Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-11 / 266. szám
Városjelölt — kevesedő gondokkal Tanulási láx Érpatakon Szatmár fellegvára nem öregszik. Sőt, minden esztendő fiatalos vonásokat hagy arcán. Mihamar várossá magasodik, pezsgő központtá a szatmár-beregi tájon. Már az is, csak a Fellegvár, az emlékeket vigyázó település a régi. Itt született Mátészalka. .. A főjegyző fotelja, nehéz fekete asztala, gazdagon üvegezett szekrénye is a letűnt időket idézi a tanácsházán. Mégsem erről beszélgetünk. Ma az egy ..főember” helyén hetven ül, hetven tanácstag igazgatja Mátészalkát. Adjuk ki a Dehát.! i Es sokak elővették az érveket, hogy maradjon továbbra is községi kezelésben a vállalat. A „lényeg” is szóbake- rült, az, hogy más mellett száz- egynéhányezer forintot is ad a községfejlésztéshez a vállalat. Most mondjanak le róla egyköny- nyen? Sokáig vitázva, háborogva, magukkal és egymással tusakod- va mégis lemondtak róla. Igaz nyomós ellenérveket hozott fel néhányük, attól sem tartva, hogy népszerűtlen is lehet a véleményük. Elmondták, hogy a vállalat itt fog maradni, senki nem viszi el, és ez a fontos... Azóta a kis üzem rohamosan fejlődik, már négy és félmillió forint bel'ixenliáron zajlott le az idén, mind egy- egy darab az életből. Az egyiken néhány tanácstag megfeledkezett a tényekről, makacsul követelte a Rákóczi utca leköve- zését. A többség szépszóval próbálta meggyőzni őket arról, amit kérnek jogos, de nem telik rá az idén, ettől fontosabbak is vannak. S a kérők megnyugodtak. Ám előfordul, hogy a többség áll elő téves dologgal, ilyenkor a kisebbség szava az utolsó, Nincs kimutatásunk a városalapítókról, a sokezer társadalmi munkásról, a megkopott utak foltozóiról, a közfürdő építőiről, a pihenő órák verejtékeiről, csupán néhány napjukba pillantottunk bele. Tarkák e napok, sikerek, balsikerek váltogatják egymást. A helyi „parlament” a tanácsülés a napi élet kormányosa. Tagjai nem bölcsebbek a bölcseknél, de a sokezer ember véleményét ismerik. Ezért is élénkek az ösz- szejövetelek. Nemrég is viharzott az ülésterem a vegyesipari vállalat átadásakor. kezünkből ? ruházást kapott, nemsokára többszáz munkásnak nyújt kenyeret, a vidék és a megye egyik legnagyobb üzeme lesz. Kik jártak iol? — könnyű eldönteni. Máskor bizonyos temetőügyben hívták össze a tanácsülést, immár háromízben is. A köztemető megnyitása került szőnyegre, ekkor inkább kinézett a tanácsülés felekezeti vitaülésnek. Külön helyet akartak benne a reformátusok, külön a katolikusok, éjsza- kábanyúló eszmecserék tettek csak pontot a napirend után, úgy: békésen megférnek egymás- meilett az elhunylak kerítés nélkül is. i íanácsiilés s rendre megegyezéssel válnak el. Magától érthető ez, hisz nem a véletlen, vagy holmi bűvös erő befolyásolja a mátészalkai tanácstagok szándékát. Sokkal inkább a józan megfontolás. Komoly, megfontolt emberek ők, telve egészséges türelmetlenséggel, nagy akarással. De van itt más súly is a serpenyőben:' a kommunista tanácstagok ottléte és véleménye. Hetven közül harminchét a kommunista, s ők szeretik előbb egymásközt tisztázni a kérdéseket. Az idén tíz esetben tartott megbeszélést a kom- munisa csoport, nem titkos szekta módjára, mert amiről tárgyaltak másnap, harmadnap elmondták a páitonkívüli tanácstagodnak is. Mikor a községfejleszlé- si hozzájárulás megemelésére került sor a kommunista tanácstagok l is sokat vitatkoztak egymással. Ök is pénzből élnek, nekik is számít a forint, néhányan sajnálták is, hogy a pár forinttal magasabb községfejlesztési hozzájárulást ők maguk is szentesítsék, de a többség megértette mit jelent Mátészalkának a „néhány” forint. És az ellenzékiek sem szavaztak a tanácsülésen a javaslat ellen, hanem mellette. Ezért is oldódik meg minden végűiig helyesen, mert a kommunista tanácstagok egyvéleményen vannak a helyi fórum ülésén. A tanácsi MSZMP csoport beszéli meg először a dolgozók javaslatait, külön figyelmet szentelnek erre,*így épült szikasztó árok az áliemásen-túli, lakó-részen, így épül nemsokára száz méteres út az űj fürdőhöz, jószerrel társadalmi erővel. A szálkái kommunista tanácstagok életerőt visznek a tanács vérkeringésébe, Nagy Dezső, Nagy Zoltán, Kocsis László és még számosán tekintélyt szereztek maguknak a pártonkívüli tanácstagok között. Helyeselhető, hogy érdeklődnek az MSZMP csoport élete iránt a községbeli pártszervezetek is, a közelmúltban Bencze Jenőt, dr. Juhász Ferencet, és Varjú Már- tennát számoltatták be a végzett munkáról. Minden babér ölükbe hull hát a szálkái kommunista tanácstagoknak? Szó sincs róla. Érpatakon, mikor megérkezik az esti szürkület az eddig otthon ülő emberek könyvekkel a hónuk alatt elindulnak az iskola felé, s az úton ezúttal nem a hétköznapok megszokott problémáiról, hanem a soronlivő számtanfeladatok megoldásáról beszélgetnek, vitatkoznak. Ugyanis november elsejével megindult a dolgozók esti iskolájának három évfolyama. Az emberek hosszú húzódozás után rájöttek, hogy szabadidejük ilyenforma hasznos eltöltésével betekintést nyernek egy számukra eddig eléggé ismeretlen világba. De az új iránt való érdeklődés nem áll meg a tanulásnál. A kultúrotthonban hetenként tartanak ismeretterjesztő előadásokat, melyeken a falu majd- minden dolgozója résztvesz. Szívesen megjelennek a község dolgozói a megnyílt ezüstkalászos tanfolyamok előadásain is, s gyermekeiket önként küldik a mezőgazdasági jellegű továbbképző iskolába, hogy elsajátítsák a korszerű mezőgazdaság módszereit. Angol egyetemi hallgatók ki»cgílö vasúti málha hordó, levélhordó állásokért Törekednek Az angol egyetemi hallgatók megélhetési nehézségeire szomorú fényt vet az a verekedés, amely a kisegítő állásokért sor- banárló diákok között tört ki az Országos Diákszövetség londoni székháza előtt. sorbánéi ló egyetemi hallgatók között, s végül is a rendőrségnek kellett közbelépnie. Kisegítő vasúti málhahordó, levélhordó, autóbuszkalauz, csapos, stb. állások miatt verekedtek Ha minden kommunista rendszeresen megjelenik a tanácsüléseken, nem marad el Sallai Zoltán sem, ha a tanácsülések előtt napokkal megrendezik az MSZMP csoport megbeszélését, nem feledkeznek meg postára tenni a meghívókat, — mint korábban — ha a tanácsülések közötti szakasz sem bizonyul „üres járatnak”, ha komolyabban munkához látnak a község fiataljainak mozgósításában az ifjú tanácstagok Balázsi Ferenc és társai, ha megjavul az MSZMP csoport irányítása, s a politikai és közigazgatási képzés, ha egymás nevelésére, a tanácstagi gyakorlatban felmerülő hibák nye- segetésére is felhasználják a kis kommunista közösséget, úgy könnyebben juthatnak előre. Ám akkor sem akadálytalanul és nem mérföldes csizmával, de mindenesetre határozottabban, céltudaTöbb száz diák állt sorban az éjszakai óráktól kezdve az épület előtt, hogy a karácsonyi szünidőre meghirdetett kisegítő munkára jelentkezzék. Amikor a később érkezettek előre akartak tolakodni, verekedés tört ki a össze az angol egyetemi hallgatók. A szövetség szóvivője kijelentette, hogy a főiskolai hallgatók részére folyósított kis ösztöndíjak teszik szükségessé, hogy a diákok a karácsonyi szünidőben munkát vállaljanak. 1942. január 7-et mutatott a naptár... A miniszterelnökség sajtóosztályán nagy volt a sürgés-forgás: kattogtak az Írógépek, csengtek a telefonok, futkostak, telefonáltak a titkárok, az előszobában szenzációra éhes laptudósítók várakoztak. Ullein-Reviczky Antal rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, sajtófőnökhöz szerettek volna bejutni. A sajtófőnök azonban Bárdossy miniszterelnökkel tárgyalt. — Méltóztass rágyújtani — kínálta Bárdossy. — Köszönöm. Az elnöki titkár tisztelettel hajtva meg magát átjött tüzet egy arany tartóban álló gyertyáról, aztán kiment a teremből. — Akkor térjünk a tárgyra — mondta Bárdossy nagy bodor füst alatt. — Tessék. — Méltóztass a vidéken megjelenő politikai napi és hetilapoknak kiadni — mondta Bárdossy — hogy Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter magyarországi látogatása alkalmával írjanak vezércikket Méltassák benne a magyar—német barátságot... — A látogatás céljáról — kérdezte Reviczky. — Semmit! Ne legyen benne magyarázva a látogatás célja. Ez csak kiindulópontul szolgáljon arra, hogy ez alkalommal újból hangsúlyozzuk a két országot összefűző tradicionális barátságot. Majd utólag megtudják... — magyarázta a miniszterelnök. — És mi lesz a találgatásokkal? — Azokkal nem kell foglakozni, de cáfolni sem. A körtelefon ki sem ment s már három féle kombináció keringett Budapesten. Voltak, akik azt mondták, hogy Ribbentrop katonát kér az orosz frontra, mások viszont arra esküdtek, hogy semmi több a látogatás célja, minthogy a németek álláspontját ismertesse a kormányzói utódlás kérdésében. Egy másik csoport viszont arról beszélt, hogy a magyar—román, magyar—szlovák ellentéteket jön elsimítani. Bárdossy azonban nem »irtotta szükségesnek sem a kommentálást, sem cáfolást. Kész tények elé készült állítani az országot. Utasítása szerint járt el a sajtófőnök is. Magához hívatta a titkárt: — Amit diktálok, írja és körteleío- non azonnal adják ki — mondta. — Méltóztassék, felkészültem — hajolt meg a titkár. — Kérem a holnap reggel érkező Ribbentrop német birodalmi külügyminisztert melegen üdvözölni — diktálta faragott íróasztala mellől.— Azt az MTI jelentést, miszerint Ribbentrop reggel 10 órakor érkezik, kérem mindjárt az első oldalon közölni, hatalmas főcímmel... Utána jöjjön ugyancsak az első oldalon, szembeszökő, rokonszenves címmel az üdvözlés... — Az üdvözlés tartalmára nem méltóztatik eligazítást adni? — kérdezte a titkár. — Valami kellene, ugye? — Hogy a találgatások... — Írja!... Kérem őt üdvözölni, mint... — mondta és megállt — mint puritán férfit, aki csak hazájának, vezérének és munkájának éi nem ismerve más örömöket, mint... — Mint azt az elégtételt — segített a titkár a már oly sokszor használt sablon szerint. — Ügy van — bólintott Ullein Reviczky — amelyet a jól végzett munka és vezérének bizalma nyújt neki... Elég ennyi. A körtelefont megkapták a lapok. A szerkesztők összeültek, tanácskoztak. Szerették volna megtudni azt, amiről a pro domoban egy szó sem volt: miért jön, mit akar Ribbentrpp és miért hozza magával Keitel Vilmos vezértábornagyot? — Budapesten élünk és nem tudunk semmit. — Semmivel sem többet, mint vidéken — mondták. Igazuk volt és mégis tévedtek. A vidéki lapok többet tudtak. Többet tudtak, mert a miniszterelnök csak a budapesti politikai „tényezőktől” félt, és a kiadott körtelefon után mindjárt kiadott egy másik hírt, de csak a vidéki lapoknak. A Marosváráshelyt megjelenő Székely Szó már január 20-án világosan írt a Ribbentrop látogatása utáni jövőről. „A Popolo di Romának a Magyar Távirati Iroda által továbbított cikkében azt olvassuk, hogy tavasszal Magyarország még több emberrel száll majd fegyverbe. Az olasz lap ezt a megállapítását a keleti háborúval kapcsolatban közli.” — irta a lap. Ezután már — biztosan jó eligazítás alapján — magyarázza is azt, miért keli részt venni nagyobb erővel is a Szovjetunió elleni háborúban. „... arról is meg voltunk győződve, ha nem járulunk hozzá minden nélkülözhető erőnkkel a vörös veszedelem el- tiprásához, minket ér legelőször annak pusztító tüze. Másik szempontunk pedig az volt, áldozathozatal és véradó nélkül nincs felemelkedés. Méltónak kell lennünk a reánk váró dunamedencei és crós középhatalmi szerepünkre. Tavasz- szal megkezdődik a döntő és gyilkos küzdelem. Résztveszünk mi is benne és barátaink tudják, hogy nemcsak magunkért, hanem őérettük, Európáért is”. Ullein-Reviczky elégedetten szivaroz- gatott szobájában: a Ribbcntrop-manő- ver „sikerült,’. A lapok megfogadták a? utasítást és helyesen informálták a közönséget a kormány álláspontjáról: Amit a németeknek adunk, azt önként adjuk, mert sorstársak vagyunk a küzdelemben és presszió velünk szemben nincsen. Titkárának mondott egy-két tréfát, aztán felállt, végigsétált szobáján. — Készüljön elő, diktálok — mondta. — Méltóztassék — felelte a titkár ceruzával kezében. — Amit diktálok még ma el kell juttatni a lapokhoz. Fontos, ért engem? — kérdezte. A titkár bólintott, hogy tökéletesen érti és várja a diktandót. — Február 7-én újabb német vendég érkezik Budapestre — diktálta — Heydrich rendőrtábornok, cseh birodalmi biztos személyében, akinek neve legutóbb sokat szerepelt a lapok sportrovatában is. A titkár megállt az írással és csodálkozva nézett a sajtófőnökre. Erről még soha sem hallott. Az igaz, hogy Heydrich neve sokat szerepelt az utóbbi időben, de soha nem a sport rovatokban, hanem a nyugati sajtók külpolitikai oldalán a prágai és brünni tömeges kivégzésekkel kapcsolatban. Ullein-Reviczky elnevette magát, na- gyott szívott a szivarból és kacsintott, majd mintha a titkárnak adna választ, így folytatta: — Heydrich, túl azon, hogy a Gestapo egyik vezetője, többszörös kardvívó bajnok, s itt egy vívóversenyen akar résztvenni. A miniszterelnökség sajtóosztályának az a kívánsága, hogy a látogatást a lapok csak a sportrovatban említsék meg. Ezt már ne írja... Ebbő! csak ennyi tartozik a közre. Következő cikkünk: Macska-egér játék egy hadesereggel. (Folytatjuk.) (—bőg—) 5» Nehány „ha“ még hátra run. tosabban, hogy Mátészalka, a leendő város, a kevesedő gondok i otthona legyen.. | Páll Géza * Mit takart a DISZMAGYAR? 2,
