Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)

1960-12-29 / 306. szám

Vési szárnyatok — jtízesek — pengő tégla Új (ehetőségek a szabofcsveresmariiak elölt Szabolcsveresmarton, a községi t mi gazdálkodást létrehozó térnie- tanácsnál az elmúlt napokkal el- lőszövetkezet első, a falu egész lentétben másféle mozgalom — j népét magába foglaló közgyúlésé- vagyis ugyanannak a tevékeny- re. ségnek egy másik szakasza vette Számba sem lehetne venni, kezdetét: készülődtek a nagyüze- | hogy hányán, hányféle javaslattal, elgondolással rukkoltak ki a meg- i A tanácskozók között lehet ta- beszelésen. A legfontosabb: min- j láini a községi párttitkárt. Veres denki azon igyekezett, hogy ész-: Jánost és a népfrontbizottság el- re vételé vei segítse a közgyűlés jó | nőkét, Nagy Károlyt is. Velük előkészítését. folytatunk afféle „kisgyűlést”: ők Jól szórakozhatunk szilveszterkor Vidámnak ígérkezik az idei szilveszter: a nyíregyháziak jó hangulatban búcsúzhatnak az óesztendőtől, jókedvvel köszönt- hetik 1961-et. A nyíregyházi szó­rakozóhelyek alaposan felkészül­tek a szilveszteri mulatságokra, lem lesz hiány ételben, italban, zórakozásban. r'lóimilnc «orsolás, bál hajnalig Szilveszterkor hajnali öt óráig tart nyitva a Szabolcs-vendéglő, a Dolgozók étterme, az Anna és a Béke zenés cukrászdák, hajnal 2-ig a Tisza-kisvendéglő, 1-ig pedig a Sport és Rózsika cuk­rászdák. Mulatságos lesz a tombola: élőmalacot, grillás-malacot, hab­zóbort, pezsgői, tortákat es más nyereménytárgyakat sorsolnak éjfélkor a Szabolcsban, a Dolgo­zók éttermében, az Anna és Bé­ke cukrászdákban. A Szabolcsban és az Anna- bárban yalószinüleg vidám mű­sor is lesz, a debreceni Csoko­nai Színház művészbrigádjának közreműködésével. A fenti szórakozóhelyeken zár­óráig tart a táncmuja'ság. Mind­egyik helységet konfettivel, lam- i,ónokkal, s egyéb ötletes dí­szekkel díszítik. Sóstó sem marad le a nyíregyházi szórakozóhelyek mögött. Az összes egységet nyit­va tartják reggelig, s az 1. szá­mú étteremben mind a három helyiség a szórakozni vágyó kö­zönség rendelkezésére áll. Itt is hangulatosan feldíszítik a terme­ket. a zenekart kibővítik és elő­reláthatólag műsor is lesz. A sóstói szilveszter iránt máris nagy az érdeklődés, ezert aján­latos a helyfoglalásról már idő­ben gondoskodni.-agy az érdeklődés még a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház szilveszteri kabaréműso­ra iránt is. „Boldog újévet'’ címmel a mis­kolci Nemzeti Színház művészei két részben adják elő vidám műsorszámaikat. Műsorukon tán­cok, dalok, vidám jelenetek, operettrészletek szerepelnek. Az esti fél 11 órás előadásra máris minden jegy elkelt, még a fel hatkor kezdődő előadásra lehet jegyet vásárolni a József Attila Művelődési Ház pénztárában. A liázx-bálozók és pcndlizők Sem járnak rosszul. Eddig 3000 palack bor érkezett a nyíregy­házi Csemege Áruházba, s még további szállítmányt is várnak, összesen 12 féle borfajta közül válogathatnak az otthon, vagy társaságban szilveszterezők. A bátyus-bálokhoz ezenkívül há­rom fajta üveges sörből, a pá­linka és likőrféleségek >iagy vá­lasztékából vásárolhatnak az üz­letben. Virsli, sonka, hidegkony- hakészítmény, torta, sütemény- féle is lesz bőven. Reméljük, mindenki jól érzi majd magát az idei szilveszte­ren. —gy— miként látják a község holnapját A párttitkár előbb arról beszél — érthető, nehéz elszakadni az elmúlt hetek eseménye tői —.< hogy a népfront vezetői, aktivái igen lelkesen kivették részüket a szervező munkából, közvetlen és közvetett segítségükkel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Sza- bolcsveresmart-termelőszövetkeze­ti községgé váljon. Majd arról beszélnek, hogyan lenne legjobb a szövetkezet vezetése. Nagy Ká­roly a Község Jermiszeti kincseiről" f beszél, arról, hogy az egész falu összefogásával miként lehet eze­ket a köz javára fordítani. — Három holt T'sza-águnk is van — mondja. — Itt kiváló le­hetőségek nyílnak a halgazdálko­dásra és a víziszárnyas tenyészté­sére. Aztán, végig a Tisza men­tén rengeteg a fűzesük. Veres­marton nagy hagyománya van a vessző feldolgozásának: Zölden kosárként, a fehérvessző fonott bútorként a község fontos „va­lutája” volt. A termelőszövetke­zetben szervezett körülmények között ez a háziiparrá fejleszthető mesterség egész esztendőre mun­kát biztosít a csökkent munkaké­pességűeknek, az idős emberek­nek. — Emlékszem, az egyik föld- birtokos a község határában lévő agyagból égettetett téglát. Olyat, hogy csakúgy pengett. Mi. a ter­melőszövetkezetben égethetünk téglát: szükségünk van rá és van­nak hozzáértő emberek is, mert az uraságnél a községben élő hajdani cselédek csinálták ezt. A régi Kossuth Tsz és a most belé­pett tagok egy szövetkezetbe tö­mörülése esetén igen nagy sze­rencséje lehet a községnek: az | uradalmi major teljes egészében i megvan, itt első évben elhelyez­hető a jószágállomány jelentős I része. De szerfás épületeket is készíthetünk — van hozzá fa­anyag a község határában. Mes­teremberekből is kitelik egy bri­gádra való. — Szorgalmas emberek a i'e- resmartiak. Én nem féltem őket a közös gazdaságban. Vélemé­nyem szarint legtöbb azon múlik, r lyen lesz a vezetőség. S. A. PILLANATKÉP Balogh Dezső és Gáspár József az utcán találkoznak. — hova, komám? — kérdezi Balogh. — A tanácshoz. Balogh szótlanul sandít Gáspárra. Ez észreveszi, s ma­gyarázkodni kezd. — Tudod, az adó... amiatt. — És He! — Szintén a tanácshoz. A titkár akar velem valamit — tette hozzá gyorsan. Szótlanul ballagnak tovább. A tanácsházán egyik az egyik, másik a másik szobába ■Jtopogiat be. Dolguk végeztével az épület előtt újra találkoznak. — Hát hogy állsz? — kérdezi Balogh. — Beléptél? Gáspár nevetve mondja: — Nem ettem bolondgombát, komám! Ráérek én még arra. Balogh sunyin hehe rósz: — Nem is, egykomám. — Én is várok még. — Közben tovább nevetgél, arra gondolva, hogy bomolj csak, én már úgyis túlestem rajta, éppen az imént. Gáspár kapuja előtt elválnak. „Tarts ki komám" — biztatják itt is egymást. Gáspár bemegy a házba. Belöki az ajtót, s jót nevet. Az asszonya csak nézi, mitől van cnftek ilyenkor jó kedve? — Hallod, asszony, hallod? Jól beuyraszlottam a Balogh Dezsőt. Azt mondtam neki, hogy még nem léptem be. Haha- ha... Elhitte. Balogh is haza kopog a fagyott úton. Belöki az ajtót. Harsányat nevet. — Hallod, asszony, hallod? Jól beugrasztottam a Gás­pár Jóskát! Azt mondtam neki, hogy még nem léptem be. És... haliaha... bevette... MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK új, korszerű BIZTOSÍTÁSA az általános vagyonbiztosítás Kevesebb adminisztráció, kedvezőbb díj, nagyobb biztonság! ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ (4283’ ESI Ok l ESI 1 ornyospnlvun jól isme­rik a három Estókot. Soizáig együtt gazdálkodtak. Tisztelték egymást, s a kort. Ha a most hetvenötödikbe lépő Sándor bá­csi mondott valamit, az úgy is volt. Később aztán kivált közü­lük. Ketten azonban továbbra is együtt maradtak. Egy por­tán, egy fedél alatt megoszt­va örömet és bánatot, meg az öregséggel járó gondokat is... Hiszen Péter bácsinál már ti­zenhatodik esztendeje nincs asszony a háznál. Kilenc évi pereskedés után váltak el, s bi­zony sokba került a Rakoncza lány, akinek a természete ugyancsak rakoncátlan volt, amint arról a hatvanhárom esztendős gazda emlékezik. Így aztán a hetvenegy éves Pista bácsi felesége látja el a ház- körüli teendőket a két család­ban... Az idősebb iránti tisztelet azonban most is megvan, akár­csak régen... S ha István bácsi tanácsol valamit a hatvanhárom éves öccs elfogadja... így volt ez akkor is, amikor a népne­velők járták a falut, s kopog­tattak az Estók testvéreknél... Fél napi diskurzus után meg­értették egymást. Pista bácsi­nak volt azonban egy kikötése. — Csali egyre kérjük Kozák elvtárs — fordult a madai állami gazdaság igaz­gatójához öccse jelenlétében... — Mi aláírjuk a belépési nyi­latkozatot, ha szavat adja, hogy arról nem szól a faluban sen­kinek sem, míg mi nem en­gedélyezzük... — Rendben van — válaszol­ta Kozák elvtárs. s a másik pil­lanatban már egymásnak adta a tollat a két testvér. A harminc­két hold, a közösbe kerülő ál­latok és szerszámok alá, oda- kanyarítoiták nevüket. Dórban. Először az idősebb, aztán a fia­talabb. Megcáfolták a felfogást, mi­szerint a fiatalabbak fogéko­nyabbak az új iránt, hamarabb megértik az idők szavát... Mert itt Tornyospálcán a két Estók, ott volt az elsők között, akik letették az obulust... — Csat: egyet sajnálunk már mondta a fiatalabb mikor fel­kerestük. — Korosodunk, s ha arra kerül a sor, nem tudunk úgy dolgozni, mint valamikor... Pedig én a bátyámmal egy éjszaka fiatalabb korunkban 150 mázsa kolompárt hordtunk ki az állomásra, s 12 mázsával megrakott szekeret felborítot­tunk ketten... r — Eli hitlha l Ugy olt hat­vanhárom éves — folytatja Péter bácsi — de még meg­szántok úgy harminc holdat, ahogy kell... A mondó vagyok, hogy nekünk itt jobban kell támaszkodnunk a saját erőnk­re... Tessék kiosztani azt a föl- dej, s mindenki művelje meg becsületesen... Tervezgetett a két Estók test­vér, s elmondották, hogy bi­zony Pálcán vigyázni kell, mert nagy a rokonság, s olyan ve­zetőkre van szükség, akikben mm mutatkozik részrehajlás a sógorok, komák iránt... — Aztán kit gondolnának el­nöknek? — kérdezte Kozák. — Nagyon nehéz most még erre válaszolni. No nem azért mintha nem akadna... Van. csak kérdés, melyik, hogy áll­ná meg a helyét — magyaráz­ta Pista bácsi. — Meg az sem biztos, hogy egy téesz lesz a faluban. Hisz a Tóth vég nem egyezett soha a másikkal... Az egyik görög a másik reformá­tus... De majd elrendeződik va­lahogy... No de hogy az elnök­re térjek, olyan kell, aki tal­pig ember... Értse a gazdálko­dást, ne legyen kapzsi, durva... Szóval ember legyen teljesen... — Mi, már umint lát­ja /«, a tetőfokán vagyunk a téeszcsének — nevet közbe Pé­ter bácsi. — Csak azt várjuk jöjjenek a többiek is, megin­duljon az egész falu... Majd megtudjuk aztán mi van a lepel alatt .. — Én tudom, hogy tavasszal még én fogom etet­ni a lovainkat. Ha meg majd a téeszben lófogatos leszek, biz­tos nem vallók szégyent öreg fejjel, mert elmozgok úgy mint akár melyik fiatal... S számí­tunk arra is, hogy egy ideig még mások lovának is mi adunk abrakot. Mert nekünk van. Igaz István? ■4 s idősebb Estók rábólint. — Aztán majd segít a kö­zös, a téesz, így lesz ez rend­jén — fejezi be Péter bácsi... Így gondolkozik a két Estók testvér. Várják, hogy mielőbb döntve, asztalhoz üljenek az emberek, megválasszák a veze­tőséget, s kezdődjön az új élet, a közös munka a tornyospálcai határban is... Néhány hét múlt el a becsületszó vétel óta. Áll­ta a fogadást' Kozák elvtáns. Azóta sokan követték az Estók testvérek példáját a pálcái gaz­dák., s minden remény megvan arra, hogy tavasszal egybe szántják a barázdákat itt is, s közös lesz a gond és az öröm is Tornyospálcán. Farkas Kálmán. 5

Next

/
Thumbnails
Contents