Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-16 / 219. szám

A gacsályi „olimpia” Rámában csályban még nem aludt ki az „olimpiai láng”. Persze a hasonlat nem a legszerencsésebb. Gacsályban, • távoli csengeri járás tőlünk 100 kilométerre fekvő falujá­ban nem is égett a láng, ha­csak nem soroljuk ide az em­berekben égő munkakedvet. Nem holmi sportkülönlegesség színhelye hát e község. Csak annyiban hasonló az olimpia színhelyéhez, hogy itt is mag­vas meglepetések születtek, el­sőkből utolsók, utolsókból el­sők lettek. Az igen esélyes „ga­csályi alma” például, amitől 600 ezer forintot vártak, telje­sen lemaradt, jó ha 100 ezret hoz. Úgyszintén hátul kullogó lett a szarvaskerepből, a lucer­nából. Az időjárás, a sok eső nem kedvezett a mezei „ver­senyzőknek”. Szerencsére, ami forint kihullott a szekér aljá­ból, az öi'etes gacsályiak ke- zenyomán visszagurul máshon­nan. Itt van például a rostken­der. „A nyáron nagyon bele­szerettem — mondja Beke el­nök — nem csalódtunk ben­ne”; Pénzszaga van ennek is, holdanként 25 mázsa helyett a dupláját hozza az idén, magya­rul 112 ezer forintos bevétel helyett 240—250 ezer forintot, a ez már pótol egy aprómag- kiesést. Tengeri kereken 3000 mázsa aránylik a padláson, esztendő végére 700 disznótort csinálnak a városi munkások­nak, ennyit adnak át hízott sertésből. Száz holdra 40 hízó esik náluk, bővítik a fiaztatót, 80 koca röfög benne nemso­kára. Nem fog a szabad ■‘■g alatt telelni a szarvasmarha sem, „házilag” száz férőhelyes istállóvá alakítják a dohány­pajtát, s még az őszön tető alá hoznak egy öt—hat vagonos tengeri górét is. Eitnifi h4t ”a gacsályi olim- Lllllf I pia” idei ered­ménye. Futólag még annyit: a versenyen kívül indított búza, a savanyú erdőtalajon új re­kordot állított fel. hat mázsá­ról tíz mázsára emelte terme­sét holdanként. (A rossz idő 10—12 százalékot el is vitt.) Egyszóval a nemhivatalos pont­verseny végül is: 49,80. Vagy­is húsz fillér híján 50 forintot ér ősszel a gacsályi munkaegy­ség. Ha nem többet!..; Az eredménylista átfutása után lássuk a versenyzőket: milyen az erőnlét, az akarat­erő, a „f.n.s” alatti kitartás? Természetesen az igazi ver­senyző nem a búza, a rozs. a tengeri, hanem az ember, aki jobb és jobb teljesítményre serkenti műtrágyával, okos ke­zeléssel. vigyáz ássál. Dehát, hogy melegedett össze ennyi „versenyző” egy füst alatt? Érdekes. Gacsályban nem úgy alakult a helyzet képe az őszön, tavaszon, ahogy más községek­ben. Nem a belépni akarók hajtották gondolkodóra fejüket, lépjenek-e vagy sem, hanem a bentiek, a Dózsa-beliek. Há­romszor is kopogtak már oda- kintről, de bentről nem jött felelet, hogy „igen”. Sőt in­kább az: „nem '.szabad, nem vagyunk itthon’. „Tizedik éve rakosgat'uk már a garast, ha összeadjuk, tizennyolcezer fo­rint tiszta vagyon esik egy- egy koponyára”, — morfondí­roztak a bentiek. Tehát elő­ször bent kellett megharcolni önmagukkal és egymással.. IfHf OtolffH nem oldalak- nUICICIUÜ, ia menne, ha valaki meg akarná írni az „együttes” történetét napjain- kig. Dehát csak néhány dolgot említünk most, nem is az egész „gárdáról”,, nem is a zömről, hanem egy kis mag­ról, a pártszervezetről. amely alig tíz taggal a'akult meg. Nincsenek sokan ma sem, hu­szonnyolcán, nem \s mozgat­nak hegyeket. de szerényen, szinte hangtalanul, láthatatla­nul mindig ott vannak az em­bersűrűben. T Most mégsem erről, nem az „aranyérmekről”, hanem az utolsó helyezésről akarunk szót ejteni, melyhez szintén köze van a pártszervezetnek. Nem, az időjárást egyelőre gyöke­resen még ők sem tudják meg­változtatni. sem az elpusztult almabimbókat életre kelteni. De tudnak valami mást, az emberek észjárását, az embe­rek természetét vigyázni. Teen­dő akad még egy olyan jó szövetkezetben is, mint a ga­csályi. Meglehet, nem olyan, mint másutt, de olyan igen, hogy háromszáz ember között nem találnak brigádvezetőt, az emberek elhúzódnak a vezetés elől. Máshonnan hoztak agro- nómust, könyvelőt meg egye­nesen Dunántúlról, a fiatalok itt is a város felé kacsintgat­nak. A közös megbecsülése nem rossz, de előfordul, hogy a fogatosok egyrésze, főleg a fiatalok nem kímélik a közös szekerét, . jobban szeretnék, ha egy-két szerszámot a gaz nőne be. A déli takarmányozás után röstellnek lehajolni fölszedni, amit meghagytak a lovak. Há­rom kommunista is van a fo­gatosok között, lehetne szavuk gyakrabban. UnnnnS# hát pótolnivalók V difiid A Gacsályban. S van bent a kis kommunista közösségben is. A gerinc fedd­hetetlen, helytálló, van is erő, akarás a pártszervezetben, mégis sokszor szunyádnak ezek az erők. Néha nem érzi maga mögött a pártszervezet bíztatását, ellenőrzését az el­nök, a téesz vezetősége. Hiá­nyos a termelés ellenőrzése, hisz korábban a párttitkár a téesz-elnökkel készítette el a beszámolót. Hogy bírálták vol­na így a gazdasági vezetést! Sajnos, a taggyűlések simán, közömbös hangulatban zajla­nak le, nincsenek eleven viták. Pedig lenne miről vitázni. Nem kérek egész még a kom­munisták példamutatása, főleg a fiatal Bencze Csaba munká­ja, esik kifogás alá. Igaz, bí­rálták már őt taggyűlésen, de nem elég komolyah és hatá­rozottan, és kevesen álltak mellé nevelni, formálni. Olyan nézet is lábrakap néha, mint az Ary Eleké, aki olyasmit mondott az egyik alkalommal, hogy ő párttag, neki nem le­het fegyelmit adni. Mindezek­ről tudnak a gacsályi kommu­nisták, csak éppen nem nyúl­nak hozzá kellő eréllyel. Vé­gül a tanulással, az általános műveltséggel is baj van, hu­szonnyolc ember közül egy ta­nul, az agronómus. Valahogy a nőkről is megfeledkeznek, mindössze tgy nő tagja van a pártszervezetnek. Vázlatos- -megjegyzések ezek, elemzésük a gacsályi kommu­nistákra vár. Bizonyára nem is mulasztják el, s akkor még fejebb kerülnek az „olimpiai” dobogón... Páll Géza Óvatosságra mutató versenyeredmények a Tejipari Vállalatnál Az ÉDOSZ területi bizottsága megvizsgálta a munkaverseny helyzetét a Szabolcs megyei Tej­ipari Vállalatnál. A kimutatott eredmények szépek. Az elmúlt két hónap termelési tervét mint­egy 10 százalékkal túlteljesítette a vállalat. A múlt év azonos idő­szakához viszonyítva 8 százalék­kal jobb termelékenységet mu­tatnak ki. Ám szembetűnő, hogy ezzel szemben a termelékenysé­get 2,4 százalékkal alacsonyabbra tervezték, mint az 1959-ben elért szint volt! Megindokolják ezt. Többek közt azzal, hogy a termelés volumené­ben változás állt be, s hogy a minisztérium részéről gyakori a tervmódosítás. De az eredmény azt mutatja, hogy túlzottan óva­tosak voltak! A nehézségeket job­ban figyelembe vették, mint a termelékenységi terv túlteljesíté­séhez vezető lehetőségeket. Az óvatosságot mutatja az a versenyeredmény is, hogy az 1960. évre tett hárommillió forint fel­ajánlással szemben már július 1-ig hatmillió 994 ezer forintot teljesítettek. Kettőszázharminc- három százalékra teljesítették a vállalást, s hátra volt még egy félév! Nem ülhetnek nyugodtan ba­bérjaikon. Versenyeznek, igaz, de hiba, hogy a dolgozókat nem lel­kesítették pótfelajánlásokra. Jó lesz, ha a vállalat üzemi tanácsa soronlévő értekezletén foglalkozni fog ezzel a kérdéssel, s a negye­dik negyedévi terv megbeszélése­kor mozgósítani fogják a dolgozó­kat újabb vállalások megtételére. Molettek előnyben Avagy: tánc órabérben Nagy István úgy szui'ja a sot a zsák­ból, mint amikor a parasztember a ma­got veti a földbe. Széles ívben teríti a táncoló lányok lába alá. Aztán babérleve­let szór a sóra és végül apróra vágott sárgarépát. Zene nem szól, csak a jókedvű legé­nyek fütyülik a csár­dást és az ütemre a lányok összefogózva, körbe-körbe táncol­nak. Néha még kur­jantanak is, hogy „ujujujujujujujúj, de jó kedvem van!” Frissiben vannak még a jókedvnek, mert nem fáradtak. Esz­tendeje táncoltak így utoljára. A kinek molett a zsánere. az itt ked­vére kigyönyörköd­heti magát a lányok­ban. Mintegy százan vannak, akik megfe­lelnek a felvételnél. Nem az a fontos, hogy ismarik-e a leg­modernebb táncokat. A kövérebbek előny- btn voltak. A felvé­teli bizottság a súly szerinti alkalmasság miatt tette, hogy így szemügyre vette a táncolásra jelentkező­ket. Táncolnak a lá­nyok reggeltől estig, óránkint négy forint ötv énért. Káposztát taposnak nagy, tégla­alakú, három méter mély belontartályok- ban. Pár napja kezdték meg a „táncolást”, a munkát a MÉK de- mecseri tartósító te­lepén. A termelők szüretelik és hozzák már az üzembe a le­szerződött káposztát. Hosszú szekérsor áll a mcrlegháznál. On­nan a fúrótoronyhoz viszik a rakományt. Itt a lányok kczrol- kézre adják a ká­posztát. A fúrógép­pel szétroncsolják a torzsát, mert így könnyen le lehet szedni a hibás ká­posztaleveleket. A nagy, tál-nagyságú kaposztafejeket a szeletelő gépbe dobál­ják, s onnan összeap­rítva ömlik a csúz- dába, be a gödörbe, a táncoló lányok lába elé. Mintegy 500 vagon káposztát savanyíta­nak belföldi ellátás­ra és exportra. A Szovjetuniónak pél­dául 500 vagonnal küldenek, kívánsá­guknak megfelelően: sárgarépával „fűsze­rezve”. (84.) — Mi van? — kérdezte álmosan az asszony, és megdörzsölte szemet. Párnáján rúzsfoltok éktelenkedtek. — Azt hiszem, hamarosan megkap­juk a másik szobát. Én holnap kiigény­iem a lakáshivatalnál. — Mi történt Krasznaival? — Valami kémkedésbe keveredett. Egy alezredes jött érte meg egy másik férfi. — A bútorokat is kellene igényelni — mondta az asszony. — Szépek azok a barokk bútorok ... — Meglesz az is — felelte a férfi. — §ízd csak rám. Dr. Tornai elintézi. Ott van az Elhagyott Javaknál. — Melyik Tornai? — Akivel együtt érettségiztem a piaristáknál... Az alacsony, szemüveges könyvelő bebújt az ágyba az asszony mellé, és azon az éjjelen az új lakószobáról ál­modott. István másnap nem mozdult ki a lakásból. Papp reggel elbúcsúzott tőle. — Mindent elintézek. Arra kérem, hogy még az udvarra se menjen ki. A feleségem készít reggelit és ebédet is. Lehet, hogy már délután indulunk. Ol­vasgasson, pihenjen, mert az éjjel leg­alább húáz kilométert kell gyalogolnia. A szovjet zónán még világosodáS előtt át kell mennie, mert könnyen baja le­het. István egyedül maradt. Belső izga­tottságát nem tudta legyőzni, szeretett volna már mindenen túl lenni. Nyolc óra felé Papp felesége teát és zsíroské- nyeret hozott be. Az alacsony, kövér, babaarcú, fekete fiatalasszony szó nél­kül az asztalra tette a reggelit és ki­ment. István megitta a teát, a kenyér­hez azonban nem nyúlt. Fel-alá sétált a félhomályos szobában. Néha megállt az ablaknál, és kitekintett a gyümölcs­fákkal teleüitetstt udvarra. Az idő hűvösre fordult. A tegnapi szép napsütést felhős, szeles idő vál­totta fel. A hamuszínű, esőtől duzzadó fellegek, mint a gyors vitorlások szá­guldottak kelet felé. A fák lombtalan ágai összeverődtek, s az Alpok felől süvöltő hideg szél a kéményen keresz­tül besírt a szobába. Kibírhatatlan erővel tört rá áz egyedüllét nyomasztó érzése. Közel állt a síráshoz. Sejtelmek gyötörték, rossz, kellemetlen előárzetc volt, mintha va­lami. vagy valaki azt súgta volna: Ne menj, ne hagyd el hazádat, mi lesz ve­led a távol idegenben. — Légy erős — bíztatta magát. — Lásd be, hogy nincs más választásod. Itt orvos nem lehetsz. Börtönbe akarnak zárni, mint Éva vő­legényét. Künn orvos leszel. Elvégzed az egyetemet, és hazajössz. Nem vétesz az ország ellen. Igen, gyötörni fog a honvágy — tűnődött —, tudom; hogy gyötörni fog. De le kell győznöm. Utó­végre két-három évről van szó. Két- három évet valahogy, kibírok. Addigra majd csak tisztázódik, hogy nem követ­tem el semmit. Kintről írok majd a ható­ságoknak. Megírom, hogy ártatlan va­gyok. Én nem tehetek róla, hogy Kallós valamiért gyűlöl. Lehet, hogy nem is gyűlöl, talán így akarja megbízhatósá­gát bizonyítani. Nem tudom. Át kell szöknöm. Gondolkodott, töprengett, és köz­ben múlt az idő. Délben egy keveset evett, majd végigdőlt a sezlonon, és megpróbált aludni. Félálomban hányko­lódott. Alkonyat felé megeredt az eső. Sűrű, apró cseppekbsn esett, mintha valahol az égi magasban átszitálták volna a cseppeket. Öt óra után megérkezett Papp Lajos. — Gyorsan öltözzön, fiatalember — szólt .Istvánhoz. — Indulunk. — A fiút izgalom fogta el. Felvette ballonkabát­ját, barna kalapját. — Készen vagyok, A férfi végignézett rajta. — Nem lesz ez jó, barátom — szó­lalt meg. — Bőrig ázik. — Gondolko­dott egy percig. Odalépett a szekrény­hez. és egy csuklyás esőköpenyt , vett elő. — Hányas lába van? — Negyvenkettes — felelte a fiú. A férfi kiment. Pár perc múlva egy viseltes bakanccsal tért vissza. — Vegye ezt fel. Mindjárt nézek valami kapcát is. — Tovább kutatott a szekrényben. István magyarázkodni akart, de Papp leintette. — Ns beszéljen, barátom. Csinálja azt, amit mondok. Jobban ismerem én, mi kell egy ilyen úthoz, mint maga. A fiú nem szólt többet. Becsavarta lábát a molinóba, amit a férfi adott neki, felhúzta a bakancsot, magára öl­tötte a gumírozott esőkabátot. — Most idefigyeljen — mondta a férfi. — Itt van ez az írás. — Egy hiva­talos papírt nyújtott át. — Maga az Erdőgazdaság előadója. Érti? — Igen. — Adja ide a bejelentőlapját. A fiú elővette a bejelentőlapot, és átnyújtotta. A férfi leült az asztalhoz, elővette töltőtollát, majd irattárcájából egy üres bejelentőlapot, amelyen azon­ban pecsét és aláírás volt. Írni kezdett. Mikor a bejelentőlapot kitöltötte, át­nyújtotta a fiúnak. — Ne felejtse el, hogy itt lakik Szombathelyen, a Mályva utca 8. szám alatt. Hol lakik? — Mályva utca 8. — dadogta meg­lepetten a fiú. .— No, gyerünk — mondta a férfi, A konyhában egy csomagot vett fel a* asztalról. — Ezt tegye zsebre, majd az úton elfogyasztja. A kenyérben talál egy pár schillinget. Vigyázzon, nehogy lenyelje. István csak táguló szemmel nézet* a sötét szemű, mosolygó férfira. (Folytat juk.) *

Next

/
Thumbnails
Contents