Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-27 / 254. szám
Lesz elég burgonya Az ajaki szövetkezet hatvan vagon burgonyát sztrzö- dött le. A termelők naponként adják át. A szövetkezet legalább huszonkét vagonnal akar tárolni tavaszra, s a tárolást már hetekkel ezelőtt megkezdte. (Foto: Varga) Húsz cséplőgép indul rizscséplésre Köleséről Beérett a rizs a Felső-Tisza vidékén. A legtöbb termelőszövetkezetben már az aratással is végeztek és várják a cséplőgépet. A Kölesei Gépállomásról húsz cséplőgép indul ki a napokban. Tizenkét gépet terveztek korábban a rizshez, de a jó terme* é6 az idő előrehaladottsága megköveteli a nagyobb erőfeszítést, ezért a gépállomás vezetősége úgy döntött, hogy húsz gépet állít munkába. A gépállomás körzetében 800 hold termése vár betakarításra. Tiszakóródon már megkezdték a cséplést, iparkodnak a szövetkezet tagjai, hiszen vetőmag lesz az egész termésük. Hasonlóan a túristvándi szövetkezet termése is vetőmag minőségű. Átlagban a Felső-Tisza tájon 20—22 mázsás holdankénti termést várnak. ELBESZÉLÉS A, BOKOKVBLM vF <Q)S§OE&<Ö> Mély a rsend és messzi a sötétség. Az odébbeső műúton nagyritkán tűnik fel és múlik el egy autó fénycsóvája, aztán megint csak a tanyavilág pusztai némasága hull a Vajda bokor környékére. Tél jön, korán elillan a nappal, s a 10 kilométer átmérőjű bokorvilág kis település-csoportjaiban felsrófolják o gerendára akasztott petróleum- lámpákat. Messze ide a világ, a villanyvezeték, még a körzeti tanácskirendeltség nagytermében is maxim lámpa duruzsol. Várjuk az asszonyokat és ez nagy izgalom, hiszen kilométereket kell törleszteniük, hogy bekopogjanak az „akadémia” ajtaján. Mert bármilyen furcsán hangzik is, tél- időre a Nők mezőgazdasági akadémiájának előadóterme lett a Vajda bokori tanácsháza. Hat óra felé aztán lassan kisimulnak a drukkolás feszes ráncai: a szélrósza irányaiból előtűnnek a kis lámpások, mint fű közül vi- lágoló jánosbogárkák. Jönnek az asszonyok, lányostul, unokástul a Gerhát, a Nádas, a Kazár a Bénító és a többi. Nyíregyházát ölelő bokortanyáról. llár a negyedik cigarettát szívta. Nem is szívta, inkább a fogai között morzsolta szét s a csikktől újabbat gyújtott. Csak negyedóra, itt a vonat, int a forgalmista... és Erzsi sehol. Pedig a lelkére kötötte, csak a legszükségesebb holmit kösse csomóba, neki az se számít, ha seálruhában kaphatja a karjai közé! Jobbkorra nem is tehették volna ezt a szüreti bált, most legalább nyomtalanul szökhetnek. Igen, igen, megszöknek. Talán ezen senki sem fog csodálkozni, nem lesz pletyka belőle, hiszen úgyis tudja az egész falu, hogy ő, meg... az apja. Legszívesebben a gondolataiból is kitörölne mindent, ami történt. Csak annyi öröm van az egészben, hogy az idő őt igazolta. „Mit, hogy ezeknek a kódusoknak fecséreld az erődet? Hogy más lakjon jól a te kezed után? Nehézséget a fajtájuknak. Itt a pénz a vonatra, egészen Pestig. Szép pénzt keresel, úrmódra élsz, hogy közben még haza is tudsz küldeni... „így mondta, tavasszal az apja, mintha most is újra hallaná minden szavát Csakhogy arra nem gondolt, a városban még a levegőért is le kell pengetni a forintot, ilyen falusi fiú meg kienné a fővárost a vagyonából. Mindent pénzért meg az albérlet Havi kétszáz. Mégha volna valaki, aki főzne egy tányér olcsó, meleg levest meS tisztára mosná az ingét s hogy ne kellene éjszaká- nyit csavarogni... TJáadásul az embert majd ki- töri a nehézség, folyton csak arra gondol, hogy az Erzsi vajon kivel csókolózik a vad- ezőlős tornácon... Nem, ez nem mehet így tovább. Az apja jól betette neki az ajtót, elbolondí- totta, — ő, Perjés Feri meg már csak szégyenében sem curikkol vissza. Pedig istenesen besikerült ezeknek a csoportoknak, ma este is csak beleröhögtek az ember képibe. Ez a Bulyáki kölyök meg majdnem nekiszaladt a tenyerének. ’’Hát Pesten csak így tanultál meg jampizni, hékás?” — vigyorgott tánc közben, merthogy a mostani bálokra már Uhu nyugdíjazták a suta Jenőt, a cigányzenével együtt, rokendrol kell nekik, meg kivilágított dob. De azért egy taknyosnak még akkor sincs joga így beszélni vele. lyj'ert bárhogy is meresztették a szemüket Erzsire ma éjszaka a bálon, most elviszi magával. Elviszi örökre, mintha sose látták volna Kisnyírt. Akad munka neki is, ketten egész szép pénzt kereshetnek, majd Erzsi meg szépen beosztja. És nem fojtogatja legalább az a fejfá- jító melegség, amit a távolság miatt érzett eddig... — Végre! — Akaratlanul hulott ki belőle ez a hirtelenrövid szó, ahogy a hajnali szürkületből kivette a rohanó Erzsit. A nagy szorongás olyan váratlanul hagyta el, hogy észre sem vette: a lány üres kézzel siet feléje. Aztán ahogy puhán a karjai közé borult, a köny- nyeket is később érezte csak. Erzsi sírt, előbb hangtalanul, majd felszakadó tört szavakkal. — Már megvan a két jegy is, na, ne légy már ilyen gyerek.. — Én... Ferikém... én, vagyishogy... Itt újra elakadtak a lány 1 szavai, riiintha ke. té tört ex volna s a roppanás után gyors zudulással eredt meg a sírás. A pillanatok vágtájában soknax tűntek a félszavak is... Mégsem. Erzsi csak mondja, hogy ne Feri, édes Ferikém, olyan idegen az a világ... Talán meg is halna mielőbb, a sok kő között, a nagy zajban... ahol mindenki idegesen rohanászik egész nap... meg ott nincs tele udvar, ahol az ember virágos kertet ás, gyomlál, kislibát tart; se kiskapu, ahová ki lehet állni, kiskötényben várni a mezőről haza jövőt... — Igazán... igazán szeretlek, de ne... menjünk Ferikém. Itt úgyis kérdezget mindig Jón ér, az elnök, mikor hagysz fel a csavargással. Apád is majd megbé- kül... és... Ferikém, ugye érted’' ürtem... — Csak ennyit mon■Li dott, fordult s nyújtott lépéssel indult a közben befutott szerelvény felé. Erzsi tompa zokogással melléje sietett, s izmos karját ölelve kérlelte szüntelen, forró fájdalommal. Aztán, ahogy a zoldlámpás forgalmistát megpillantotta. Feri elé lépett. Ott álltak a fényes sínpár mellett, a szobor mozdulatlanságával, csak az Erzsi nájlon kendőjét hintáz- tatta a hajnali szél. Az állomásra nyúló kertek felől kakasok kukorékolása jelezte az éjszaka múlását, s ahogy a vonat elhaladt a kanyarban is, az irodába tartó forgalmista ijedten oltotta el a zöld lámpát. Azok még mindig csókolóztak... (ast Jelentkezés mezőgazda*ági iskolára A most induló Debrecen-Pal- lagi Felső Mezőgazdasági Iskola felhívással fordul az érettségizett fiatalokhoz: akik életcélju- I kul a mezőgazdasági pályát választják, kérhetik felvételüket a fenti iskolában. Az iskola két éves. Felvételi feltételek: érettségi bizonyítvány és felvételi javaslat. Az iskola elvégzése után felső mezőgazdasági iskolai oklevelet kapnak a hallgatók. Az oktatás növénytermesztési sza- kú. Ma még lehet jelentkezni az iskola címén. A felviteli kérelemhez csatolandó érettségi vagy képesítő bizonyítvány, önéletrajz, felvételi javaslat, orvosi igazolás. A hallgatók tanulási feltételeit kollégium biztosítja. Az oktatás november első hetében kezdődik. A% ember nem is hinné, ha szemével, értelmével meg nem győződne róla: ezek a tanyasi asszonyok minden hétfőn este felveszik a küzdelmet a csípős széllel, a gumicsizmát marasztaló sárral, és jönnek, előadást hallgatni, függő figyelemmel, éhes kíváncsisággal. Ma van a negyedik alkalom a találkozásra, Huszta István agronómus már igazítja a szemüvegét köhint kettőt hármat, hogy aztán nekikezdjen a régenvárt előadásnak. Mert ez sem túlzás: a nyírségi tanyavilág asszonyai — no meg néhány feleséget kísérő férj, nylon- kendős, műbőrkabátos kislány mellett hegyelő legény — valóban nagy érdeklődéssel várták ezt a mai estét. Elhullott az aprójószág a környéken, csuda tudja az okát, de annyi bizonyos, hogy izgatja az embert a baromfitartás, a jó pénzt adó tojástermelés egynéhány kulisz- szatitka. Feláll az előadó és bejelenti, hogy ma a tojástermelés növelésének „forszairól" hallanak néhány érdekességet, — s közben a hátsó lócán illők összesúgnak: — Csak talán nem azt akarják elhitetni velünk, hogy két tojást is tojhat a tyúk naponta? — Ne bolondozzon már komaasszony. Hogy lehetne az? Aztán, akárha a kőszinházban premier volna, nincs köhécselés, halkabbak a légzések, csak a maximlámpa zümmög és Huszta beszél. Arról, hogy a tojástermelés növelésihez elsődleges a baromfi jó kondiciója, mert akkor legyűri a betegségeket. Szövi, fonja a beszéd értelmét: nagyon fontos a helyes takarmányozás, hogy kellő fehérjetartalmú eledelhez jusson a tyúk, fehérje pedig ebben és ebben a takarmányban található. Kis csodálkozás ül az arcokra, amikor az agronómus fölözött tejet javasol a tojásrakó tyúkok etetésére, mert abban van elég fehérje, gyorsan felszívódik, csépiéitől maradt búza, rozs ocsúval, vagy éppen borsóval keverve a leghasznosabb. Ekkor rrdekr* fordulat következik. Nem ismeretlen fogalom már a „vitamin" szó, nem kell hozzá különösebb magyarázat és így valamennyien értik az előadó szavait. — Miért vékony télen a tojáshéj? Vagy miért lágy a tojás és miért hagyja ott a kotló a fészkét? Izgalmas „találós kérdés," az asszonyok tanácstalanul néznek össze. — Mert kevés a „D" vitamin — adja a választ Huszta. Pedig a baromfinak is szüksége van rá. ilyenkor pedig, amikor kurták a nappalok, nem kapnak elég napfényt a tyúkok. Pótolni kell, csukamájolajjal, vagy mással. Szétnyílnak az ajkak, olyan a csodálkozás, amikor hallják: „Ha ilyen koratéli estéken két óra hosszán át megvilágítjuk a tyúkólat, a tojástermelés 18—50 százalékkal emelkedik..." Pereg as előadóm, újabb érdekességről; a takarmányozás- technikáról, a helyes baromfiselejtezésről, a tojás önköltségét formáló tényezőkről... Közben kérdések élénkítik a beszélgetést, s a válaszok után nyugodtab- bak lesznek az arcok. Es az asztalfőn ülő elvtársnő hiába közli újra és újra az est, az előadás végét, a Róka, a Szeles meg a többi bokorbeliek hajthatatlanok. Kell még egy kis idő, meghány- ni-vetni a hallottakat, meg azt, hogy milyen nagy akadályai vannak a korszerűbb termelésnek a maroknyi egyéni gazdaságokban... Dehát ők már kóstolgatják az újat, előbb csak így, hétfő esti előadásokon, de — mint egy közelben ülő mondja — evés közben jön meg az étvágy, örülnek annak, hogy a következő előadást a főorvos tartja az állat- betegségekről, de olyat is szeretnének már csinálni, ami még soha sem volt ebben az isten- hátamögötti tanyavilágban. Divatbemutatót, helybeli maneke- nekkel, meg kozmetikai előadást a szépségápolásról és közös kirándulást, a sárospataki várhoz, azután bátyus-bált az előadássorozat sikerére. Túlhalad a kilencesen a kismutató mire újra ellepik a dombok ezerhajlású dűlőútjait Bánszékinéék, Bodnirnéék, And- rikovicsnéék, meg a Kazár bok- riak Ms világító lámpásai, mint megannyi jánosbogárka. Nézzük őket, közben a tanácselnök a villámra bök: „Még most csak így, de jön nemsokára a villany, és most rakjuk le a mtIHó forintos kultúrház alapját is..." És a jánosbogárkák még sokáig világainak... Angyal S. Telik a góré A komorói Búzakalász Tsz gondoskodott arról, hogy biztosítsa a téli eleséget az állatállomány részére. A szövetkezeti községben négy góréban 2700 mázsa kukoricát tárolnak télére. A betakarítási munkákban családtagok is részt vesznek. Képünkön a „vasutas” brigád tagjai: Jászai Imre, Ficsori Sánoor, Sohajda Lajos, Balogh Béla, Szabó Bertalan és Lizák István szabadidejükben segítkeznek, hegy minél előbb megteljenek a górék s a munkaegység pedig szaporodjon a könyvekben. . , ,, , . (Farkas Kálmán felvétele.) %
