Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-13 / 268. szám

A köztársasági párt felülvizsgáltatja a szavazás eredményét Washington, (MTI): A köztár­sasági párt országos elnöksége bejelentette, hogy 11 államban követeli az elnökválasztási sza­vazatok újraszámolását, illetve felülvizsgálását. Morton szenátor, a köztársasági párt országos el­nöke azt mondotta, hogy az el­nökséget valósággal e.árasztották olyan táviratokkal, amelyek vá­lasztási szabálytalanságokról szá­molnak be. Mindenesetre ő ezek­nek nem hisz — mondotta — de ilyen választásnál, tekintettel 9 szoros eredményre, mindig elő­fordulhatnak „emberi tévedések”. A demokrata párt részéről kije­lentették, hogy ennek az akciónak semmiféle jelentőséget nem tu­lajdonítanak. Egyébként ha a szavazatok fe­lülvizsgálata során olyan helyzet alakulna ki, hogy Kennedy nem rendelkeznék többé 269 érvényes elektort szavazattal, Nixonnak akkor sem lenne meg a szüksé­ges 269 szavazata. Ebben az esetben pedik a képviselőház többségének hatá­rozata alapján egy olyan testü­let választaná meg az elnököt, amelyben minden államnak egy képviselője van. Mivel a kép­viselőházban többségben vannak a demokraták, ebben az esetben is az a valószínű, hogy Kennedyt választják elnökké. Mindezek ter­mészetesen csak kombinációk és a valóság az, hogy senki, még a köztársasági párt sem vár ered­ményt a felülvizsgálati akciótól. Megfigyelők szerint ellenben a köztársasági párt sokat veszít népszerűségéből emiatt az akció miatt. Megfigyelők azt mondják, Amerikában általában nem tart­ják sportszerűnek, ha valaki nem ismeri el a vereséget. Nyílván ennek tulajdonítható, hogy maga Nixon teljesen elhatárolta magát az elnökség határozatától Köbért Finch, Nixon választási kampá­nyának vezetője kijelentette, Nixon teljes egészében elfogadja Kormány válság Venezuelában CARACAS. Romulo Betan­court, Venezuela köztársasági el­nöke pénteken bejelentette, elfo­gadta a kormány lemondását, s ezzel lehetővé válik a kormány átalakítása. Dr. Jose Antonio Mayobre kereskedelmi és pénz­ügyminiszter szerint a kormányt teljesen átszervezik. A Köztársasági Demokratikus Unió, a kormánykoalíció második legnagyobb pártja a kormányt teszi felelőssé az ország gazda­sági nehézségeiért és a dollár deficitért. Mint a TASZSZ a Prensa lati­na hírügynökségére hivatkozással jelenti, Caracasban tömeggyűlése­ket rendeztek a kormányellenes és amerika-ellenes tüntetések so­rán letartóztatott személyek sza- badonbocsátása érdekében. A a szavazás eredményét úgy. ahogy azt közzéteszik. Klein, Nixon sajtófőnöke pedig azt mondotta, Nixonnal egyáltalán nem tanács­koztak, mielőtt a kötársasági párt elnöksége ezt a lépést meg­tette. Jucitlo Arbettz beszéde a bubái televízióban Havanna, (TASZSZ): Jacobo Arbenz volt guatcmalai köztársa­sági elnök, akit 1954-ben az ame­rikai beavatkozás elűzött hazá­jából, beszédet mondott a kubai televízióban. Kijelentette: „aki valóban harcolni akar az impe­rializmus ellen, annak mindenek előtt meg kell szabadulnia a kommunistaellenes tévhitektől”. A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország a béke megőrzé­sére törekszik és jóviszonyt akar más államokkal. Az Egyesült Ál­lamok beavatkozik más országok belügyeibe és a háborús szaka­dék szélén táncolás politikáját folytatja. Az amerikai Imperializ­mus nemcsak Kuba, hanem min­den lat'.nameiikai nép ellensége. A TASZSZ a dél-vietnami eseményekről Moszkva. (MTI): A TASZSZ szombaton a nyugati hírügynök­ségek jelenesei alapján ismer­tét! a dél-vietnami katonai puccs eseményeit. Hanoiból keltezett saját jelen­tésében a következőket írja: „A szaigomi amerikai nagykö­vetség attól fél, hogy a tisztek Ngo Dinh Diem ellen indított fegyveres mozgalma lökést ad­hat a régóta megérlelődött népi felkelésnek és megdöntheti a je­lenlegi amerikabarát rendszert. Ezért mindent elkövet, hogy ki­békítse a felkelőket Diemmel és elszigetelje a tiszteket a néptől. A külföldi tudósítók jelentése szerint a felkelők vezetőjének Diemmel folytatott tárgyalásai­ban az amerikai misszió vezetője és több magasrangú amerikai ta­nácsos részt vett.” Ujahh jelentések a débvietnumi helyseiről Szaigon, (MTI): A nyugati hír­ügynökségek jelentése szerint Szaigonban, Dél-Vistnam főváro­sában igen feszült a helyzet. A hírügynökségek elmondják, hogy a palotában megoslromlott Ngo Dinh Diem elnök kérésére az or­szág más részéből katonai csa­patok érkeztek, hogy leverjék a felkelőket. Pénteken a dél-vietna­mi 7. hadosztály csapatai beha­toltak Szaigon északi részébe és tűzharcba is keveredtek a láza­dást támogató ejtőernyős egysé­gekkel. Nyugati megfigyelők attól tar­tanak, hogy Dél-Vietnamban bár­mely pillanatban polgárháború robbanhat ki. A Reuter értesülé­se szerint a Dél-Vietnamban tar­tózkodó amerikai tisztviselők fel­ajánlották, hogy közvetítenek a Ngo Dinh Diemhez hű egységek és a felkelők között. Későbbi jelentések arról adnak hírt, hogy a 7. hadosztály csapa­tai szombaton hajnalban benyo­multak a városba. Az ejtőernyő­sök visszavonultak az elnöki pa­lotától fél kilométerre fekvő ba­rakkjaikba. Az utakat több he­lyen eltorlaszolták, repülőgépek­ről pedig röplapokat szórtak le a lakosságnak, kérték tőle, támo­gassa őket Diem csapataival szemben. A Reuter és az AP sze­rint a 7. hadosztály bevonulását megkönnyítette, hogy a korábban a felkelőket, támogató tengerész — gyalogosok és a harckocsizok Ngo Dinh Diem oldalára álltak. Az AP közli, hogy szombaton reggel megújúltak a harcok, egyórás tűzharcban meghátrálás­ra kényszerítették a felkelő egy­ségeket, Diem katonái elfoglalták a rádióállomást és a város több más kulcspontját. A felkelőket rádión felszólították, tegyék le fegyverüket. A lakosságot arra kérték őrizze meg nyugalmát és ne támogassa a felkelőket. Egy másik jelentés szerint Ngo Dinh Diem kegyelmet ígért azok­nak, akik beszüntetik a harcot. A hírügynökségek egyöntetűen közük, hogy Ngo Dinh Diem egy­re több katonát irányít a fővá­rosba. Szombaton reggel több­ezer katona érkezett a 7. hadosz­tály megerősítésére. Az AFP és a Reuter legfris­sebb jelentésében azt közli, hogy magyar idő szerint reggel hat órára a Diem — hű csapatok el­foglalták a felkelők barakkjait. A felkelők nagy csoportokban el­lenállás nélkül megadták magu­kat. A puccs irányítóinak holléte ismeretlen. Az AP viszont azt jelenti, hogy magyar idő szerint reggel hét órakor az ejtőernyősök még mindig védelmezték barakkjaikat, sőt az ő kezükben van a repülő­tér és több más katonai kulcs­pont is. A hírügynökség hozzáte­szi, hogy bármikor teljes erővel fellángolhat a harc. Ngo Dinh Diem további tervei még nem világosak. Egyes hírek szerint a dél-vietnámi diktátor meg alkarja tartani elnöki tiszt­ségét, más jelentések viszont úgy tudják, hogy hajlandó lemonda­ni hatalmáról a felkelés leveré­sében résztvevő katonai vezetők javára. i —■—■— --------- 1 ' , — -------------— Felkelés Nicaraguában A nyugati hírügynökségek szerint pénteken délután a So­moza diktátor elnökkel szemben­álló erők rajtaütésszerű támadás­sal megszállták a nemzetőrség Jinotepe-i laktanyáit, Jinotepe Nicaragua fővárosá­tól mintegy 44 kilométerre fek­szik délre. A nemzetőrség a fel­kelés hírére elzárta a Managuá- ba vezető utakat és az elnöki sajtószolgálat szerint erősítéseket küldtek a helyszínre. Az AP Costa Rica-i forrásból úgy tudja, hogy a nicaraguai fel­kelők Costa Ricából készültek Nicaragua megtámadására. Vnltoztaf-e Kennedy az amerikai külpolitikán? A világ szeme néhány napon át az Amerikai Egyesült Államokra szegeződött. Nem kis jelentőségű kérdés, hogy ki lesz az az ember, aki négy éven ke­resztül megszabja a vezotő ka­pitalista nagyhatalom politikáját, és ezzel jogot nyer a világ sor­sába való beleszólásra. Nos, a harc eldőlt: az új elnök a 43 eves John Kennedy, a demokrata párt jelöltje, a tizenkét leggazdagabb amerikai család egeikének tagja lett. A köztársasági párt kor­mányzata azzal hogy, —- amikor a vereség nyilvánvalóvá vált — Nixon gratulált ellenfelének és lefeküdt aludni, Eisenhower pe­dig másnap visszaindult golfoz­ni, pontot tett a Fehér Házban folytatott nyolcéves országlására, amely az utóbbi időben már amúgysem volt fenékig tejfel, mert lépten-nyomon beleütközött az amerikai kongresszus két há­zának demokratapárti többségé­be. A hónapok óta folyó látványos zenebonás országjárással, tele­víziós párharcokká’ és egyéb mutatványokkal tarkított — negyvenötmillió dollárt felemész­tő választási harc Kennedynek számszerűleg minimális győzel­met hozott. Rá S3 567 000-ren szavaltak, Nixonra pedig nem is háromszázezerrel kevesebben. Csak az amerikai választási rendszer bonyolultságát mutatja, hogy az elnök személyét végleg kijelölő ötszázharminchét elektor közül Kennedy több mint há­romszázharmincnak a szavazatát szerezte meg a maga számára. Már ez a kis arányú szavazat­különbség is mutatja, hogy Ken­nedy győzelme nem annyira a demokraták programjának átütő sikerét jelzi, mint Eisenhower, Dulles és Nixon hosszú időn át folytatott hidegháborús és gaz­dasági pangást hozó politikájá­nak kudarcát. Ez egyébként ab­ból is látszik, hogy négy évvel azelőtt tízmillióval többen sza­vaztak a köztársasági pártra, mint a demokratákra, most pe­dig az arány az utóbbiak javá­ra tolódott el. Az is bizcnvos, hogy az új elnök főleg a munkás­lakta vidékeken szerzett nagy többséget, aminek az az oka, hogy a munkásnyúzó törvénye­ket helyeslő és a maccarthysta boszorkányüldözést támogató Nixon a lakosság e rétegei kö­rében nem számíthatott támoga­tásra. A most következő hetvenegy nap alatt egyébként az Egyesült Államoknak tulajdon­képpen nincs politikai vezetője, mert Kennedyt csak január 20-án iktatják be, és addig a hatalom formálisan továbbra is Eisenhower kezében marad, vi­szont Kennedy mór megszerezte a döntő szót és — tekintélyt. Akármilyen kis mértékű is — győzelem, az amerikai nép sza­vazataival elítélte azt a kataszt­rófa-politikát, amel\ nyolc esz­tendő alatt — hivatalos beisme­rés szerint is — mélypontra süllyesztette az ország tekinté­lyét. Az amerikaiak többször is kinyilvánították, hogy a nemzet­közi feszültség enyhülését és életük könnyebbé válását várják vezetőiktől, s azok ehelyett meg­hiúsították a nagy reményekkel várt párizsi csúcsértekezletet, egymás után követték el a kül­politikai baklövéseket, amelyek­nek egyik következménye volt például, hogy a japánok ajtót mutattak az amerikai elnöknek ás egymás után dőltek meg az amerikai pénzen fenntartott dik­tatórikus rendszerek. Nem volt eredményesebb Eisenhower—Ni­xon belpolitikája sem. amely miatt az amerikai pénzügyekben, gazdaságban és társadalmi élet­ben inflációs jelenségek mutat­koznak. Reder és Farshis, két 'smert amerikai közgazdász nem­régiben állapította meg: „a gaz­dasági élet kocsija még domb­nak felfelé tart ugyan, de a motor baljóslatúan zörög, s ha nem akarjuk, hogy leálljon, át kell állítani az állam kiadások és adók sebességváltóját.” Ezek ellen a súlyos következmények ellen indult támadásra az ameri­kai nép, amely november fc-án tulajdonképpen az Eisenhower— Nixon-féle politikát bélyegezte meg. Ahogy a Pra> da szemleiró- ja megállapítja, az amerikaiak nem azért szavaztak így, mint­ha a demokraták programja vi­lágos választ adna a fontos kér­désekre, hanem azért. mert többségükben elítélik a republi­kánus kormány jelenlegi politi­káját. Ez a kormány ugyanis minden elődjénél nagyobb mér­tékben vétkes abban, hogy az emberiség máig sem szabadult meg az oktalan és veszedelmes fegyverkezési hajszától, s hogy máig sem oldottak meg olyan égető nemzetközi kérdéseket, mint a leszerelés, a második vi­lágháború maradványainak eltün­tetése, stb. Vr ilágosan látható tehát, ’ hogy az amerikai nép sür­gős külpolitikai kérdések megol­dásét várja az új elnöktől. Nem volt ez egyébként kétséges már a választási harc idején sem, amely éppen ezért a külpoliti­kára helyezte a fősúlyt. Nem volt az véletlen, hogy Kennedy kortesútjai során mindig bírálta elődjének a nemzetközi kérdé­sekben elfoglalt álláspontját és nyíltan kimondta: „... Sokan fél­nek az amerikai politikától, mert az állandóan a háború szélén táncol”. Milyen változást várhatunk az új elnöktől és politikájától? Ezt persze csak a jövő fogja meg­mutatni, és ebben a tekintetben keveset tudunk, mert a válasz­tási harc idején elhangzott kije­lentések nem sok változást ígér­nek. Kennedy is beszélt a fegy­verkezés fokozásáról, és közvet­lenül győzelme után felkérte az amerikai poütikai élet hírhedt „szürke eminenciását”, Allen Dullest és Hubert Hoovezt a két nagy kémszervezet vezetőjét, hogy „maradjanak helyükön.” A világsajtó nem egy szerve, töb­bek közt az angol Guardian meg­állapította, hogy „az Egyesült Államok politikai elképzelései ma ugyanolyan zavarosak, mint az elmúlt tíz évben voltak." A z elsők közt üdvözölte az újonnan megválasztott el­nököt Hruscsov szovjet kormány­fő, aki rámutatott, hogy az egye­temes béke sorsa sokban a szov­jet—amerikai viszonytól függ és annak a reményének adott kife­jezést, hogy e viszony visszajut abba a kerékvágásba, amelyben Roosevelt idején haladt. A szov­jet miniszterelnök ezzel tömören kifejezésre juttatta, hogy mit vár a világ és az Egyesül Államok népe az új elnöktől: azt, hogy politikáját összhangba hozza a békés együttélés elveivel és min­den erőfeszítését a nemzetközi helyzetet megrontó nézeteltérések elsimítására összpontosítsa. Ezt a kívánságot olvashatjuk ki nyíl­tan a sorok közül a világsajtóból és tulajdonképpen az efajta vo­naltól való félelem diktálta a hi­degháború bajnokának, Ade- nauernek azt a — még az ame­rikai vezetőket is meglepő — bejelentését, hogy februárban az Egyesült Államokba kíván lá­togatni. A kancellár nyilván at­tól tart, hogy friss szelek söp- rik el a világpolitika porondjá­ról az újjáéledt rémet miütaris- ta irányzatot, mely csak Úgy burjánozhat tovább, ha a nem­zetközi helyzet továbbra is fe­szült marad. Az emberiség pedig azt várja az új elnöktől, hogy közreműködik a feszültség meg­szüntetésében .., gyűlések szónokai egy valóban demokratikus kormány megalakí­tását és a politikai foglyok sza­badlábra helyezését követelték. *

Next

/
Thumbnails
Contents