Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-18 / 272. szám

A TEGI vezetője válaszol Mi a helyzet a tenyészállat vásárlás körül ? Elv és elemzés Lapunk munkatársa felkereste > tenyészállat felvásárlásáról tájé- « TEGI vezetőjét, hogy a megye I kozódjék. — Hány tény észkocát vettek téeszeink ebben az évben? — Ha a tervfeladtunk teljesí­tését nézzük, akkor egészen jól h állunk. A tervezett 6,300 kocát már megkapták a tsz-ek. Igény volt ugyan többre is, de időköz­ben különböző okokra hivatkozva lemondták. A baj a szállítások után kez­— Hogy áll a szarvasmarha — Már aligha fogjuk tudni tel­jesíteni. 1720-ból eddig 1100-at szállítottunk és már nem való­színű, hogy sokat szállítunk év végéig. Ez a szám azonban nem jelenti azt, hogy téeszeink csak ennyi tenyészszarvasmarliát állí­tottak be az idén. Többféle hi­telkeret állt ugyanis rendelkezé­sükre és így a teljes összegnek csak egy részéért vásároltak a — Több szarvasmarhára nem — De volt, csak lemondták. Legtöbben férőhely és takarmány hiányra hivatkoztak. Egyedül a tiszalöki járásban sikerült a ter­vet maradéktalanul teljesíteni. Itt nem volt egyetlen lemondás dödött, ugyanis egyes tsz tagok mit sem törődve a vállalt kö­telezettséggel, azonnal levágták az értékes tenyészkocát. Azóta már természetesen többen tapasz­talhatták, hogy az ilyen súlyos visszaélés nem maradhat büntet­lenül. szállítás terve? TECI-nél. „Élelmes" tsz-ek sza­bad piacon igyekeztek felvásárol­ni szükségletüket, természetesen minél olcsóbban. Nyilvánvaló, hogy sokszor nem olyan jó minő­ségű állatot kaptak mint nálunk. Nem ad annyi tejet, nem hoz olyan utódokat. Már pedig ezt kellene inkább szem eliítt tarta­niuk a tsz-eknek, nem pedig csak az árat. is volt igény? sem. Kivétel nélkül idejében tudták fogadni az igényelt álla- tulcat. Számszerűleg is itt a leg­sikeresebb ez az akció; 204 dara­bot vásároltak összesen. — Hogy használták ki az úgynevezett háztáji akciót a tsz ta­gok? —> Sajnos, ez sikerült a leg­gyengébben. A tervezett kétszáz darabbal szemben már eredeti­leg is mindössze 360 völt az igénylés, de még ennek is vissza­mondták a nagyrészét. Alig tud­tunk 40 tenyésziiszöt illetve te­henet. értékesíteni. — Miért nem ment ez az akció? — Legfőbb okát abban látom az eddigi tapasztalatok alapján, hogy az akció tenyészüszökre vo­natkozik, a tagok pedig kész fe­jős tehenet, de legalábbis előhasú üszőt szeretnének. Mi még en­nek a kérésnek is eleget tudtunk volna tenni a legtöbb esetben, csak az állam által biztosított, 4800 forintos keret kevésnek bi­zonyult ezekben az esetekben. Már pedig a tagok kevés kivétel­től eltekintve nem hajlandók készpénzben kifizetni a különbsé­get. A tsz-ek' foglalkoztak ugyan ezzel a kérdéssel, de amint az eredmény mutatja, még sokkal többet kellene. A tsz-nek is ér­deke, hogy a tagok háztáji ál­lománya minél nagyobb legyem. pen a magyar uralkodó osztály hívott be a Tanácsköztársaság le­verésére. Ám a tömegeit félre­vezetése, a magyar nagyúri sovi­niszta törekvések érdekében azon­nal magasra csapott az uszítás lángja, mihelyt elhagyták a me­gye határát az utolsó megszálló katonák is. Hallgassuk csak Sasi Szabó Lászlót, az akkori nyíregy­házi vezető publicistát, a fajvé­dők fűzfapoétáját: „Hódolt Buda már. Nyögött Szigetvár... Dúlt rajtunk a német, török meg tatár... Szélim, Dzsingiszkán ... Csapás volt. Átok! De ez? Most!... Szégyen!! Bocskoros oláhok Halott rabló fajta ... Már kilenc hónapja!! ...Vemhes lett a lelkünk... Bosszú fojtogatja. Ez már azért, Testvér! Más meg nem tisztítja Csak a vér. A vér... a jó ősi, szittya Mogul vér ... “ Emlékezzünk csak vissza. Volt róla. szó, hogy a megye urai an­nakidején kérve, könyörögve csengtek a román megszállásért, amikor Sarvay Elek, a megye fő­ügyésze így sirdogált a küldött­ség nevében az idegen imperia­lista vezérkar előtt: „ ... a ma­gyar polgári osztályt ne dobja oda a vörös terror martalékául s amíg más entente csapatok nem jönnek, a románok feltétlenül maradjanak a megyében ...” Ha­zatérve, milyen büszkén számolt be az út eredményéről Mikecz alispán: „Célomat elértem, biztos hírt hoztam a román csapatoknak Szabolcs vármegye területén való visszatartásáról...” S lám, most hogy elmúlni vél­ték fejük felől az urak a „vörös” veszélyt, hogy megnőtt a hang­juk! Szittya-mogul vérük túlbuz­góságában egymásután alakítják meg Szabolcsban is a különböző „hazafias” szervezeteket, egyesü­leteket. Egyik legkorábbi szerve­zet a Turáni Kör, amelynek el­nöke Klekner Korompay Károly volt. Később, 1920 elején megala­kult a Területvédő Liga, az Éb­redő Magyarok Egyesülete, Ma­gyar Országos Véderő Egyesület, és az úri asszonyok szórakozására a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége. A munkások megszer­vezésére is gondolnak. Már 1919- ben hangoztatják azt a fogadal­mat, amelytől később megborzon­gott az egész világ: nemzeti szo­cializmus. Azt kívánták, hogy a munkásság „nemzeti alapon” lel­kesedjen a szocializmusért, hagy­ja ott a szociáldemokráciát, lép­jenek be Nyíregyházán is a „Ma­gyar Munkások Országos Párt­jába”. A tisztikülönítményes főhóhér, Budaházy százados már arra gon­dolt, hogy megtámadja Cseh­szlovákiát. így ír erről emlékezé­seiben Leveldi Kozma György: ..A támadó sereg kereteit megal­kotta és tisztikarát kijelölte. Az volt a terv, hogy kétfelől tá­madunk a csehekre, éspedig a záhonyi Tiszahídon át, Ungvár irányában, s ugyanakkor Bereg- ben a Tisza és a tarpai erdő kö­zött Beregszásznak. Én a beregi csapatba kaptam beosztást, mint Eötvös Sándor szk. őrnagy csa­patparancsnok segédtisztje. A tá­madást 1920 karácsony estéjére tervezte Budaházy, de nem lett belőle semmi sem: a kormány valahogyan megtudta, mi készül és megakadályozta ...” Nem mintha a kormányt nem hasonló gondolatok töltötték vol­na el, hanem azért, mert még korainak látták az időt. S mit szólt volna az entente ahhoz, hogy Horthyék ilyen hamar elfe­ledték a cseh, román, francia im­perialisták segítségét a munkások hatalmának letörésében?! Szóval egyelőre lapulni kell — taná­csolta a kormány. De a háborúra, az imperialista támadásra meg­INéhány megjegyzés egy orosi foglalkozáshoz Yéletleuül toppantam be Oroson az egyik szeminárium­ra, melyet az iskolában tartot­tak. Igaz, a vége felé közele­dett már a foglalkozás, mégsem árt visszapergetni néhány dol­got, abból levonni a tanulságot. Örvendetes, hogy az oktatást vezető hirtelen megbetegedésé­nek ellenére is Szükségesnek tartotta a pártszervezet vezető­sége, hogy ne legyen mulasztás. A vezetőség egyik tagja, Bán Mihály elvtárs „ugrott” be, s ő vezette a foglalkozást. Tapasz­talt elvtárs, aki különösen jól ismeri azt az anyagot, amelyet ezen a soronkövetkező foglalko­záson vitattak. Csák az a baj, hogy a hallgatóság többsége nem jelent meg. Mentségükre szolgáljon, hogy nem, vagy nem mindenki kapott értesítést a foglalkozás időpontjáról. Emellett azonban arra lettem figyelmes, hogy a jelenlevő hall­gatók közül sem szóltak hozzá a problémákhoz. Nos, nézzük, mi is volt a vita tárgya? A tsz pártszervezetek termelést elle­nőrző munkája. Megjegyzendő, hogy a hallgatók nem tsz ta­gok, s talán ezért sem tartot­ták ildomosnak, hogy beavat­kozzanak a szövetkezet belső ügyeibe. A másik: többségük még most barátkozik a politi­kával az Időszerű Kérdések, tan­folyamán. Pedig nem ártott volna néhány dolgot alaposab­ban boncolgatni, hisz azzal se­gítették volna a szövetkezet fej­lődését, s útmutatással szolgál­tak volna a szövetkezet kom­munistáinak. Az a baj, hogy sajnos, Bán elvtárs a szeminári­um vezetője sem mélyedt bele alaposabban a problémába, „félt” boncolgatni a szövetkezeti párt- szervezet munkáját. kezdte ő is az előkészületeket. Már 1920 nyarán megkezdődött az egész ország lakosságának mili­tarista szellemben való nevelése. Ez bizonyos fédőszervek mögé rejtőzve történt, mert a katona­ság létszámát és a kiképzési ke­reteket a trianoni békeszerződés szabályozta. Erre a célra alakul­tak az úgynevezett testnevelési bizottságok. Jármy Béla főispán 1920. július 5-én a következő le­velet írta a főszolgabíróhoz: „Tisztelt Barátom! Bizonyára tudomással bírsz róla Te is, hogy a békeszerződés ha- tározmányai következtében a hadseregnek a háború előtti ke­retekben való visszaállítása lehe­tetlenné válik. Ügy hiszem, telje­sen át vagy hatva ezzel szemben attól a tudattól, hogy hazánknak az erkölcsi alapokon álló s kato­nailag szervezett tömegekre talán sohasem volt nagyobb szüksége, mint most. Bizalmasan és a leg­mélyebb titoktartás kötelezett­sége mellett értesítelek tehát ar­ról, hogy az egész országban úgynevezett testnevelési bizott­ságok alakultak, melyek a kato­naság egyenes közreműködésével a nép erkölcsi és katonai kikép­zését igyekeznek a sport, a torna, testgyakorlás jelszava alatt telje­síteni. Háború ez is, s amint, bizonyára Te is jól tudod, a háborúhoz há­rom elsőrangú tényező szükséges, mindenekelőtt: pénz, pénz és pénz.” Ezután felhívás következik az adakozásra „a szent cél érdeké­ben, mely tulajdonképpen Ma­gyarország régi nagyságát lesz hivatva visszaállítani”. íme, Horthy ellenforradalmi rendszere, amely reakciósabb volt az 1918 október 31-e előtti rendszernél is, születésétől kezd­ve készült arra, hogy véres vágó­hídra húrcolja a magyar nép tíz­ezreit ... (Folytatjuk.) Ha a hallgatókkal csak az elveket tanítjuk meg a foglalkozásokon, akkor helytele­nül járunk el. Szükséges lett volna elmondani — mint ahogy erről a befejezés után engem tájé­koztattak, — hogy a helyi szö­vetkezetben hosszú ideig nem tartottak párttaggyűlést. Mit je­lent ez? Elsősorban azt, hogy megsértették a demokratizmus elvét, a kollektiv vezetést, de egyúttal megfosztották a kom­munistákat attól a lehetőségtől is, hogy a termelőszövetkezet­ben folyó problémákról véle­ményt mondjanak, javaslataik­kal segítsék az előrehaladást, a termelést. Az orosi szövetkezet elnökét dicsérték — s meg is érdemli — csak ő is több se­gítségre számít, s a támogatást feltétlen el is várja a pártszer­vezettől. A problémák elemzése az elvek élővé tétele szükséges még az olyan szemináriumokon is — ha azt a tananyag úgy kíván­ja; — amelyeken nem szövet - ' kezeti tagok a hallgatók. Erre lett volna itt is szükség. S ta­lán ennek is betudható, hogy a hallgatók közül senki nem mon­dott véleményt, nem szólalt fel, mert csak úgy általában, elvi sí­kon foglalkoztak a tanulandó anyaggal. Jobban megközelítet­te volna a problémákat, s szó­ra is bírta volna a hallgatókat Bán elvtárs, ha elmondja, hogy bizony csak ott lehetséges igazi termelést segítő és ellenőrző munka a pártszervezet részéről* ahol tevékenyen dolgozik min­den kommunista. No, nem arról van szó, hogy az orosi tsz párt- szervezet tagjai nem dolgoznak* nem mutatnak példát a munká-j ban, a termelésben, hanem in­kább arról, hogy több fontos feladatról elfeledkeznek, mert úgy gondolják, hogy ott az elnök, főjjön annak a feje. Ez a nézet aztán kissé kényelmessé teszi a pártszervezetet, s ez az oka, hogy nem elég figyelmesek a problémák iránt. Szükséges, hogy a szeminári­umvezetők bátorítsák az új hall-, gatókat. Katona Ilona, Vida; Etel, Dobsony Erzsébet, Jónás Helén és a többiek még most1 ízlelgetik a politikát, s szólni is akarnak, meg nem is. Miért? Mert nem tudják, hogy jó lesz-e az, amit mondanak, s inkább meggondolják magukat, mint­hogy „butaságot” mondjanak. Jó dolog és dicséretes, hogy ér­dekli őket a tananyag, nem mulasztanak, de ez kevés. Nem elegendő ahhoz, hogy alaposan elsajátítsák, értsék a tanulan- dókat, s főleg hogy meg is lás­sák majd a hibákat az élet­ben. Közelebb az élethez, köze­lebb a problémákhoz. Csak ezen az úton javulhat Oroson is az Időszerű Kérdések szemináriu­mának a vezetése, a hallgatók munkája. (F. K.) As öntözéses gyömölestermelés jelentősége Köztudomású, hogy a növény­termelésben nélkülözhetetlen a talaj vízgazdálkodása. Növényeink a talajból veszik fel a nedvessé­get fejlődésük, növekedésük so­rán. Elegendő víz hiányában gyümölcsfáink sem képesek ter­mőrügyek fejlesztésére, gyenge a virágzás, rossz a terméskötés, le­hull a lombozat, nem nő meg. értéktelen lesz a termés. Különösen a nyári időszak az, amikor igen kevés nálunk a csa­padék s gyümölcsfáinknak éppen ebben az időszakban van legna­gyobb szükségük a vízre, hogy a termés kifejlődhessen, de ugyan­akkor a fa felkészüljön a követ­kező esztendőre is — megtörtén­jék a rügyek differenciálódása. A zöldségfélék termelésénél a szükséges vizet már ősidők óta öntözéssel biztosították a termé­szetes csapadék mellett, egyre nagyobb teret hódít az öntözéses szántóföldi növénytermelés is. A gyümölcsfák öntözésének ugyan­csak nagy jelentősége lehet pon­tosan a csapadék egyenlőtlen el­oszlása miatt. Öntözéssel meg­akadályozhatjuk a lombhullást, kedvező körülményeket terem­tünk a talaj tápanyaggazdálkodásá­hoz optimális körülmények között jönnek létre a termőrügyek s nagy mértékben küzdhetünk a télialmatermelés egyik átka — a szakaszosság ellen. A Nyírlugosi Állami Gazdaság­ban 1957-ben vezettük be a gyü­mölcsös öntözését ötven hold te­rületen lévő törpe fáknál. A há­rom esztendeje folytatott öntözés igen jó eredményeket hozott. Kí­sérleteket állítottunk be az öntö­zött és a csak természetes csa­padékban részesülő területeken. Az öntözés második évében már nyilvánvalóvá vált az öntözés előnye. Az öntözött területen 83,5 százalékkal volt magasabb az átlagtermés, mint az ellenőr­ző parcellákon, átlagosan hatvan százalékkal volt több darab gyü­mölcs egy-egy öntözésben része­sített fán s a gyümölcsök átlag­súlya 14,4 százalékkal volt na­gyobb, mint az öntözetlen terüle­ten. Természetes, hogy az opti­mális vízmennyiség következté­ben magas a termőrügyek ará­nya s az almafák fejlődése is kiegyensúlyozottabb. A gyümölcsfák részére szüksé­ges vízmennyiséget esőztető öntö­zéssel legjobb adni. így a víz a fák leveleire, a talajfelszínre ter­mészetes esőként hat, felüdíti a lombozatot, nem rombolja a ta­lajt. Ahol van természetes vízfor­rás, ott az öntözőberendezés költ­ségei lényegesen alacsonyabbak, mint akkor, amikor kutakat kell építeni, drága búvárszivattyúkat, villanymotorokat beszerezni és üzemeltetni. Természetes vízfor- rásnál egy egyszerű szivattyúra és a vízvezető csőhálózatra van szükség. Gazdaságunkban a ku­tak fúrása, a berendezések be­szerzése egy hold gyümölcsösre 16000 forint költséget jelentett. A beruházási teljes költség az amortizációval együtt egy évre holdanként 650 kilogramm alma értékének felel meg, mint össz­költség. Hogy mennyire gazdasá­gos így is az öntözéses télialma­termelés, arra vegyünk egy egy­szerű átlagszámot: öntözetlen te­rületen számítsunk hetven-nyolc- van mázsa almát egy holdon. Ha nem a mi nyolcvan száza­lékos terméstöbbletünkkel számo­lunk, hanem ennek a felével az öntözött területen, ez száz-száztíz mázsa átlagnak felel meg. Eb­ből világosan kitűnik az öntözé­ses termelés nagy előnye. Termé­szetes vízforrás esetén, sokkal ki­sebb beruházással még fokozot­tabb mértékben megmutatkozik az öntözés haszna. A fentiek egyértelműen bizo­nyítják, hogy megyénk területén feltétlenül szükséges és előnyös a télialma öntözéses termelése. Az öntözés terméstöbbletet, egyenletesebb, szakaszosság-men- tes termést, nagyobb termelési biztonságot, mindezeken keresz­tül a termelő gazdaság részére magasabb termelési értéket, jö­vedelmet eredményez. Vigh Péter főkertész.

Next

/
Thumbnails
Contents