Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-11 / 215. szám

Barázdában született Nem árulják el kinek a fejében született az ötlet, meny­nyit vívódtak rajta, ki támo­gatta, ki ellenezte, s melyik traktoros kardoskodott az ok­levél-alapítás mellett. Egyet tartottak lényegesnek: azt, hogy az új mozgalmat, amelyet a ko- csórdi traktorosbrigád sugallt, és amely ott született' meg a barázdák között, felkarolják... Ezzel állítottak be az egyik nap Tinái Karcsihoz, a KISZ titkárhoz a szálkái gépállomás­ra. Két tagból állt a küldött­ség. Vezetője a szőkehajú Ko­vács Csaba brigádagronómus, tagja pedig Csák Jóska volt... Így fogott lángott a szikra, így született meg és terebélye­sedett a földeken született új mozgalom. S nemes vetélke­désre szólítja a falvak ifjúsá­gát... Szem- és fültanúja vol­tam az útrabocsátásnak. „Ifjú­ság a szocialista mezőgazdasá­gért” — adták címének a fiata­lok, hosszas vitá után. Néhány perccel ezelőtt az udvar csendjét még gépek pü- fögéSe verté fel. Kinn most csend van, pihennek a masi­nák, a traktorosok, a téesz fiatalok pedig ott szoronganak a lelkesedéstől fűtött nagy szerelőcsarnokban, mely erre az időre tanác$kozótéremmé ala­kult át... S bepre tettrekész fiatalok vitáznak felnőtt módra az életrekelő mozgalomról. Valóságos ifjú parlament... Az első sorban ül idős Emődi Sándor bácsi is, a kez­deményező brigád egyetlen „öreg” tagja, aki bár igaz, a félévszázadot lepergette már, de a szíve azért fiatal maradt, ö^s részese, e nemes célt szol­gáló mozgalomnak. Arcáról re­ménykedés, bizalom sugárzik... Körülötte vitázó új .nemzedék, felnőtt módra, érett fejjel ta- hácskozik a jövőről, a termelés­ről, a mozgalom helyességéről. S mikor a beszámoló után Ko­vács Csaba szólásra emelkedik, minden szem rászegeződik. A fogadalmat idézi, mely a ko- csordi határban hangzott el elő­ször... Igaz, a mércét magasra emeltek, mert ez a mozgalom nem csupán a számokért, a tervekért folyik majd. Megva­lósítása közben szocialista szel­lemű fiatalok nevelődnek a fal­vakban. S ezért ez az akarat­ban szilárd nemzedék mozgal­ma is... Hogyan nyerhetik el az oklevelet? — ez a kérdés van a tekintetekben. ÍME: a megszavazásra váró törvénynek két része van. Az egyik a szövetkezeti, a másik pedig a gépállomási fiatalokra vonatkozik. Nézzük, mit kell tennick a szövetkezeti fiatalok­nak? A lehető legkiválóbbat nyújtaná a munkacsapatokon belül. A termelési akciókon kí­vül — 30 mázsás kukorica- és 100 mázsás burgonyatermesztés — serénykedni a tanyaközpont kialakításában, annak tisztán tartásában, és részt venni az építkezésekben. Társadalmi munkában tíz mázsa burgonyát és öt mázsa kukoricát betaka­rítani... S tanulni, elsajátítani az ezüskalászos tanfolyamon vagy a mezőgazdasági techni­kumban a szakmát. Művelődni, olyan öntevékeny művészeti csoportban dolgozni, amelyik részt vesz majd valamilyen versenyen. És sportolni, ápolni a test épségét... De ezt lehet elmondani a gépállomási fiata­lokra is-.. S ha esküt tesznek a mozgalom mellett, akkor minden traktoros öt százalék­kal szárnyalja túl a meghatá­rozott tervet, üzemanyagot és alkatrészt takarít meg, tanul és segíti a gyengébbeket... Fe­gyelmezettséget, kitartást köve­telő feladatok. Még csak sza­vak, de holnap már megkez­dődik a tetté válás, a mag el­vetése után a csírázás, s az aratás is... Jelentős mozgalom ez, mert olyan időben szüle­tett, amikor még mindig fog­lalkoztatja a fiatalok eg.y ré­szét a városba . vándorlás, a nehézségektől való meghátrá­lás... S ezért a bátrak moz­galmának is nevezhető. Ezt példázza a tanácskozás is, s még valamit: azt, hogy a Nyírség, Szatmár falvaiban bőségesen vannak bátor fiatalok... Lássuk csak... Nagy De­zső feláll és szűkszavúan ezt mondja: — Tolmácsolom Varga László és Balogh József II. vállalá­sát. Most silóznak, azért nem tudtak jönni. De azt üzenik velem: Egymást hívják ver- j senyre... Utána Jakab Ottó l szőke feje emelkedik ki a | széksorojc közül. — A kovász megvan, most fel kell ráznunk az alvókat is. Kevés szóval, de többet érez­ve annál, mintamennyit mond és gondol a többi is. Kevés be­széd, több cselekvés ... Utána Daruka Jancsi, Gergely Barna, Szabó Zoltán, majd Jakab Im­re és Szügyi Sanyi szólnak. Megfontoltan, felelősséggel. Géresi Karcsi hosszú ideig gon­dolkodik, mérlegel, számol. S mikor feláll, nagykomolyan csak ennyit mond: — Megvalósíthatónak tartom a Csabáék által kezdeménye­zett mozgalmat. Mennyi k umolyság, megfontoltság... S az egész terem figyel, mikor Nemes Sa­nyi így kezdi: —Én nem vagyok abban a szerencsés helyzetben hogy ifi brigádommal versenyezzek, hi­szen csak egy KISZ tag van nálunk... — De én fogadom — s itt emelkedik a hangja — hogy az öreg brigáddal elsők leszünk. Aztán leül. S e perctől kezd­ve már magáénak érzi az egész terem a kocsordi brigád kezde­ményezését. Több mint nyolc­van kéz emelkedik a magasba, mikor szavazásra kerül a sor... A törvényt tehát elfogadta az ifjú parlament. S amikor kitá­rul a szerelőcsarnok ajtaja, úgy érzi az ember, kirepült belőle a mozgalom híre is, új falvak­ban új ifjúságot nevelni. Dol­gozni dolgos hétköznapokon a szocialista mezőgazdaság sike­réért, a boldog paraszti jöven­dőért. Farkas Kálmán Bajnok a könyvtárban Kellett nekem pingpongul» a kezembe, dehát ki sejtette, hogy » könyvtáros a fehér kaucsuk- labdát is szakértelemmel ke­zeli? Nagykallóban e sportágban is igen sok a tehetséges fiatal s Jónás Ibolya is — mert róla van szó — a tehetségesek közé tar­tozik. Már az országos Spartacus- bajnokságon is sikerrel szerepelt. Ottlétünkkor szabadságát töltöt­te, de azért a könyvek társaságát ilyenkor is szívesen keresi. Egyik képünkön a pingpong asztalnál, a másikon pedig a könyvtár meg­hitt sarkában örökítettük meg. (Hammel József felvétele.) Megyeszerte megvitatják az oktatási irányelveket A járási Népfront-bizottságok szeptember 30-ig kibővített bi­zottsági üléseken megvitatják az oktatási irányelveket. A nagyobb községekben hasonlóképpen erről lesz szó és a vitába bevonják a pedagógusokat, szülőket, a mezőgazdasági és ipari üzemek veze­tőit. Az üléseken elhangzott javaslatokat, észrevételeket a Haza­fias Népfront eljuttatja az iskolareformot kidolgozó kormánybi­zottsághoz. (30) ‘ /-rí Jó — vetette oda a lány —, ne politizáljunk. Látom, hogy tényleg nem értesz hozzá. Ne mint politikai mene­kült menj ki. Egyre meg)'. Nem kallód­hatsz el. Ha itt nem adják meg a ta­nulási , lehetőséget, jogodban áll oda menni, ahol tanulhatsz. ,— Tudod, Éva — mondta István, *— miközben felállt —, ha tudnám, hogy odakünh. valamelyik semleges ország­ban, Svájcban, vagy Svédországban foly­tathatom tanulmányaimat, egy percig sem gondolkodnék. — Sétálni kezdett. — Miért ne folytathatnád? — kér­dezte' Éva, és mindjárt felelt is rá. — Becsbei működik egy iroda. Ennek az irodának az a feladata, hogy a keleti állarhokóől emigrációba ment diákokat felkarolja,’ továbbtanulási lehetőségüket biztosítsa. Minden nyugati állam éven­ként egy bizonyos számú helyet tart fenn egyetemein a keletről emigrált diákok számára. István megállt. Kezét zsebre rakva, szétterpesztett lábakkal kíváncsian né­zett a lányra. — Honnét tudod? — Az ur.okabátyám ennek az iro­dának a vezetője — hazudta szemreb­benés nélkül Éva. — Tényleg? — István mintha évek óta ismerné a lányt, leült a heverő szélére. — Igazán. — Mit gondolsz, miért mondtam, hogy esetleg tudok segíteni? — felelte Éva. — A Sónyi-családnak széles kiter­jedésű összeköttetései vannak. — És... és hogyan tudnád elintézni az u’-okabátváddal? — Az a legegyszerűbb, — felelte a lány. — írok neki egy pár sort, és az­zal fölkeresed őt. Egy hét múlva már valamelyik egyetemen tanulsz. — Ez nagyszerű — lelkendezett a fiú. Aztán elj-romorodott. — Mondd, Éva, nem tréfálsz? — Miért tréfálnék? Nincs kedvem tréfálni. — És ha olyan nagy összekötteté­seid vannak, miért vagy kenyereslány egy étteremben? Éva elmosolyódott. — Milyen kívá : esi gyerek ' vagy. Tényleg úgy viselkedsz, mint egy kis­gyerek, akinek az értelme most kezd tágulni. Miért vagyok kenyereslány. Egyszerű. Lehetnék más is. De — és erre te is rájöhettél volna — apám ezredes volt, ha úgy tetszik, háborúséi népellenes bűnös is. Vőlegényem tiszt volt. Jelenleg börtönben ül, tizenöt évre ítélve. Ilyen háttérrel őrültség más ál­lást vállalni. Kenyereslány senki sem akar lenni. Az nem karrier. Tehát nyu­godtan, békén hagynak. — Értem — bólintott a fiú, és ma­gában igazat adott a lánynak. — Szóval elmégy? — kérdezte Éva. István nem felelt. Ismét felállt, odasétált az ablakhoz. Nem, jól látott. Az alacsony, széles vállú fiatalember, akit tegnap este a házuk előtti villa­mosmegállónál látott, még mindig ott ült a pádon. Szíve erősen vert, megint érezte a jeges dermedtséget, a félelem polipkarjai szorongatták testét. — Éva, fordult a lány felé. Arca sápadt volt, mint az ájult emberé, szája szele remegett. — Gyere ide. A fiú egy arasznyira félrehúzta a függönyt. Éva odaállt a fiú mellé. — Nézd azt az alakot. — Melyiket? — Ott a platánfa melletti pádon. Esőköpeny van rajta. — Látom. Mi van vele? — Éva megfogta a fiú karját. Ránézett az ar­cára. — Mitől sápadtál el? — kérdezte. — Tagnap este óta ólálkodik utánam. Éva... — kitágult szemmel a lányra bá- mulh — Éva, félek... Lehet, hogy letar­tóztatnak. A lány is megrémült, hogy ráhozza a nyomozókat. Abból pedig baj lehet, annál is i'jíább, mert ma estére Frédit '•árja. A fiút gyorsan el kell küldeni, a legrövidebb időn balül és utána Frédi­nek ke'-l jelzést adni, hogy vigyázzon. — István. — szólt a megrémült fiúhoz. — Azonnal utaznod kell. Ne ízólj közbe. Hallgass rám. Ismerem a rendőrség módszerét. Téged ma éjjel őrLc’be akarnak venni. — A lány hangja remegett. — Megadok egy szom­bathelyi címet. Átsegítenek a határon. írok egy pár sort, és felkeresed unoka­fivéremet. Nem, az nem lesz jó. Nem is írok. Adok egy jelvényt. Azt felmu­tatod és közlőd, hogy Sónyi Évától jöt­tél. Rendben van? — Igen! — válaszolta a fiú. Hangja izgatott volt. — Nincs pénzem útikölt­ségre. v — Adok kölcsön. Majd megküldöd. Készülődj! István töprengve állt egy darabig. Homlokát összeráncolta, mint az öregek. — Egy levelet kell megírnom... — Írd meg gyorsan — rendelkezett a lány. A szekrény fiókjából levélpapírt és borítékot vett elő. Halványzöld, me­rített papír volt. István leült a kis asztalkához és írni kezdett. Éva ruhadarabokat vett ki a szekrényből, és bement a fürdőszo­bába. Mikor visszajött, a fiú alig ismert rá. Füstszürke sportszoknya, világoskék pulóver és egy ugyanolyan színű kardi­gán volt rajta. Dús szőke haját egy hajszálíinom szövésű nyersselyemkendő- vel hálrakötötte. — Készen vagy? — Igen! Éva — szólt habozva a fiú —, megkérhetlek arra, hogy ezt a levelet eljuttasd a címre? — Elviszem, de most induljunk. Itt van ez a jelvény. Tűzd a gomblyukad­ba. Ezen a papíron fel van írva mind a két cím. Tanuld meg. és dobd el. A pénzt pedig tedd zsebre. — Közben a lány egy baLionkabátot terített a vállá­ra. — Én előre megyek, te pedig gyere utánam. A házmester ajtaja előtt várj1 rám. Ügy akarlak kicsempészni, hogy az az alak ne vegyen észre .. (Folytatjuk.) 5

Next

/
Thumbnails
Contents