Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-12 / 267. szám
Losoncai Kálmánnak nine-, is oka búslakodásra. A Kölesei Gépállomás zeto.osa lelkiismeretes munkával mindig a legjobbak között jár. Szeret nevetni Ha valami baj történik gépével, akkor sem hagyja azt magára. Bánki Zsigmond szerelővel együtt javítják ki a hibát. A közös gond, felelősség jó barátokat kovácsolt a két munkaszerető emberből. (Foto= Hammel) Ami a falut érdeklii ÍJj rendszer a termelőszövetkezetek tej-korpa juttatásában A fennálló rendelkezések értelmében a termelőszövetkezetek az állami értékesítésre átadott minden liter tej után egész éven keresztül 20 deka korpát kapnak mázsánként 150 forintos | áron. Eddig a tsz-ek igen nehéz- I késéi, sok utánajárással jutottak hozzá a korpajárandóságukhez. Az átadott tej után jaró kcipa- mennyiságről a tejipari vállalat igazolást adott, ennek alapján a tsz-ek a banktól fedezetigazolást kértek, s az átutalási megbízás bemutatása után kapták meg a terményfcrga'.pni vállalattól a korpautalványt. Emiatt a rendszer miatt sok tsz nem is vette igénybe tej-korpa járandóságát, de a hosszadalmas lebonyolítás egyben késleltette a korpa kiadását, s hátráltatta a tejtermelést is. A fenti nehézségek és káros következményei megszüntetése érdekében az Élelmezésügyi Minisztérium illetékes igazgatóságai a Magyar Nemzeti Bankkal egyetértésben megváltoztattak a tsz tej-korpa elszámolási rendszerét. Ezek szerint november 1-től a tejipari vállalat a havi tejclszamolás alkalmával megállapítja, hogy az egyes termelőszövetkezeteknek mennyi a korpajárandósága és az általuk Leszállított tej, tejszín ellenértékéből levonásba hozza a korpa ellenértékét, mázsánként 150 forintos fogyasztói áron. A korpa ellenértékével csökkentett tejpénzt a tejipari vál.alat a tsz egyszámlájára utalja át és az elszámolás feltünteti, hogy hány mázsa korpáért miiyen ösz- szeg került levonásra. A tsz-ektől levont korpapénzt a tejipari vállalat egy összegben utalja át a ter- ményforgalmi vállalatnak s részletesen közli tsz-eiik<*nt a korpa mennyiségéi és árát is. Ennek alapján a terményforgalmi vállalat azonnal, de legkésőbben a tárgyhó végéig kiutalólevél formájában értesíti a tsz-eket arról, hogy a koipát melyik ma'ómban, vagy termény- forgalmi vállala* telepén vehetik át, illetve ha a tsz citál elérhető körzetben nem rendelkezik megfelelő korpakeszlettel, úgy a fenti határidőn belül köteles a tsz címére a korpa feladása iránt intézkedni. A korpa átvétele után a 'tsz-t megillető tengelyíuvarténtést a terményforgalmi vállalat a tsz részére elszámolja. A tcrmcnyforgalmi vállalat korpautalványa * kiállítás időpontjától számított 30 napon belül váltható be. Abban az esetben, ha a tsz a megadott batáridőn belül az árut nem teszi át, az utalvány érvényét veszti és ennek következtében a terményforgalmi vállalat a tsz részére az igénybe nem vett korpa ellenértékét elszámolja. A tsz-nek azonban r.em áll jogában a későbbiek folyamán az érvényét vesztett korpautalvány pótlását kérni. Az októberi tej után járó korpa ellenértékének elszámolása már az új rendszer szerint fog megtörténni, tehát a tsz-ek mentesülnek a sok utánajárástól, csak arra kell vigyázniok, hogy a korpautalványt 30 napon belül saját érdekükben váltsák be. Megállapították az 1961. évi tejériékesitési szerződések feltételeit Az élelmezésügyi miniszter rendelkezést adott ki a termelő- szövetkezetekkel 1961, évre köthető tej értékesítési szerződések feltételeinek megállapításáról. Az 1961-re szóló szerződést még ez évben meg kell kötni. A tsz kívánságára 1961. október 1-ig bezárólag az év hátralévő részére lehet szerződést kötni. A szerződés alapján — mint azt a rendelkezés hangsúlyozza — a tsz-ek előre megállapított minőségű, hőfokú — negyedévekre megállapított mennyiségben kell tejet szállítani, lehetőleg egyenlő napi megoszlásban, A tsz jogosult a tej 40 százalékát tejszínben átadni. A tejipari vállalat a 3,6 százalékos zsírtartalmú lejért 2 .forint 20 fillért fizet literenként. Ennél magasabb zsír- tartalmú tej minden zsír-kilogrammjáért 50 torint felárat kap a tsz, alacsonyabb zsirfok eseten pedig minden hiányzó zsír-kilogrammért 50 forintot von le a vállalat. Ha a termelőszövetkezet havonta 4500 liter tejet átad literenként 20 fillér, illetve tejszín literenként 5,60 forxnf nagyüzemi felárat kap. Ezen felül a szerződést kötő tsz kezelési, hűtési díj címén literenként 7 fillért, a gyűjtőcsarnokhál nagyobb távolságra fuvarozás esetén pedig kilométerenként és tonnánként 3,40 fuvardíjat is kap a szövetkezet. A jó sajtóelőkészítés után megérkeztek a nagy vendégek. A magyar kormány nevében Faragó Gábor vezérőrnagy, a „Honvédelmi Minisztérium Elnökségének” vezetője, és vitéz Kuthy László vezérkari alezredes, a 2. vezérkari főnökség osztályvezető helyettese ment a vendégek elé Hegyeshalomba. Budapesten Bartha honvédelmi miniszter adott díszvacsorát a tiszteletükre a híres Dunapalotában. Az urak vidáman tereferéltek. A hangulat remek volt, amit tüzelt a pezs- ,gő és a remek tokaji bor. Keitel vezér- tábornagy is vidáman viselkedett, de le nem hervadt egy pillanatra sem az arcáról az a „méltóságos" gőg, az a porosz büszkeség, ami a német tisztek arcán közismert volt. Kedélyes történeteket mondott a német hadsereg bravúrjairól és csak úgy mellékesen megjegyezte : — Uraim, az 1942-es esztendő a végső győzelem éve lesz — mondta — A nyári támadással döntést csikarunk ki. Természetesen ezekben a hadműveletekben még jobban kifejezésre fog jutni a német—magyar szövetség, hiszen az önök államvezetése már 1919-ben, Szegeden céljául tűzte ki a bolsevizmus elleni harcot. A magyar urak egyetértettek, csak még azt nem tudták, hogy a katona-politikai eszmefuttatás mögött milyen reális német igények rejtőznek. Horthy külön tájékoztatót kért, de Keitel kérésének nagyságéról nem sikerült semmit megtudnia. Némi aggodalommal nézett a másnapi tárgyalások elé, különösen ha arra gondolt, hogy azon részt vesz az egyoldalú németbarát beállítottságáról ismert vezérkari főnök, Szombathelyi vezérezredes. Horthy végül úgy döntött, hogy eligazítást ad Bárdossynak. Magához hívatta és közölte vele elgondolásait. Bárdossy még aznap este berendelte a honvédelmi 'minisztert. Közölte vele, hogy Horthy egyet ért abban, hogy a magyar csapatoknak továbbra is részt kell venniök a Szovjetunió elleni háborúban, de a hadseregnek csak egy részét szabad a németek oldalán lekötni. Bartha nyomhan hívatta Szombathelyit és közölte vele a hallottakat. — Erőnknek csak egy kisebb részét szabad lekötni a németek mellett — magyarázta — Német vereség esetén csak így marad erőnk a háborúból való kiugrásra — mondta az angolszász orientációjú urak elgondolását tolmácsolva —, Ha lesz erőnk a kiugráshoz, akkor majd az angol—amerikai hadsereg oldalán küzdhetünk tovább az oroszok ellen. Csak a hadsereg egy részének a lekötése mellett marad erőnk a belső biztonság fenntartására. Szombathelyi alig talált szavakat Horthy elgondolásainak hallatára. — Azt hiszi, hogy a német katonai hatóságokkal és hadiipari érdekeltségekkel tartott puszta kapcsolattal el lehet érni, hogy nagyobb szerepet kapjunk a Dunamedencében? Nem! — Nem lehet, de teljesen a németek mellé sem köthetjük magunkat — ellenkezett Bartha. — Tudnotok kellene, hogyha Hitler a békekötéskor nem lesz megelégedve Magyarország részvételével, akkor Románia kapja meg a Duna térségében a vezető szerepet, — magyarázta Szombathelyi — De különben, mitől félnek. A németek győznek... És akkor is itt lennének, ha valami 19-hez hasonló próbálkozásra kerülne sor... Bartha megingott. Szombathelyi nyomban észrevette és így folytatta: — Én azt javaslom, irányítsuk úgy a holnapi megbeszélést, hogy a hadműveleti területekre szállítandó harcos és megszálló egységek létszámának kérdése ne is kerüljön a tárgyalás középpontjába... Meg kell adni, amit kérnek. Legjobb lesz, ha a kikerülő csapatok németek által való felszerelését tesszük központi témává. Másnap — januar 21-én — ültek le tárgyalni a honvédelmi miniszter hivatalos helyiségében. Keitel azzal kezdte a megbeszélést, hogy ismertette a német hadvezetés két főcélját: El kell foglalni Moszkvát, vagy körülzárni és kiéheztetni: A Don-Volga birtokbavételével el kell választani a Szovjetuniótól a Kaukázust. — Különben ezt a helyzetmegítélést megküldtük önöknek már két hónappal ezelőtt — mondta határozott hangon —. Ebből kiindulva a Führer a szövetségesekkel a nyári támadásban döntést fog hozni a keleti fronton. A támadó hadműveletekhez a Führer ez év nyarára tizenöt harcos és nyolc megszálló hadosztályt kér a magyar kormánytól. — mondta. Keitel olyanforma hangon beszélt, ahogy tisztjeit szokta eligazítani a főhadiszálláson. A magyar urak meglepetten néztek egymásra. A németbarátok azért, hogy egy pillantással kifejtsék: No, ugye, nem is olyan sok, amit kér. Az angolszász orientációjuak pedig riadtan: Ennyit nem szabad megadni, hiszen egész elitt gárdánkat elvinné. Nem marad erő a kiugráshoz és a háború angol oldalon velő folytatásához. Alkudozásba kezdtek. Bartha azzal érvelt, hogy annyi embert egy totális mozgósítással sem lehet összegyűjteni. Keitel azonban nagy tájékozottságot mutatott. Ismerte számszerűleg a magyar hadsereget és az ország teherbírását. Hosszú vita után Keitel valamit engedett Hitler kívánságából, mire aztán Bartha kijelentette: — Ezek után a magyar kormánynak és katonai vezetésnek csak az a kérése, hogy a magyar haderőt, amit az önök rendelkezésére bocsájtunk, Önök szereljék fel és úgy, mint a német hadsereget, különösen nehézfegyverekkel... — mondta. ... Keitel összevonta a szemöldökét: Miféle újabb kívánság már megint? Nem volt elég, hogy megelégszünk kevesebb erővel, még fel is szereljük? A következő pillanatban szint váltott és úgy tett mintha Bartha tájékozatlanságát akarná kijavítani. — Uraim, az oroszok felszerelése és fegyverzete is gyenge. Különösen a tüzérségük — mondta nyájasan gesztikulálva — A magyar hadsereg a jelenlegi állapotban is megfelelő lesz. , Kinyílt a terem ajtaja és Bartha segédtisztje lépett be. Lábujjhegyen odament a miniszterhez, valamit súgott neki. aztán egy levelet adott át. A miniszer azonnal felszakította. A levélben ez állt: „Tudomásomra jutott, hogy Bethlennek a birtokában van egy napiparancsnak a másolata, amelyet az Odessza ellen támadó német—román hadseregcsoport német vezérlő tábornoka adott ki. A parancs így végződik: — Előre Odesszáért és Erdélyért! Kérem a tárgyalások során ezt figyelembe venni. ' S.” Bartha megdöbbent. Azonnal megmutatta a levelet Bárdossynak. Tehát mégis csak Szombathelyinek van igaza. Lassan felengedett az „ellenkező” magyar urak képe. Lekopott róla az „elszántság” amit előbb magukra öltöttek. Lassan történt mindez, de nem észrevétlenül. Hallgattak hát, mire Keitel a hallgatást beleegyezésnek véve, végezetül annyit mondott: — A német kormány nevében kijelentem, hogy a magyar csapatok lehetőleg olyan felszerelést kapnak, mint saját csapataink, de — emelte fel a hangját — a magyar hadseregnek a felszerelést csak kint Oroszországban fogjuk átadni. A tárgyalások után a magyar katonai vezetők azonnal hozzáfogtak a frontra küldendő hadsereg szervezéséhez, s 1942 nyarán kilenc magyar gyaloghadosztály és egy páncélos hadosztály indult a Don felé. Ez a hadsereg Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt 2. magyar hadsereg néven került a frontra. Következő cikkünk: Az angol himnusz az Arizonában. (~bóg->-) (Folytatjuk.) & Mii (akart a DISHMAGYAR? 3.
