Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-23 / 276. szám

Bánk bán — Csak úgy, nini Pesten — Különleges világnap — Varézsfuvoia és más változatos miisor szerepel még a nyíregyházi színház idei programiában Bár már közeledünk az év vé­géhez, a nyíregyházi színház mű­sorár; még ebben az évben vál­tozatos program szerepel. A közönség kívánságára még kétszer, december 9—10-én újra bemutatják Tabi László nagysi­kerű vígjátékát, a „Különleges világnap'’-ot. Még novemberben, 27-én a Déryné Színház előadásában be­mutatásra kerül Mikszáth Kál­mán: „Tavaszi rügyek” című vígjátéka. November 28-án, hét­főn fél hat és fél kilenc órai kezdettel Holéczy Ákos és tánc- zenekara ad műsort Kovács Erzsi, Psota Irán, Majláth Jenő közre­működésével. December 11-én Latabár Kál­mán, Sennyei Vera, Horváth Ti­vadar, Mednyánszki Ági, Hajdú Júlia közreműkédésével „Csak­úgy, mint Pesten” címmel vidám műsor lesz. 12-én, 15-én és 18-án ismét bemutatásra kerül Mozart: „Va- rázsíuvolá”-ja. Karácsony másnapján a Déry­né Színház Katona József: „Bánk bán” című prózai darab­ját adja elő. Szilveszterkor a miskolci szín­ház művészei hat és tíz órai kez­dettel vidám kabaréműsort ren­deznek. Kilenc kilogram ezüst pénzérme került elő Nyíribronyban Nyíribrony falu főutcáján meszesgödör ásása közben egy füles cserépkorsóban kilenc kilo­gramm lengyel ezüst pénzérme került elő a földből. Az érmék a XVI. század utolsó évtizedeiből, HL Zsigmond lengyel és svéd király uralkodásánál! idejéből valók. Vannak közöttük 1583-as és 1598-as keletű érmek is. A». ak­kori lengyel pénz számos válto­zata került elő ezerszámra A pénzek a rajtuk található írások és méreteik tekintetében is igen változóak. A kisebbek a mai ma~ gyár 5 filléresekkel, a nagyob­bak pedig a forintosokkal egy­forma nagyságúak. Az értékes gyűjtemény a Nyíregyházi Jósa András Múzeumba került. Saját pénzükből építenek a uyírlugosi úttörők ' Az 1360—81-es iskolai évben el­kezdik a saját csapatotthonuk építését a nyírlugosi úttörők. Az építkezést az teszi érdekessé, hogy az építkezés költségeit maguk az úttörők fedezik. Korábban a bur­gonyabogár szedésében országo­san elsőik lettek a lugosi pajtások, s ezért négyezer forint jutalmat kaptak. Ezen kívül a termelőszö­vetkezetben is dolgozgattak, s egyéb kisebb-nagy óbb munkák­ból jelenleg mintegy tízezer fo­rint pénzük van. Remélik, hogy a rendelkezésre álló pénzből egy kis segítséggel barátságos, nagyszerű úttörőotthont tudnak létrehozni. A verseuylendület emelője a. nyilvánossági A dolgozók, a szocializmus megvalósítói nagy lendülettel küzdenek a tervek telje­sítéséért. Ebben a küzdelemben új sikerek el­érésére lelkesít a munkaverseny lendületének egyik legnagyobb emelője: a nyilvánosság. Mi azt akarjuk, hogy minél több dolgozó kapcsolódjon be a versenybe. De ezt nem elég csak akarni. A jó versenyszervező munka mel­lett soha ne hanyagoljuk el a felajánlások telje­sítésének értékelését és az eredmények nyilvá­nos elismerését Ezzel nagy erkölcsi megbecsü­lésben részesítjük a versenyzőket, ami úgy hat majd vissza, hogy az élenjárók példájukkal ma­gukkal ragadják a gyengébbeket. A munka nálunk a legszélesebb tömegek ügye. A dolgozók megkövetelik a tájékoztatást, ismerni akarják eredményeiket. Hiba a terme­lési értekezleten csak pár szóval elintézni ezt a feladatot Nagyobb hatást vált ki a legrészlete­sebb eredményismertetés akkor, ha megmond­ják, hogy kinek, vagy kiknek köszönhetik azt. A követésre méltó példa eleven társadalmi haló erővé válik, ha kielégítjük ezt az érdeklődést. A múlt káros szokásait az elavult munkamód­szereket, a kritika tömegméretű alkalmazásával küzdi le a munkásosztály. Ne mulasszuk el a kritika alkalmazását mert az egyik jelentős formája a versenyben mutatkozó fogyatékossá­gok csökkentésének. Ha a bírálat nem kapja meg a legteljesebb nyilvánosságot, hatása szűk körre korlátozódik, s a hiba elkövetője nem érez­heti, hogy az egesz üzem, az egész társadalom előtt íetelós a tervtcljesítcs hátráltatásáért A nyilvánosság kimagasló eredményekre sarkallta a Kisvárdai Fémszereivényáru- gyár radiátor-öntőit fogadalmuk teljesítésében. Az eredmények kiírása, a szocialista vetélkedés izgalmát váltotta ki a dolgozókban, figyelték és ügyelik, hogy ki előzi meg versenytársát A Nyíl-egyházi Ruhagyárban is a nyilvánosságon keresztül sikerült magas színvonalra emelni a versenyt A kiírásból még a tized százalékokra is érzékenyek a dolgozók, ott vannak, amikor kiírják az eredményeket, üzemeinkben azonban még sok olyan szakszervezeti és műszaki vezető dolgozik, aki bürokratikusán akarja intézni a versenyagitációt: fiókjában tartja az eredmé­nyek kimutatását. A versenytáblák: legtöbb he­lyen üresen vannak! Eltűrik azt, hogy hónapo­kon keresztül elavult feliratok, százalékok ma­radjanak a táblákon, s úgyszólván titokban tart­ják a kiváló dolgozók teljesítményeit Előfordul aztán, hogy a szakszervezeti vezetők a műsza­kiakra ifzvekszenek hárítani a felelősséget es vi­szont. Még sokan nem értik, hogy mind a szak- szervezeti vezetők, mind a műszakiak számára a maguk területén a központi kérdés kell, hogy legyen a verseny. A verseny első gazdája a szakszervezet, S verseny nyilvánosságáért elsősorban a szakszer­vezet a felelős. Aktiválnak kell gondoskodniuk arról,’ hogy a verseny minden résztvevője, vala­mennyi dolgozó rendszeresen megtudja, hol tart fogadalmának teljesítésében, hogyan állnak ver­senytársai. Elemi kötelességét mulasztja el az a szakszervezeti bizottság, amely ezeket a teen­dőket elhanyagolja, vagy albérletbe „adja”. A verseny nyilvánosságát azonban csak akkor -le­het biztosítani, ha a műszakiak gondoskodnak a jelzőszámok gyors kiszámításáról Pártszerve­zetein!! akkor segítik elő a verseny sikerét iga­zán, ha ezen a téren is rendszeresen ellenőrzik a szakszervezeti vezetőket és a műszakiakat. A verseny széleskörű nyilvánossága akkor' ér el igazán nagy hatást, ha az eredményeket frissen, a lehető leggyorsabban ismertetik. Sok helyen azt tartják, hogy erre csak a verseny­szakaszok utolsó néhány napján, a „finisben”- van szükség. Nem tölti be feladatát az a verseny­tábla, amelyen nem közlik mindenkor a leg- frisebb eredményeket. Változatosság, ötletesség; a helyi adottságok kihasználása, nélkül nincs jó versenyagitáció. fYe nem elég az eredményeket számszerűéit ismertetni. Fékezi a versenyt például ha csak azt hozzák nyilvánosságra, hogy milyen új eredmények születtek, de elhallgatják, ha az új eredmény kisebb annál, mint amit vállaltak, A feladat: használják fel üzemeinkben még job­ban azt a mozgósító erőt, amelyet a széleskörű nyilvánosság jelent! EGY ESZTENDEJE éppen, hogy Joó György, Móricz Zsig- mand Boldog embere aláírta a belépési nyilatkozatot. Papp Mi­hály bácsi — mert így hívják a regény hőst — csakúgy, mint 120 ember Magosligeten a jobb élet reményében rótta oda névjegyét a papírra. A nagy pillanatról — amikor Mihály bácsi a felesége által tartott petróleumlámpa fé­nyénél vezette a toll útját — majd később, a közös munka első óráiról szép cikkek jelentek meg az újságokban, még a televízió­sok is felkeresték „Joó György” szűkebb világát, a magosligeti Keleti Napsugár házatáját. Azóta egy kerek ev illant el, a most, ahogy nagy kíváncsian toppanok be az istenhátamegött is legtávolabb lévő település kö­zepébe, az ismerős vágy hajt: be­lenézni az emberek leikébe és tiszta képet látni, vajon mi lett az esztendő előtti bizonytalan bi­zakodásból? JOÓ GYÖRGY ÜRÜGYÉN ko­pogok a téesz irodájának ajta­ján, mondják, pont rosszkor jöt­tem, negyedórája sincs, hogy itt járt. Kiss Márton bácsi, a raktáros, meg a két fiatalabb brigádvezető: Kelemen Béla és Adorján Endre „nyakig” vannak a papírmunkával. összeadnál!, szoroznak, nagy vigyázva, nehogy cseppnyi hiba csússzék a mun­kaegységek elszámolásába. Egyi­kőjük viccesen pottyant ja el a szót: „Ha Nyíregyházáról jött, biztosan hozott egy kis pé'zt is..Ezt nekem szánta, meg is mosolyogjuk a dolgot, mert „ki­nek nem jön jól a pénz? Meg kell-e jobban most minden fil­lér valahova, mint egy lábado­zó téeszbe?” így melegszik a szavunk, barátságosan. Egyszóval már egy éve az új úton jár Magosliget népe nagy felelősséggel, a felnőtt ember komolyságával. Mielőtt felvillan­tanánk a nyúlfarknyi idő né­hány képét, Kiss Márton bácsi erősen a szemembe néz: Joó György fes A K3E1IL1EX1 , IffAJPS D'GrÄ.TR — Azzal indítsa el a ceruzá­ját, hogy ennek a kis népnek minden reménysége az állatte­nyésztésben van. Már hosszú ideje abból pénze) a la,u.. ■ SORSDÖNTŐ dolognak tartot­ták az állattenyésztést akkor is, amikor a fehérgyarmati járásban először, múlt ősz novemberében megtartották az alakuló közgyű­lést Dehát a szó, az meg mit- sem ér, különösen akkor, ha Magosligeten csak a semmivel le­hetett szembe nézni az alakulás­kor. Nem volt téesz a faluban, nem lehetett mire építeni, szá­mítani. Mindent a legelején kel­lett kezdeni. És a kedves szavú könyvelő,' Kiss Erzsébet már lapozza is fel a nagykönyvet, diktálja a jeges dicsekvés bizonyítékait. Közben Adóiján megjegyzi, hogy a jobb életért ez a falu tűzzel, vízzel szembe néz, ol; an szép a szorgalma. Az első eredmény a magtárpadlásos tehénistálló fel­építésével született meg, aminek minden fillérét — pedig 35C ezer forintról van szó! — saiát erő­ből biztosították. A „saját erő” fogalma egyébként általános do­log a Keleti Nepsugarban. A fű- részgatlert is a maguk pénzén vásárolták, a teiszeparát rral együtt, de így húztak fel egy 300 férőhelyes juhbodályt, egy 40 méter hosszú kocsiszínt és egy 7 vagonos kukcricagórét is. Az idei gazdagodásból mindössze a Super Zetor — és a hozzájáró pótkocsi, tárcsa, gyűrűs henger — vásárlására kopogtak a bank ajtaján, hosszúlejáratú hitelért. A szép állatállomány megteremtése is nagy munka volt, MINT A FALAT KENYÉR — annyira kellett mindez a közös vagyon, az alap megteremtésé­hez. Egész határmente beszéli, hogy a magosligetiek példa nél­kül megalapozták a jövőjüket: a háromnegyedmillió forintot is meghaladja az idei, első évi be­ruházásuk. Irigykednek a kör­nyékbeliek, a magosligetiek ki­mondatlanul is örülnek minden­nek, s arcukon ott pihen a jól végzett munka jele, miközben a gondokat, a bajokat sem rejtik véka alá. Mert — különösen az indulásnál — jócskán akad ilyen is. Őszintén elmondják, hogy a szorgalomhoz egyáltalán nem pá­rosult az idén a kedvező időjá­rás: tavasszal vetést kellett ki­szántani, aztán meg jött az eső, aratáskor, betakarításkor. A vég­nélkül gyiilemlő felhők meg­csonkították még a kedvet is, de a premizálás és más juttatások által világossá vált az egykori Joó Györgyök előtt, hogy igyeke­zetük lehet a boldogulás záloga. Májusban előleget osztottak. Ké­sőbb szép igyekezettel gondozták a kapásokat, aminek meg is lett az eredménye. A cukorrépa 120 mázsát adott holdanként, a kuko­rica is 20 mázsával kedveskedett a szorgalomért. Csak a gabona­félék voltak soványak. Gond az is, hogy a falu messze esik a vasúttól, s hogy a cukorgyár nem létesít átvevóhelyet a falu­ban. Nehéz az értékesítés. Mind­ezek mellé párosul, hogy a nagyüzemi gazdálkodás alapjának saját erőből való megteremtése is kiszedte a sok pénzt a közös bukszájából... Van probléma, jócskán, különösen ott, ahol csak egy kereső van a családban. 28 forintot terveztek egységenként, de az időjárás közbeszólt Még­is, ahogy Joó György, vagyis a téesz-tag Papp Mihály lakása felé indulunk, gyors számítás után megközelítő összeg kereke­dik ki. Hiszen a premizálás, meg a háztáji jövedelme is igazít va­lamit a végösszegen. A munká­jukat becsülettel elvégző Illyés Sándor, Herczegh Károly, a húszéves Kelemen Ernő, Túri Gáspár meg a hangyaszorga­lommal bíró asszonyok könyvé­ben — ha szerény értékkel is — szép mennyiségű munkaegységet számolnak majd el év végén. MIHÁLY BÁCSI, a régi isme­rős most is szívesen fogad. Any- nyi újság van nála, hogy tavaly a belépésit még petróleumlám­pánál írta alá, egy hónapja vi­szont villany ég a házában. Meg ott van a rádió is. Sokba került a villany beszerelése — ezt a fe­lesége közli, miközben az egy­kori Joó György megkínál saját termésű, jó zamatos borából. — Nehéz az indulás, — vallja meg őszintén a 73 éves Mihály bá­csi, aki nyugdíjat élvez az ál­lamtól, és — az őszi vetésekért, meg néhánynapos munkáért — 77 munkaegységet tud a köny­vében. Nem titkolja, hogy sok­szor kavarognak a gondolatok a fejében, mit is tett c amikor aláírta a belépésit, jól cse eke- dett-e? Dehát az ember nem be­hunyt szemmel jár a vüágban, látja a vant is. Az eredménye­ket. Koccintunk, latolgatjuk a jövőt, mi is lehet holnap, hol­napután, s közben kiáltás hal- lik kívülről: „Mihály bátyám, hova rakjuk a tengerit?” Izmos karú .emberek markolják a zsá­kokat, dong a lépésük, ahogy haladnak a kamra felé. Meghoz­ták a járandóságot. S a tornácon kívül, oly sok idő után már süt a nap. szikkad a sár, ahogy Mihály bácsi öreges igyekezette] siet a telezsákokat hozók elé. , Angyal S. Télapóra készülitek az úttörők t Az Üttörőházban nagyszabású télapó-ünnepség lesz. Az ünnep­ség műsorát a szakkörös-uttörőls adják. A vidám műsorra mái* készülnek többek között a bábo­sok és táncosok is.. A télapó-ünnepség... vendégei ízletes tartalmú csomagokat kap­nak Télapótól, Új vetítőgép a Móricz Zsigmond Művelődési Házban Sok problémát okozott a vetí­tőgép a Móricz Zsigmond Műve­lődési Házban. A szép és kelle­mesen fűtött, cserélhető levegő­jű moziban a móri méreteihez nem volt megfelelő a kisteljesít­ményű gép, a nézők többször panaszkodtak a nein tökéletes hang és kép miatt. . < A kultúrház- évi jó munkája eredményeképpen saját nyeresé­géből vásárolhatott, 100 000 fo­rint értékben korszerű, ívlámpas vetítőgépet. A moziban most már a hang és kép szempontjából ia tökéletes a vetítés, Asszonyok figyelmébe ! A II. kerületi nótanács I960, november 26-án este 19 órai kez­dettel a József Attila Művelődési Ház nagytermében Katica-bált rendez. A bálban kitűnő zen ej tánc, szív küldi és tombola szó­rakoztatja majd a bálozókat. 25-én, péntek délután 5 órai kezdettel Bárczi Gyuláné, a Mar­xista Esti Egyetem igazgatója tart az asszonyok részére politi­kai tájékoztatót a IV. kér. párt- szervezet helyiségében. (Zrínyi Ilona u. 20.) Ugyancsak 25-én, délután fát hat órai kezdettel az anyaknals tart előadást a gondozási kör­ben dr. Kemény Lajos főorvos a' „TBC megelőzése csecsemő kor­ban” címmeli 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents