Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-09 / 213. szám

A római olimpiáról jelentju* (6. oldaJ) hB, 86. regény (2, oldal) XVII. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM Ära 50 iillér I960. SZEPTEMBER 9, PÉNTEfc Egész heti rádióműsor (4. oldal) ★ Száradó könnyek (3. oldal) Találjanak gazdára az ösztöndíjak Vajon miért alapítottak üze­mek, állami gazdaságok, taná­csok, illetve községek társadal­mi ösztöndíjakat? A kérdés fel­vetése indokolt, bármennyire is egyszerűnek látszik a felelet. Azért, hogy megfelelő képzett­ségű szakembereket biztosítsa­nak egy-egy olyan területre, ahol szakemberhiány van. Ugyanakkor a szerződés másik oldalát vizsgálva: segítséget nyújtsanak anyagilag olyan ta­nuló fiataloknak, akiknek erre feltétlenül szükségük van. A társadalmi ösztöndíjakra kötött szerződések mindkét oldalon előnyt, hasznot jelentenek. Me­gyénkben szép számmal alapí­tottak is ösztöndíjakat, egyete­mekre, középiskolákra is. Más kérdés azonban, hogy az ösztöndíjak egy részét kevés meggondolással ítélik oda. Nem első eset az, ami Nyírmadán történt, hogy az elmúlt esz­tendőben az egyik, egyetemre javasolt ösztöndíjasuk megbu­kott, s így a szerződés érvény­be sem léphetett. Azonban az ösztöndíjat másnak sem adták ki. Az idén majdnem hasonló dolog történt, azonban gondo­sabban készítették elő, s így most mar van ösztöndíjasuk. Mátészalkán a mezőgazdasági technikum egyik ösztöndíjasat nem vették lel a főiskolára. Es még több helyről tudunk pa­naszról. Ezek a kérdés ama ol­dalára világítanak, hogy az egyetemek, főiskoláit runc^enett eieg tekintettel a társadalom kívánságaira. Persze, néhány esetben jogosan, amikor az ösztöndíjra javasolt személy képzettségében van a hiba. Az ösztöndíjak odaítélésénél az altalános tapasztalat szerint van olyan jelenség, hogy nem egyképpen bírálják el az ösz­töndíjat adó szervek a ráter­mettséget mind a szociális helyzet, mind a tudás szem­pontjából. Volt eset, amikor a szociális helyzet nem is indo­kolta az ösztöndíj odaítélését. Például orvos fia kapta meg. Máskor viszont a szociális hely­zet nagyon is indokolta, több- gyermekes család fia volt az ösztöndíjas, apja egyszerű mun­kásember, de tanulmányi ered­ménye semmiképpen sem en­gedte volna meg. Az ilyen ese­tekben a személyes ismeretség alapján döntenek, s ez bár protekciózásnak nem nevezhe­tő, mindenképpen helytelen gyakorlat. Ha aztán nincsen a „közelben” rátermett tanuló, az ösztöndíj marad kihasználatla­nul. Ez az „érzelmi gyöngeség” nem egyéb, mint egyfajta sovi­nizmus, igen káros. Mert nem­csak egy rátermett tanulót foszt meg a segítségtől, esetleg a to­vábbtanulás lehetőségétől, ha­nem egy szakembertől is meg­fosztja a területet. A továbbta­nulás elég sok költséget okoz a szülőknek. Ha a tanulmányi eredményeket vizsgálva, szám­bevennénk azokat a fiatalokat, akik továbbtanulásukat anyagi meggondolások alapján szakít­ják meg, lenne helye minden ösztöndíjnak. S jórészt még nem is a túlzott anyagi teher tartja vissza ezeket a fiatalokat, hanem a lehetőségbe kapasz­kodnak, hogy ha nem mennek tovább »iskolára, munkába áll­nak és pénzt keresnek. Nem szorulnak a szülők támogatá­sára. Az ösztöndíj rúgó, amely helyesen serkentheti ezeket a fiatalokat a nagyobb tudás megszerzésére. S kik ezek a tanulók? Városiak? Értelmisé­giek? Nem. Hiszen a városban vannak középiskolák, s az isko­lákba javarészt olyanok járnak, akik vagy a városban, vagy könnyen elérhető távolságban laknak, egyszóval otthonról tudnak bejárni. Az egyetemek költségeit is jobban tudják vi­selni a nagyobb jövedelmű ér­telmiségiek, vagy legalább is sokkal tudatosabban töreksze­nek gyermekeiket taníttatni, mint az egyszerű parasztember, távol a várostól. Ezért alakul­tak az iskolák származás-sta­tisztikái úgy, hogy aránytalanul kevés volt a munkás, paraszt- szárrnazasű tanuló az összes ta­nulok szamához Képest. Persze, ehhez hozzájárult az elókepzen- seg hiányosaob volta is. az ér­telmiségiéit, autaimazouait soit- kai nagyoDo gondot iorauouak mindig gyermeitens taníttatásá­ra, mert ok iiu^uk is joDoan segíthettek tanunnanyaitc vég­zésében. A jobu tanulmányi eredmény elérésere is serken c tehát az ösztöndíj, nagyobb megbecsülést szerez az aiso is­kolák jobb bizonyítványainak. Ugyanakkor felhívja a pedagó­gusok figyelmét is arra, hogy gondosabban íoglaikozzanak a gyengébb tanulókkal, pótolva az otthoni segítséget is. Kár minden „heverő ’ ösztön­díjért. Kár mindén tehetséges, szociális viszonyait tekintve ösztöndíjra érdemes fiatalért, aki nem tanul tovább. Es há­nyán tanulnak, anyagi gondok­kal küzdve, rátermettek! Mert felelőtlenség lenne azt állítani, hogy ma egyetlen diáknak sincsenek anyagi gondjai, egyet­len szülőnek sem nehéz az is­koláztatás. Még nincs késő. Az ösztön­díjakra még szerződést köthet­nek azok a szervek, amelyek az ösztöndíjakat hevertetik. Csak az ügy fontosságához méltó módon gondolkozzanak el a döntésre hivatott emberek, hi­szen a mi megyénk határai nem egy üzem kerítéséig, ha­zánk határai nem egy község táblájáig terjednek. Magyar párt­ós kormányküldöttség* yesz részt Wilhelm Pieck temetésén A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a forradalmi munkás-paraszt kormány küldött­séggel képviselteti magát Wilhelm Pieck, a Ne­met Demokratikus Köztársaság elnöke, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja temetésen. A küldöttség vezetője: dr. Mün- nich Ferenc, a Minisztertanács elnöke. Tagjai: Brutyó János, a Központi Bizottság tagja, a SZOT főtitkára és Rostás István, a Magyar Nép- köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe a Német Demokratikus Köztársaságban. A magyar küldöttség megérkezett Berlinbe. Kádár János vezetésével elutazott New Yorkba a magyar ÉtfSZ küldöttség Kádár János áilamminszter vezetésével csü­törtökön elutazott Budapestről a Magyar Nép- köztársaság küldöttsége, amely részivesz az LNSZ-közgyűlés 15. ülésszakán. A delegációt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, továbbá Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Marosán György, Nemes Dezső, Somogyi Miklós, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagjai búcsúztatták. Résztvett a bú­csúztatáson a Minisztertanács számos tagja, a politikai, társadadmi élet sok vezető személyi­sége, továbbá a budapesti diplomáciai testület számos vezetője. Omlik a belga fegyver Iiataiigába Husién az t!\SZ Jínitkúra a külső segítség megakadályozásáról beszelt fegyverek a szakadár katan-' gai tartományba. A szaKadárok ehsabelhviUei re­pülőterét ugyanis az ENSZ-csa- patok nem zártak le. A katangai fővárosba szerdán is kilenc ton­na hadianyag érkezett Belgium­ból, s a hadianyagszállítások to­vább folytatódnak. Tignee, a katangai „kormány” belügyminisztere az AP jelenté­se szerint nyíltan bevallotta; a fegyverszállitmányokat a Kongói Köztársaság csapatai számára rendelték már korábban, de a jelenlegi helyzetben ezek „ter­mészetesen” csak a katangai csapatok birtokába jutnak, az amerikai hírügynökség jelentésé­ből kiderül, hogy míg az ENSZ a központi kormány repülóíereit lezár­va. meggátolja Lumumba csapatainak mozgását, a ka­tangai szakadárok lcgiercje haboritatianui szállíthat csa­patokat és hadianyagokat. AKKRA; Nkrumah, a Ghánái Köztársaság elnöke a Reuter je­lentése szerint felhívással' "len­dült a törvényes kongoi kor­mányhoz es Kongó nepéhezj Nkrumah a többi között hangoz­tatta: a ghanai kormány távol akarja tartani a hidegháborút Afrikától s elítéli a neuKoioma- lizmus minden formáját. Ghana azt reméli, hogy a Kongói Köz­társaság megőrzi területi aérfhe- tetienségét es nemzeti független­ségét. A lAStó/i szemieíróju a Kongói helyzetről New York, (MTI): Hammarsk-i jöid LNSZ-tötitkár magyar idő szerint csütörtökön hajnali négy órakor jelentést tett az ENSZ Biztonsági Tanácsának a kongói helyzetről. A főtitkári jelentes lényege az volt, hogy a Bizton­sági Tanácsnak „ismét meg kell kísérelnie megakadálydzm a kül­ső beavatkozást a Kongoi Konf­liktusba’. Bár HammarsKjöld ez­zel kapcsolatban semmi konkré­tumot nem említett, kijelentését a nyugati hírügynökségek úgy kommentálják, hogy az a koráb­ban a Szovjetunió által a tör­vényes kongói kormány rendel­kezésére bocsátott tehergépko­csikra és szállító repülőgépekre vonatkozik. HammarsKjöld java­solta: „ideiglenesen fegyverezzék le azokat a katonai egységeket, amelyek a jelenlegi helyzetben akadályozzák a kongói törvényes rend helyreállítását”, Az ENSZ főtitkára ködös ki­jelentéseinek hátterét világosan mutatja az a reakció, amelyet az ENSZ-nek legutóbbi napok­ban tanúsított kongói magatar­tása a nyugati megfigyelőkben és a törvényes kongói kor­mánnyal szembenálló szakadá- rokban keltett, A Reuter úgy értesült, hogy Cordier, arat Hammarskjöld a kongói ENSZ- csapatok működésével Kapcsola­tos pénzügyi kérdések megvizs­gálására küldött Leopuldvülebe, „nagyobb feladatokat hajtott végre”. Kongói nyugat, diplomá­ciai források szerm ugyanis éppen a főtitkár amerikai he­lyettese tanacso.ta HammarsK- jöldnek: adjon utasítás'’ a leo- poldvillei rádió és a kongói re­pülőterek szerdai lezárására — azaz a Lumumba kormány hely­zetének további megnehezítésére, ELISABETHVILLE: A nyugati hírügynökségek egybehangzóan megelégedéssel kommentálják, hogy míg az ENSZ vezetői a „tör­vényesség” címén különböző t intézkedésekkel gátolják a j Lumumba kormány tévé- | * kenységét, ömlenek a belga Moszkva, (TASZSZ): — A íia- ial Kongoi Köztársaság ujabo kemény megpróbáltatások elé került. A gyarmatosítók és kon­gói ügynökeik provokációi kö­vetkeztében rendkívül feszült belpolitikai helyzet alakult ki Kongóban. Ezi a helyzetet az imperialisták most a köztársaság törvényes kormánya ellen pró­bálják kihasználni. Lumumba miniszterelnök megállapította, hogy az im­perialista összeesküvés foly­tatásáról van sző. Ennek az összeesküvésnek az a oélja, hogy megfosszák Kongó né­pét nehezen kivívott függet­lenségétől. A gyarmatosítóknak nem sike­rült fegyveres beavatkozással megfojtaniok a tiatal afrikai köztársaságot, ezért most belül­ről próbálják felrobbantam, pol­gárháborút igyekeznek előidézni az országban. Ennek az imperialista politi­kának eszközévé vált Kasza- vubu. A kongói nép két áru­lója, az imperialista ügynök Csőmbe és Kalondzsi gyorsan szolidaritást valL.lt Raszzvu- buval. A Biztonsági Tanács határoza­tainak megsértésével az ENSZ iiaiósagai szentesítették az r,NSZ- csapatoK beavatkozását Kongó belügyeibe. Az ENSZ képviselői nem titkolják, hogy rokonszen- vük Kaszavubu mellett van. tylint a New York Times megírta, „a nyugati körök jóformán semmi kétséget nem hagytak afelől, hogy szívesebben látnának egy kor­mányt Kaszavubu vezetésével, mintsem fennmaradjon Lumum­ba sok viharral járó kormány­zása”. Az ENSZ hatóságai bezár­ták a leopoldvillei rádióállomást és megfosztották Lumumba mi­niszterelnököt a lehetőségtől, hogy a rádión forduljon népéhez. — Ugyanakkor a francia ellenőrzés alatt álló brazzalvillei rádióállo­más minden korlátozás nélkül terjesztette Kaszavubu nyilatko­zatát, amely hemzsegett a Lu- mumba-kormány elleni rosszin­dulatú támadásoktól. Az ENSZ kongói eljárása lep­lezetlen megelégedést keltett a nyugati országok gyarmatosító (Folytatás az 5. oldatom,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents