Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
A fenyőfák vándorút ja T/ astag hó borította az erdőt. Mély csend ' és kékes ködpára gomolygott. Dermed- ten roskadoztak a fák szikrázó terhük alatt. Egyszerre suttogás támadt. — Valaki jár az erdőn! — adta tovább egyik a másiknak. S a magasabbak már azt is látták, hogy a túlsó erdőszélen hatalmas ezüstfenyő lépked, s nyomában elindulnak a fenyőfák. Izgatott mozgolódás támadt. — Mi az? — kérdezgették öregebb társaikat a fiatal fenyők. — Most indulnak a városba a karácsonyfák — felelték azok nyugodt, méltóságos hangon. S a ménét egyre nőtt. — Mindjárt ideérnek — suttogta lázasan egy apró lucfenyőfa társainak. — Te, te csöppség, hiszen nem bírnád az utat a városig! Az ágad mind letörne a gyertyák alatt — vágott közbe egy gőgös fenyőóriás. — Látod, én nem is megyek! Pedig tudom, szívesen vinnének, de én nem akarok emberek közé kerülni. A menet odaérkezett eléjük. Legelöl hatalmas, mindnyájuknál magasabb, aranyos termetű fa haladt. A vezérfenyő — susogták egymásnak áhitat- tal a helyükön rostokolók. Az öregek tudták, hogy minden esztendöoen végighalad az erdőn és kiválogatja az újonnan felnövekedett legszebb szál fákat, hogy elvezesse őket az emberek ünnepére. Nagy tobozspemével csak végignézett egyik-másik fenyőn, erős ágaival intett neki s az könnyedén odaállt a sor végére s indult a többi után. A szép, egyenesderekú fák rendre bekerültek a menetbe, a kicsinyek helyükön maradlak, hadd erősödjenek még jövő karácsonyig. 4 kis fenyő érezte, hogy válik el gyökere a földtől s ahogy repdesve odalépett társai közé, minden lépéssel megnőtt egy fejjel. Úgyhogy mire a sorba ért, már majdnem akkora lett, mint derekabb fivérei. Boldogan nézett vissza a helyükön maradt fákra s csodálkozva vette észre, hogy a gőgös ezüstfenyő fölött elsiklott a vezérfenyő tekintete, s az lehajtott fővel szégyenkezve állt az út mentén. „Érdekes — gondolta magában a kis lörpefenyő — hiszen örülnie kellene! Nem is akart a városba menni!” A csapat kiegészült Az utolsó fákat is elhagyták már, s az erdőntúli réten megindultak vezetőjük nyomán a város felé. Hanem a kis törpefenyő egyszerre csak úgy érezte, elnehezedik a szíve. Hirtelen előre sietett a menet legelejére s megszólította a méltóságosan haladó vezérfenyőt: Bocsáss meg, kérlek —kezdte akadozva... s szépen elmondta neki a szépszál ezüstfenyő dolgát... hogy ő úgy látta, a végén mégiscsak elszomorodott, amiért nem lehet karácsonyfa. — Aki nem akar velünk jönni, itt maradhat az erdőn — felelte halkan a vezető s mélyen, figyelmesen rátekintett. — De hátha megbánta, és most fáj a szíve... — szólalt meg újból bátortalanul a kis fenyőfa. A vándorfenyő fölemelte karját s a légen át a távolból vékonyan, tépett zokogást hozott utánuk a szél. És mindnyájan érezték, hogy a daliás ezüstfenyő sír. A karjátok mégis? — kérdezte, s ők egyszerre bólintottak. — Akkor itt megvárjuk.— És alig mondta ki, már látták is közeledni az erdőszél felől szinte futva a hatalmos ezüstfenyőt. Olyan magas volt, mint közülük a legerősebbek. S ahogy elébük ért, minden lépésnél kisebb lett egy fejjel. Mire a sor végére lépett, már ugyanakkora volt csak, mint a legtöbbjük. Szótlanul igazodott a jószívű kis törpefenyö mellé: a válluk épp egy vonalba került. — Akkor hát indulhatunk — szólt a vezérfenyő és a menet nekivágott a karácsonyesti útnak... OTTHON Vízszintes: 1. Megfejtendő. 12. Sátáni fajzat, vissza. 13. Összetört hajó. 15. Jóska beceneve, vissza. 16. Főnévi igenév-vég. 18. Csapj rám! 19. AK. 21. Vissza: alacsony töszámnév. 23. Magasztos hangú költemény. 24. Kié ez? — hiányosan. 26. Valamitől körülvett semmi. 27. Ver. 30. Egészséges. 31. Halk zörej. 33. Véleményét figyelembeveszi. 35. Mirigyszervünk. 36. Másodperc rövidítése. 37. Olasz folyó. 38. Négylábú hasznos háziállat. 43. MS. 45. Selyemlepke terméke. 47. Megelégszik vele. 49. Ha ilyen van a ruhán (vízsz, 26), dunántúli nyelvjárásban. 52. A függ. 14 folytatása. Függőleges: 2. OG. 3. Tisza- menti község. 4. Azonos mássalhangzók. 5. Szabolcs megyei község. 6. Debreceni Golvósosapágv- gyár. 7. Értékes ipari fém. 8. ejiité** AOJE. 9. Smyrna része! 10. Ilyen mester is van. 11. kettős mássalhangzó. 14. A viasz. 1 folytatása. 17. Névszót — ellentéte. 19. Irodalmi nagyságunk. 20. Szerszám. 22. Kettőzött magánhangzó. 20. Öra betühibával. 25. Négylábú állat. 28. Vissza: kiejtett mássalhangzó. 23. Feltételező szócska. 30. Kitüntetés fémből. 23. EPÓ. 34. HDSRG közül 2 betű. 39. Hiányos április. 40. Veri, keverve. 41 Majdnem átlát! 42. Nem, neme tül. 44. Magot szór. 46. Létezik 47. Ki ellentéte. 43. Favágásná használatos szerszám. 50. KU 51. Saját kezűleg. Beküldendő: Vízszintes 1, függ 14 és a visz. 52. Múltheti megfejtés: Atommag proton, elektron, neuron. Könyvjutalomban ré3-esültek- Vitéz Géza, Lakat Klára Nyíregyháza, Tanicsár István Oi'os. Emelkedik a mai ember hőmérséklete ? Hosszabb ideje megfigyelték, hogy emelkedik a modern ember testhőmérséklete. Körülbelül 3—4 évtizeddel ezelőtt az átlagos emberi test hőmérséklet 36,6—36,8 C fok volt. Ma azonban a városi emberek gyorsabb életritmusa mellett már nem számít okvetlenül láznak a 37,5 C fok hőmérséklet Sem. Valószínűleg a feszültebb idegállapotnak tulajdonítható a hőmérséklet emelkedése. 220 kilométeres óránkénti sebességgel fertőznek a nátha vírusuk Beige Orström norvég viruskutató megállapította, hogy a náthás emberek tüsszentéskor 220 kilométeres óránkénti sebességgel „lövik ki” a nathavirusokat, a külvilágba. Aki tüsszentéskor nem fogja fel a vírusokat a zsebkendőjébe, feltétlenül megfertőzi a környezetben tartózkodó összes személyeket. A náthavirusok a zsebkendőben is tovább élnek; tehát a fertőzés veszélye továbbra is fennáll. Nátha esetén legjobb az egyszer használt papír zseb- leendő, mert így az állandó önfertőzés is kiküszöbölhető. Mi minden van a mait»an? J. lián és K. Guggenheim je- ruzsálemi tudósok állatkísérletekkel megállapították, hogy a tisztán hússal táplált egerek néhány hét alatt vérszegénységben kimúlnak, mert nem képesek többé vörüeversej leket termelni. Ha azonban táplálékukhoz marhamájat kevernek, a vérszegénységüket gyógyítani lehet. Megpróbálták az állatok húsból álló SZILVESZTERBE: Narancsos lapocskák: 15 deka cukor habüstben elkeverve, 15 deka főzött, szárazra törölt és apróra vágott narancshéjjal, hozzáadunk 2 deka olvasztott vajat, 1 kanál tejszínt, 1 tojás fehérjét; az egészet vízgőzön felfőzzük. Vajas tepsibe kávéskanálnyi pöty- tyeket teszünk 10—10 eni-re egymástól, majd meleg sütőben világosra sütjük, alját csokoládéval bevonjuk. táplálékát marhamáj helyett különböző vérképző, vasat tartalmazó készítményekkel és vitaminokkal keverni, de az állatok pusztulását ezzel nem lehetett megakadályozni. Nyilvánvaló tehát, hogy a máj olyan ismeretlen anyagot tartalmaz, amely elengedhetetlenül szükséges a szervezet vörösvérsejt képzéséhez. I Használjunk főbb citromot Alig van ember, aki ne szeretné a citromot, mely azonkívül, hogy kellemes ízű, üdítő, sok C vitamint is tartalmaz, segít leküzdeni a táradtságot és igen hatásos különféle betegségek megelőzésében is. A citromot nemcsak mint üdítő gyümölcsöt fogyasztjuk, de kozmetikai és tisztítószerként is felhasználjuk. Az alábbiakban néhány hasznos jótanáccsal szolgálunk, hogy milyen sokoldalúan lehet felhasználni a citromot: Citromlé mézes teában vagy mézes meleg vízben — enyhíti a köhögést. Feketekávé néhány csepp citromlével — enyhíti a főfájást. Citromlével lehet ápoíni a zsíros arcbőrt. A citrom! vei kevert glicerin jót tér” n r-pedezett kéznek. Áztassunk tizenkét órán dt citromhéjat vízben, kitűnő arclc- mosószert kapunk ÖS'—'v,-'”za a pórusokat. A citrom befolyással van a növekedésre, az anyagcserére, segít érbántalmaknál és májbetegségeknél. ellenállóbbá te3zi a szervezetet a fertő”' szemb°n. A citromos meleg víz kitűnő toroköblítő szer torokgyulladás esetén. Citromlével lehet rozsdafoltokat és tintafoltokat tisztítani. Citromlével és sóval k’Lmőer. ’-hm alumínlum-edén.'-''^-'‘', t:"- títani. i;>