Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-20 / 274. szám
KÉT VERS: NYÉKI KAROLY: Hazafelé Elnéztem őket, mint ballagva jöttek végig az úton csendben, szótlanul... Lezuhant az este, s a krumpliföldek álmodtak a csendben, s ásítottak — és kacagott egy gyermek messze, valahol. Elnéztem őket, mint ballagtak éppen végig az úton, amit telerakott az idei ősz apró, fénylő sugarakkal, s a lebukó napnak villanó tűzében köszöntötték az esthajnalcsiilagot. CSELÉNYI ISTVÁN GABOR: Duett az őszben Figyeld: a le.'ge nyári fákat őszi álom ejti most rabul, a vonatfütty torz áriát ad, száll tovább s a halk avarra hull. S figyeld: a szívünk mégis dalra gyűl s az ősz nekünk csak rút varázslat: a sárba szórt levél alatt lapul ae bennünk fönn tavaszi dallam úr. Megyünk dalolva sápadt fák alatt és némán jön velünk az este. Egy messzi fény az úton áthalad, a rácsodáló fényeket keresve — s mi megszólítjuk mind az árnyakat mik ott osonnak át keresztbe — megyünk s kedvünk mindenre átragad: a néma ősz is virgonc szárnyra kap. Hát nem csodás a száznyi fényfa és a rajtuk viliódzó rügyek, lámpák, megannyi kis planéta. holdak, apró sarki őrtüzek ... Két szél verekszik — csendes ütközet — 6 hajunkba kapdos r.éha-néha; lecsendesül s hátunk mögött követ s — kip-kop — visszhangot vernek a kövek. A kegyelef jegyében Könyvekről — röviden A nyirvasvári ál- talános iskola úttörőcsapata Vasvári Pált választotta névadójául. A visz- szaer.ilékezések szerint Vasvári Pál a községnek lakója volt egy bizonyos ideig. A pajtások az úttörő mozgalom megindulásának 15. évfordulója alkalmából elhatározták, hogy a vasvári temetőben pihenő Vasváriak sírhelyét megkeresik, s rendszeresen gondozzák. Vasvári Pál szüleinek és testvéreinek sírját meg is lelték és virággal ültették, gondozzák. A közeljövőben körülkerítik a sírokat. A második világháborúban két szovjet katona halt hősi halált Nyírvasváriban, s az ő sírjaikat is gondozzák az úttörők. Es elhatározták, hogy megpróbálják felkeresni a szovjet hősök hozzátartozóit levélben, hogy elmondják nekik; az értünk életüket feláldozó két szovjet katona sírjáról nem maradnak el a kegyelet és megemlékezés virágai. Képzőművész vázlatkönyvéből Ka üde Jenő: Szputnyik New Yonk lelett (Vlóra) Az amerikai társadalom fiataljairól ír Randé Jenő izgalmas, érdekfeszítő történeteket. Az amerikai gyerekek a cowboy- és gengszter-romantika, a rock and roll táncőrület, a filmekből, a televízióból és a könyvekből eléjük táruló erotika, szinte mindennapos fegyveres harc és gyilkosságok izgalmának légkörében élnek. Randé Jenő amerikai útjai során szerzett tapasztalataival bizonyítja, hogy elsősorban az Egyesült Államok társadalmi berendezkedésében rejlenek azok az okok, melyek a fiatalok millióit viszik a bűnözés útjára. Szaltikov->csedrin: Kormánvzósagi karcolatok A múlt századbeli kiváló orosz író a cári világ fonákságait tárja fel. Sorra bemutatja a vidéki élet tipikus alakjait: a sápszedő hivatalnokot, a szellemi és fizikai tunyaságban tespedő földesurat, a vallásos hitből hasznot húzó „szentéletű” szerzeteseket, akiknek bűneit mindig a paraszt, a kisember szenvedi meg. Minden karcolat remekmű, szatirikus hangjuk biztosítják az olvasó érdeklődését. A Megyei Képzőművészeti Kiállítás anyugát VITATTA MEG CSÜTÖRTÖKÖN a nyíregyházi rádió BARÁTI KÖRE Mint azt már korábban közöltük, a Nyíregyházi Rádió Baráti Köre, — melynek a megyénkben élő írók és képzőművészek a tagjai — minden hónap harmadik csütörtökén beszélgetésre gyűlnek egybe a nyíregyházi Bessenyei klubba. November 17-én került sor a második ilyen találkozásra, s a baráti kör tagjai a Megyei Képzőművészeti Kiállítás anyagát értékelték. Berki Nándor szobrászművész vitaindító előadását építő jellegű, hasznos vita követte melynek során a résztvevők különösen a korszerűség problémájával foglalkoztak. Jvt a katőtiafiani Li Hszing-tao: A krétakör (Magyar Helikon). (Liliput-sorozat). Kb. 256 oldal, selyemripszkötés- ben kb. 18.— Ft félbőrkötésben kb 34,— F: Ll Hsrinir-t»o A krétakör című drámájának illusztrációja. A „salamoni ítélet” motívuma sokszor előbukkan a világirodalomban. A krétakör-drámák mind erről szólnak, s erről szól ez a XIII. századi kínai opera-dráma is, mely a későbbi európai feldolgozások mintája lett. Kla- bund, de még inkább Brecht is Li Hszing-tao müve nyomán írta meg világhírű Krétakör-drámáját. A kis bibliofil kiadású kötet Tökei Ferenc és Garai Gábor fordításában, Makrisz Zizi eredeti fametszeteivel jelenik meg. A z öregasszony már egy he- te, hogy jajgat a derekával. Nem esik jól az alvás, csak forgolódik az ágyon, Olvasót csörget, s sóhajtozik. A fiatalok hiába faggatják, nem szól. Órákig ül kint az udvaron, a lombos hársfa alatt, hunyorogva néz a semmibe. Néha motyorog magában, ráncos szá- jaszéle halk szavaktól csücsörö- dik, s kora reggeltöl-délig lesi a levélhordót. A postás azonban elkerüli a házat, nem hozza a várva-várt levelet a legkisebb fiútól, az aranyszívű Janilcától, aki egy éve lesz már, hogy Eger szép városában katonáskodik. Pedig már csak benne lenne minden bizodalma. A többi gyerekek szárnyra keltek, a maguk kenyerét eszik. A kisebbik lánya ugyan itt lakik vele egy házban, de kevés a szava, törődése hozzá. Tegnap is bent volt a városban, szép ruhakelméket vásárolt magának, de neki egy fejre való kendőt se hozott. Mintha bizony már nem is lenne. Reggel észrevétlen távoznak ki a földekre, este csak a maguk gondjával vannak tele. Igaz, hogy kérdezték, mai baja, vigyék-e orvoshoz, de csak úgy tessék-lássék. Bezzeg a Jaiika, az aranyszívű gyerek — melegszik száraz mellkasában az öregasszony szíve — az napsugarassá tudja tenni körülötte az életet. Fütyül, dalol, s úgy tud enni a lelkem, mint egy medve. Ó, csak már főzhetne neki újra. Moshatná rá az inget, mert mivégre is él, ha nem süthet kenyeret, nem főzhet jókat, nem vasalhat patyolat-fehér inget, annak a gyereknek. Ki is buggyant szeméből a könny, amit kötője sarkával szárítgatott, ahogy végre éppen betoppant a postás. — Ehun az öröme, ni Zsófi néném! — adta át a várva- várt levelet, s már sietett is tovább. Üjra elolvasta. Szaladt a kerítéshez, s boldogan kiáltott át a szomszédaisszor.ynak: — Irt a katona fiam! Tiszta kötényt tett maga elé, aztán sietett a szövetkezeti boltba. Lesz-e szombaton élesztő, mert nézze-e — mutatta a levelet a boltosnak — írt a katona fiam. Vasárnap jön haza a drágám, szabadságra. Sütni akarok. A boltból a tsz-irodára sietett, beszélni az elnökkel, hogy szükség lesz-e a szorgos kézre, mert a Janika azt írja, hogy dolgozni szeretne, ha lehet. jóra való jánykát is kell szerezni a fiúnak, hadd legyen jobb a kedve a munkán. Az ám, melyik jány körül is legyeskedetí a lelkem? Dél felé már megvan a terv. Minden készül, mozog, él. A házban megfényesednek a képek, kint a kertben szinte hallhatóan zuhog a népfény. Es milyen hangosan kárálnak a tyúkok. Gerlepár búg az öreg hársfa ágán, s lám csak, ezek is készülnek vasárnapra. Jó lesz a tejfelt összeszedni, aztán köpül- ni, hadd kenjen jó vastagon vajat a gyerek a friss, foszlós búzakenyérre. Kerül-pördül a kis, töpörödött öregasszony, aki már nem is öreg. Fogatlan, ráncos száján tartósan felült a mosolygás. Kinyitja a szekrényt, ellenőrzi a legény ruháit, s mintha az ingeknek, a holt tárgyaknak is mondaná; — Irt a katonafiam! Hát mm csodálatos ez? — s a tárgyak mintha bólintanának, az emberek, mintha mind örülnének, hiszen estére tudja már az egész falu. Ekkora boldogság nem fér a Zsófi néni kis piros szívébe. Kicsap a házból is, elönti az utcákat, kerteket, s kifolyik a határba, ahol már lassan zöl- dell, érik az új élet. D. J. Zsófi néni remegő kézzel forgatta, könnyes tekintetével simogatta a drága levelet, aztán valami köszönés!élét motyogott a postás után, majd fiatalosan, fürgén belépett a házba a szemüvegért. Szertartásosan, vigyázva bontotta fel a borítékot. Előbb csak állva betűzte a sorokat, aztán megittasodva a gyönyörűségtől, leült, hogy újra kezdje. Végül is fáradtan ejtette kezét a kötényébe. Arcán a ráncok, mintha kisimultak volna. Szeme fényesen csillogott. Mosolygott is, majd hangosan idézte a levél eav-egy sorát. Az elnök kint van a határban. Pedig jó lenne tudni, hogy kell-e a gyerek, mert akkor meg ebédet hord majd utána. Ó, istenem — áll meg egy pillanatra az iskola előtt, mert képzelete már látja, hogy bontja ki a gyerek majd a kosárból a töltött csirizét, s közben a kis piros cssréptálra rakott túrós palacsintára is pislog. — Tanító úr! — kiált be az iskola udvarra. — írt a katonafiam! Irt a drágám, az én aranyszívű Janikim, — s a tanító feleletét se várva, siet tovább, rengatea a dolaa. Méaeay Munkamozdulat — Páll Gyula rajza. 7
