Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-27 / 254. szám
Segít- oz ellenőrzés Balogh Berta a Kisvárdal Járási Tanács előadója (jobbról) nemrég ellenőrizte a liizalianyári tanács pénzgazdálkodását. Az ellenőr türelmesen segít a tanács adminisztrátorának, s közösen egyenes vágányra terelik a dolgokat. Városi iparitanulók — a répaiöldön Már harmadszor adtak egymásnak találkát a legutóbbi vasárnap a nyíregyházi 110-es számú iparitanulóintézet növendékei a Gorkij téri iskolában. A fiatalok Szocs Ferenc tanár vezetésével társadalmi munkára indultak az Antal-bokori Állami Gazdaságba. Nagy kedvvel indultak ki a holnap szakmunkásai a mezőre, ahol társadalmi munkában öt hold répát szedtek fel és 2,5 hold termést koronáztak le. Az állami gazdaság szakemberei elégedettek voltak az iparitanulók munkájával. Normandia — Nyemún A nyíregyházi Gorkij Filmszínház következő műsora minden bizonnyal sok érdeklődőt fog vonzani. Ugyanis ma estétől kezdődén műsorra kerül a NORM ANDI A-NYEMÁN című szovjet—francia filmalkotás. A film a második világháborúban egy kötelékben vállvetve küzdő szovjet és francia repülők hősi tetteit örökíti meg. A film amellett, hogy végig bővelkedik izgalmas jelenetekben, hasznosnak bizonyul olyan szempontból is, hogy felidézi a két nép,— a szovjet és francia emberek — hősi harcát a hiteleid fasizmus ellen. A NORMANDIA—NYEMÁN fiataloknak és felnőtteknek egyaránt hasznosat és feledhetetlent nyújt. Bélyegkiállítás Nyíregyházán a megyei tanács nagytermében A megyei tanács dolgozóinak szakszervezete pénteken, október 28-án délután fél ötkor gazdag bélyegkiállítást nyit meg a megyei tanács nagytermében. A bélyegkiállítást szombaton délután 3 óráig lehet megtekinteni. A belépés díjtalan. Következetesség, igazságosság, megértés \ kik beszéltek már olyan emberekkel, akik ** mereven ragaszkodnak téves elképzeléseikhez, azok tudják, mit jelent az agitáció. A felnőttek nevelői felelősségteljes hivatást választottak: segítik embertársaik gondolkozását formálni. Az iskolákban sok lehetőség van az értelem formálására, hisz főfeladatként végzik ezt a nevelők. A fiatalokat könnyebb is tanítani, nevelni. Mégis akadnak, akik közép- és felsőbb tanulmányok elvégzése után sem vál- rak minden követelménynek megfelelő emberekké, nem formálódnak új típusú, szocialista jelleművé. A népnevelők dolga azonban sokkal körülményesebb a nevelőkétől, mert az agitátorok már felnőttekkel foglalkoznak, akiknek gondolkodását, viselkedését, nézeteit sokkal nehezebb formáim, mint a fiatalokét. A nehézségek ellenére mégis egymásután válrak öntudatos építőivé a szocializmusnak idős munkások, dolgozó parasztok. Gyakran vagyunk tanúi, hogy javakorabeli értelmiségi dolgozók életük második felében válnak a szocializmus építését igazán szolgáló emberekké. Ezek a gondolatok jutottak eszembe a közelmúlt napokban megtartott nyíregyházi járása népnevelő tanácskozáson. Az, hogy egyszerű rakamazi dohánygyári munkások, nagycser- keszi termelőszövetkezeti tagok, kemecsei pedagógusok és még sokan mások a nyíregyházi járásból egy életre eljegyezték magukat ismerőseik, munkatársaik tudatának formálásával, az emberek nevelésével. Szenvedélyesen beszélt Bagi Ferenc elvtárs, rakamazi agronómus a legújabb agrotechnikai eljárások bevezetéséről, de valahányszor gazdasági eredményeket említett, mindig hozzátette: a szövetkezeti tagok értelmének formálása nélkül lehetetlen lenne fejlett agrotechnikai eljárásokat alkalmazni többet termelni. Ha a tsz tagok által ismeretlen módszereket kivan alkalmazni, előbb mindig arra gondol: akik egész életüket régi módú gazdálkodásban töltötték, azoknak nehéz egyszerre megérteni az újat, felismerni jelentőségüket. S ezért nem sajnálja az időt munkatársai nevelésétől. I# ági elvtárs sok példával igazolta, hogy ■*-* mennyire körültekintően kell Intézkedni egy-egy új módszer bevezetése alkalmával. Szövetkezetünkben korábban sok baj volt az állattenyésztésben. A fejési átlag öt liter alatt volt. Az állattenyésztési brigádvezető ragaszkodott régi elgondolásaihoz, s azokat érvényesítette is. Hiába kérték, nevalték, nem hallgatott a szép szóra. Leváltották. A növénytermelésbe irányították. Közben azonban nem felejtkeztek meg róla, s amíg a növénytermesztésben dolgozott, rendszeresen foglalkoztak vele. Számítottak rá, tudták, ha jó belátásra sikerül bírni, nagy hasznára lehet ez a közösnek. Munkájuk nem volt hiábavaló. Az állattenyésztési brigád- vezető végül belátta: helytelen úton jár. Megfogadta a párt- és gazdaságvezetők, a népnevelők tanácsait. Visszahelyezték az állattenyésztésbe. Azóta megjavult az állattenyésztési munka. A fejési átlag 11 literre emelkedett. Jobban takarmányozzák, gondozzák az állatállományt. Az alig 250 hold szántóval rendelkező tsz-ben 85 darab szarvasmarhát, 185 darab sertést, 300 juhot és 8 lovat tartanak. Az idén már 92 darab hízottsertést értékesítettek. Az állatenyésztési munka jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy havonként rendszeresen osztanak előleget. fiz az eset is azt igazolja: az emberekkel való foglalkozás közben türelmesnek kell lenni. Nem szabad elhamarkodottan dönteni. S akkor sem kell lemondani különösen a szakemberekről, ha azok nem váltják be azonnal a hozzájuk fűzött reményeket. Ismételten vissza kell térni hozzájuk, beszélni velük, mint ahogy Rakamazon tették. Megéri a fáradtságot. A nyíregyházi járás legtöbb községében elismerik a tsz-ek eredményeit. Beszélnek is ezekről. Van azonban olyan jelenség is, hogy csak a hibákat veszik észre. Helyenként egyesek alaptalanul siránkoznak. A nagy cserkészi Új Élet tsz-ben azt hangoztatták: „szegények vagyunk”. S amikor alaposabban megnézték, hogy valóban „szegényekbe, kiderült, tavaly 47, az idén 43 forinttal fizetnek egy munkaegységet. Termellek holdanként 20 mázsa búzát, 21 mázsa árpát. Értékesítenek 1500 mázsa vetőburgonyát mázsánként 135 forintért. Eladtak 50 darab hízót 106 ezer forintért és van 42 darab sőréjük. S mégis panaszkodtak. A pártszervezet elhanyagolta a tsz tagok közötti politikai munkát. Ez az eset is arra int, ha szünetei a tsz tagok között a politikai munka, téves nézetek, kedvezőtlen jelenségek kapnak lábra. ' | öbben megismételték azt a helyes megái- lapítást, hogy a népnevelők legyenek következetesek, igazságosak és megértoek. Kovács István, a rakamazi dohánybeváltó munkása elmondta, hogy ő úgy tekint fiz idősebb dolgozó parasztokra, mint a szüleire. Velük egyenlő félként beszél. Nem érezteti, hogy többet tud, nem nézi le azt, akivel beszélget. S ez nagyon fontos. Ha a dolgozók észreveszik, hogy a népnevelő „fennhéjázó”, tudálékos, nagyképű, nem szívesen fogadják otthonukban. Ha pedig szerény, egyszerű, s ért is ahhoz, amiről beszél, szavai munkára nevelnek, fejlesztik a dolgozók öntudatát. Az említett ismérvek azonban önmagukban nem elegendők a jó politikai munkához. Sefcsik Antalné kemecsei népnevelő, pedagógus úgy ismeri azokat a dolgozó parasztokat, ahova népnevelni jár, mint rokonait. Ismeri a családfőt, feleségét, a gyermekeket, azok gondjait, örömeit. Csak így lehet igaz tanácsadó, segítő, népnevelő. Kemecsén 64 népnevelőt foglalkoztatnak. A munkáról való beszámoltatáskor és a feladatok meghatározására nem hívják azonban össze egy helyre mind a 64 népnevelőt. így sok időt venne igénybe a beszámolás és a tapasztalatok értékelése. Négy részre osztotta a pártvezetőség a népnevelőket. Egy-egy csoportot a pártvezetőség egy tagja irányít, számoíxat be. Helyes ez a módszer. A rakamaziak még az értekezleten elhatározták, hogy követik a kemecseieket. Nagy Tibor. m.) — Talán tud valami közelebbi adatot adni. Krasznai is itt van már az országban, de nyomaveszett. Szóval te Olajost keríted elő, én pedig az FB— 86-ot védem. Cselei elgondolkodva ült íróasztalánál. Egy óra múlva Kocka jelentkezett telefonon. — Halló! — kiáltotta a kagylóba a fiú —, Szegedi doktor eltűnt a lakásáról. Lehet, hogy nem is jön vissza. Egyetlen iratot sem találtunk. Mindent elégetett. Ellenben a rádióadót megtaláltuk. — És a felesége? — A lakók szerint az már tegnap elutazott. Cselei kedvetlenül tette le a kagylót. Fel-alá járt a szobában. — Mégis úgy lesz, ahogy gondoltam — villant át agyán. — Frédinek valahol van még egy titkos lakása, más név alatt. Biztosan odavitte Olajost. És ez csak villa lehet, egy magános villa, ahova feltűnés ” nélkül be tud vinni egy áléit embert. Eszter már lefekvéshez készülődött, amikor csengettek az ajtón. Egyeaül volt otthon, mert nővére hazautazott fa’u- ra. A csengetésre felriadt. Gyorsan magára kapta pongyoláját, és az ajtóhoz ment. — Ki az? — — kérdezte szorongva. Mióta Istvánnal az az eset történt, nyugtalan és ideges volt. — Krasznai István — hallotta az ajtón keresztül a tompa, elfojtott hangot. Elszorult a szíve. Hamarjában nem tudta, hogy mit csináljon. Örüljön-e vagy féljen? Egy másodpercig tanácstalanul állt, aztán határozott mozdulattal kinyitotta az ajtót. A fiú belépett. Eszter hátrahőkölt. Alig ismerte meg Istvánt. Vagy két lépést hátrált, még az ajtót is elfelejtette becsukni... István becsukta, ráfordította a kulcsot és megfordult. A lány csak nézte. Arca sovány, sápadt volt, mintha napok óta nem aludt volna vagy valami mély fájdalom, valami ismeretlen betegség kínozná. A fiúból áradó szorongás, kétségbeesés ijesztő volt, — István — suttogta Eszter. — István... hogyan... kerülsz ide?... — Tudta, érezte, hogy a fiú jönni fog, készült is a találkozásra, mégis váratlanul érte. — Eszter.. i — Gyere..; — A lány kinyitotta a szobaajtót. Kellemes meleg áradt ki. A fiú szó nélkül követte. — Vesd le a kabátodat. — István engedelmeskedett. Leültek, és csak nézték egymást, mint az idegenek vagy a szerelmi vallomásra készülő diákok. — Itt maradhatok egy pár órára? — törte meg a csendet a fiú. A lány bólintott. István lehunyta a szemét. Száját összeszorította, arca megvonaglott. A fájdalom, amely nagyon mélyen fészket rakott a szívében most bontogatni kezdte szárnyát, csapkodta a könnyek zsilipjeit. .. mert milyen jó lenne sírni.. j Milyen jő lenne odaborulni ennek a tiszta, becsületes lánynak az ölébe, gyógyirt, vigasztalást, enyhülést találni. Biztató szavakat, szeretetet, mely után anyja halála óta vágyódott... Istenem, de jó is volna szavakat hallani, valami olyasmit, hogy nincs vége még... nem zárult le a sorompó. .. Nem, nem... az ő számára nincs vígasztalás, nincs bocsánat... az ő léte lezárult... Hajnali öt órakor várja őt az ismeretlen, akinek át kell adnia a felfedezést, és neki végre kell hajtani, mert nem tud megválni az élettől..; Nem akart sírni, de mégis előtörtek a könnyek... Hangtalan, megrázó férfi sírással sírt... Mint a' tiszta forrásvíz a hegyek mélyéből, úgy tört fel szívéből a fájdalom könnye., ( — Eszter — suttogta maga elé —* Eszterkém... Gyűlölsz? A lány nem felelt, mereven nézte a lehunyt szemű fiút, s érezte, hogy Istvánnal valami nagy baj történt, valami rettenetes veszélyben van, szédületes mély szakadék szélén áll, s neki segítenie kellene rajta, amíg nem késő, mert minden percben belezuhanhat a mélységbe... — Nem, nem gyűlöllek — mondta biztatón, anyáskodó hangon. — Mi történt veled? — Hogy nézel ki? — A fiú könnyei visszaadták erejét, józanítóan hatottak rá. — Végem van... Eszterkém, végem van..; — tört elő akadozva Istvánból. Eszter odavitte a széket a fiú mellé. Megfogta a kezét. — István. A fiú szorosan megmarkolta a lány csuklóját, mint a fuldokló az útjába sodródó ágat. — Tudod, hogy mindig barátod voltam. .: — duruzsolta a lány. — Kitartottam melletted... mondd el, mi történt? Hova tűntél?... Aznap mentél el, mikor Holub elintézte az egyetemre való visszavételedet. A fegyelmi bizottság döntését megsemmisítették, de téged már nem találtunk... István mint egy szélütött, értelmetlenül bámult a lányra. Először nem fogta fel a szavak értelmét. Mikoi a szavak mégis áttörték tudatának falát, s megértette miről van szó, nem akart hinni fülének. — Mit... mit mondasz?... Hogy én.:; hogy engem visszavettek? (Folytatjuk.)
