Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-16 / 270. szám

őde.L lózsátn, a hazáéit e.1 kall üdülőm tőled . .. JOREGGELT, ELVTÁRSAK! —- Erőt, egészséget, százados elvtárs! Mint a fergeteg, egyszerre vág­táz a csukott ablakokon át is az ütemes üdvözlet ki az utcára, a József Attila Művelődési Ház elé, ahol ráérő hozzátartozók, búcsú­zó ismerősök népes csoportja vá­rakozik. S bent, a fiatalokkal telt nagyteremben egy százados az első icatonai regulákra oktat­ja a civilruhás bevonulókat. Remélem, a hadseregben is... j mielőtt eljöttem. Két esztendő... Igaz, lesz köz­ben szabadság, s ha jól megáll­ja a helyét, eltávozás is. Ha iga­zán szeretik egymást, nem is okoz a két esztendő megoldhatat­lan problémát. De nem lett vol­na jobb mégis várni azzal a há­zassággal? Jókcdvüek a fiúk, igaz, akad egy-két elgondolkodó, szomorú arc is, melyben még ott ég a bú­csú fájdalma az édesanyjától, a falutól, a szeretett kislánytól. Találomra válogatunk riporta­lanyt közülük. A harmadik sor szélén jóvágású barna fiatalem­ber ül. — Az öcsém tegnap vonult be. önként jelentkezett, minden vó- gya az volt, hogy katona le­gyen, Én sem akarok elmaradni tőle — újságolja Hován István, aki mindezidáig a Tiiász gépko­csivezetője volt. — A daruskocsival jártam, s remélem, a hadseregben is jó gépkocsivezető lesz belőlem. Egyébként sportember vagyok, nem okoz nekem gondot a ka­tonaélet. Hován István mint válogatott ökölvívó, sokszor képviselte már Nyíregyháza színeit, s 1957-ben váltósúlyban magyar ifjúsági bajnokságot is nyert. Jobbegye­nesei számoí ellenfelének okozlak már rossz tapasztalatokat, s min­den vágya az, hogy a hadsereg­ben továbbfejleszthesse képessé­geit. — Bízok benne, hogy a két esztendő alatt is fognak rólam itthon hallani. Ígérem, hogy nem vallanak velem szégyent... — Igaz, tudtuk, hogy be kell vonulni, de nagyon szeretjük egymást. Talán azért jobb lett volna mégis várni... Kinek vau jtroblénuíjn ? I Még egy utoUó orvosi vizsgá- j lat folyik a színpad melletti öl-1 tözöben. Fehérköpenyes orvosok tartanak szemlét az izmos, nap­barnította testek előtt. — Kinek volt valami betegsé­ge, tüdőgyulladása, beszürődése, vagy valamilyen balesete ? Csend. Egy katonatiszt lép elő, kezében notesszel. Becsüld meg magúd... „MAGUKTÓL“ JÖTT EMBEREK... Nem tegnapi keltezésű a pár soros mondat a jegyzetfüzetben, mégsem lett időszerűtlen: A rozsályi pártszervezetnél két '.éesz-'.ag kérte, vegjék fel őket a kommunisták közé. Rendes, becsületes, jó munkásemberek mindketten, a taggyűlés fel is vette őket. Eltelt egy hónap, két hónap, fél év, a két rozsályi- tsz- paraszt várta, várta, mikor kap­ja meg a tagkönyvet. Ám az még váratott - magára! Megunva a hosszú hallgatást, felkereked­tek és beutaztak Csengerbe a járási pártbizottságra, érdeklőd­ni. Nagyon meglepődtek, mikor megtudták, kérelmük nem érke­zett meg ide. A vizsgálatnál ki­derült: a rozsályi pártvezetőség jogtalanul a fiókba zárta a két fel­vételi kérelmet, mondván: „nagy­szájú’’ emberek ezek, no meg miért pont most jelentkeznek, maguktól.. t néhány becsületes szándékú „pai- tonkívüli kommunista” előtt. Megköti a kezet az ilyen el­avult felfogás. „Bukásra” áll el­méleti felkészültségből, aki ta­gadja vagy nem ismeri, az élet által hitelesített tételt, azt, hogy a környezet, a személyes élmé­nyek sorozata, megannyi fontos tényező, ’nem egyformán alakít* ja az egyéniséget, nem egy és ugyanazon időben „érnek” kom­munista gondolkodásúvá a teg­nap pártonkívülijei. De „érnek”, naponta, a levegőnkben van, amiíől eljutnak hozzánk. Vagy­is, nem pusztán „maguktól” jön­nek, a politikai nevelés ezer és ezer szála szövi a párthoz vala­mennyit. Nehéz lenne igent vagy nemet mondani arra, melyik rosszabb; ha nem fogadják be a maguk­tól jött embereket, vagy az, ha befogadják, ám a kétkedés gyű­rűje szorul köréjük. Az egyiktől csak a másik rosszabb, ’ és sem­miképpen sem egyezik pártunk •— ezt mondta Gábor elvtárs, amikor a KISZ elbúcsúztatott a szövetkezettől — emlékezik Do­bos János, aki a nyíregyházi Dó­zsa Termelőszövetkezetből vo­nult be. S ezt mondtale Űjfehér- ten is, a Vörös Hajnalban Sajti Sándornak és Tőkés Józsefnek, s bizonyára még sokhelyütt így búcsúztatták a tsz-ekben a be­vonulókat. — A határőrséghez szeretnék kerülni. Ott majd bebizonyítom a tsz-nek, hogy ember, sőt ka­tona vagyok a talpamon — fo- gadkozik Dobos János. — Ahová tesznek, ott szolgá­lok — nyilatkozik Sajti elvtárs. — Persze, a szövetkezetben ko­csis voltam, nem bánnám, ha a hadseregben is a lovászokhoz ke­rülnék. Várni kellett tolna n házassággal... A szomorúbbak közül Juhász. — Augusztus 27-én volt az es­Víktorral beszélgettünk. j küvőnk. A feleségem sokat sírt, Sikeres magyar—szovjet barátsági est voit Baktalórántházáii Egy-egy sikeres találkozó, mű­soros est, újabb állomása a ma­gyar—szovjet barátság elmélyíté­sének. A vasárnap Baktalóránt- házán sorrakerült estet is ezek­hez lehet sorolni, hisz nem ke­vesebben, mint ezren voltak kí­váncsiak a hazánkban tartózkodó szovjet alakulatok kultúrgárdájá- nak előadására, melyet megye- szerte oly sok szeretettel fogad­tak a dolgozók, ahol csak eddig megfordultak. A rendezőket, a vendéglátókat, vagyis a községi tanácsot, a haza­fias népfront bizottságot, de nem utolsó sorban az MSZBT járási aktivistáit dicséret illeti. A kul- túrházban megtartott barátsági esten úttörők köszöntötték a szov­jet katonákat, akik kellemes es­tével kedveskedtek a helybeliek­nek, nívós műsort adtak. Fellé­pett a műsor keretében a Sza- bolcs-Szatmár megyei Népiipar- művészeti és Háziipari Szövetke­zet tánckara isi Műsor után kö­zös vacsorán vettek részt, majd tánccal ért véget a magyar—szov­jet barátsági est Baktalóránthá- zán. I Vámőrség Központi Művészegyüttesének bemutatkozása a Móricz Zsigmond Színházban ELŐSZÖR., lépett színpadra Nyíregyházán a Vámőrség Köz­ponti Művészegyüttese s a bemu­tatkozás ténye csak fokozta az érdeklődést a november 12-i, szombat esti előadás iránt. ..Ope­ra-operett est”, ezt hirdették a plakátok s a zenekedvelő nyír­egyháziak majdnem telt házat előlegeztek a vámőrség művész- együttesének. Nem támasztottunk túlzott igé­nyeket a vámőrök öntevékeny együttese iránt, — ennek elle­nére a szépszámú közönség vas- tapsbán juttatta kifejezésre elis­merését. Emeli az előadás érté­két, hogy a Móricz Zsigmond Színház színpadán olyan öntevé­keny művészek vállalkoztak az opera és operett népszerűsítésére, akik felelősségteljes munkájuk végzése mellett adóznak a művé­szetnek. A MÜSORÖSSZEÁLLÍTÁST végzőket dicséri, hogy az estet Hacsaturján balettzenéjével kezd­ték, melyet a Nyíregyházi József Attila Művelődési Ház szimfoni­kus zenekara adott elő szokott sikerrel. Ezt követően az operák gyöngyszemeiből nyújtottak át egy csokrot a Vámőrség Központi I Művészegyüttesének tagjai. Ko­máromi Valéria, Szondi Ilona, Szabó Sándor és Kiss László éne­kesek közül elsősorban Komá­romi Valériát és Szabó Sándort kell kiemelnünk. Elsődleges érde­mük, hogy a legnehezebb felada­tokat is, hanganyaguk teljes birto­kában, könnyedén oldották meg. Kiss László nágerdala ugyancsak elérte a hivatásosak szintjét. Szondi Ilona különösen az ope­rettszámok tolmácsolásában jeles­kedett. Csak dicsérni tudjuk a kezdeményezést, hogy egy-egy szám előtt a konferánsz: Japp Nándor pármondalos ismertetőt mondott az operáról. JÓL ILLESZKEDETT a mű­sorhoz a József Attila Művelődési Ház táncegyüttese, amely ezúttal újabb bizonyítékát adta tehetsé­gének. Kár, hogy a műsor máso­dik részében majdcsak „vegyes- felvágottat” kapott a közönség. Kissé bántó volt ez a kontrasz. Ennek ellenére a Vámőrség Köz­ponti Művészegyüttese kellemes estét szerzett a nyíregyházi kö­zönségnek. — Elvtársak, a sorozás óta ki­nek van valamilyen családi, vagy másféle problémája? Egyetlen jelentkező akad. — özvegy édesanyám nagyon beteg — mondja bátortalanul. — Ha felöltözködött, jelentkez­zék nálam. Majd meglátjuk, mi­ben segíthetünk — teszi hozzá a tiszt. Az előcsarnokban népes cso­port várakozik. — Ki tud egy jó nótát? — kér­dezi valaki. S először csak bizonytalanul kezdi néhány hang, aztán mind többen csatlakoznak hozzá: „Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva... Azt, hogy „Édes rózsám a ha­záért el kell válnom tőled” — már az egész terem énekli. Lent az utcán megállnak a járókelők és moiolyognak... Győri Illés György A rozsályi ügy már rég lezá­rult, a felelősságrevonást nem kerülték el az önkényeskedők. Ritkaság az ilyen — szinte hi­hetetlennek tűnik, — mégis ér­demes nála időzni egy kicsit. Mert, ha nem is ölt mindig ilyen durva jelmezt az esetet előidéző szemlélet, kisebb-nagyobb torzí­tások előfordulnak. Az egyik óvó­nőt azért nem akarták felvenni tagjelöltnek, mert amikor hívták a pártba, nem kopogott nyom­ban. Egyesek úgy gondolják, az emberek is gépek, néhány új alkatrész, egy gombnyomás és már boldogulunk is velük. Hány­szor hallunk gyanakvásról. Miért csak most jött? Biztos valami egyéni cél sarkallja a maguktól jött embereket! S egy fokkal lejjebb tolják a bizalom mércé­iét. Ha mindez párosul a rossz emberismerettel, az elfogultság­gal, némi lélektelenséggel, már- 1 is becsuktuk a párt kapuját jő­Ujdonság a Szamos és Kraszua vidékéről: Olcsva községet összekötötték a nagyvilággal Mióta az első ember letelepe­dett a Szamos, a Kraszna és a Tisza közelében, hiába múltak évtizedek, évszázadok: a sár örö­kös ellensége volt Olcsva község lakóinak. Esős őszi és tavaszi napokon, hóolvadás idején ki­mozdulni sem lehetett a faluból. Pedig az ólcsvaiak szorgalmához elengedhetetlen lett volna a jó út, hogy a betakarításból nyert termelvényeket piacra vihessék s ezáltal jobban boldoguljanak. Igaz, a falu határi n enten volt kövesút, de a falubeli sár való­ságos tengernek tűnt. Ez év szeptemberében aztán nagy lett az öröm a faluban: hozzáláttak az első olcsvai kö­vesút, a főutca építéséhez. Ami­kor a Közúti Üzemi Vállalat szakemberei megérkeztek a falu­ba, Olcsva apraja', nagyja felkí­nálta segítségét az út mielőbbi elkészítéséhez. Ennek eredmé­nyeként az összes földmunkát ellenszolgáltatás nélkül, társa­dalmi munkával végezték el. Ügy tűnt: a kedvezőtlen, esős időjárás gátját veti az építke­zés idei befejezésének, — de a közös igyekezet, a nagy fárado­zás nemvárt eredményt hozott. A falu belterületén épülő 1162 méter hosszú kövesút átadási határideje az cv utolsó napja lett vo’na. Ez­zel szemben két hónappal korábban, már november ele­jén készen volt és a műszaki átadásra tegnap, november 15-én került sor. A kedvezőtlen körülmények el­lenére is korszerű utat építettek Olcsva községben. A harminc centiméter vastag kőréteget vé­gig bitumennel itatták át. Az út három méter széles, s úgy épült, hegy a víz levezetésére alkal­mas. Az út készítésével egyidő- ben megjavították a vízelvezető csatornát is. Több mint fel kilo­méter hosszan mélyítették, ter­méskővel rakták ki az ebezető árkokat, míg három átereszt is elkészítettek. Tegnap volt a műszaki átadás, amelyre Olcsvára érkezett Zeke elv­társ vezetésével a KPM kül­döttsége. Ott voltak a megyei tanács képviselői, a járási és községi vezetők, Olcsva köz­ség lakói. Nagy volt a községbeliek ötömé, hiszen közel másfélmillió forin­tos ajándék tulajdonosai lettek az ólcsvaiak. Az ország egyik legtávolabbi és úti álózatban egyik legszegényebb részen, a Szamos és a Kraszna deltájánál most már megszűnt az évszáza­dos gond, Olcsva község belte­rületét összekötötték a r.agvvi- ággal. w angyal szellemével. Mintahogy idegen a felelősségrevónó hang: Miért csak most...? Hol voltál a nehéz idők­ben? Nem a kommunista sze­rénység mintája az sem, ha né- hányan többéves párttagságukra hivatkoznak ok és kérdezés nél­kül. Hibák ezek, s még nagyobbra nőnek, ha a pártszervezetek nem tudnak, vagy nem akarnak cselekedni eltüntetésükre. Hanya­golni e szemlélet tüzetes felderí­tését, megsemmisítését azért sem lehet, mert a leendő tagjelc'tek- hez való viszonyunkban kicsit benne van az emberek sűrűjé­hez való viszonyunk is. Megle­het: a nagy egészet éf pen a helyi kis példákon, személyes ta­pasztalatokon mérik le az eip- berek. Nem lenne jó, ha mást várnának és mást tapasztalnának. ' ’ Páll G. 300 ezer liter fonott üveg A Nyíregyházi Háziipari és Népi-Iparművészeti Termelőszö­vetkezet nyíregyházi vesszőfonó­részlege ebben az évben a vessző­fonórészlegek között a legeredmé­nyesebben dolgozott. A termelési értékük elérni a 792 ezer forintot. A részleg dolgozói 5 ezer önki- szolgáló kosarat készítettek ha­táridőre, a maguk részéről segí­tették az önkiszolgáló-boltok meg­nyitását. Ezenkívül 300 ezer liter üveget fontak be, s majdcsak ézer süteményes kosarat adták át ren­deltetésének. November 7 tiszte­letére 17 764 forint értékű anya­got takarítottak meg. Ez évi mun­kaeredményük azért is figyelem­reméltó, mert a kosarak készítői csak az idén kezdték a kosárfo­nást, korábbam csak üvegfonással foglalkoztak. Vízvezeték épül Szamostatárfalván A helyi tanácstagok és nép­frontbizottsági tagok közreműkö­désével jelentős kezdeményezés született Szamostatárfalva ter­melőszövetkezeti községben. El­határozták, hogy a következő években vízvezetékkel látják el a szövetkezeti tagok lakásait. Ez nem kerül sokba mert a szövet­kezet gazdasági központjában levő bővizű mélyfúrású kút az egész község szükségletét fedezi. A munkák nagy részét társadalmi összefogással végzik el, az anyag pedig körülbelül 150 000 forintba kerül. Szabolcs-Szatmár megyé- I ben ez lesz az első vízvezetékkel ellátott termelőszövetkezeti köz­ség. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents