Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-15 / 218. szám

Hruscsov kezdeményezése újabb lehetőségeket tárt fel Sajtóvisszhangok a világ különböző részéből Új-Delhi. Az Új-Delhiben meg­jelenő National Herald című an- golnyelvü lap munkatársa Ligbai Szingh foglalkozik N. Sz. Hrus- csovnak azzal a javaslatával, hogy az ENSZ-tagállamok kor­mányfői vezessék az egyes orszá­gok küldöttségeit az ENSZ kö­zelgő közgyűlésén. A nyugati ha­talmak ezzel kapcsolatos „alapjá­ban véve negatív állásfoglalása — írja — azt mutatja, hogy a Nyugat közömbösen tekinti a nemzetközi politika halaszthatat­lan problémáit. Ugyanis, ha al­kotó módon vagy legalább is el­fogulatlanul tekintene e kérdé­sekre, akkor azt látná, hogy Hruscsov kezdeményezése több irányban is új lehetőségeket tái fél”. Együgyűség lenne azt gondolni — jelenti ki a továbbiakban Szingh —, hogy értelme van folytatni a plátói tárgyalásokat a leszerelésről, miközben az egész nyugati politika a fegyverkezésre, sőt Nyugat-Németország atomfel­fegyverzésére irányul, pedig Nyu­gat-Németország nem csinál tit­kot a szomszédaival szemben tá­masztott területi és egyéb köve­teléseiből. ATHÉN: Az Avgi című lap hangoztatja, hogy a szovjet' kor­mány békekezdeményezése nyo­mán az ülésszak munkájában résztvesz számos ország kor­mányfője. Résztvételük lehetővé teszi számos nemzetközi kérdés beha­tó megvitatását és olyan hatá­rozatok meghozatalát, amelyek az ENSZ közgyűlésének jelenle­A nju^aíi hatalmak felkészülnek a német kérdés E\ISZ-vitáj»ru Bonn, (MTI): A nyugatnémet sajtót élénken foglalkoztatja a küszöbönálló ENSZ-közgyűlés. A Frankfurter Allgemeine Zeitung arról ír, hogy a nyugati hatalmak felkészülnek a német kérdésnek a közgyűlésben való megvitatá­sára, s a három nyugati hatalom külügyminiszterei még a közgyű­lés megnyitása előtt tanácskozni fognak Brentano külügyminisz­terrel, aki amerikai körútja al­kalmával ellátogat Washingtonba. A lap szerint Washingtonban na­pok óta makacsul tartja magát az a hír, hogy Nixon — válasz­tási esélyeinek megjavítása vé­get azt tanácsolta Eisenhower el­nöknek: ne zárkózzék el a Hrus- csovval való találkozó elől, „ha konkrét kérdésekről lehetne tár­gyalni a leszereléssel kapcsolat­ban”. A magyar kormány tiltakozása az ENSZ £őhfkárá:nál gi ülésszakát fordulóponttá te­hetik a nemzetközi helyzet ala­kulása szempontjából, és ezzel új korszak kezdődhet a „hideghá­ború” felszámolásában. . . A Nyugatnak — mutat rá a lap — megértést kell tanúsítania, készséget keJ mutatnia az építő együttműködésre. Azokkal a kérdésekkel kapcso­latban, amelyek az ülésszakén megvitatásra kerülnek, — a lap megjegyzi, hogy a közgyűlés megvitatja majd azt a román javaslatot, . amely szerint az európai országoknak együtt kell müködniök és különböző béke­övezeteket kell kialakítaniok, mindenekelőtt az Adriai-tenger térségében és a Balkánon. Ez a javaslat nagyon érdekli Görög­országot. mivel elfogadása meg­nyitná az utat a balkáni orszá­gok kapcsolatainak rendezése re­lé és a Balkán-félszigetet nukleá­ris és rakétafegyvertől mentes területté tenné. A Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma sajtóosztályának közleménye I960, szeptember 10-én az Amerikai Egyesült Államok newyorki ENSZ képviselete em­lékeztetőt juttatott el a Magyar Népköztársaság newyorki ál­landó ENSZ képviseletéhez. Az' emlékeztető rágalmakat és sértő kijelentéseket tartalmazó indok­lással közli, hogy az amerikai hatóságok Kádár János állammi­niszternek, az ENSZ Közgyűlé­se 15. ülésszakán résztvevő ma­gyar küldöttség vezetőjének moz­gását newyorki tartózkodása alatt korlátozzák. Ez az eljárás az ENSZ közgyűlése előtt a nem­zetközi légkör megrontását cé­lozza. Az Amerikai Egyesült Államok ENSZ-képviseletének emlékez­tetőjével kapcsolatban Szarka Károly külügyminiszterhelye! tes szeptember 14-én magához hívatta Garret G. Ackerson-t. az Egye­sült Államok budapesti követsé­ge ideiglenes ügyvivőjét és tilta­kozását fejezte ki az amerikai kormány jogtalan és sértő el­járása miatt. A külügyminiszter­helyettes átadta az ügyvivőnek a Magyar Népköztársaság kül­A Pravda az amerikai kiilüg)mmisztérium provokációjáról A Kongói Köztársaság kormá­nya táviratban kérte a magyar kormányt, támogassa az ENSZ főtitkáránál a Kongóba vezényeli ENSZ-haderők önkényes akciói, a Kongói Köztársaság nemzeti rá­dióállomásának elfoglalása ellen benyújtott tiltakozását. A ma­gyar kormány eleget téve a Kon­gói Köztársaság miniszterelnöke kérésének, táviratot intézett Dag Hammarskjöld-höz, az ENSZ-fő- titkárához és tiltakozott „az ENSZ-csapatoknak a Kongói Köztársaság bslügyeibs történt beavatkozása ellen. A magyar kormány elvárja: az Egyesült Nemzetek Szervezete tartózkodik attól, hogy a törvényes kongói kormányt a rend helyreállítására vonatkozó fáradozásaiban akadá­lyozza. Egyidejűleg a kongói mi­niszterelnöknek küldött . válasz­táviratában a magyar kormány biztosította Lumumba miniszter- elnököt, hogy a magyar nép el­ítéli az ENSZ-erők akcióit és kö­zölte vele, hogy kongói nemzeti rádióállomás ügyében a magyar kormánynak az ENSZ-főtitkárá- nál bejelentett tiltakozását. Moszkva, (TASZSZ): A Prav­da szerdai számában Alekszand- rov kommentálja az amerikai külügyminisztériumnak azt a döntését, hogy korlátozni kíván­ja a szovjet kormányfő mozgási szabadságát az ENSZ-közgyűlés most következő ülésszaka ide­jén. A cikk írója megállapítja, hogy a hidegháború vezérkara a Szovjetunió békés kezdemé­nyezésével rendőri utasítást ál­lít szembe. Ezek a kétbalkezes politikusok — írja Alekszandrov nem képe­sek felfogni, hogy az ENSZ- közgyűlés ülésszaka nem a kon- kurrens part választási gyűlése valahol Okahcma államban, amely ellen az amerikai szabad­fogású birkózás minden módsze­re alkalmazható. Az ENSZ nem­zetközi fórum, ahol most a vi­lág legtekintélyesebb politikai vezetői ülnek össze. És ki nem látja, hogy az ame­rikai külügyminisztérium kicsi­nyes provokációja korunk nagy és fontos kérdéseinek békés ren­dezése ellen irányul? Ezt min­den becsületes ember látja, sőt látják olyan nyugati sajtóorgá­numok is, amelyek általában az amerikai propaganda uszályában járnak. — A harag nemcsak rossz ta­nácsadó a politikában, hanem veszélyes is — állapítja meg a cikkíró. Egyik nemzetközi pro­vokációtól a másik felé sodorja az Egyesült Államokat. A NYÍREGYHÁZI RÁDIÓ MAI MŰSORA: Keletmagyarországi krónika. — Ki mit szeret. — Ipari rovatunk jelenti. — Földgázkutatás a Hor­tobágyon. — Látogatás a nagyha­lász! kendergyárban. ••♦♦♦♦•♦♦♦♦•♦♦♦•♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦•♦♦♦♦•.♦♦♦♦♦I Szeptember első napján em­lékezett arra az emberiség, hogy két évtizeddel ezelőtt lob­bant fel az iszonyatos tüzláng, amelyet Hitler banditái gyúj­tottak meg. A háború éveire még jól emlékszünk. A naci­onalista szellemben tüzelt diá­kokra, akik kivonultak a vá­rosok főterein felállított or­szágzászlókhoz és ütemesen or­dítva éljenezték Hitlert, Hor- thyt és a háborút. A háborús nemzedékre, amelyik aztán ká­romkodva halt meg, átkozódva kínlódott sebeiben — a háború testi és lelki gyötrelmeiben. Borzalmas emlékek: üvöltő szi­rénák, összeomló házfalak, or­dító véres húscafatok, kéznél­küli gyermektestcsonkok, kato­na, akinek csak a bakancsa és a lábfeje maradt meg, sor- banállás öt deka kenyérért, tetvelc, amelyek nem akartak megdögleni, felkoncolt szökevé­nyek, mint felkiáltójelek... Az­tán csend lett. Szép tavasz jött. Megsoványodtunk, arc­csontunk majdnem átszurta vé­kony és fakó bőrünket, ami­kor a weitensfeldi erdő egyik tisztásán ünnepélyesen elástuk egy 10.5-es Görjng-lövedéket osztrák barátommal, Erwinnel. Utána hanyatfeküdtünk a nap­sütötte, jÓBzagú, zsenge fűcso­mókon és elaludtunk. Úgy aludtunk, olyan hosszan és mé­21 év távlatából lyen, mintha nem akarnánk so­ha semmire emlékezni. Pedig emlékezni kell. Egy huszonnégyéves fiatalt kérdez­tem meg, tud-e valamit a há­borúról, hiszen a végén is csak hatéveske volt. Élénken bólin­tott. — A legjobban arra emlék­szem, amikor nagyon sírt az édesanyám. Amikor az apám elesett. Valóban nem hiszem, hogy nemzedékeink többsége ne hur­colna még most is magával va­lami kegyetlen emléket a má­sodik világháborúból-legíeljebb olyan emberek vannak, akik ezt mondják: emlékezni sem akarok. De ezzel még nem tel­tek semmit azért, hogy az utánunk következő nemzedékek örökre megszabaduljanak a há­borús rémségektől és félelmek­től. Nekünk emlékezni kell! De nem akárhogyan. Nem melan­kolikus sírdogálással, hanem úgy, hogy cselekvésre sarkalljon bennünket. Manapság még nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy szeptember elseje egyszerű krónikái dátum legyen a számunkra, mim mondjuk a harmincéves hábo­rú kezdete, hanem arra van szükség, hogy ez a nap eleven, élő figyelmeztetés legyen: em­berek, legyetek éberek! Egyi­kőnk számára sem mindegy, hogy miként alakul a világ- helyzet a következő esztendők­ben és évtizedekben. Szeptem­ber elsején az utcáink olya­nok voltak, mintha tavaszi vi­rágokkal hintették volna tele azokat, fehérblúzos, fehéringes fiúk és lányok, diákok és gye­rekek, óvodások és gimnazis­ták sétáltak, fagylaltoztak az évnyitó ünnepségek után. És másnap már . tanultak. Az mindegy, hogy mi lesz belő­lük: traktorista, mérnök, esz­tergályos, orvos vagy költő. De az nem mindegy, hogy szánta­nak, házat terveznek, gyógyí­tanak, verset írnak vagy ele­venen égnek el egy hidrogén- bomba'.ámadás során! Ela az ember nem ismerné az imperializmus gyalázatos kétszínűségét s a profitéhségen ingerelt vadállatiasságát, akkor érthetetlen le"ne számára mind­az, amit most cselekszik. Ért­hetetlen lenne, hogy hajdani ellenségek, amerikai táborno­kok és náci tömeggyilkosok, akik sokezer amerikai katonát had) fogolyt boncoltak fel, most ölelköznek — együtt szolgái­nak és fegyverkeznek. Mert a tények ezt mutatják. Arra ké­szülnek, hogy felfalják a vi­lágot, miután a háború tüzé- ben puhára főzték. S ezt nem is igen titkolják-elsósorban azok rém, akik huszonegy év­vel ezelőtt is lelkiismeretíur- dalás nélkül húzták meg a ra­vaszt. A minap olvastam, hogy bi­zonyos Johann Weidlein, a bu­dapesti Volksdeutsche Jakob Bleyer Gymnasium volt igaz­gatója könyvet írt a magyar történelemről. Ez a történelem- hamisító többek között azt ál­lítja, hogy Bocskay, Bethlen és II. Rákóczi Ferenc azért har­coltak, hogy a jobbágyokat ne­mesi igába hajtsák, azokat a jobbágyokat, akik mindig vé­delmet ta’áltak a Habsburg ud­varnál. A könyv VI. fejezete a XVIII. századdal foglalkozik, a német gyarmatosítás legszo­morúbb időszakában s a die deutsche Kolonisation-t a leg­nagyobb magyar boldogságnak nevezi: „Ungarns glüklichste Jahrhundert”! Nem lehet cso­dálkozni, ha végső konkluzió­ügyminisztérumának szóbél' jegyzékét, amely a többi között az alábbiakat tartalmazza: „A külügyminisztérium megál­lapítja, hogy az Amerikai Egye­sült Államok ENSZ mellett működő állandó képviseletének emlékez­tetője szemérmetlen támadás a magyar nép és kormánya ellen, beavatkozási kísérlet a Magyar Népköztársaság belügyeibe, tűr­hetetlen diszkrimináció a Ma­gyar Népköztársaság ENSZ kül­döttségével és annak vezetőjével szemben. Az Amerikai Egyesült Álla­mok kormánya a fent említett emlékeztetőben szereplő rágal­makat ürügyként próbálja fel­használni arra, hogy kibújjon az Egyesült Nemzetek Szervezete zavartalan működésével kapcso­latban általa vállalt kötelezett­ségei megszegésének fele’őssége alól. A külügyminisztérium az em­lékeztetőben a Magyar Népköz- társaságra szórt rágalmakat leg­határozottabban visszautasít ia, és felhívja az Egyesült Államok figyelmét arra a felelősségre, amely a két ország viszonyának jeleniegi alakulásáért terheli, to­vábbá azon kötelezettségeire, amelyek abból a tényekből adódnak, hogy az Egyesült Nem­zetek Szervezetének központja az Egyesült Államok területén ke­rült elhelyezésre. A Magyar Népköztársaság kor­mánya az Amerikai Egyesült Ál­lamoknak a Magyar Népköztár­sasággal szembeni, minden ala- oot nélkülöző és a fenti emlé­keztetőben ismételten megnyil­vánuló ellenséges magatartását további mérlegelés tárgyává le­szi”. A hőmérséklet alig változik Várható időjárás csütörtök es­tig: kisebb felhőátvonulások, eső nélkül. Néhány helyen, főképp a Dunántúlon reggeli köd. Mérsé­kelt délkeleti, déli szél. A nappali hőméséklet alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérsék­let csütörtökön 19—23 fok között. Távolabbi kilátások: a hét vé­gén enyhébb éjszakák. ként azt mondja: Magyarország csak egy nagy német birodalom tartományaként lehet „újra” boldog és müveit s ezt fino­man „Anschluss an Európa”- ként fejezi ki. Mindehhez hoz­zá kell tenni, hogy nem vala­mi maszek-őrült kalandorter­veiről van szó, hanem a kan­cellár hivatalos állampolitiká­járól. Ilyen körülmények között semmiképpen nem mehetünk el szó nélkül szeptember elseje mellett. Mindenekelőtt a leg­főbb tanulságot kell szem előtt tartani: a fasizmust elsősorban a győzelmes szocializmus, a né­pek ellenállása gyűrte le —az újfasizmus, újháború megszál­lottáit is a szocializmus ereje győzheti le. E kor nemzedékeinek nincs te­hát emberibb és hazafiasabb feladata, minthogy erősítsék a szocializmust ott, ahol éppen dolgoznak, munkálkodnak. A huszonegyévesek éppen úgy, mint a hatvanegyévesek! Az igaz, hogy a huszonegyévesek csak szüleik könnyeire emlé­kezhetnek, míg az idősebb korosztályok szívét saját fáj­dalmak és keserűségek köny- nyei égetikf ha a háborúra em­lékeznek. De valamennyien megegyezünk abban, hogy egyikőnknek sincs szüksége újabb fájdalmakra! 7 kivárt TS

Next

/
Thumbnails
Contents