Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-11 / 215. szám
Barázdában született Nem árulják el kinek a fejében született az ötlet, menynyit vívódtak rajta, ki támogatta, ki ellenezte, s melyik traktoros kardoskodott az oklevél-alapítás mellett. Egyet tartottak lényegesnek: azt, hogy az új mozgalmat, amelyet a ko- csórdi traktorosbrigád sugallt, és amely ott született' meg a barázdák között, felkarolják... Ezzel állítottak be az egyik nap Tinái Karcsihoz, a KISZ titkárhoz a szálkái gépállomásra. Két tagból állt a küldöttség. Vezetője a szőkehajú Kovács Csaba brigádagronómus, tagja pedig Csák Jóska volt... Így fogott lángott a szikra, így született meg és terebélyesedett a földeken született új mozgalom. S nemes vetélkedésre szólítja a falvak ifjúságát... Szem- és fültanúja voltam az útrabocsátásnak. „Ifjúság a szocialista mezőgazdaságért” — adták címének a fiatalok, hosszas vitá után. Néhány perccel ezelőtt az udvar csendjét még gépek pü- fögéSe verté fel. Kinn most csend van, pihennek a masinák, a traktorosok, a téesz fiatalok pedig ott szoronganak a lelkesedéstől fűtött nagy szerelőcsarnokban, mely erre az időre tanác$kozótéremmé alakult át... S bepre tettrekész fiatalok vitáznak felnőtt módra az életrekelő mozgalomról. Valóságos ifjú parlament... Az első sorban ül idős Emődi Sándor bácsi is, a kezdeményező brigád egyetlen „öreg” tagja, aki bár igaz, a félévszázadot lepergette már, de a szíve azért fiatal maradt, ö^s részese, e nemes célt szolgáló mozgalomnak. Arcáról reménykedés, bizalom sugárzik... Körülötte vitázó új .nemzedék, felnőtt módra, érett fejjel ta- hácskozik a jövőről, a termelésről, a mozgalom helyességéről. S mikor a beszámoló után Kovács Csaba szólásra emelkedik, minden szem rászegeződik. A fogadalmat idézi, mely a ko- csordi határban hangzott el először... Igaz, a mércét magasra emeltek, mert ez a mozgalom nem csupán a számokért, a tervekért folyik majd. Megvalósítása közben szocialista szellemű fiatalok nevelődnek a falvakban. S ezért ez az akaratban szilárd nemzedék mozgalma is... Hogyan nyerhetik el az oklevelet? — ez a kérdés van a tekintetekben. ÍME: a megszavazásra váró törvénynek két része van. Az egyik a szövetkezeti, a másik pedig a gépállomási fiatalokra vonatkozik. Nézzük, mit kell tennick a szövetkezeti fiataloknak? A lehető legkiválóbbat nyújtaná a munkacsapatokon belül. A termelési akciókon kívül — 30 mázsás kukorica- és 100 mázsás burgonyatermesztés — serénykedni a tanyaközpont kialakításában, annak tisztán tartásában, és részt venni az építkezésekben. Társadalmi munkában tíz mázsa burgonyát és öt mázsa kukoricát betakarítani... S tanulni, elsajátítani az ezüskalászos tanfolyamon vagy a mezőgazdasági technikumban a szakmát. Művelődni, olyan öntevékeny művészeti csoportban dolgozni, amelyik részt vesz majd valamilyen versenyen. És sportolni, ápolni a test épségét... De ezt lehet elmondani a gépállomási fiatalokra is-.. S ha esküt tesznek a mozgalom mellett, akkor minden traktoros öt százalékkal szárnyalja túl a meghatározott tervet, üzemanyagot és alkatrészt takarít meg, tanul és segíti a gyengébbeket... Fegyelmezettséget, kitartást követelő feladatok. Még csak szavak, de holnap már megkezdődik a tetté válás, a mag elvetése után a csírázás, s az aratás is... Jelentős mozgalom ez, mert olyan időben született, amikor még mindig foglalkoztatja a fiatalok eg.y részét a városba . vándorlás, a nehézségektől való meghátrálás... S ezért a bátrak mozgalmának is nevezhető. Ezt példázza a tanácskozás is, s még valamit: azt, hogy a Nyírség, Szatmár falvaiban bőségesen vannak bátor fiatalok... Lássuk csak... Nagy Dezső feláll és szűkszavúan ezt mondja: — Tolmácsolom Varga László és Balogh József II. vállalását. Most silóznak, azért nem tudtak jönni. De azt üzenik velem: Egymást hívják ver- j senyre... Utána Jakab Ottó l szőke feje emelkedik ki a | széksorojc közül. — A kovász megvan, most fel kell ráznunk az alvókat is. Kevés szóval, de többet érezve annál, mintamennyit mond és gondol a többi is. Kevés beszéd, több cselekvés ... Utána Daruka Jancsi, Gergely Barna, Szabó Zoltán, majd Jakab Imre és Szügyi Sanyi szólnak. Megfontoltan, felelősséggel. Géresi Karcsi hosszú ideig gondolkodik, mérlegel, számol. S mikor feláll, nagykomolyan csak ennyit mond: — Megvalósíthatónak tartom a Csabáék által kezdeményezett mozgalmat. Mennyi k umolyság, megfontoltság... S az egész terem figyel, mikor Nemes Sanyi így kezdi: —Én nem vagyok abban a szerencsés helyzetben hogy ifi brigádommal versenyezzek, hiszen csak egy KISZ tag van nálunk... — De én fogadom — s itt emelkedik a hangja — hogy az öreg brigáddal elsők leszünk. Aztán leül. S e perctől kezdve már magáénak érzi az egész terem a kocsordi brigád kezdeményezését. Több mint nyolcvan kéz emelkedik a magasba, mikor szavazásra kerül a sor... A törvényt tehát elfogadta az ifjú parlament. S amikor kitárul a szerelőcsarnok ajtaja, úgy érzi az ember, kirepült belőle a mozgalom híre is, új falvakban új ifjúságot nevelni. Dolgozni dolgos hétköznapokon a szocialista mezőgazdaság sikeréért, a boldog paraszti jövendőért. Farkas Kálmán Bajnok a könyvtárban Kellett nekem pingpongul» a kezembe, dehát ki sejtette, hogy » könyvtáros a fehér kaucsuk- labdát is szakértelemmel kezeli? Nagykallóban e sportágban is igen sok a tehetséges fiatal s Jónás Ibolya is — mert róla van szó — a tehetségesek közé tartozik. Már az országos Spartacus- bajnokságon is sikerrel szerepelt. Ottlétünkkor szabadságát töltötte, de azért a könyvek társaságát ilyenkor is szívesen keresi. Egyik képünkön a pingpong asztalnál, a másikon pedig a könyvtár meghitt sarkában örökítettük meg. (Hammel József felvétele.) Megyeszerte megvitatják az oktatási irányelveket A járási Népfront-bizottságok szeptember 30-ig kibővített bizottsági üléseken megvitatják az oktatási irányelveket. A nagyobb községekben hasonlóképpen erről lesz szó és a vitába bevonják a pedagógusokat, szülőket, a mezőgazdasági és ipari üzemek vezetőit. Az üléseken elhangzott javaslatokat, észrevételeket a Hazafias Népfront eljuttatja az iskolareformot kidolgozó kormánybizottsághoz. (30) ‘ /-rí Jó — vetette oda a lány —, ne politizáljunk. Látom, hogy tényleg nem értesz hozzá. Ne mint politikai menekült menj ki. Egyre meg)'. Nem kallódhatsz el. Ha itt nem adják meg a tanulási , lehetőséget, jogodban áll oda menni, ahol tanulhatsz. ,— Tudod, Éva — mondta István, *— miközben felállt —, ha tudnám, hogy odakünh. valamelyik semleges országban, Svájcban, vagy Svédországban folytathatom tanulmányaimat, egy percig sem gondolkodnék. — Sétálni kezdett. — Miért ne folytathatnád? — kérdezte' Éva, és mindjárt felelt is rá. — Becsbei működik egy iroda. Ennek az irodának az a feladata, hogy a keleti állarhokóől emigrációba ment diákokat felkarolja,’ továbbtanulási lehetőségüket biztosítsa. Minden nyugati állam évenként egy bizonyos számú helyet tart fenn egyetemein a keletről emigrált diákok számára. István megállt. Kezét zsebre rakva, szétterpesztett lábakkal kíváncsian nézett a lányra. — Honnét tudod? — Az ur.okabátyám ennek az irodának a vezetője — hazudta szemrebbenés nélkül Éva. — Tényleg? — István mintha évek óta ismerné a lányt, leült a heverő szélére. — Igazán. — Mit gondolsz, miért mondtam, hogy esetleg tudok segíteni? — felelte Éva. — A Sónyi-családnak széles kiterjedésű összeköttetései vannak. — És... és hogyan tudnád elintézni az u’-okabátváddal? — Az a legegyszerűbb, — felelte a lány. — írok neki egy pár sort, és azzal fölkeresed őt. Egy hét múlva már valamelyik egyetemen tanulsz. — Ez nagyszerű — lelkendezett a fiú. Aztán elj-romorodott. — Mondd, Éva, nem tréfálsz? — Miért tréfálnék? Nincs kedvem tréfálni. — És ha olyan nagy összeköttetéseid vannak, miért vagy kenyereslány egy étteremben? Éva elmosolyódott. — Milyen kívá : esi gyerek ' vagy. Tényleg úgy viselkedsz, mint egy kisgyerek, akinek az értelme most kezd tágulni. Miért vagyok kenyereslány. Egyszerű. Lehetnék más is. De — és erre te is rájöhettél volna — apám ezredes volt, ha úgy tetszik, háborúséi népellenes bűnös is. Vőlegényem tiszt volt. Jelenleg börtönben ül, tizenöt évre ítélve. Ilyen háttérrel őrültség más állást vállalni. Kenyereslány senki sem akar lenni. Az nem karrier. Tehát nyugodtan, békén hagynak. — Értem — bólintott a fiú, és magában igazat adott a lánynak. — Szóval elmégy? — kérdezte Éva. István nem felelt. Ismét felállt, odasétált az ablakhoz. Nem, jól látott. Az alacsony, széles vállú fiatalember, akit tegnap este a házuk előtti villamosmegállónál látott, még mindig ott ült a pádon. Szíve erősen vert, megint érezte a jeges dermedtséget, a félelem polipkarjai szorongatták testét. — Éva, fordult a lány felé. Arca sápadt volt, mint az ájult emberé, szája szele remegett. — Gyere ide. A fiú egy arasznyira félrehúzta a függönyt. Éva odaállt a fiú mellé. — Nézd azt az alakot. — Melyiket? — Ott a platánfa melletti pádon. Esőköpeny van rajta. — Látom. Mi van vele? — Éva megfogta a fiú karját. Ránézett az arcára. — Mitől sápadtál el? — kérdezte. — Tagnap este óta ólálkodik utánam. Éva... — kitágult szemmel a lányra bá- mulh — Éva, félek... Lehet, hogy letartóztatnak. A lány is megrémült, hogy ráhozza a nyomozókat. Abból pedig baj lehet, annál is i'jíább, mert ma estére Frédit '•árja. A fiút gyorsan el kell küldeni, a legrövidebb időn balül és utána Frédinek ke'-l jelzést adni, hogy vigyázzon. — István. — szólt a megrémült fiúhoz. — Azonnal utaznod kell. Ne ízólj közbe. Hallgass rám. Ismerem a rendőrség módszerét. Téged ma éjjel őrLc’be akarnak venni. — A lány hangja remegett. — Megadok egy szombathelyi címet. Átsegítenek a határon. írok egy pár sort, és felkeresed unokafivéremet. Nem, az nem lesz jó. Nem is írok. Adok egy jelvényt. Azt felmutatod és közlőd, hogy Sónyi Évától jöttél. Rendben van? — Igen! — válaszolta a fiú. Hangja izgatott volt. — Nincs pénzem útiköltségre. v — Adok kölcsön. Majd megküldöd. Készülődj! István töprengve állt egy darabig. Homlokát összeráncolta, mint az öregek. — Egy levelet kell megírnom... — Írd meg gyorsan — rendelkezett a lány. A szekrény fiókjából levélpapírt és borítékot vett elő. Halványzöld, merített papír volt. István leült a kis asztalkához és írni kezdett. Éva ruhadarabokat vett ki a szekrényből, és bement a fürdőszobába. Mikor visszajött, a fiú alig ismert rá. Füstszürke sportszoknya, világoskék pulóver és egy ugyanolyan színű kardigán volt rajta. Dús szőke haját egy hajszálíinom szövésű nyersselyemkendő- vel hálrakötötte. — Készen vagy? — Igen! Éva — szólt habozva a fiú —, megkérhetlek arra, hogy ezt a levelet eljuttasd a címre? — Elviszem, de most induljunk. Itt van ez a jelvény. Tűzd a gomblyukadba. Ezen a papíron fel van írva mind a két cím. Tanuld meg. és dobd el. A pénzt pedig tedd zsebre. — Közben a lány egy baLionkabátot terített a vállára. — Én előre megyek, te pedig gyere utánam. A házmester ajtaja előtt várj1 rám. Ügy akarlak kicsempészni, hogy az az alak ne vegyen észre .. (Folytatjuk.) 5
