Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-14 / 243. szám
Eredményes társadalmi műnk? (3. oldal) ★ 4 MEGYE SPORTJ4 (6. oldal) XVII. ÉVFOLYAM, 243. SZÁM ÁrQ 50 iiliéf 1960. OKTÓBER 14, PÉNTEK FB-86 (Folytatásos regény). (5. oldal) ir Heti rádióműsor (4. oldal) A szövetkezeti vezetőkj ka pesola tárói t/j szellemű nép formálódik a szabolcsi falvakban. Ilyen nagy munkára, az emberek formálására csak azoK vállalkozhatnak, akik a dolgos hétköznapokon születő alkotásoknak teremtő részesei..: Akik tetteikkel és cselekedeteikkel gondokat űznek a szántó-vető emberek feje felől, osztoznak örömeikben, s az őszinte barátság szálai fűzik össze őket. A vízválasztó, a próbakő, az elvhűség emberek és emberek között, a szövetkezetek gazdasági ügyeit szívükön viselő téesz vezetők és pártvezetők viszonyában. Igaz, a feladatok sajátosak, hiszen míg az egyik arról gondoskodik, hogy bőségesen megteljen a közös kamra, s mindenkinek érdeme szerint jusson is belőle, addig a másik őrködik a rend, az igazságosság felett, s erre neveli az embereket. De a cél azonos, s ha elvi barátság uralkodik a szövetkezetek gazdasági vezetői és a pártvezetőségek között, akkor az előrehaladásnak fontos biztosítéka van. Együttesen már eddig is sokat tettek azért, hogy békesség és megértés legyen az új eletet kezdett emberek között. Régi viszályokra, haragokra dobtak rögöt. S ha megkellett fogni a munka boldogabbik végét, egysorba állt volt zsellér és középparaszt. Közös lett a munka, s a gond is a nagy család kenyeréért, és testvériesen osztoztak az örömökben, az eredményekben is. Ez a szellem ott vált igazán uralkodóvá, ahol elnézéstől mentes, elvhű kapcsolat alakult ki a téesz pártszervezetek vezetői és az intézőbizottságok, elnökök között. Hogy mit jelent ez? Elsősorban egymás kölcsönös tisz- teletbentartását, álhatatos, közös munkálkodást olyan intézkedések, határozatok kidolgozásában és végrehajtásában amely elősegíti a szövetkezet fejlődését. Ahol megtanulták a párt- szervezetek vezetői gazdasági szemmel vizsgálni a jelenségeket, s törődnek is a „megélhetés ’ ügyével, ott abból csak haszna származik a nagy család minden tagjának. Sajnos ezt egyes téesz vezetők rosszul, vagy félre értik, s úgy gondolják, így kicsúszik kezükből a szakmai irányítás. Pedig ez nem így áll. Hiszen a termelés segítése és ellenőrzése a szövetkezeti pártszervezetek egyik legfontosabb feladata, s csak ott fordulhat elő e kérdésben félreértés, ahol nincs meg a kölcsönös bizalom a vezetők között. Nem szabad, hogy a sértődöttség* és a harag szelleme telepedjen a gondüzők barátságára azért, ha a köz érdekeit védve szót emelnek a pártve- zetöségek egyes kiváltságot élvező tagokkal szemben, s szólnak a hibák miatt. Ez mindannyiunk érdeke. S azzal, hogy az igazságérzetét sértő többség kérelmére a kommunisták javasolták a háztáji földek felmérését Fábiánházán, csak a további ggyeneílenkedéseknek, zsörtölődéseknek vették elejét. Így biztosítható, hogy helyes úton haladjon tovább a szövetkezet. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a pártszervezet és az intézőbizottság funkciót cseréltek, mint ahogy ezt egyes helyeken rosszúl értelmeznék. Egymás kölcsönös segítése a hibák elnézése nélkül, olyan eszköz, amely valóban acélossá kovácsolja a nagy család minden tagját. A pártvezetőségek ülésein elhangzó javaslatok, a taggyűlések határozatai — ha azok megfontoltak és helyesek — olyan pillérei a vezetésnek, amelyre mindenkor építhetnek a szövetkezet elnökei, intézőbizottságai. Csak az a kérdés, hogyan fogadják. Ha jóindulattal, segítő szándékkal, s akarattal párosítják, meglesz az eredménye. Ha viszont dirigálás-félét látnak benne, már nem lehet jó az együttműködés a vezetők között. Ebből következnek aztán ilyenfajta megjegyzések: „Ügy hajtjuk végre a taggyűlés határozatát, ahogy' az nekünk tetszik”. Árt, s árnyékot vet a vezetők közötti viszonyra, a hibák kölcsönös kendőzése, elnézése is. Sajnos ez is tapasztalható — ha nem is jellemző — egyes szövetkezeti vezetők és párttitkárok közötti kapcsolatban. A tiszakanyári Havasi Gyopár Tsz elnöke nem szól a párttitkór- nak, ha előbbre helyezve a háztáji földet, otthon marad burgonyát szedni. Takács elvtárs viszont az elnök gyengeségei és mulasztásai fölött tekint el. Mondhatja valaki, hogy nem jó a kapcsolat a párttitkár és az elnök között? Aligha. De vajon ez a helyes elvi alapokon nyugvó barátság? Nem! Mert az elnézésen alapuló együttműködés előbb-utóbb negbosszúlja magát, s károkat okozhat a szövetkezetnek. Kölcsönös bizalom nélkül nem lehet jó a kapcsolat az emberek között. Ennek virágzása, vagy hervadása döntő jelentőségű a gondokat űző, új embereket formáló téesz-és pártvezetok között. S ezzel ott van leg öbb probléma, ahol egyes párttitkarok, vezetőségi tagok helytelenül értelmezve a lenini háimas jelszót, nem bíznak a középparasztbol lett téesz elnökben, vezetőkben. Vés ket rejt magában az ilyen ferde felfogás, s szakadást okozhat, pontosan akkor, amikor az összefogásra a legnagyobb szükség van. Gátolja ez a szövetkezet egységének megteremtését, az emberek helyes nevelését. A párt- és téesz-vezetők barátsága csak elvi alapokon lehetséges, a hibák kölcsönös elnézése nélkül, s a bizalmatlanságot száműzve virulhat a nagy család hasznára. Farkas Kálmán Nyugati provokációs manőver miatt félbeszakadt az ENSZ szerda délutáni ülése Hruscsov elvtársi beszéde a gyarmati reudszer megszűntetéséről New York. (MTI). Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti New-Yorkból: Az ENSZ-közgyűlés szerda délutáni ülése egy nagyarányú provokációs manőver következtében félbeszakadt. Napirenden az a kérdés szerepéit, hogy a Szovjetunió javaslatát a gyarmati népek felszabadítására a politikai bizottság tárgyalja-e, vagy ahogyan a Szovjetunió javasolta, a közgyűlés. A szovjet javaslatot Hruscsov indokolta meg nagyhatású beszédében. — Mindenki előtt világos — mondotta — milyen rendkívül fontos nemzetközi probléma, hogy az emberiség megszabaduljon a múltból örökölt szégyenletes gyarmatosító rendszertől. A közgyűlésnek teljes felelőssége tudatában számot kell vetnie azzal, hogy a gyarmatosító rendszer, ha nem hozunk sürgős intézkedéseket, még sok szenvedést .okozhat, sok áldozatot követelhet, sokmillió életet pusztíthat el, fegyveres konfliktusokat és háborúkat idézhet elő, nemcsak a Föld egyes részeiben. hanem az égés» világon fenyegeti a békét es biztonságot, Hruscsov nevetségesnek mondotta, hogy a gyarmatosítók a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszavát hirdetik. A szovjet kormányfő ezt a rabszoiga- kereskedők és a rabszolgatartók fantazmagóriájának nevezte. — 'Hatarozottan le kell tépni az álarcot a gyarmatosítókról — mondotta — és be kell mutatni, milyen az igaz' ábrázata azoknak, akik betegségeket, nyomort, éhínséget és halált vittek a leigazolt országokba. Számos küldött tapsa fogadta a szovjet küldöttség vezetőjének szavait, mikor kijelentette: 4 nép előbh-utóbh számonkéri, hogyan s/iiva/oU képviselőié az K\SZ-bi*n. Amellett volt-e, hogy haladéktalanul és teljesen meg kell szüntetni a gyarmati szolgaságot, meg kell adni a szabadságot minden népnek, .vagy pedig ingadozott? — Azok, akik ellenzik, hogy a közgyűlés plenáris ülésén a Kormányfők részvételével vitassuk meg a gyarmatosító rendszer megszüntetésének kérdését — folytatta Hruscsov — elárulják politikájuk rövidlátó voltát és érveik tarthatatlanságát. A gyarmatosítók hiába remélik, hegy sikerül felíartóztatniok az elnyomott népek nagyszerű mozgalmát a szabadságért és lüggetlen- ségért. Csak idő kérdése, hogy a gyarmatosító rendszer végleg elpusztul. Az Egyesült Nemzetek Szervezete — ha hű akar maradni alapokmányához — nem maradhat kívül p kérdés megoldásán. Hruscsov után az angol küldött emelkedett szólásra és védte az ügyrendi bizottságnak azt az álláspontját, hogy a kérdés a politikai bizottság elé Kerüljön. Ezt az álláspontot támogatta Üj-Zéland küldötte is. Csehszlovákia és Bulgária delegátusa a szovjet álláspontot támogatta. Hasonló értelemben szólalt fel Ghana, Guinea, és Líbia küldötte is. Azután a volt .Francia-Kongd delegációjának vezetője kapott szót. Ekkor történt az első incidens. A kongói küldött egy táviratot ismertetett, amelyet egy portugál gyarmat népe intézett hezzá. A kongói delegátus éles szavakkal követelte, hogy Portugália is adja meg a szabadságot gyarmatainak. Az elnök ekkor félbeszakította a kongói küldöttet. Amikor a kongói delegátus újra szólást kapott, kijelentette: „Én Afrikából jöttem és új ember vagyok az ENSZ-bcn. Nagyon csodálkozom azon. hogy az elnök másokat ne»» szakít félbe, engem azonban, aki testvéreim hangját tolmácsolom, félbeszakít". Az elnök ismét megvonta a szót a kongói küldöttől és figyelmeztette, hogy térjen a tárgyra. Ez a jelenet háromszor megismétlődött. Ezután Libéria és Irak delegátusa foglalt állást a szovjet javaslat mellett. Ekkor került sor a második incidensre. Fülöp-sziget küldötte arról beszélt, hogy a szabadságot minden gyarmati népnek meg kell adni, majd rátért arra, hogy a kelet-európai népeknek sincs szabadságuk. Románia küldötte, eljárási kérdéshez szólva, a szónoki etnel(Folytatá-s a 2. oldalon) Hruscsov elvtárs televíziós interjúfa A képen: Hruscsov válaszol Suskind amerikai újságíró kérdéseire.
