Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-07 / 237. szám

A tuzsériak hatvan forintja

Jobb munkára ösztönző elhatározások m omaban a Rákóexi téesxben

A tuzscri Rákóczi Termelőszövetkezet idei nyarában nem volt sok kivetnivaló. Tavaszindulástól az emberek apránként „összerázódtak", s mire beköszöntött az aratás idejé, á kétszáz rendszeresen dolgozó tag melleit kétszáz családtag állt ki: betakarítani az

első termést. És most, az első esztendő termését takarítja be a nép, szerte a határban.

A szövetkezet irodájában nagy a sürgés. Az elnök, a mezőgazdász, a brigádvezetök, meg a vezetőség többi tagjai nagy munkában vannak: készítik a beszámolót a másnapi közgyűlésre.

Mindenki a ,,fedélzetre“

Először az derül ki, hogy a több, mint kétszáz hold burgonyájuknak háromnegyedét betakarították, de már három vagonnal megfejelve eleget is tettek szerződéses burgonyaeladási kötelezettségüknek. Harminckilenc vagon burgonyát adtak el az őszön s tizenötöt — szintén terven felül — tavaszi átadásra szerződtek a MÉK-kel. A takarmány is rendben van, kevés híjával a silózás is megoldódott. A maradék burgonya mellett ott az alma. kukorica, cukorrépa, amit még be kell takarítani.

Elmondják, hogy dóhánytörés óta folyik a családokat álfogo nagy munka a földeken, S azóta minden családból megy mindenki, aki valamit képes odább mozdítani. Az egyénekre eloszlott területeken a rokonság kalákába verődik s úgy mennek sorba a betakarítással, hogy utánuk nekiakaszthassák a traktorekéket a földnek, végezhessék a vetést — nagy táblákon.

Akik nem btxiak az adott szóban

A munka megy, egyre „kopik’ a betakaritatlan terület. Azonban egyesek, nem sokan, az elnök szavával élve, „vakaróznak egy kicsit’’. Ennek előtörténete van. Még a nyár derekán, amikor a sok esőzés ugyancsak sarokbaszo- ritotta a szövetkezet vezetőségét, elhatározták, hogy aki még egy kapálást elvégez a számára kiosztott területen, az külön prémiumot kap: burgonyából holdanként nyolc, kukoricából egy mázsát.

S most, hogy a betakarítás folyik, s ménét közben a tagok megkapják az utolsó kapálásért járó prémiumot, azok, akik nem végezték cl azt a munkát, valóban törhetik a fejüket, amiért puszta hitegetésnek vélték a határozatot.’

A szövetkezet vezetősége különben egész évben —, hogy úgy mondjam — alkotóan hozi.a a határozatait. Amikor, az aratással egyidóben a növényápolás is szorított, néhány százalékkal növelték az egységnyi területre jutó munkaegység nagyságát. Az őszi szénabetakarítással kapcsolatban is merészet tettek, mivel a burgonyát is ásni kellett. A korábbi kaszálások már biztosították a közös jószág takarmányát, ezért az utolsó sarjút prémiu.nos betakarításra osztották el azok között, akiknek háztáji állatállományuk van. Egy hét alatt, hajnalonla, kétszázötven hold földről takarították be a tagok a szénafcléket. Így van takarmánya a közös és a háztáji jószágnak egyaránt

A premizálás meg^i orsitotta a betakarítást

öszidoben soha nem elég a munkáskéz. A Rákóczi Tsz-ben pedig* ugyancsak szükség van a gyors, idejében végzett munkára, mert az ezerháromszázhetven holdas gazdaságban kétszáznvolc- vanhét hold a gyümölcsös, száz- tizenhat a kukorica, kétszázhárom hold a burgonya.

Ezek idejében való betakarítását a premizálással tudják megoldani. Ezért burgonyából — nyolcvan mázsás átlagtermésre számítanak — holdanként nyolc mázsa prémiumot adnak a tagoknak. Azok, akik száz mázsa fölött termeltek- holdanként, tíz mázsa burgonyát kapnak prémiumként.

Kukoricából — a gazolókapálás

elvégzése utón járó egy mázsa mellett — a betakarításért két mázsa csövestermést adnak prémiumként holdanként. A cukorrépa esetiben (még nem állapodtak meg véglegesen) cukorprémiumra gondolnak.

önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy ilyen szép természetbeni prémiumok után — amelyek eredetileg -nem voltak tervezve a gazdálkodási évre —. milyen lesz az egy munkaegységre jutó termény aránya? — Erre választ már a mostani közgyűlés után adott a szövetkezet vezetősége. A közgyűlésen úgy határoztak, hogy például burgonyából p.nnak osztanak munkaegységre, aki ragaszkodik hozzá. S ez a tagoknak nyolc-tíz százaléka. A többiek — megtermett a háztájiban is. prémium is szépen van — úgy döntöttek, hogy a szövetkezet értékesítse a burgonyát s pénzben kapják meg a nekik járó részesedést.

A termelési tervben negyvennégy forintban állapították meg az egy munkaegységre jutó jövedelem értékét. A nem mindenben kedvező időjárás ellenére — vízállás, jégverés a gyümölcsösben stb. — úgy számítják, hogy több lesz a munkaegységre jutó ösz- szeg, s ha számításba veszik a prémiumokat is, átlagban megüti a hatvan forintot.

Ami még a termelést illeti, ahhoz el kell mondani, hogy szépen megindult az őszi kalászosok vetése is. Ezen a héten befejezik a betakarítást azokról a területekről, ahová az őszi kalászosok kerülnek s október második felében az utolsó szem búza is földbe kerül.

★

Szép terményt, jó hangulatot érlelt az első nyár a tuzséri Rákóczi Tsz-ben. S most, a gazdag betakarítást adó ősz még jobban összefogja, összemclegüi az embereket, akik egyre nagyobb bizalommal vetik a jövőévi kenyér magját.

Samu András.

Széljegyzet

Szépérzék

|/ löször magam sem láttam a nyolcszáz gömbakác elül- tetősében semmi különöset... Ha azt vesszük, nincs is. Elültetik a fülpösdaróciak, ki-ki a maga háza elé és kész... Az sem feltűnő, hogy októberben újabb ötszáz méteren kásául betonjárda, a nagy legelőt körülszegik nyárfákkal, s a Szamos partját is beültetik. Igaz, hogy hátezernyolcszáz árkot kell kiásni összesen, s ez már valami... Feltűnő az is, hogy új színfalait!) kap a kultúrház... De az egyáltalán nem. hogy ez pénzbe kerül, mégpedig összesen közel ötvenezer forintba.

Egy dolog mégis figyelemreméltó. Gondolkozzunk csak. Betonlapos utca, gömbakácokkal, új sziníal, a kulturházba, gondozott, egészségesebb legelő, kellemes hely a Szamos partján... Vajon gondoltak volna-e erre azelőtt a fülpösdaróciak?... Mióta szövetkezeti lett a falu, az egyén gondja a közös gondja lett és fordítva. Szépérzékük finomodott, s mindannyian azon vannak, hogy széppé varázsolják falujukat, kellemessé, egészségessé környezetüket. Még erre . is jut mostmár idejük!

f—kas.)

f

Újabb muiuasíaereAks) készülnek a mezőgazdasági dolgozók a MEDOSZ kongresszusára

Az egész éves felszabadulási versenyben a mezőgazdasági üzemek dolgozói 24 millió forint értékű versenyvállalást tettek. Az őszi mezőgazdasági munkák kezdetéig a vállalt összegnek 5ő százalékát teljesítették. A nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat a kétmillió 300 ezer forintos vállalásából majdnem kétmilliót már teljesített.

A szocialista brigád címért küzdő brigádok vállalásukat 130 százalékra teljesítették. A Hodászi Állami Gazdaság juhász brigádja terven felül 250 darab bárányt nevelt fel.

A szakszervezeti taggyűléseken számos helyen újabb vállalásokat tesznek a dolgozók. Az apagyi cs nyírtassi gazdaságok dolgozói vállalták, hogy október 31-ig a dohány kivételével minden mező- gazdasági munkát elvégeznek. A MEDOSZ XX. kongresszusának tiszteletére hasonló vállalások számos üzemben történtek.

Já;/ivies Barna,

Mintegy hétszáz gyermek ritmjl, szórakozik az idén a Nyíregyházi Lttörőházban

Kapunyitásra készül a Nyíregyházi Üttörőház. Az utóbbi szünet alatt teljesen átfestették, tisztává varázsolták a termeket, a szobákat. De nemcsak külsőre újult meg a ház, — hanem az új tanévben a szakkörök munkájában is új érdekességek lesznek. A régi hagyományoktól eltérően most három szakág alakult ki: a technikai, a tudományos és a művészeti ág. Ezeken belül találhatók majd a „veterán" szakkörük, — így például a modellező, a fém- technikus, az ezermester stb. Ezek a szakkörök nemcsak az oktatást fogják ellátni, hanem felkészítik

az úttörőket a különböző próbák- ra is.

Érdekesség lesz az idén az „örsi szakács", a dobos, kürtös, s a már hagyományossá vált vezetőképző tanfolyamok, szakkörök indítása. A művészeti szakkörön belül megalakul a városi últürözenekar. Ezekben a napokban tartják szakköralakuló üléseiket az idegen- vezetők, a riporterek és a sportolók. Az Úttörőházban az 1960— 61-es tanév folyamán mintegy 700 gyerek szórakozik, tanul majd.

Tóth Tibor

levelező.

152.)

Mintha üldözték volna, gyors leplekkel sietett végig a folyósón, ki az utcára. Már sötétedni kezdett. Megnézte óráját, öt óra voit. — Ha kényelmesen 'sétálok a Ligetig, hétre pontosan ott leszek — gondolta. Lassú léptekkel megindult a mellékutcákon.

Holub professzor és Magda asszony kétségbeesve ült a tudós dolgozószobájában. Ott áílt mögöttük Eszter is. A lány arca sápadt volt, és szája széle idegesen megrándult.

— Mikor vették észre a lopási? — kérdezte a fiatal rendőrét Inagv. a tudós feleségére nézett.

— Délben — fe.elte az asszony. — Juliska nem' jött vissza a bevásárlásból, illetve azt hittem, hogy visszajött, cs keresni kezdtem. Bementem a hálószobába, és ott sem volt. Közben az éjjeliszekrényről fel akarom venni a gyűrűmet meg az órámat, es nem találom.

— Értem. És más egyéb a telírta- kon kívül nem tűnt el?

— Nem — válaszolta Holubné.

— Azelőtt nem tapasztaltak nyeri dolgot? Nem tűnt cl soha semmi? — firtatta a rendőrhadnagy.

— Soha.

— Nem tapasztaltunk semmj gyanúsat —erősítette meg a tudós. — De hova tűnhetett a Ián' ?

— Majd megkeressük professzor elvtárs — mosolygott a hoc nagy. — Tessék csak ránk bízni. "í ven nagy értékű ékszert a legnehezebb értékesíteni. Akkor én búcsúzom is. — A rendőrtiszt felállt. — Ha valamit me^tu-mak, kérem, hívjanak fel.

— Nagyon köszönöm — monata a tudós, és kikisérte a fiatal tisztet.

— Most mit csinaliaK, Es.itrkém? — fordult a lány felé az, asszony. — Honnan kerítünk megbízható alkalmazottat? Mert én, édeskem, nem tudom ellátni ezt a munkát. — Észtéi leült és gondolkodott. Egy kis idő műiva megszólalt.

— Esetleg én tudnék ajánlani valakit.

A professzor lépett be az ajtón. Arca gondterhelt volt. Látszott rajta, hogy bántja a lopási ügy.

— Eszter tudna ajánlani va'akit — újságolta Holubnc

— Kit? — nézett kíváncsian a lányra a professzor.

— Van egy unokatestvérem. Az egyik cipőgyárban dolgozik. De nircs lakása. Azt hiszem, szívesen eljönne. Az ő becsületességéért kezeskedem.

— Es biztosan eljönne? — kéidezte az asszony.

— Beszélek vele — ajánlotta a lány. — A kedvemért megcsinálja. Ha sikerül, holnap délután bemutatom.

— Főzni tud?

— Sokkal jobban, mint én — mosolyodon el Eszter.

Holub hallgatagon ült.

— Az ember most már tényleg csak önmagában bízhat meg. Soha nem volt dolgom a rendőrséggel, most meg eg\ - másnak adják a kilincset. Fene látott ilyet.

Cselei a’ezredes mosolyogva nezett Kockára.

— No, hogy látod az ügyet? Elolvastad a jelentéseket?

— El — felelte a fiú. — Őszi: tén szólva egy kicsit megkeveredtem.

— Nem csodálom — nevetett az alezredes. — No, nézzük, te hogyan látod?

Kocka kinyitotta naplóját. Belemé- lj-edt.

— Nézzük először Évát.

— Nézzük — sunyílott az alezredes.

— A lány — kezdte Kccka — az utóbbi napokban, mint jelentenem, uj emberekkel vette fel a kapcsolatot. Nem is tudtuk minden.ti nek megállapítani a kilétét. Bozontos jelentése szerint tegnap este fiatal, szőke férfival beszélt, maid záróra után azzal együtt ment el. Felvitte a lakására. De ko?-- ben megjelent az étteremben egv negyven év körüli szőke férfi. Bczi ntos meg sohasem látta. A lány azzal is beszé l. Előzőleg Éva telefonált az n ódából. Valakitől találkozót kért.

— Értem — szólt közbe az alezredes. — A szőke fiatalember mikc távozott tőle, és hova ment9

— Hajnali három órakor. Gyalog felsétált a Pozsonyi úton. A hídon gya- log ment át. Az Irgaimas Kórház előtt beszállt egy luxuskocsiba, és eltartott a Rózsadomb felé. Sajnos, a nyomozók nem tudták követni, mer ncgyon néptelen volt az utca. A kocsi rendszámát sem látták, mert nem volt kivilágítva. A jelentés szerint új gyártmányú amerikai kocsi volt.

— Mi van a laboratóriumi vizsgálattal? — érdeklődött Cselei.

— Semmi. Mind a három női hajszál. Azt is megállapították, hegy eredeti hajszín, de hidrogénnel szőkítve.

— Nos, ez érdekes.

— Micsoda? — nézett meglepetten Cseleire a főhadnagy. — Nincs ebben semmi érdekes. Biztosan Évp felpróbal- ta a kalapot, és úgy maradt a hajszál Frédi kalapjában. Ma este, vagy hó nap reggel ezt biztosan megtudom

— Hogyan? — nevetett az alezredes.

— Szerzünk Éva hajából egy pár szálat.

— Okos gondolat. Menjünk tovább.

— Megállapítottuk, hogy Vildmann Ferencnek egyetlen élő rokona sincs az országban. Testvérei nem voltak. Szülei 1930-ban meghaltak. Atnéztün az archivúmot is. Találtunk olyan adatokat, hogy Vildmann a háború alatt az Egyesült Államoknak és a németeknek is dolgozott. Rokonai még a harmincas évek derekán Németországba költöztek, mivel német anyanyelvűnek vallották magukat.

— A lakás körül mit állapítottak meg? Rózsi volt kint. ugye?

— Igen — bólintott Kocka. — Érdekes dolog. A két háznak mn< s közös óvóhely-rendszere. Tehát nem lehet a pincén keresztül átmenni. Ugyanez a helyzet a padlásnál is. A? emeletek egy szinten vannak, de a két nazat dupla tűzfal választja ei egy ma óól. Egyetlen emeleten sincs at.iá:ó.

— Éva lakása a másik hazban kinek a lakásával szomszédos’

(Folytatjuk).

a