Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-16 / 245. szám

Fény és árnyék nliszországi riport (4. oldal) ★ ÍB-ÖO (Folytatásos regény). (6. oldal) XVII. ÉVFOLYAM, 215. SZÄM Ára 70 iillór I960. OKTÓBER 16, VASARNAF. Gyors segítségre van szükség Panyo!án (5. oldal) ★ Családi vasárnap (9. oldal.) Egy hét a világpolitikában New York, Moszkva, Tokió, Iszlámba] Leopoldville. Az el­múlt napokban nemcsak a rendszeres újságolvasó figyelt fel ezekre a városokra. A ben­nük zajló események egyre in­kább megragadják azoknak a figyelmét is, akik különben — mint például mondani szo­kás — nem sokat törődnek a politikával. Igaz, hogy egyre kevesebb ilyen ember akad ma már szerte a világon, hi­szen egy-egy világpolitikai kér­dés, mint például a leszerelés, ma már minden embernek a legszemélyesebb saját ügye is. Éppen ezért természetes, hogy az érdeklődés reflektorfénye elsősorban New Yorkra, az ENSZ-közgyűlés eseményei­re irányul. Az ott kialakult helyzet bármilyen bonyolult­nak látszik, alapjáoan véve mégis egyszerű és világos. Az imperialista államok minden­képpen meg akarják akadá­lyozni a megegyezést, az em­beriséget legjobban érdeklő kérdésben, a leszerelésben. Kü­lönböző sötét manőverekkel el is érnek átmeneti sikereket, de a népek milliói előtt egyre inkább lelepleződnek és végső soron — Így, vagy úgy, de — vereséget szenvednek. Az ame­rikai szavazógép még műkö­dik, de korántsem olyan tö­kéllyel már, mint néhány év­vel ezelőtt. A* ENSZ égisze alatt új erők jelentek meg, a független afrikai államok. Eze­ket az államokat azonban — különösen a volt francia gyar­matokat — még sok szál fű­éi az egykori gyarmatosító hatalmakhoz és legtöbbjének nem is volt ideje kialakítani önálló külpolitikai elképzelé­seit. Erre vezethető vissza, hogy ezek az államok lénye­ges kérdésekben még nem minden alkalommal szavaztak úgy, ahogy igazi érdekeik megkívánták volna, de egyre több jel mutat arra is, hogy már ismerik érdekeiket és mindenképpen támogatják a békének, a kölcsönös tisztelet­nek és a népek közötti meg­értésnek a szocialista államok által oly határozottan képvi­selt gondolatát. A gyarmattar­tók napjai meg vannak szám­lálva és. ha még jelentős erő­feszítésekre is van szükség, hogy valamennyi gyarmati sorsban sínylődő nép felszaba­duljon, ez a felszabadulás már nem késhet soká. Az ENSZ-közgyűlés végső mérlegét természetesen még nem lehet megvonni. Kétség­telen, hogy sok pozitív javas­lat hajótörést szenvedett az imperialisták által kavart vi­harban, de mélységes tévedés lenne csak azt látni az esemé­nyek alakulásában Ennek a közgyűlésnek szinte minden eddigi vitája azt igazolja, hogy az imperialista hatalmak presztízse hanyatlóban van és az amerikai szavazógépezet erősen csikorog. Bizonyítják továbbá ezek a viták, hogy a gyarmatok kérdésének végső megoldása, most már halaszt­hatatlan és rávilágítanak arra is, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista állam javas­latai nem valami érdekcsoport törekvéseit fejezik ki, hanem — az ENSZ univerzális jelle­gének megfelelően, — mindig olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek az általános haladást szolgálják, amelyeket maga a történelem tűzött napirendre. Bármennyire is fontos, vi­lágjelentőségű viták zajlanak is az ENSZ-ben, az elmúlt napok politikai eseményeit mérlegelve meg kell emlékez­nünk egyéb tényezőkről is. A nyugatnémet imperialista kö­rök békellenes provokációival foglalkozik a Moszkvában ki­adott közös nyilatkozat. Ez az okmány, amely leleplezi Euró­pa legveszedelmesebb háborús u szí tóit, figyelmeztetés az ENSZ közgyűlésén résztvevő politikusokhoz is. Figyelmezte­tés és bizonyíték, hogy a szo­cialista tábor országai min­dig, mindenütt a háborús konf­liktusok megakadályozására, a háborús uszítok elszigetelésé­re törekszenek. A fasizmus erői azonban nemcsak Nyugat-Németország- ban, hanem sokhelyütt másutt is mozgolódnak. Tragikus bi­zonyítéka ennek Aszanuma, a Japán Szocialista Párt elnöke ellen elkövetett gyilkos me­rénylet. Aszanuma a japán— amerikai katonai szerződés megszüntetéséért indított népi mozgalom egyik kimagasló ve­zetője volt. A haladó politikus gyilkosa azok közül a fasiszta suhancok közül került ki, akik sok vonatkozásban élvezik az Ikeda-kormány támogatását. A gyilkosság óriási felháborodást váltott ki Japánban és mind­ennek még beláthatatlan kö­vetkezményei lehetnek. Tömeggyilkosságról érke­zett hír Angolából, ahol a portugál gyarmattartók két fa­lut felégettek, több mint har­minc afrikait megöltek és tötb- százat megsebesítettek. Portu­gália a legkegyetlenebb gyar­mattartó "hatalmak közé tarto­zik, véres terrorral Igyekszik elfojtani az angolai szabadság- mozgalmakat, ez azonban csak ideig óráig sikerülhet. Bizo­nyítja ezt Kongó példája, ahol bár még mindig zavarja a helyzet, de a Leopclavilleből érkező legfrissebb jelentések arról tanúskodnak, hogy Lu- mumbát, a törvényes kor­mányt támogató erők nélkül nem lehet kibont, tcc/ás. Kon­gó népe szabadulni akar a gyarmatosítóktól és a tömegek nem hajlandók más kormányt, más erőt támogató, csak azt, amely biztosítan tudia az or­szág részére a függetlenséget. Éppen ezért fulladt mindeddig kudarcba minden olyan kez­deményezés. amely Lumumba megkerülésével akarta megszi­lárdítani a helyzetet az ország­ban. Hazaérkezett Kádár János, a magyar ENSZ-kiildottség vezetője Szombaton reggel a ferihegyi repülőtéren nagyszámú budapesti dolgozó gyűlt össze Ká­dár Jánosnak, a magyar ENSZ-delegáció veze­tőjének fogadására. A repülőtéri fogadáson ott volt Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnö­ke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás— paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Mik­lós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor, és Komócsin Zoltán, a Politi­kai Bizottság póttagjai. Megjelent a fogadáson Benke Valéria, Csergő János, Czinege Lajos, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Inez a Jenő, Kossá István, Losonczi Pál, dr. Nezvál Ferenc, Tausz János, Trautmann Rezső minisz­terek, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal el­nöke, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnök­helyettese, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Veres József, Budapest Főváros Taná­csa Végrehajtó Bizottságának elnöke, dr. Ortu- tay Gyula, # Hazafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára, dr. Szénási Géza legfőbb ügyész, dr. Jahner-Bakos Mihály, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Ott volt az MSZMP Központi Bizottságának és az Elnöki Tanácsnak több tagja, a politikai élet séámos más vezető személyisé­ge. Jelen volt a budapesti diplomáciai képvi­seletek számos vezetője és tagja. Kádár Jánossal együtt érkezett vissza Bu­dapestre a küldöttség egy része, valamint BiszkU Béla belügyminiszter, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja és Szirmai István, a Politikai Bizottság póttagja, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, akik a magyar ENSZ küldöttség vezetője elé utaztak a szovjet fővárosba Az egybegyűltek hatalmas tapssal köszön­tötték Kádár Jánost, amikor megjelent a repü­lőgép ajtajában. Kádár János mosolyogva, ka­lapját lengetve viszonozta az üdvözlést. Úttö­rők virágcsokrokkal kedveskedtek a magyar küldöttség vezetőjének, akit ezután Dobi István, dr. Münnich Ferenc és Marosán György kö­szöntött. IMnnnich Ferencnek, a tMiniszéeréiinár« elnökének üdvözlő beszéde — öröm ez a viszontlátás — mondotta többek között —• mert itt a megérkezéskor tolmácsolha­tom népünk köszönetét és elis­merését azért a tevékenységért, amelyet Kádár elvtárs vezetésé­vel delegációnk az ENSZ köz­gyűlésén kifejtett. Az egész dol­gozó magyar nép feszült figye­lemmel kísérte az ENSZ köz­gyűlésének eseményeit, a magyar delegáció munkáját. — A magyar munkások, pa­rasztok és értelmiségiek mélyen átérzik azoknak a problémáknak sorsdöntő fontosságát, amelyek­ről a világ népeinek ezen a fó­rumán tanácskoznak, vitáznak. Ebben a vitában Kádár elvtárs a magyar nép hangját szólaltat­ta meg, a világ nyilvánossága előtt ismertette népünk állásfog­lalását az egész emberiséget érintő legfőbb kérdésekben. — Jogos büszkeséggel tölt e! bennünket, hogy delegációnk minden te­kintetben megfelelt népünk bizalmának, a magyar dol­gozók várakozásának. Testvéri szolidaritásban a többi szocialista országgal igyekezett 4z üdvözlésért Kádár János köszönetét fejezte ki, ntnjd n következőkben válaszolt is része annak a harcnak, amely nem tegnap kezdődött és nem holnap végződik, amely nemzet­közi méretekben is és országo­kon belül is folyik és csak ak­kor ér véget, amikor már kizsák­mányolástól mentes élet lesz minden ember számára a Föl­dön. Ehhez a harchoz állhatatos­ság is, türelem is kell. Bennün­ket, ott távol a hazától rend­kívüli módon erősítettek a ha­zai hírek. Ismertünk adatokat a munka frontjáról, s ezek bizta­tást adtak nekünk. Eljutott hoz­zánk, — nem utolsósorban a hazai újságokból, amelyek New Ycrban valahogy jobbnak tűn­nek, mint Budapesten (Derült­ség.), mert minden hír érdekes bennük — a politikai együttér­zés, szolidaritás, amely ott ia erőt adott nekünk. Köszönetét mondok hazánk öntudatos fiai­nak, akik szolidaritásukkal tá­mogattak bennünket. A továbbiakban emlékeztetett arra, mennyi jókívánság kísérte útjára a magyar küldöttséget. — Itthon és a testvéri or­szágokban is, amelyeken keresz­tül utaztunk, a tengerig mindig úgy köszöntöttek az emberek: szerencsés utat, szerencsés visz- szatérést. Nos elvtársaim, igye­keztünk betartani ezt a jókíván­ságot: szerencsésen hajóztunk oda­felé is, szerencsésen vissza­tértünk, úgyhogy a program­nak ezt a részét végrehaj­tottuk. — Elvtársaim! Ez alkalommal nem akarok én itt hosszabb be­számolót tartani. Önök tudjak, hogy hosszú utat tettünk meg, messze jártunk: résztveftünk az Egyesült Nemzetek közgyű ősé­nek munkájában annak az intéz­ménynek a munkájában, ame­lyet — ha hivatalosan nem is nevezik így — joggal nevezhe­tünk aféle világparlamentnek. Lá­togatást tettünk Amerikában; — mondhatnám azt is, hogy egy kicsit látogatást tettünk saját múltunkban. Tizenöt év utá« ugyanis újra találkoztunk a ka­pitalizmussal. S ott az Egyesült Államokban az ember megtanul­ja még jobban becsülni hazáját, a magyar népi demokratikus rendszert. — Elvtársak! Az útról most csak annyit akarok megjegyezni, hogy — amikor a végzett mun­ka eredményeire gondolunk — megérte a fáradságot, érde­mes volt elmenni. Az volt a célunk, hogy igazságos állás­pontunkat képviseljük és hirdessük az Egyesült Nem­zetek Szervezetének fóru­mán. Mindjárt hozzá kell tennem, hogy ott kemény harc fol> t. Ez (Taps.) Most az a felada­tunk, hogy az ülésszakon szer­zett tapasztalatainkat mélyebben elemezzük és felhasználtuk .,a- ját ügyünk előbbre vitelére. Azt a jóleső együttérzést, azt a sokré­tű támogatást és azt a sok me­leg, baráti üzenetet, amelyet kint kaptunk itthonról, igyekszünk becsületes munkával is megkö­szönni, még egyszer köszönöm» hogy eljöttek fogadásunkra» (Hosszantartó, nagy taps ) Ezután Kádár János köszön­tötte a fogadására megjelent dolgozókat, majd a Sportcsar­nokba ment, ahol nagygyűlésen találkozott a fővárosi dolgozók képviselőivel. hozzájárulni annak a világmére­tekben folyó nagy harcnak a si­keréhez, ame.yet a Szovjetunió kormánya és népe — a szovjet küldöttség vezetője, Hruscsov elvtárs a világ száz- meg száz­millió emberével együtt — a bé­ke fenntartásáért es megszilár­dításáért, a gyarmati rabság fel­számolásáért folytat. — Hazánk minden dolgozója, akiben él a nemzeti büszkeség tudata, teljes egyetértéssel, he- j lyesléssel fogadta küldöttségünk határozott állásfoglalását, amikor keményen visszauta­sította a népköztársaságunk­ra szórt rágalmakat, megvé­delmezte hazánk és népünk becsületét, nemzeti érdekein­ket és nemzeti függetlensé­günket — mondotta Münnich elvtárs, majd e szavakkal fejezte be beszédét: — Most, amikor a magyar delegáció egy részének ház- ér- kezte alkalmából népünk, pár­tunk és a kormányunk nevében köszöntőm önöket, engedjék meg, hogy átadjam egész dolgo­zó népünk forró üdvözletét és jókívánságait. (Nagy taps.) _ i

Next

/
Thumbnails
Contents