Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-01 / 232. szám

A gyakoribb, jobb íoulos íelléte’ei ellenőrzés és a nevelő munka tokozása! a leilái hiánymentes elszámolásnak Eletjel nélkül m Hisvániai járás FAliZ-ainek vagyonvédelmi ankétiáról 1936/57-ben 2,5 millió forint lel­tárhiány volt a kisvárdai járás földművesszövetkezeteiben. Ebben a járásban volt a megyében ke­letkezett . hiányok ötödrésze. Eb­ből az összegből 20 darab, egyen­ként 123 ezer forint árukászletű önkiszolgáló boltot lehetett volna létesíteni. Bár 1960-ban a leltárhiányok összege a tizedére csökkent, még mindig nem ritkaság a járásban a társadalmi tulajdont megkáro­sító bűncselekmény. A sikkasztá­sok, lopások, „leltárhiányok" út­vesztőiben az első félévben mint­egy 200 ezer forint „tűnt” el. A járásban nyolc személy ellen tet­tek feljelentést, akik nagyobb Uilönösen Tornyospálcár. és Márdokon rossz a a földművesszövetkezeteknél. A leltárhiányok csak kisebb rész­ben keletkeznek a szövetkezeti választott vezetők és boltvezetők szakképzetlenségéből. Az egysze­rű leltárhiányok mögött általá­ban nincs lopási-csalási szándék. A hiányokat a rossz adminiszt­ráció és a hanyag árukezelés okozza. A nagyobb összegű leltár­hiányok viszont minden esetben lopást, sikkasztást,vagyis bűncse­pénzüsszegekkel nem tudtak el­számolni. Nagyon helyesen cselekedett a MÉSZÖV igazgatósága, hogy elő­ször ebben a járásban tartott vagyonvédelmi ankétot. Szerdán a járási székhelyen alaposan meg­vitatták a járás fmsz-einek ve­zetői, ellenőrei, továbbá a párt, a tanács, a.BM és a NEB képviselői a vagyonvédelem helyzetét. Nagy Béla, a MÉSZÖV igazgatóságának tagja beszámolójában mélyreható­an elemezte az fmsz-ek munká­ját, a leltározások és ellenőr­zések tapasztalatait. Rámutatott a leltárhiányok leggyakoribb okaira. A beszámolót mintegy húsz hozzászólás követte. Az arikénton elhangzott beszé­dekből kitűnt, hogy Féryeslitkén, Dombiadon, vagyonvédelmi helyzet lekményt takarnak. Ezeket éppen a szakmailag jól képzett emberek követik cl, akik fondorlatosak és tájékozottak bűncselekményük leplezésében. A nagyobb veszélyt a földművesszövetkezeti mozga­lomnak ezek jelentik. A hozzászólók felhívták a fi­gyelmet az ellenőrzés gyakorisá­gának és alaposságának fontossá­gára. továbbá a nevelő munka fokozására. Figyelmeztették a szö­liét háttal javítják a vízellátást, emeletes iskolát avatnak iXyírkarássban Hosszú ideig tanteremgondja volt a ' nyírkarászi tantestületnek. Két szükség-tanteremben is taní­tottak. Ez most hamarosan meg­szűnik, mert egy hónap múlva átadják rendeltetésének az épí­tők az új, modern, egy emeletes, szolgálati lakással épülő iskolát, s 16 tanteremben folyhat zavar­talanul az oktató nevelő munka. Tovább javul a vízellálás is. hiszen a községi tanács úgy ha- ' tározott, hogy még ebben az év­ben két fúrott kutat építenek, amire községfejlesztési alapból 110 ezer forintot fordítanak. Ezen kívül járdásításra is sor kerül a Fő utca végében, mint­egy 330 méteres szakaszon. A la­kosság ötezer forint értékű tár­sadalmi munkával kíván hozzá­járulni a járda elkészítéséhez. I vetkezeti vezetőket arra, hogy néhány helyen erkölcsi bi- 'zonyítvány nélkül alkalmaz­nak dolgozókat fontos mun­kakörökben. Felhívták a BM bűn­üldöző szervének figyelmét arra. hogy alaposabban feltárt tényál­lást adjanak a bíróságoknak, a bíróságok pedig nagyobb szigor­ral büntessék a társadalmi tulaj­don ellen vétőket. Az ankéten megmutatkozott, hogy a járás földművesszövetke­zeteinél még hiányosak a társadalmi tu ajdon védelmének személyi és lecbnikai feltételei A káderek nem elég képzettek és a boltok vagyonvédelmi berende­zései hiányosak. Ezen a helyzeten javítani fognak. A MÉSZÖV gon­doskodik a felelős beosztású szö­vetkezeti vezetők és dolgozók szakmai kiképzéséről és tovább­képzéséről. Fokozni fogják és megszigorítják az ellenőrzéseket. Végetvctnck a hibák fölötti sze­methunyásnak és szigorúan felc- lősségrevonják a károk elkövetőit éppúgy, mint az ellenőrzést el­mulasztó személyeket. A járási pártbizottság segítséget ígért ah­hoz, hogy a községekben a párt- alapszervezetek fokozzák a neve­lő munkát, s jobban foglalkoz­nak majd a társadalmi tulajdon védelmével. A soronlévő taggyű­lések egyik napirendi pontjaként a szövetkezetek vagyonvédelmi helyzetét fogják tárgyalni. Az ankénton a MÉSZÖV igaz­gatósága az FJK-vaí közösen 12 dolgozót tüntetett ki oklevéllel és összesen 5 ezer forint pénzjuta­lommal, akik kitűntek a társa­dalmi tulajdon védelmében. Amikor életre hívták a ta­nácsok mellett működő mező­gazdasági állandó bizottságo­kat, akkor e7f azért tették, hogy még e-edményesr bb le­gyen a munka a mezőkön, a termelőszövetkezetekben és az egyéni gazdaságokban. A ko­rábbi időben születtek is szép eredmények, melyekben ott le­hetett látni ezeknek a bizott­ságoknak a Uezenyomát is. A termelés előrelcnHitését hasznos tanácsokkal, a munkák jobb megszervezésével s"gitették elő a mezőgazdasági állandó bi­zottságok. Érthető, hogy a falvainkban végbement nagy változások ulán ebben az évben meg na­gyobb munkát és jobb *rcd- ményeket vártunk c/.iklől az ! ál'andó bizottságoktól. Újon­nan alkuit, fiatal termelőszö­vetkezeteink igényeltek a se­gítséget, hogy ezáltal is mi­előbb megerősödhessenek. Am nem ez történt — moitd- \ ja Szarka Bálint, a vásárosna- ményi járás mezőgazdasági osztályának föagronómusa. Ér­dekes és elgondolkoztató ta­pasztalat. hogy a teimelőszö- vetkezeti járásban ellaposodott a mezőgazdasági állandó bizott­ságok tevékenysége. jónéhany helyen úgy tűnik, mintha ilyen nem is volna. Különösen a ter­melőszövetkezeti községekben tapasztalható, hogy nem veszik komolyan az állandó bizottsá­gok nagyszerű hivatását, a bi­zottságok munkájában rejl$ szép lehetőségeket. Amíg ezek­ben a községekben az egyéni gazdálkodók voltak túlsúlyban, addig az állandó bizottságok összefogták a többirányú ter­melést Most viszont az a fel­fogás uralkodik, hogy — idéz­zük: „Ott van a tcrmclöszövet- kezet vezetősége, minek most már az állandó b'zottság?” A vásárosnaménvi járás főagro- nómusának is ez a tapasztala­ta. amely nem egyedülálló eb­ben a megyéi cn. Jellemző er­re a gondolkodásmódra, hogy több községben még életjcH sem ad magáról a bizottság, és mint a naincnyl jáiásban meg­történt: a járási mezőgazdasá­gi állandó bizottság tagjai kö­zül csak egy jelent meg a kö­zelmúltra hirdetett ülésen. Sajnálatos tény ez, amelyen gyorsan segíteni kell. Különö­sen a termelőszövetkezeti köz­ségekben és járásokban van szükség gyors intév kedésre, hogy a mezőgazdasági állandó bizottságok újra hivatásuk magaslatára emelkedhessenek. A nagy táblák kialakítása ide­jén elképzclbetctlrn az, hogy a kellő felkészültséggel rendel­kező állandó bizottsági tagok munkája ne hiányoznék a ter­melés jobb megszervezésénél, a nagyobb rredmények elérésé-, ne!. Meg nem késő: ahol ha­sonló hiányosságok tapasztalha­tók, ott ne várjanak az újbóli életrehívással. (a s.) C«telt<*zlovákiábH küldték az első vajgon almát az nnarcsi export-feldolgozóból A MÉK anarcsi export-alma- feldolgozó telepére már több, mint 500 mázsa fehérárut hoz­tak a berkeszi és fényeslitkei téeszekből. Hatszáz vagonnyira rendezkedtek be. Mintegy ötven csinos lány és asszony kezdte meg pár napja a munkát a telepen. Válogatják, minősítik és csomagolják a jó- szagú Batulokat. Szép ládákban küldik külföldre az exportot. Az első vagon almát csütörtökön in­dították útra Csehszlovákiába, (47)' — Vildmann? — kérdezte megle­pődve a lány. — Igen. Itt főpincér. Vagy nem\is- meri? Ez a Liliom, neu:? — De ismerem — hebegte Éva. — De maga nem tudja. .. — Mit? — Feri meghalt... — Meghalt? Mit beszél? — ugrott fel a szőke fiatalember. — Igen. Pár nappal ezelőtt elütöt­te egy autó. Tegnap volt a temetése. A férfi bambán meredt a lanyia. Táguló szemében csodálkozás és meg­döbbenés fényiéit. Leült, eltolta magé elől a tányért. — Lehetetlen — suttogta. — Sze­gény Feri... Mondja kisasszony, nem mesélné el... — Kérem én. . én nagyon szíve­sen, de most nem maradnat-k itt... ha esetleg megvárna, vagy holnap dél­előtt. .. — Nem, nem, megválom, ha meg­engedi..; Szegény Feri — mormolta a lérfi. — Szegény Feri bácsi... — Ha annyira akarja tudni, akkor záróra után... — Igen, okvetlenül megvárom. Ter­mészetesen. .. — szólt közbe a fiatal­ember. Éva elment. Végigsétált az asztalok között , odament az újonnan jót> ven­dégekhez, és mosolyogva kínálta a ke­nyeret. Majd eltűnt a konyhaajtó mö­gött. Letette a kenyeres kosarat, és bement az irodába. — Gabikám — mosolygott a köny­velőre —. megengedi, hogy telefonáljak? — Tessék, Éva. w A lány tárcsázott. Várt egy kis ideig. — Halló... kérem, a doktor urat. . . Amíg várt, elővett egy cigarettát, és rágyújtott. — Halló... Éva beszél. Édes, hát még nem jössz’... Nagyon szeretnék veled beszélni. Csacsi vol­tam, hogy összevesztem veled. Igén... belátom... neked volt igazad... Bo­csáss meg... Na gyere... Jössz? Igazán kedves vagy. Szervusz . . Csókollak drá­gám. — Letette a kagylót. — Ej, ej Évikám — mosolyodon el az idős könyvelő, akit kisfiús arca és gyerekesen vékony termete miatt mindenki Gabikámnak szólított. Azi suttogták róla, hogy valamikor hajtó volt az iigetőn. — Ja, a szerelem Gabikám; nagy dolog. . . — Ez úiabh? — Nem, nem — nevetett a lány. — Csak vigyázz. Évikém, mert a ía-fiaknak nem lehet hinni. — Neked sem? — Nekem se — kacsintott a lányra .. gvermekarcú férfi. A lány nyakába akasztotta a ke­nyeres kosarat, és újból kiment az ét­terembe. A s óké. ;ókipű fiata :mber már nem ült az asztalnál. Éva érdek­lődve körülnézett, de nem látta sehol. Kevesen voltak, csak a bárhelyiségben volt nagy a forgalom. A lány leült a pincérek asztalához, és vágyódva hall­gatta a zenét. Most jókedvű volt, és szerette az életet. Szeretett volna ő is táncolni, vidáman, felszabadultan. Fél óra múlva megje’ent az étte­remben egy magas, markáns arcú férfi. Sötétszürke felöltőjét, kalapját beadta a ruhatárba. A tükör előtt megállt, megigazította csíkos n; akicendőjct. megfésülte csillogó szőke haját. Egy hanyag mozdulattal leseperte válláról a hajszálakat, és kényelmes, határozott léptekkel besétá’t az étterembe. Az egyik sarckasztalnál foglalt heiyet. Fe­hér ingmanzsettája félujjnvira kilát­szott sötétkék zakója alól. A fétfi ujján megcsillant a feketeköves pecsétgyűrű. Felvette az étlapot, és belemerült szem­lélésébe. Bal kezével néha hátrasimítot­ta haját, látszott, hogy megszokott moz­dulattal teszi. A pincér odament, és szó gálatké- szen megállt. A* idegen konyakot ren­delt és sültet. — Várjon kérem — szó t a távozni akaró pincér után. — Kérem, hogy a húst csak félig süssék át. És hozzon valami mártást is, meg egy üveg seit... — Parancsára — hajtotta meg ma­gát a pincér, és sietve távozott. — Kenyeret tetszik? — mosolygott a férfira Éva. — Igen. kérek egy szeletet! Mi új­ság kislány? — Egy katonatiszt civilben kereste Viltímannt. Záróra után találkozom ve­le. — Míg a lány beszélt, a kenyeret a/, asztalra tette. — Nagy pénzzel fi­zess, és ne haragudj, hogy idehívtalak. De telefonon nem mondhattam el. — Helyes — mosolygott az isme­retlen, és egy ötven forintossal fize­tett. A lány nagyon lassan számolta a visszaír ró qérzt. és közben hallgatta a férfi. utasítását. — Tudd meg, hogy kicsoda. Ha érdekes, hozd el hozzam. Mégpedig úgy mutass be, mint Feri kezelőorvosat. Vi­lágos? Nem felejted el? A rendelőm címét tudod? — Nem — felelte a lány. — Persze, persze, nem is tudhatod. Csak _a telefonszámot adtam meg. No, mindegy'. Kert utca 4. Nem felejted el? — Nem — válaszolta a lány. Lát­ta, hogy a pincér közeledik, eltette a bo.ravalót, és mosolyogva távoz« 1t. —- Engedje meg, hogy bemutatkoz­zam — nyújtotta a kezét a fiatalember. — Soós László, vezérkari százados va­gyok. — Sónyi Éva — mosolygott a lány. — Már azt hittem, hogy nem vár meg. — Dehogynem -r- szaaadkozott a férfi. Akár hajnalig is vártam volna magára. Szeretnék mindent tudni Feri bácsiról. Lassú léptekkel sétálták a népte- len Váci utcában. — Hová menjünk? — fordult a lány felé a férfi. — Tudja mit? Üijünk be egy taxi­ba, és menjünk fel a lakásomra INem valami jól érzem magam, és fáiadt is vagyok. — Ahogyan parancsolja. De n«>m zavarom magát? — Nem mondom, hogy örülök a találkozásnak, de kötelességemnek tar­tom, hogy ennyit megtegyek Feri bácsi miékéért... Soós intett egy arra haladó taxinak A gépkocsi erősen fékezve megállt. A százados kíváncsian nézett a lányra, míg kinyitotta az ajtót Éva be­mondta a címet, és beült a kocsiba. A fiatalember szintén. (Folytatjuk). %

Next

/
Thumbnails
Contents