét év múlva már nem lesz. legalábbis erre utal Józsi Andrással kötött egyoldalú fogadásom. írásban kötelezte magát, hogy amennyiben az 1962. évre is megmarad az egy hold háztáji földje, egy liter pálinkát fizet nekem. (A későbbiek folyamán azonban már nem sikerült ilyen könnyen pálinkát biztosítanom a jövő karácsonyra.) A kezdeti tájékozatlanságnak tulajdonítható az is, hogy nem látják tisztán: azokkal a felszerelési tárgyakkal, amelyekre a téesz nem tart igényt, azt csinál a tulajdonos, amit éppen akar. Józsi János vetette fel azt a javaslatot, hogy jó lenne, ha egy közgyűlést hívnának össze, ahol ismertetnék ezeket az általános tudnivalókat. Biztosan ott tenne az egész falu, mert mindenkit érdekel. Ha sok dolga van is a vezetőségnek, érdemes lenne ezzel a kérdéssel foglalkozni. Jobb minél előbb tisztázni, illetve ismertetni minden olyan dolgot, amellyel a iagok nincsenek tisztában. Sok későbbi bonyoldalmat, álhírt megelőz. Cs. Nagy lstvánnénál is előkerül egy-két régi rémhír. Például, ahogy befelé tessékel bennünket a háziasszony, mosolyogva meséli, hogy „azt beszélték itt, hogy felleltározzák még a dunnát meg a párnát is”. Természetesen mindenki együtt nevet ■ hogy nyolszáz öl vetésről meg- I feledkeztek, ki kell javítani a Alapon!« 700 OOCMorintérl vásároltak az Állami Áruházból karácsony előtt A karácsonyt megelőző héten nagy forgalmat bonyolított le a nyíi-egyházi Állami Áruház: napi 6—700 000 forintért vásároltak a vevők ajándéktárgyakat. Nagy keletjük volt az ötletes gyermekjátékoknak: a játékosztály naponta 30 000 forint értékű játékot adott el. Keresettek voltak a gyapjú női és férfi kötöttáruk, fehérneműk. Nyakkendőből egy hét alatt 2000 darab fogyott el. Az ünnepi forgalom során 500 gyermektréningruhát, a konfekcióban igen sok pongyolát és kis- estélyi ruhát adtak el. A műszaki cikkek közül leginkább a rádió és televízió fogyott: napi 4—5 televíziós készülék és mintegy 2C rádiókészülék cserélt gazdát. Az üzlet áruellátása megfelelő volt, az ajándékozók gazdag választék közül válogathattak. JjiiiertídúftL tenyéréit Czombati Béla 42 éves ger- gelyiugornyai paraszt örökre magán viseli egy tüzó nap nyomát. Kézzelfogható bizonyosságát a jó akaratnak. Egyik tenyerét félhold alakúra zsugorította a Izaszanyél, helyesebben a búzaporfertőzés, mikor beállt egy éretten roskadozó széles táblába. Akkor még mint „kívüli”, semleges ember. Zavartan hárítja el, hogy bál ki is „mártírnak” tüntesse fel. Alapjában véletlen eset volt, merő véletlen,' hogy pont az ő feltört tenyerét „választotta” ki a fertőzőpor, maga is hibás, mert műtét után nem óvakodott a hideg víztől. így „mentegeti” magát, de azt már bajosan tudja tagadni, hogy véletlenül ment ki a tsz-táblá- ] ára. I I I ogyan is mehetett volna véletlenül, mikor úgymondván „hivatalból” illett kaszát fognia. Szombati Béla valószínű akkor is beáll az aratók közé, ha nem szólítják a községben párttitkár elvtársnak. Amint cserélgetjük a gondolatokat kikerekedik a kép, a gondok és a tervek térképe, melyeket a szövetkezetté vált falu rajzol naponta és óráról-órára. ka kinek? Maguknak, egymásnak. Kém különös, inkább természetes, hogy a most már a szövetkezetben dolgozó párttitkár az átlagosnál nagyobb „térképet” hord magánál. Néhány hete vette csak át a „térképet”. Mostmár nemcsak félszívvel él a családban, a közösségben, nem italboltos párttitkár, hanem tsz-ben dolgozó párttiíkár. Mennyivel másképp látni innen a falut, az embereket! A z „első osztályt" kijárt falu sokféle jeles, elégséges és elégtelen jegye felkerül a gon- iioiatbani térképre. Egy éve, hogy elmosódtak a határok. — De csak papíron — emeli fel az ujját Szombati Béla. A valóságban az idén még a földszalagok tarkították az ugor- nyai határt. Előfordult, hogy a húztáji szalagokat jobban megművelték, mint a közösbslit, sőt a háztáji volt igazán becses. A vezetőség is kicsit odadobta a gyeplőt, nem törődött eléggé az ,,elcsurgásokkal”, a hanyag munkával. Igaz, az időjárás is közbeszólt, 150—200 hold forgót, 200 hold kukoricát elmosott az cső, sok széna is oda- rolhadt. Az első év mégis jónak mondható, mert rengeteg tapasztalatot sűrített. S most mindezekkel ismerkedik a szövetkezeti párttitkár. Közben embereket keres, hozzáértő állatgondozókat, mert lealacsonyító munkának vélik a tsz-ben az állatok gondozását. 1/ alóságos kincs rejtőzik ná' lünk az emberek markában — mondja. Itt terem a legjobb ács, kőműves, a vidék legügyesebb kezű házépítői. Ács- brigádunk már van, szeretnénk mellé 50—60 emberrel megalakítani a kőműves brigádot is. A járásban ami kerül építeni való, mindent megcsinálhatnak. Egyenlőre elgondolások hangzanak el, a tiszaparíi kertészetről, később a Halvány tavi ví- ziszárnyastelepről, a halastóról, sok pénzt hozó gulyáról; meglehet egy-két év múlva valósággá válik. A z első napokban, hogy át- jöit a lsz-be, meglátta, hogy a dohányfűzők pislákoló lámpa mellett végzik a dolgukat. Panaszkodtak is, hogy egykéi rossz levél felkerül a többihez és oda az első osztályú dohány. Mindez ideiglenesen a helyi párthelyiségben folyt, ahol ugyan régebben bevezették a villanyt, de villanyórát nem kaptak, s addig nem kapcsolták be az áramot a villanyszerelők. Szombati Béla hozzálátott, megcsinálni a világosságot. Felhívta a nyíregyházi T1TÁSZT, évvége. leltároznak, már késő, — kapta a választ, — majd egy biztatást;. hívja fel Kisvárdát. Ott hasonlóan érkezett a válasz a vonal másik végéről, évvége, stb.... De az első feladattól fel- tüzesedett faluembere nem tágított. „Ne arról beszéljünk, miért és hogyan nem lehet megkapni a villanyórát, hanem arról, hogyan lehetne...” válaszolt. És lassan mégis engedett a várdai TITASZ, megígérték, megszerzik az órát, fizessék be a pénzt. Azóta talán már nem vakiáinak a dohányfűzők, simítok. Talán ő most a legkorábban kelő, a legkésőbben fekvő ember Ugornyán. Olykor éjfél előtt vetődik haza a világoló iskolából, ahová a VII. osztály elvégzése végett jár. I egalább a fiam is VII-es lenne, — sóhajt fel őszinte áhítattal. — Akkor segítene, tie még eggyel lejebb jár. Ha nagyon megszorulok átmegyek a kis húgomhoz, második gimnazista, Meg a feleségem is segít... Tanul. Nem szégyenkezik 42 éves fejjel beülni az iskolapadba. S egyáltalán nem akarja abbahagyni, ha elvégzi az általánost, egyéves pártiskolára szeretne menni... De addig még itthon, az új, és mégis régi helyen akad nem is kevés elintézni valója. Erősítésre vár a párt- szervezet. 32 tagja közül még ma is csak 8—10 igazi bentdolgozó tsz-tag, a többi alkalmazott, kinti ember. Eddig három tagjelöltet vettek fel, de még nem teljes a pártépítő munka. hl íg beszélgetünk, betoppan a felesége is. A kultúr- házból jön, ahol a csíráster- rnény után takarítanak az asz- szonyok, mert nagy divatbemutató lesz (már meg volt) a községben. — Még ilyet ezek a fiatalok, még azt mondják, ők nem tudják, hogy kell súrolni — méltatlankodik kicsit, majd csöndesebben folytatja; — Hát én megmutattam, mi idősebbek... Bár nem visel ismertetőjelet Szombatíné, könnyen felismerhető, hűséges segítőtársa férjének. Páli Céza a háziakkal. . A szomszédból jönnek utánunk,) 1 A