Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-07 / 211. szám
Az amerikai kémszolgálat két ügynöke menedékjogot kért a Szovjetunióban Sajtúértekeslet Moszkvában Moszkva, (TASZSZ): Bernon Mitchell és Willam Martin, az Egyesült Államok titkos „nemzetbiztonsági ügynökségének’ két tagja elhatározta, hogy szakít az Egyesült Államokkal, és politikai menedékjogot kért a szovjet kormánytól. A szovjet kormány teljesítette kérésüket és megadta nekik a szovjet állam- polgárságot. Mitchell és Martin kedden Moszkvában sajtóértekezleten ismertette a szovjet és a külföldi újságírók előtt azokat az okokat, amelyek az Egyesült Államok elhagyására késztették őket. Az újságírók székhazában megtartott sajtóértekezletet Mihail Harlamov, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályénak vezetője nyitotta meg, majd átadta a szót Mitchellnek és Martinnal. Mitchell felolvasott eav angolnyelvű nyilatkozatot, amelyet ő és Martin a Maryland-államban lévő Lorel városbeli State Bank Of Lorel 174. számú Safe-jében hagyott hátra. Ez a nyilatkozat kifejti azokat az okokat, amelyeknek alapján Mitche'l és A háború a civil! császáraivá len A csalódáson és az amerikai kormány bizonyos cselekedetei okozta aggodalmakon kívül még más motívumok is arra késztették őket, hogy a Szov,etunióba utazzanak. „Véleményünk szerint társadalmi vonatkozásban jobban fogjuk érezni magunkat itt és jobban dolgozhatunk majd szakmánknak megfelelően” — mondja a nyilatkozat. — „Reméljük, hogy a Szovjetunióban tudományos területen dolgozhatunk és tudományos kutatásokat végezhetünk anélkül, hogy attól kellene félnünk, ezze: másoknak gazdasági kárt okozunk”. Mitchell és Martin megjegyzi, hogy egyes amerikaiak, akik a kommunizmus ellenségei, preventív háborút hirdetnek a Szovjetunió ellen. Egy ilyen háború „a legjobb esetben a civilizáció temetőjének császáraivá tenné ezeket az embereket”. Martin elhatározta, hogy szakít az Egyesült Államokkal. A nyilatkozat fotokópiás-másolatát magukkal hozták, amikor június végén elhagyták az Egyesült Államokat. A nyilatkozatban elmondják, hogy 1957 nyarán kezdtek dolgozni a „nemzetbiztonsági ügynökségben” és csakhamar meggyőződtek róla, hogy „az Egyesült Államok kormánya tudatosan hazug és félrevezető nyilatkozatokat tesz saját politikájának igazolására és más államok cselekedeteinek elítélésére." „Az Egyesült Államok kormánya titokban pénzzel és fegyverrel igyekszik megdönteni kormányokat, ha arra a feltételezésre jut, hogy ezek a kormányok nem barátai”. Az ilyen cselekmények meggyőzték Mitchellt és Martint, hogy az Egyesült Államok kormánya nem válogatós az eszközökben, jóllehet a Szovjetunió kormányát vádolja ezzel. záciő Icmelőjcnek né ennek híveit ben nyilatkozott a sajtónak. Közölte, hogy az amerikai hatóságok nem hozták nyilvánosságra az Egyesült Államokban hagyott nyilatkozatukat, jóllehet ők ezt kívánatosnak tartották volna. „Mi ezt csak azzal magyarázhatjuk, hogy az Eisenhower—Nixon kormány nem kívánja, hogy politikájának bizonyos vonatkozásait az amerikai nép megismerje". Martin és Mitchell a következőképpen magyarázta annak okát, hogy annyira helyteleníti az amerikai politikát: „Rendkívül aggaszt bennünket az Egyesült Államok politikája, amelynek alapján felderítés céljából szándékosan megsértik más országok lágiterét. Aggodalmat keltett bennünk az is, hogy az Egyesült Államok kormánya hazug nyilatkozatokat tett e határsértésekre vonatkozólag, azért, hogy félrevezesse a közvéleményt”. William Martin ezután saját maga és Bernem Mitchell nevéFelháboritctta őket az a tény is, hogy az amerikai kormány rendszeresen fogja és megfejti saját szövetségeseinek titkos rádió-közleménreit Nem értettek egyet azzal sem, | hogy az amerikai kormány odáig ment, hogy szövetségeseinek alkalmazottai közül toboroz ügynököket. Martin és Mitchell rámutat, milyen esztelenség lenne egy preventív háború a Szovjetunió ellen, majd idézi Thomas Power tábornoknak, az amerikai stratégiai légi haderők parancsnokának és Barry Goldwater szenátornak, továbbá Nixon alelnök- nek a nyilatkozatait, amelyekben igazolni próbálták a Szovjetunió légi terébe való szándékos behatolások politikáját. „A Szovjetuniót körülvevő katonai támaszpontok gyűrűje szemlátomást arra hivatott, hogy megmutassa: az amerikai kormány úgy véli: eredményesen tud harcolni a kommunizmus eszméi ellen katonai eszközökkel” — jelenti ki Martin és Mitchell* ’ A két volt ügynök elmondta, ! hogy amerikai repülőgépek nemcsak az utóbbi négy évben végeztek felderítő repüléseket a kommunista országok határai mentén és területe fölött, hanem az 1952-től 1954-ig terjedő időszakban is, „amikor mi az amerikai haditengerészet rádió-hír- vevő állomásán szolgáltunk Japánban, Kamiseában, Jokohama közelében...” Mielőtt az amerikai katonai repülőgépek a kínai és távolkeleti szovjet határok mentén útjukra indultak, Kamiseába és más rádió-vevő állomásokra titkos távirat érkezett a repülés időpontújának és útvonalának megjelölésével. A repülések eredményeként szerzett adatokat elküldték a nemzetbiztonsági ügynökségnek”. Martin és Mitchell közölte, hogy miután a „nemzetbiztonsági ügynökség” szolgálatába léptek, tudomásukra jutott a légi felderítésnek egy korábbi módszere: a kikémlelendő ország légi terébe való behatolás. „Ezeket az „elint” néven ismert műveleteket • a Szovjetunió és más országok radar berendezései közelében folytatott repülések útján végzik. Céljuk az, hogy értesüléseket szerezzenek a radar adóberendezések sugárzásainak fizikai tulajdonságairól”. Ezeket az adatokat arra használják fel, hogy megkeressék, milyen eszközökkel lehetne gyengíteni a radarral való védekezést, például a szovjet ha'árok közelében fekvő amerikai támaszpontokon működd „elfojtó” állomások alkalmazásával. Martin részleteket közölt egy „C—130” mintájú amerikai repülőgép útjáról. Ez a gép 1958 szeptemberében Törökország felől átlépte a Szovjetunió határát és behatolt Örményország légi terébe. A „nemzetbiztonsági ügynökség” egy magasrangú munkatársa elmondta Mariinnak, hogy a „C—130” mintájú repülőgép fedélzetén elektronikai szakemberek foglaltak helyet és különleges berendezéseket helyeztek el a szovjet rádiólokációs állomások jelzéseinek kis távolságból való vételére. Ez a munkatárs hozzátette, hogy a szovjet-török határt szándékosan sértették meg, azzai a céllal, hogy behatoljanak a szovjet rádiólokációs állomások övezetébe”. Jtóvi fél milliard do.lát* a hírközlő bereudez^sek kittéül tejesére Mitchell és Martin elmondott nénany reszleiet a „ncmzeioizion- sági ügynökség ’ tevékenységéről. A „nemzetbiztonsági ügynökségnek ’ körülbelül lu 000 alkalmazottja van. Ezek John Sam- ioi'd repüloaltábornagy vezetése alatt végzik munkájukat. Csupán az ügynökség központi intézményeinek fenntartása évente körüloelül 100 millió dollárba kerül. Az ügynökség központi intézményeinek épületében sok elektronikus számláló és írógép van. A „nemzetbiztonsági ügynökséget” kémcrtcsülésekkel ellátó rádióállomások hálózata az egész Földet felöleli, több mint 2000 jelfogó álomásból tevődik össze s ezeken 8000 rádió-jelfogó katonai szakember működik. Ezen kívül nagy számú ilyen szakember foglalkozik Teletype (távolíró gép) útján adott közlések vételével. Egyes rádióállomások hajókon és repülőgépeken vannak, de a jelfogó tevékenység alapvető része az Egyesült Államok külföldi támaszpontjain lévő katonai rádióállomásokon történik. Ezen állomások hálózatának fenntartása évente 389 millió dollárba kerül. A „nemzetbiztonsági ügynökség” központi intézményeinek fenntartására fordított összegekkel együtt az Egyesült Államok évente majdnem félmilliárd dollárt költ a hírközlő berendezések kikémlelésére. Az Egyesült Államok „nemzet- biztonsági ügynöksége" magában Kongói helyzetjelentés (Folytatás az 1. oldalról) bejelentésével foglalkozva a minisztertanács a következőket állapította meg: 1. Kaszavubu azzal vádolta a kormányt, hogy polgárháborúba taszítja az országot, holott a kormány a valóságban a belga csapatok ellen védelmezi a Kongói Köztársaságot. 2. Kaszavubu állításával ellentétben a kormánycsapatok az ország területén sehol sem kezdeményeztek testvérharcot. 3. A kormány megítélése szerint Kaszavubunak nyilván az a szándéka, hogy fegyverletételre bírja a kongói hadsereget, előmozdítsa az ország külföldi katonai megszállását és így megakadályozza a kongói hadsereg katangai bevonulását, 4. A kormány megállapítja, hogy Kaszavubu és tanácsadói az ENSZ-t akarják felhasználni egy kizárólag belpolitikai jellegű konfliktus elsimítására. Lumumba a közlemény ismertetése után hangsúlyozta* hogy a Kongói Köztársaság törvényes kormánya rerreli, egyetlen ország — nemkülönben az ENSZ — sem hajlandó segédkezet nyújtani azoknak, akik mej* akarjálc akadályozni a kormányt a törvényes hatalom gyakorlásában. i ELISABETHVILLE: A legújabb leopoldvillei események hírére a Kaszai-tartomany-belt lázadók Katangába menekült vezére, Kalondzsi bejelentette* hogy „haladéktalanul visszatér Kaszaiba a hadműveleti területre”. Sietve nyilatkozott Csőmbe, a katangai szakadar „kormány” elnöke is. Sajtóértekezleten közölte, hogy „üzenetet intézett a kongói néphez és felszólította Lumumba kormányának megdöntésére, mielőtt még túlságosan késő lenne” (Reuter—AFP)* foglalja az Egyesült Királyság különleges hírközlési csoportját, amely angol állampolgárokból áll. Anglián kívül az Egyesült Államok a hírközlés felderítésében együttműködik még Kanadával. Tudjuk — mondotta Mitchell és Martin — az Egyesült Államok sikerrel olvassa el több mint 40 ország titkos levelezéseit. Mitchell és Martin ezután elmondta, hogy a szovjet kormány teljesítette azt a kérésüket, hogy adják meg nekik a szovjet állampolgárságot és nyújtsanak segítséget az orosz nyelv tanulmányozására. A szovjet kormány javasolta, hogy ők maguk válaszszák ki azt a helyet, ahol lakni szeretnének, lehetővé tette, hogy továbbképezzék magukat és segítséget nyújtott, hogy a matematika területén találjanak munkát. Martin közölte, hogy ő és Mitchell körülbelül ugyanazt a lizetést fogják kapni, mint ami az Egyesült Államokban megillette őket. „örülni fogunk, ha lehetőség nyílik rá, hogy levelezhessünk rokonainkkal és barátainkkal és jó fogadtatásban részesítjük őket, J ha szándékukban áll minket meglátogatni — jelentette ki Mitchell és Martin. A nyilatkozat elhangzása után az újságírók kérdéseket tettek lel Martinnak és Mitchellnek. Az Izvesztíja tudósítója kérdezett először: — önök azt mondták nyilatkozatukban, hogy a nemzetbiztonsági ügynökség negyven ország távirati és egyéb úton történő hírközléseit figyeli, illetve hallgatja le. Szeretnénk tudni, melyek voltak ezek az országok. Martin a következőket válaszolta : — Néhányat felsorolok: Olaszország, Törökország, Franciaország, Jugoszlávia, az Egyesült Arab Köztársaság, Indonézia és Uruguay. Ebből a felsorolásból képet alkothatnak az ügynökség munkájáról. Litosko, a Pravda munkatársa megkérdezte: nyilatkozatukban Önök elmondották, hogy az Egyesült Államok beavatkozott más országok belügyeibe, s Önök ezt a nemzetbiztonsági ügynökségben végzett munkájuk során tudták meg. Milyen tényekkel tudnák alátámasztani ezt a kijelentésüket? Válasz: Amikor alkalmaztak miniket a „nemzetbiztonsági ügynökségnél”, több száz más kezdő munkatárssal együtt előadásokat kellett hallgatnunk. Az előadásokból általános képet kaptunk az ügynökség működéséről. Elmondották, hogy az Egyesült Államok fegyverekkel és pénzzel is közreműködött bizonyos országok politikai helyzetének megváltoztatásában. Példaképpen az argentin Peron -rezsim megdöntését hozták fel. A Német Demokratikus Köztársaság egyik lapjának, a Freie Welt-nek tudósítója megkérdezte: nyilatkozatukban elmondották, hogy a Washingtonban működő egyik baráti állam nagy- követségén amerikai, kém működik, aki a „nemzetbiztonsági ügynökségtől” kapja fizetését. Meg tudnák-e mondani melyik államról van szó? Martin azt válaszolta, hogy a török nagykövetségen működik az az amerikai kém. A szovjet rádió munkatársa tette fel a következő kérdést: a Szovjetunió körül működő rádió lehallgató állomásokat csak a Szovjetunió ellen, vagy pedig más országok ellen is felhasználják? Mitchell: a „nemzetbiztonsági ügynökség” általános politikája az, hogy minden ország rádió, telefon és távíró-jelentéseit lehallgatják, mindenféle megkülönböztetés nélkül. (Derültség.) A New York Times tudósítója a következő kérdést tette fel: Tudnak-e önök arról, hogy a Szovjetunió is kémkedik a nyugati hatalmak ellen? Martin így válaszolt: ami bennünket leginkább felháborít; az amerikai kémrepülések sorozata volt. Ezek a repülések, amelyek a Szovjetunió felségterülete fölött folytak, rendkívül veszélyesek és provokatív jellegűek. Tudomásunk szerint a Szovjetunió nem folytat hasonló provokációs cselekményeket az Egyesült. Államok ellen. Arlamov, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője itt megszólalt: kedves' uraim és elvtársak, nem volna-e ideje befejezni a sajtóértekezletet? Martin nagy derültség közepette kijelentette: nem-nem* csak folytassuk. Egy amerikai újságíró aziránt érdeklődött, igaz-e, hogy az amerikai hatóságok immár 4—5 éve lehallgatják a szovjet jelzéseket? — Martin így válaszolt: kérdésével forduljon a „nemzetbiztonsági ügynökséghez,” az jóval részletesebb választ adhat. A sajtóértekezlet ezzel végétért.
