Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)

1960-12-04 / 286. szám

Ankét a szerkesztőségben a második öléves tervre való felkészülésről a vállalati tervosztály vezetőkkel iáén lat remi twtnT aMi kegy *ú 1« a jövő, és g»i1nT*«i ni azon, hogyan aka- Mak majd az elkövetkezendő 'T~Wh— x~'r'~1—i dolgozni. Különösen •nép, de nehéz feladat előkészí­teni a második ötéves tervet. Mi­nél reálisabban tervezőnk, s lekben készülünk tel annál jobb eredményre számíthatunk majd. A vállalati tervezésnek a nép- gMrfanÁtfi és üzemgazdasági kö­vetelményeket agyarán* ki kell elégítenie. A vállalati terv ugyan­is egyfelől a népgazdasági terv nerves része, másfelől a* egyes vállalati termelőegységekre háru­lt részfeladatok kimunkálásának alapja. Ennek megfelelően a vál­lalati tervez«; két egymásba kap­csolódó fő tevékenységre oszlik: ae éves műszaki-gazdasági terv kidolgozására és az operaiív nap­tári tervezésre, programozásra. Szerkesztőségünkben ankétet tartottunk a megyei és ipari vál­lalatok ( tervosztály vezetőivel. Megbeszéltük azokat a feladato­kat, amelyek időszerűek, s ame­lyekre mozgósítunk. Többek közt a második ötéves terv előkészíté­sével, az előkészítés problémái­val foglalkoztunk. A tervkészítő» gazdaság palitilt ai munka Jó volt hallani az ankétem, hogy a tervosztály vezetők világosan látják: a szocialista népgazdaság­nak egyik alapvető tik-vénye a terv, amely biztosítja a népgaz­daság arányos fejlődésének, gaz­dasági életének összhangját. Tud­ják, hogy munkájuk gazdaságpo­litikai munka. S ez nagyon jó, mert ahol nem látják a tervké­szítésnél. a politikai jelentőséget, ott könnyen fékesikJik a terve­zés. Az ilyen tervkészítésnél meg­történhet hogy a vállalati érde­ke* megpróbálják az éfiamj ér­dek elé helyezni. Viszont a jó tervkészítés e kettőt igyekszik a legtökéletesebben összehangolni, •figyelembe vesini a tömegek ál­hoz, a dolgozókhoz. A dolgozók valamennyi vállalatunknál élnél« az ellenterv készítés jogával és megtörténik az állami és válla­lati javaslatok összeegyeztetése. Jó dolog, hogy a második ötéves tervet, ezen belül az 19961. évi ter­vet a vállalat vezetősége, a párt- szervezet, az üzemi tanács tár­gyalta, s a terv fontos adatait így a dolgozókhoz közel vitték. Ez biztosítéka annak, hogy a tervet a dolgozók magukénak te­kintik, és következetesen harcol­nak megvalósításáért. Bepillantás néhány vállalat tervébe és 1961. évi munkára való felkészülésébe A Tiszavasvári Alkaloida Ve­gyészeti Gyár termelése a máso­dik ötéves tervben kétszeresére növekszik. A növekedésnek 78 százaléka a termelékenység nö­vekedéséből következik, öt év alatt hatvanmillió forintot fordí­tanak a gyár rekonstrukciójára, s ezt a termelés közben végzik el. A termelésnek mintegy 95 százaléka kerül exportra. A vál­lalat november végén tárgyalta az 1961. évi tervet. Jövőre a ter­melést 12 százalékkal csökkentik. A vállalat vezetőségé gondosko­dott a zökkenőmentes átmenet biztosításáról: nyersanyagról, és műszaki intézkedésekről Decem­berben már az 1961 évi termelé­si szinten termelnek. Még ebben a hónapban részleteiben is meg­beszélik a dolgozókkal az első negyedévi feladatokat. A Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál mintegy 40 százalék­kal növelik a kőolajfeldolgozást a második ötéves tervben. A ter­melékenységet 25 százalékkal emelik. A terv. készítésénél a vállalat felettes szerve figyelem­bevette a vállalat javaslatait De­cember 10-ére elkészítik az elri negyedévi operatív tervet. Gon­doskodtak a szállítások- zavarta­lanságáról. Szervezési intézkedé­seket tesznek, olyan beruházáso- I kát végeznek el ezekben a na­pokban, amelyek segíteni fogják az 1961 évi terv sikeres kezdését és teljesítését. A 6. számú Mélyépítő Vállalat tervosztály vezetője örömmel szá­molt be arról, hogy 1961-ben mintegy 270 millió forintos ter­vet teljesítenek. A programhoz a tervdokumentációnak mintegy 70 százaléka már rendelkezésre Ili. A vállalat történetében ilyen jó tervdokumentáció-ellátottság még nem volt. Elkészítették az intézkedési tervet, amely alap­ján 1961-ben az ideinél 7,5 szá­zalékkal nagyobb tervet csak minimális létszámemeléssel télje- sítik. Többek közt felmérést vé­geztek és megállapították, hogy a gépesítés fokozásával, a gép- kihasználás megjavításával, új munkamódszerekkel, és jobb szer­vezéssel több mint száz ember munkáját takarítják meg. Az üzemi tanács részt vesz á terv részleteinél« ismertetésében a munkahelyeken. A Megyei Építőipari Vállalat tervében 1959-hez viszonyítva 70 százalékos felfutás van előirá­nyozva, amiből a jövő évre 20 százalék van tervezve. A tervdo­kumentációval való ellátottság ez idő szerint 60 százalékos. Intézik az anyagellátást. (A műszaki in­tézkedési terv készílésénél tanul­hatnak a 6. számú Mélyépítő Vállalattól!) A Demecseri Burgonvakeme­nyílőgyárban szabad kezet adott a minisztérium a vállalat veee*. tőségének a tervezésben. Élteta ezzel a lehetőséggel. Az üaernii tanács tárgyalta a tervet és saak-j szervezeti gyűlésen is foglalkoz-'j tak vele. A jövő évre történő ter-j melési átmenet feltételei biztosi sítva vannak. A második ötévé» tervben felépítik az új szörpgyá-n rat a telepen. Decemberben mik 1961-re való félkésztermékefcetf gyártanak. A helyiipari vállalatok másodé? ötéves tervét, ezen belül az 1961.1 évi tervet, a vállalatok javaslatai alapján a megyei tanács iparj osztálya elkészítette, öt év alai# a tanácsi iparban mintegy 300) százalékos felfutás van el$ira-J nyozva. A vasiparban még eonái! is magasabb a terv. Az építő anyagipar például több -mint 20- százalékkal növeli az égetett tég-i lagyártást és majdnem 60%-kal Á> tetőíedőcserép gyártást. A nyír­egyházi cipőgyár 1961-ben 100 eze» pár gyermekszandált gyáirt. Ä* nyomdában a könyvtermelés meg^j háromszorozódik, s a do'oozgyar- tás 50 százalékkal nő. Sajnos még nam sikerült elérni, hogy a ta­nácsi vállalatok az 1961. évet • terv birtokában kezdhessék. En­nek szorgalmazása fontos felada­ta a tanácsnak! , Nem soroltuk fel valamennyi vállalat tervét, és felkészülését Az ankéten elhangzottak alakján fontos feladatnak tartjuk, hogy az üzemi pártszervezetek is fog­lalkozzanak a második Ötéves tervre való jó felkészüléssel. Ad­janak több segítséget a tervké­szítéshez és a tervismertétő érte­kezletek megtartásához. S ami a felkészülést illeti, még egy hónap áll rendelkezésre, re­méljük, hogy ankétünk tapaszta-) tatainak közlésével segítséget nyújtunk ehhez a munkához. ---------------------------------------------­------kJ—ü__» — Ax apám béresember volt, a nagyvilág nyelte el. Hét- ayoic éves fiúcska voltam, mi­kor hajóra tat Egy-kért évig még írt, aztán nem jött válasz. Ket­tes maradtunk a bátyámmal, ő a 14-es háborúban maradt, én fogságba estem. Közben meghalt az anyám... Így kezd a mesébe Zsadányi Já­nos Tíszabercókn. Halántékának fehérló szálai öreg ember benyo­mását keltik, mélytüzű szeme, érces hangja azonban feledtetik az éveket. Mesét, igaz mesét, sa­ját élettörténetét: — Ezen az udvaron n*ant ki az első vörös zászló — mutat a háza udvarára a meleg szobából, ahol öreg napjait tölti feleségé­vel. A falusi köművesines, tűzte rúdra először Tiszabercelen a vö­rös zászlót, 1919-ben. De milyen zászló volt az? — Nem amolyan rendes zászló — válaszol önmagának — Az ut­cában lakott egy család. A lá­nyuk piros ruháját kértük el, az­zal mentünk ki az utcára. A Mé­száros Gyuri házában volt a párt­iroda, Petró András volt a párt­titkár, utána lettem ón. Emlék­szem, Gida András akasztotta a dobot a nyakába először, hívta a népet a gyűlésre. Aztán a bukásra emlékezik az idős veterán. A tizenöt botra, a Nyírvíz-palotai kihallgatásra, a börtönre, a íehérterrorra, a kra- jovai száműzetésre, a kalandos hazajövetelre, az első ismerke­désre a kakasíolIasokkaL — Nehéz idők voltak ... — Sokszor nem hált itthon az uram — szól közbe a felesége, aki végig kitartott mellette " a sói« keresztúttal teli életben. — A nagy kukoricásban haliam Csendes ember — pergeti tovább az emlékezés tekercsét a férje. Nagy buzgalom­mal előkeres egy megsérgult ira­tot, amit őriz és őrizni fog míg él, a szabaduló cédula: 1920. jú­lius 18-i dátummal. — De még utána is szorongat­tak, mindig jelentkezni kellett Gáván. Munkát nem kaptam, leg­feljebb néhány hétre, raktam a téglát a gyárban reperáltam az elhasznált gyári kemencéket, nyáron lopva arattam, ha hívtak. Alig akadt meg a mindennapi betévő falat, közben a család is szaporodott, a gyerekek is nőt­tek. — Nemcsak ő szenvedett, én is, — mondja csendesen a fele­sége. — A szomszédban égy sa­rokba aludtam a gyerekekkel. Kalászt szedegettem, úgy ettünk kenyeret. Gyalog mentem meg­nézni Debrecenbe, azután is min­dig elment tőlem, itthagyori, ment és jött... Később a nagy hallgatás a né­ma ellenállás éveire gondol. Zsa­dányi János majd a negyvenné- gyes őszre, amikor hozzáfogtak a pártszervezetet megalakítani. — Akkor még babot, olajat, krumplit szedtünk tagdíj helyett, semmit se élt a pengő, felraktuk egy rossz szekérre és vittük Gá- vára a járási bizottságra. •— Olykor a lánya, Margit, ma­gapakolta lepedőbe az összegyűlt párttagsági dijat és gyalogszerrel vitte be Gávára. Elmond egy ese­tet is, amikor éjjel egy órakor indultak el, hogy beérjenek Nyír­egyházára értekezletre egy gebé­vel. Mindenki körülállta őket, bá­multák a halálra soványodott lovat. Ekkor János bácsi félhan­gosan odaszólt a melette állónak: „Tudja kié volt ez a ló?" „A Horthyé!” A körülállók ekkor még jobban megbámulták a roz­zant jószágot. Elmúlt évek fáradalmait idézi kívánságunkra. Azt az időt, miliői* egész éjjel mázolták a falat a kommunisták, s mikor bevégezték, kezdhették elölről, mert más pártok emberei akkor­ra letörölték. Egyszer égy ban­kettre is meghívták őket a szo­ciáldemokraták, meg is sértették János bácsit, azt mondták: „Ti csak lettetek, de mi vagyunk a régiek .. — Nagyon nehéz volt a dolgunk az egyesülésig. — mondja s hoz­záteszi: még utána.is. Az iskolák államosításakor, nagyon forrongott a falu, beverték a pártiroda ab­lakát. — Mi meg itthon sírtunk, hol van apátok, talán meg is ölik — « eszi át a szót egy szusszantás- nyira a felesége. — Sok cipőtalpat elkoptattunk abban az időben, éjjel-nappal. Sokszor ott lapult a két darab kő a zsebkendőbe, mert ekkor ez is fegyver volt... Megmutatja madártávlatból - a negyvenéves párlh-ázatris, helyesebben egy is­tállót, mert először itt kaptak helyet. Zsadányi János még hosz- szú ideig erősítette a pártszer­vezetet Tiszabercelen. — Dehát az évek teltek, a fia­talok felnőttek, én meg már het­ven felé tartok — mondja halkan. — Ez a rendje. Mostmár a fiata­labb korosztályé a szó, meg a cselekvés. De azért még az idén is rakta a falat társadalmi munkában a pártház építésénél. Az idők futása közben el­vesztette ereje javát. Mindenki­ről akart gondoskodni, csak ép­pen magára nam gondolt, arra, hogy egyszer megöregszik. Hat­vannyolcadik már, gyakran ko­pog a betegség, a felesége három éve orvosságon él. A gyerekek a saját otthonuk melegét táplál­ják, ketten maradtak újra a fe­leségével. Vagyis. mégsem ketten, mert a pártszervezet és a falu is mellettük van. Az idén májusban eltört a lába, rádölt a fal, a kór­házi költséget a község vállalta. Deák Gyula tanácselnök látogat­ta meg elsőnek.. Nem elfelejtett, bár kicsit magára hagyott ember Zsadányi János. Nem panaszko­dott, de-a ki nem mondott sza­vak mögött megéreztük: ráférne a nagyobb segítség. A nyáron be­tegsége miatt keveset tudott ke­resni. s itt a tél, ilyenkor nem hívják sehova falat bontani,. se­gédkezni.- „összegombolkózunk, aztán majd megélünk valahogy” — mondta búcsúzáskor. Zsadányi János nem kap nyugdijat senki­től, nem is nyújtja ki a kezét a mag? érdekében, csendesen mor- zsolgatja a napokat. De talán nem ártana megvizsgálni körülmé­nyeit, hátha lenne- mód könnyí­teni öreg napjain. Páll Géza. Többszázezer forint állattenyésztésből a záhonyi tsz-ben Ebben az esztendőben már for kozottabb gondot fordítottak az állattenyésztésre a záhonyi Üj Föld Termelőszövetkezét tagjai. Az eredmények arról győzték meg őket, hogy érdemes sertés és szarvasmarha hizlalással foglal­kozni. Eddig 41 hízottmarhát ér­tékesítettek, s kaptak értük 269 ezer 365 forintot. A huszonhét, darab hízottsertésből 40 ezer .990 forint volt a bevételük. Ezek mellett az aprójószág nevelését m szorgalmazták, s így csirkéből 20 ezer 150 forinttal lett több V! közös kasszájában. A kis mala-, cokat is érdemes volt névélni., A 153 darabért 54 ezer 600 forin­tot kaplak. Tejből 41 ezer 800 forint a be-! vételük októberig, s ezen kívül; egyéb bevételből 650 ezer faring származik. Mivel biztosítottál:.! gyümölcsösüket, az almást ért jégkárért az Állami Biztosító 339 ezer forintot fizetett nekik. Dg még így is egymillió forint bevé­telre számítanak almából,, Románia megkezdte az aktív koromfekete gyártását A romániai kiskapusi, vegyipa-* ri üzemben megkezdték áz-’-'ún, aktív koromfekete gyártását. Ez a rendkívül értékes vegyipari­termék Különösen az autógumi-, tömlők előállításánál, használható fel. Az új vegyipari termék tech­nológiáját az üzem egyik kollek­tívája dolgozta ki a medgyesi kutatóintézet szakembereinek tá­mogatásával. A koromfekete Románia egy A; igei értékes exportcikke, amelyet) a kiskapuéi vegyipari üzenibeta a földgáz kemizalása útján ű\lm lauak elő. •• " w 4 kotó, versenyző, «tjrtó készségét, a vállalat adottságait, és az elért eredményekre épül. A jó terv mindig egy kicsit feszített, hisz ez a fejlődés egyik követelménye. Ahol igy csinálják, ott nem for­dulhat elő olyan panasz, hogy „ezt a tervet képtelenség lesz tel­jesíteni.” A tervosztályvezetők elmondot­ták, hogy általában jó kapcsola­tuk van a vállalatok különböző osztályaival, de még sokat kell „harcolniok” azokkal a műszaki dolgozókkal, akik hátrányos üzemgazdasági szemléletük miatt mindig könnyen teljesíthető ter­vet szeretnének kapni. Gyakori, hogy a műszakiak nem akarják figyelembe venni azokat az • ered­ményeket, amelyeket a vállalat már elért. És szeretnék figyelmen kívül hagyni a tervidőszak évé­ben megvalósítható beruházáso­kat, felújításokat, amelyek ter­mészetesen befolyásolják a ter­melés növekedését. A vállalati terv üzemrészeikre, hónapokra és napokra bontásánál nem minde­nütt következetesek és alaposak. Az is gyakori eset, hogy a műsza­ki intézkedések tervét nem úgy ! készítik el, hogy az a tervre épül­jön. Ahol a tervezésnek és a ve- lejáró intézkedéseknél: ilyen laza­ságait megtűrik, ott előfordul az­tán a 110—120 százalékos terv- teljesítés, amire nincs szükség. Ez „harc’* kérdése — mondták a tervosztály vezetők, s ha a pártszervezet nem nyújt nekik segítséget, könnyen előfordulhat a helytelen tervezés. örömmel számoltak be arról, hogy a minisztériumok, iparigaz­gatóságok messzemenően figye­lembeveszik a vállalatok tervja­vaslatait, és azokat összeegyezte­tik saját tervükkel, örvendetes ez, mert így a terv sokkal reálisabb, sakkal közelebb van a vállalat-

Next

/
Thumbnails
Contents