Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-15 / 218. szám
Meleg szív, vasas akarat Keserűség, bosszankodás, akaratlanul is kibukó káromkodás... Most már csak mosolyognak a dolgon, hiszen ki hitte volna, hogy a néhány hónap előtti reménytelen helyzetből van kiút? Csak a düh szorította összébb a fogakat, s a komoly tekintetekre kiült a legutolsó adu: — Vasas, ne hagyd magad! És a Jakus „különítmény” 22 tagja újra megfeszítette az izmait. A kisvárdai radiátorgyártás hajnalán ugyancsak megtépázta a kedvet, a reménykedést a sok selejt, ami által megcsonkult a kereset is. Hiába próbálták így is, úgy is, hogy eltűnjön a vacak termékkel járó szégyen, amely perzs-lőbb volt a folyó vasnál is, — az „istennek se” sikerült. Nem volnánk őszinték, ha idebiggyesztenénk most hirtelen, hogy elhatározták: szocialista brigád lesznek. Akkor még, a gondok a bajok kellős közepén álmukban sem járt ilyenen az eszük. Csak reménykedtek, hogy a brigádba-verbu- válás, az egymás segítése talán- talán segít, i; — Itt a brigádkrónika, lapozzon bele és meglátja, nem is olyan gyerekjáték, amit a fiúk véghezvittek. Jancsó József művezető kiteríti a franciakockás lapokat, lássuk csak meg mi is, mennyi drukkolás, öröm és izgalom húzódik meg a termelés higanyszálának érzékeny vibrálása mögött. Mert a versenyszerű munka csak akkor ér valamit, ha egy pillanatig sem szűnik meg az alapos értékelés. Ok minden nap pontosan jegyezték a végzett munkát, s az összesítést krétával kiírták közszemlére. A komplexbrigád — amelynek a selejt ellenőrzése, megakadályozása a feladata — állandóan készenlétben volt. S még ebben a pokolian forró levegőjű csarnokban is olyan jó volt érezni a kis melegséget a szívek környékén, kus István eleget tett hazafias kötelességének, s az emlékezetes „hiányzás” feletti búsulás helyett fokozott kedvvel vette át az irányítást. Hiszen milyen az ember? Telhetetlen. Alighogy megkapták a zászlót, ami a Szocialista munkabrigád címről őket, ők is csak munkásemberek, akár a többi. Bántja őket, hogy nemrég, kudarcba fulladt a brigád tervezett kirándulása, mert a vezetőség nem segítette őket a jármű megszerzésében. Azután ott van a Terca Pista felesége. Az orvos javasolta, hogy valaLángol a vas.., árulkodik, — máris kérték a> művezetőt, írja le az újabb ígéretüket: „1.. t.'z nappal előbb befejezzük éves tervünket... nötfjra civilben Jakus, a „főnök”. véljük a termelékenységet és 2 mi könnyebb munkára menjen el, hátha az otthoniét az idegei rombolója. Igen, a munka, a rendszeres feladatkicsztás sokat segítene rajta, — de nem megy. Hiába kérvényezik, csak nem megy.. > a felvétele... Öröm viszont, hogy a brigád majdmin- den tagja házépítésben van, vagy tataroz, illetve lakásvételen töri a fejét. Hát ilyenek ők, iiatal házasok a legtöbben, s ha arra gondolnak, hogy egy élet alapjának lerakása ez az időszak, — őszintének és mélyről jövőnek tűnik szájukból a szó: hangya- szorgalommal a műszak mind a 480 percéért. Hiszen csak így születhet a vasas akarat újabb dicsősége, s közben izzani kezd a munkásember reménye is. Angyal S. Foto: Hammel J. Az esőrehajló koradéli órákban még néptelen a község. Az üzletek zárva, egy-két emberrel találkozhat mindössze az idegen. Az első benyomás: egyhangú lehet itt az élet. A tanács vb. titkára ezt mindjárt cáfolja: nagyott fejlődött Nyír- mihálvdi és a falu élete igenis mozgalmas. A fejlődésről Korszerűsítik a község moziját. Mintegy százezer forintos költséggel képeznek ki süllyesztett nézőteret, csapószékekkel. A községben nagy örömmel fogadták ezt a KISZ-fiatalok, s az átalakításhoz húszezer forint társadalmi munkát ajánlottak fel. Az iskola számára a tanács politechnikai tanműhelyt építtet, pontosabban egy régi épületet alakíttat át ötvenezer forintos költséggel s egyholdas gyakorlókertet biztosít az iskolás gyermekek gyakorlati oktatásához. < A tanács úgy tervezi, hogy jövő évben rendbehozatja a kultúrotthont — a tervek szerint 200 ezer forintból. A fejlődést bizonyítja, hogy ebben a kis községben cukrászda is van, s az emberek ma már természetesnek veszik, hogy szombaton és vasárnap zsúfolásig megtöltik az ízléses helyiséget. Ám hétköznapokon is gyakran betérnek ide egy-egy szelet krémesre, vagy egy kávéra. A délutáni faluról Ilyenkor éled a falu. Ki-ki befejezi a napi munkát, hazafelé siet. A legtöbben kerékpárral. Az iskolás gyermekek hangos jónapottal köszönnek. Az iskola igazgatója, Danes Albert örömmel említi, hogy sikerült a gyermekeket szórakozva rászoktatni a munkára. Két holdon ifjúsági szövetkezetét alakítottak és a gyerekek egész nyáron szívesen jártak ki a földre, kukoricát kapálni^ Olyan jól művelték a területet, hogy „versenyben vannak” a felnőttekkel. Munkaközben énekeltek, volt gyerek, aki bográcsgulyást főzött, méghozzá olyat, hogy a pedagógusok is repetát kértek belőle. Az ifjú szövetkezet minden munkaegységének értéke: nyolc forint. Ha már az iskolában vagyunk, feltétlenül szólni kell az új tantermekről — hisz azok is épülnek Nyírmihálydiban. Mintegy félmillió forintot fordít az állam a kéttantermes, pedagógus-lakással éllátott iskolára, amelyet már a jövő hónapban birtokukba vesznek a mihálydi iskolások. Itt mondták el, hogy a nagyobbakat sem hagyják ki az iskoláztatásból. Azokat a 14—16 éveseket, akik elvégezték a nyolc osztályt és még nem helyezkedtek el, továbbképző iskolában oktatják. Október végén a dolgozók iskolájának nyolcadik osztálya is megkezdi működését. A felszabadulás óta ez lesz a tizennegyedik dolgozók iskolája tanfolyam. Ebből az derül ki, hogy a mihálydi emberek deresebb fejjel sem restellnek beülni az iskolapadokba. Esti lüktetés Szemerkélő esővel jön az esti szürkület. Megvilágosodnak a házak ablakszemei, a tejátvevőnél egymást váltják az emberek, az esti fejés után hozzák a friss tejet. Tele vannak az üzletek. A vacsorához szükséges apró bevásárlások folynak most. Sokan sietnek a mozi épülete felé: estére egészség- ügyi filmet vetítenek. A szemlélő egy munkával töltött nap esti lüktetésének lehet szemtanúja. Igaza volt a titkárnak — nem is olyan egyhangú ez a község. (Bézi) ofíiiuuziu'et Cjjzhuj esiitkén amikor a gyengébb formázó baráti segítése nyomán több fénynyel teltek meg a szemek, nevetősebbé kerekedtek az arcok. Mert nem ment minden egycsa- pásra. Csak lassan, csak apró sikerekkel. De mindig előbbre... Még a „győzelmi bankettbe” is vegyült egy kis „bánat”. Mert amikor elnyerték a kitüntető címet, — éppen a „főnök”, Jakus brigábvezető nem volt jelen. Hajaj, ahol az átlag életkor alig haladja meg a húszat, ott elmaradt sorkötelest is lehet találni. De elröpült a három hónap. Jaszázalékkal csökkentjük a se- lejtct...” Aki találkozott már a forró, folyékony vasat szelídítő munkásemberi el, ahogy félmeztelenül önti a formába a tűzpiros folyadékot, vele együtt gondját, vágyát, örömét, — az tudja, hogy ez az ígéret nem frázis és nem formalitás. Vécsi Ferenc, Zsanda János, a sztahanovista Punku Miklós, Oláh Mihály, meg a „focis trió”, a Jerkus fiúk nem a szó emberei. Annál inkább a fogható eredményeké. Kérték, ne dicsérjem „agyon” DXMBES-DOMBOS, homokos út vezet a fényeslitkei Fürst Sándor Tsz 90 holdas gyümölcsöséhez. Nem messze a falu szélétől már kezdődik az almafák sora, de a téesz határát nem nehéz megtalálni, mert nagyon szép élősövény akotja. Az őszt sejtető, lanyha nyárvégi szél kellemes almaillattal csapja meg az embert. Ez pedig már az érés, a szüreleiés jele. Bent, a rogyásig megrakott almafák között, egy pajta féle épületben, magasra rakott, telt almásládák mellett éppen az ebéd utolsó falatainál tart ifjú Balogh József brigádja. Itt a rengeteg alma, de ők diny- nyét esznek. Ügy látszik, szeretik a változatosságot. A brigádvezető most nincs itt, a házát építi, de itt van a fele- ! sége, helyettesíti, no, persze csak a munkában, mert egyébként Csonka Ferenc a helyettese, aki éppen a „Fürge” körül szorgeskedik, valamit javít rajta. Lenyelik az utolsó falatot is, viccelődnek mág egy kicsit, aztán valaki egy határozott ,,gyerünk”-kel feláll és mindnyájan követik példáját. Sietni ke l, mert sok az alma és kevés a munkás. EGY KICSIT SZÉGYENKEZVE mentegetőzr ek a fa alja miatt, lehetne tisztább is, dehát vagy húszán vannak ekkora gyümölcsöshöz és még ők sem voltak itt mind.g, aratáskor kaszát fogtak ők is. No, azért van mivel vigasztalódniuk; a 12 alkalommal végzett permetezésnek megvan az eredménye mennyiségileg is, minőségileg is. Ahogy a téesz elnöke mondta, 130 hold gyümölcsösükből 70 hold termő, ebből 50 hold az alma. 40 vagon almát várnak, tehát holdanként 80 mázsát, ami az idén egészen jónak mondható. Szerződésük csak húsz vagonra van ugyan, húszat kényelmesen tudnak tavaszig tárolni, de az a tervük, hogy ősszel értékesítik az. egészet. A minőseggel eddig nagyon meg lehetnek elégedve, a Jonatháné 90, a fehér almáé hatvan százalékos export minőségű. Az „ed- d'g” azonban nagyon hangsúlyos itt, mert nagyon sok függ még a szedéstől és a szállítástól. ha nem kezelik kellő gondossággal, ez a százalék sokkal alacsjnyabb is lehet. IFJÚ BALOGH JÓZSEF BRIGÁDJA; Csonka Ferenc, Szakács Ferenc, Sivák Sándor, Csonka Sándor és a felesége, valamint a „vendégeskedő” Szabó Menyhéríná tisztában van azzal, hogy mit jelent a minőségi szedés. A férfiak szedik a fáról az almát, a nők pedig hordják az almásládákhoz és óvatosan átrakják a kibélelt vödrökből. Most éppen Batult szednek. Csonkáné kezébe vesz egyet és úgy magyarázza, hogy ha nem csavarva szakítják le a fáról, hanem egy kicsit erősebben fogva húzzák, már meglátszik rajta, nem mehet exportra. Ez a faj- ta különösen kényes, csak hozzáér az ember egy ághoz és már hull >s. Különösen az veszélyes, ha a tetejéről esik le, mert akkor sokat összetör, amíg fölaetér. Az első válogatáson mindjárt itt az átrakásnál átesik az alma. Főleg nyomás, ütődés miatt kell válogatni, mert a pa.izstetűtől 98 százalékig mentes. Az idén használtan először Wofatoxot, meg is van az eredménye. ITT NEM LENNE ÉRDEMES munkaversenyt szervezni arra, hegy ki szed többet, mert az export látná kárát, a minőségre viszont nagyon lelkiismeretesen vigyáznak mindnyájan. A múlt hét közepén kezdték a Batullal, ezután következik a Húsvéti rozmaring, majd a Jonathán, de ez legalább október végéig eltart. Most még csak a három brigád szüretel a saját területén, de ha mar nem bírják, kiegészítik majd a brigádokat. Ebéd után már megkopasz- tettak egy fát, másikat szállnak meg. hogy azt is megköny- nyítsék súlyos terhétől. Folyik a misoségi verseny, most már itt dől el, hogy mennyi lesz az export, mennyivel kapnak többet a tervezettnél. — »ál — Jancsó művezető elárulja a mindenttudó tábla titkait. 3 Ceruzasorok Nyírmihálydiról
