Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)

1960-12-23 / 302. szám

A cserben hagyod toros nap

1/ ét testvérbáty, három só- gór feleségeikkel, gyermekeikkel ugyancsak minden ülőhelyet elfoglalnak a nagypostái Pólyák Andrásékníl. A fővés után még külön teps’be is megpirított friss hurka, Kolbász s három fajta sütemény immár hasztalan kelletik magukat a hosszú asztalon.

A derék növésű, kapitányos mozgású háziasszony ismételt kínálására István, az egyik testvérbáty szuszogva feleli:

— Márcsak hagyjál bennünket nyugodtan, Margit. Elvégre. i i nincsennek már bélpoklo- sok. Húsleves zabravágott tésztával, hús, pörkölt, töltöttká- poszta... — sorolja a testvérbáty. — Márcsak nem öljük meg magunkat az ennivalóval. Eszik majd még, aki úgy kívánja.

,— Akkor meg igyunk! — kínál felesége után a kissé sovány, de igen egészséges arcú, jóbeszédű házigazda.

A piros borban ravasz fényű tűz csillogott; néhányszáz literig ilyesmit is összecsorgatott a háztáji gazdaság.

Mielőtt szájukhoz tennék a csordultig töltött poharakat, az egyik ezt kíván, a másik mást.. De az mindegyikben benne van, hogy jövőre még különbéi, még nagyobbat öljenek Polj'ák Andráséknál. Az alacsony, szőke, mindig piros-mosolygós Erzsébet sógorasszony pedig azt kívánja, hogy esztendő múlva akár két jobb sorsra szenderí- tett hízónak ülhessék itt a torát;

— Megvan az most is húgom — feleli gyorsan a háziasszony. — Csak nem öltük meg egyszerre mind a kettőt...' Az még különb lesz, mint amit most levágtunk.

A kiürült poharak vissza- koccannak az asztalra. Béla sógor, az ugyancsak szőke, hosszúkás arcú, nagy tenyerű téesz kerékgyártó pedig kétszer is megcsóválja a fejét. No, nem a borra. Nincs neki az ellen kifogása. Hanem egyéb

iránt hitetlenkedik. Ki is mondja:

— Nem akarom elhinni, sógor — néz komoly tekintettel a házigazdára, — hogy... a toros napot itt hagyta mára.

— Pedig úgy van.

— Itthon se volt?

— Nem.

— Aztán miért?

— Mert... én amúgy sem értek hozzá. János sógor mindent elintézett. Megperzselte, megtisztította, felbontotta a... halót tat. Leszedte a zsírnak valót... Még a kolbászt is megtöltötte. A többit meg...' elintézte az én feleségem, a te feleséged, meg... ezt, ami még hátra maradt, elintéztük együtt mindannyian ha-ha-ha...' Így volt, János sógor?

A „henteskedó” János sógor barna, csontos arcú, negyvenén inneni fiatal ember még. Egyébként mindig utón lévő. vitatkozó, magyarázó sertéste- nyésatési felelőse ez a János sógor a nagy szövetkezetnek. Most viszont, a hirtelen hozzá intézett kérdésre leveszi jobb kezét teltarcú. kacárnézésű asszonya derekáról és előre hajol:

|\| inden úgy van, ahogy András sógor mondja.

— Nna. Akkor nem ugratás, hogy nem voltam itthon máma — néz a házigazda nevetve Béla sógorra.

— De hogy hogy? Itt hagyni a gazdának a disznótoros napot! Hát hol volt sógor?!

A házigazda megemeli a fejét, ültében is feszes-egyenesre húzza magát. Köhint egyet s amikor mindenki ráfigyel, jó tempójú ízes hangján feleli:

— Munkaegységet csinálni voltam! Hármat szereztem! Jó ez a többihez! Sajnáltam volna, ha... elveszítem. Így pedig, legalább száz forintom megvan máma!!! He-he-he...'

— Hogy rá ne fizessen sógor a disznótorra, mi?! Ha-ha-ha- ha...

— Ij-hi-hi-hi-hl...'

Nevetnek, nevetnek...

Asztalos Bálint

Elég furcsa szó: „betelelés”.

Egyszerűbben azt jelenti, hogy az állattenyésztésben miként készültek fel a télre, van-e megfelelő fedél a jószág fölött, elegendő takarmány áll-e rendelkezésre új termésig és így tovább.

Nos, eziránt érdeklődtünk Öpályiban a Kossuth Termelő- szövetkezetnél.

Ópályi a tavaszon lett terme- | lőszövetkezeti község. így nem nehéz kitalálni — maguk a vezetők is elmondják, — hogy az idei betelelést már a tavasszal meg kellett kezdeni. Éspedig építkezésekkel. Az indulás után

BETELELÉS ÖPÁLYIBAN

hizlaldát, lóistállót építettek. Később, a nyáron szerfás létesítményeket hoztak fedél alá az építőbrigád tagjai. Három, ötven férőhelyes növendék istállóhoz szükséges faanyagból saját erőből való bővítéssel egy százas és egy százötvenes istállót építettek. Csináltak fiaztatót, süldőszállást és komoly hizlaldát is a kijelölt tanyaközpontba.

Az épületeknél egy dolog hiányzik a komplettséghez: a

villamosítás. Különféle petróleu- mos lámpákkal világítanak a fás-szalmás épületekben és bizony ez így nem tűzbiztos.

A% épületeket téliesítettek

Százhatvankét szarvasmarhájuk, kilencven lovuk, a háromszázat meghaladó sertésük és a juhnyáj megfelelő helyet kapott. Az istállóknál a téliesítést téglával, vályoggal végezték, a falakat bevakolták.

A szálastakarmány megtermett a közös és háztáji jószág részére. Több, mint hatezer mázsa vöröshere, lucerna és rétiszénájuk termett. (Leltározás előtt még nincs pontos adat.) A munkaerő-helyzet és a munkaegységgel való takarékosság miatt egyes szénakaszálásokat résziben adták ki a tagoknak. így biztosították a háztáji jószág ellátását. A lédús takarmánnyal azonban nem állnak a legjobban. A. közös jószágnak összesen 240 köbméter silót készítettek. A siA XX. század

ismert regényei új sorozathat!

Az Európa Könyvkiadó klasz- szikus sorozatai mellett a nap- ról-napra növekvő újabb olvasórétegek, a falusi és üzemi vásárlók igényeinek kielégítésére új sorozatot indít Milliók könyve néven. A sorozat célkitűzése: bemutatni a XX. század haladó tendenciájú prózai alkotásai közül a legérdekesebb regényeket. A sorozatban csak külföldi elbeszélők jelennek meg, Zolától Solohovig. A Milliók Könyve sorozat öt év alatt jelenik meg és az 1961-es ünnepi könyvhéten indul. Könyvhéttől- kónyvhétig évente tizenkét mű, tehát öt év alatt hatvan mű lát napvilágot előreláthatólag 76—78 kötetben. A sorozat csak előfizetők részére készül, bolti forgalomba nem kerül.

A Milliók Könyve sorozat előfizetési ára kötetenként egységesen 25 forint lesz. A sorozat egészvászon kötésben készül — minden mű más-más színű vászonban kötve. Az előfizetők a sorozat indulásakor műanyag védőmappát is kapnak, hogy olvasás közben a könyvek ne rongálódjanak.

A sorozatban az első esztendőben kiadják Dreiser Amerikai tragédia, Alekszej Tolsztoj Golgotha, France A vörös liliom, Steinbeck Erik a gyümölcs, Fa- syejev: Tizenkilencen, Zola:

Tisztes úriház, E. Knglit: Légy

Országos konferenciákon beszélik meg a szülői munkaközösségek felrdatait

A Magyar Nők Országos Tanácsa és a Művelődésügyi Minisztérium januárban országos konferenciákat rendez a szülői munkaközösségek részére. A tanácskozásokon az oktatási intézmények, illetve az osztályok szülői munkaközösségének elnöke, iskolaigazgatók, osztályfőnökök, a megyei művelődésügyi, illetve a fővárosi kerületi oktatási osztály- vezetők. valamint a nőmozgalom vezetői és helyi aktivistái vesznek részt. Az összejöveteleken megbeszélik a szülői munkakö- zössségek további feladatait.

Az általános Iskolák szülői munkaközössegeinek konferenciáját január 3-án tartják a SZOT Székhazában, a középiskolákét január 5-én rendezik ugyanott.

A tervek szerint szintén januárban rendezik meg az óvodák, majd ezt követően az ipari- tanuló-intézetek szülői munkaközössegeinek országos konferenciáját.

lókukorica az összetorlódott munkák miatt elöregedett, szárazra érett. A tagok felesben takarították be. Igen hasznos lett volna besilózni ezt a kukoricát répaszelettel, amit kapott a tsz.

Abraktakarmány van: olajpogácsa, árpa, zab, de a tömeget természetesen a kukorica teszi lei. A háztáji gazdaságban

Szarvasmarhánál nyolc, sertésnél három ember dolgozik és két juhászuk van. A szarvasmarha gondozók közül különösen Szabó Lajost dicsérik a lelkiismeretes munkájáért. Az idősebb emberek közül kerülnek az éjjeli őrök. Egy épületben ketten vigyáznak a jószágra.

Egy év — az is csonkán — nem nagy idő. Különösen figyelembe kell venni ezt akkor, amikor alap nélkül, nagyüzemi taugyancsak nem lesz gond ai flórákra. mert a háztájiban megtermett kukorica mellett két mázsa betakarítási juttatást is kapák a tagok holdanként.

összeségében — az étrendi hatás teljes összhangjának a hiányosságát leszámítva — új termésig nem lesz g községben takarmány gond.

Ehhez igen lényeges, hogy nei tegyen takarmánypazarlás sem! \ddig, míg a jószág több helyen volt elszórva, a szakszerű takarmányozásról keveset lehetett beszélni. Most, hogy sikerült' egy helyre kölni a jószágot, a szarvasmarhának és a lónak porciózzák a takarmányt Külön, takarmányos dolgozó van erre a célra. (Meg kell jegyezni, hogy porció ide. vagy oda, sok egy. darab lónak a napi 12 kiló hereszéna és az 5 kiló kukoricát, így egy ló újig húsz mázsa pil—* langós szénát eszik meg! Többi laktatós, kisabb tápértékű ta-. karmány is elég lenne a szá-' mukra, például éjjelre takarmányszalma.)

As állatgondozók jók

pasztalatok nélkül, ezernyi egyéb gonddal küzdve igyekeztek m> ópályiak megteremteni a közös jószágállományt és biztosítani az állattenyésztés legeiemibo feltételeit. Mint látható is, van néhány hiányosság ezen a téren; Azonban nem kijavíthataüanok ezek. Még nagyobb gondosság^ előrelátás szükséges, hogy igazán nagyon kevés zökkenővel teleltessék át az állatállományt, a< jövő évi bevételi források egyile igen fontos alapját:

Tiszabecs három éve

(Tudósítónktól.)

Tiszabecs községet úgy emlegették régebben, hogy nem lehet ott eredményeket elérni, mert a lakosság nem akarja, hogy a község fejlődjék. Nos, az utóbbi három évben alaposan rácáfoltunk erre az 1957-ig nem éppen alaptalan állításra. Mit is valósítottunk meg a hároméves terv időszakában?

57—58-ban egy négyszáz személyes modern, mir.den igényt kielégítő művelődési házat építettünk. A községfejlesztési alapból 131 ezer forintot használtunk fel erre a célra:

A lakosság nem kevesebb, mint 239 ezer torint értékű társadalmi munkával {árult hozzá ahhoz, hogy a művelődni vágyóknak szép kul- túrház álljon a rendelkezésére.

Politechnika

— Ezt ne mondjuk. Ügyse hiszi el.

— Dehogynem. Hiszen gyerek még.

Ekkor az apa tétován nézett körül a szobában:

— Igaz is. Hova tesz- sziik majd a fát?

Mostmár mind a ketten szemügyre vették a lakást. Kis idő múltán aztán anya igy szólt:

— Van még két nap

karácsonyig. Holnap csinálsz az üzemben egy

állványt, és abba helyezzük...

— Elkéstetek...

A szóra mindketten a kiságy felé fordultak.

— Én már megkértem a barátomat, hogy a po- liiechnikai órán csináljon egyet. Ott van a szekrény aljában...

Többet nem szólt Lacika, s mintha csak álmában beszélt volna, huncutul, felnőttesen horkolni kezdett.-r-angya

tr

ózhatod mostmár...

Anya inkább csak imitálta a beszédet, úgy intett suttogón. Még egy nyugtató pillantást vetett a kiságy felé, aztán jóleső mosoly ü’t ki az arcára. Alszik. Lacika alszik végre! Milyen nehéz volt kivárni! Máskor a rádió meséjét is alig hallgatja meg, egyenletes légzése máris arra f igy címezte'.

h~gy V'Zt! csendesebben, mert Lacika elaludt. De ma este, mintha csak érezte vo'na. hogy valami készül, vem lehetett bírni vele.

— Vigyázz! Csendesebben... — szólt anya a közben visszatérj apához, aki méteres karácsonyfát tartott a kezében. Pillanatig moccanni sem m.crlek, lesték a legényt, ahogy éppen oldalra dobta magát, a fal felé.

Az idén 1100 méter hosszú járdát építettünk 26 ezer forint községfejlesztési hozzájárulással ötezer forint értékű társadalmi munkával és háromezer forint értékű helyi anyaggal.

Ugyancsak az idén került sor»,

8,5 kilométer hosszú villanyhálózat bővítésére. 480 ezer forintot biztosítottunk községfejlesztési alapból öt évre szóló bankhitel törlesztéssel. A lakosság itt ia, segített, 13 ezer forint értékű, társadalmi munkát végeztek:

Társadalmi munkások bontot-, tak el egy ócska, romos iskolát is. Ennek a munkának az érté-’ ke 15 ezer forint

A helyén két tarlermes,

korszerű iskola épült 610 0(H) forint állami pénzből.

Belső és külső árkolásnál mintegy 16 ezer forint értékű munkát végeztünk.

Állami beruházással, 240 ezen, forint értékben új gyógyszertár ípült.

Külön említést érdemel a község két téeszének segítsége isy a villamosításnál húszezer forint értékű munkát végeztek.

Sokat jelentett a község fejlődése szempontjából a megyei tar ács beruházása; több mini 1600 méter hosszú makadámutat építettek és ezzel a község lakossága jelentős részét mentették meg a nagy sártól.

Nagyon sok nevet kellene felsorolni ahhoz, hogy csak a leg* lelkesebbeket is megemlítsük, de néhány tanácstag neve hadd álljon itt, megérdemlik:

Luka Pál, Kövér Endre, Németh Gyula. Makké Sándor,

Hegedűs Albert és Németh Gábor.

Az üléseken most már arról beszélnek a tanácstagok, hogy holnap mit tegyenek a község még szebbé tételéért Van még azért miről beszélni; a tisza- menti utcákat — ezek a legsá- rosabbak — jövőre folyamka* viccsal hordjuk meg, folytatjuk a járda építését, rendezni akarjuk a község belvízét:

Windhager ViJnwa vb, titsár

*

Rohantak a percek, csinosodott a fa, közben egyikőjük szeme mindig az ágyra tévedt. Laci felé. Laci most nyugodt volt, egyik kezét a feje alá hajlítva, másikat a takaró fölé nyújtva aludt. A takaró adta melegtől szép pirosra színesedett szökés arca, hogy közben a mosoly néhány vonása is kiformálódott a szája szegletében.

— Biztosan álmodik — piszegte most anya és elégedetten nézett vé' glg a fán.

— Hogy örül majd neki! — igy apa.

— Hát még az új kabátnak, amit a fa alá teszünk! Majd mondjuk, ezt azért hozta a jézuska, mert jó voltál.

Megkezdődött az izgalmas munka: Anya a szekrény tetejéről leemelte a bontatlan szaloncukros dobozt, meg a zacskóba rakott díszeket, az asztalra tette, cérnát szabdalt egyforma hosszúságúra. és máris kötözni kezdték a fényes borítású cukrokat. párosával. Apa az egyik szék támlájához támasztotta a fát, vigyázván, nehogy félre boruljon, aztán ő is nekilátott.

— Itt még hiányos. . Adj néhány cukrot...

— Az sem jó, ha túl zsúfolt...

— Mostmár jöhet a csillagszóró.

— Előbb a díszekkel legyünk kész...

hű önmagádhoz, Anna Frank és Rubinowitz Dávid naplója, So- lohcv: Csendes Don, Hasek:

Svejk, Maltz: Holnap is nap lesz, Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan című művét.