Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-07 / 211. szám
Timt (ehetne tenni a munhásszállésok művelődési helyzetéért ■ TV" inog itt semmi, semmi... — rázta a fejét az, asszony, aki a magasépítők mátészalkai munkásszállásán mossa az ágylepedőket. Persze, a semminél jóval több van. Ágyak, asztal, néhány ülőhely, egy lavór, egy kanna, zuhanyozó,;-' helyiség. Bent . az irodában szerény kis könyvtár,' ötven valahány kötettel, és egy rádió, ami most rossz. Tisztaság, meszelt fal. De egyúttal végtelen ridegség. . ’> Ez csak átmeneti szállás — védekeznek az irodán, — itt huzamosabb ideig alig van valaki. Többnyire gépkocsivezetők veszik igénybe, egy-két éjszakára. — A könyvtárat használják legalább? A könyvtáros nehezen válaszol: — -fíem- adja mindenki vissza a könyvet, ezért nem szívesen adom ki. Ha innen;, elmegy valaki, hogyan kaphatom vissza a könyvet? •— Mivel szórakoznak az emberek? — kérdeztem az idősebb emberik.—~ éjjeli,.őrv^n aki . Ott ült az' egjbk ágy szélén. ■^'■Kártyáznak — felelte. 'A T1TÁSZ vidéken dolgozó brigádjai magánházakban nyernek elszállásolást. — Van-e valami közös tulajdonuk, amit visznek- magukkal? Rádió? — Rádió nincs, mert ahol ők dolgoznak, még nincs villany. Hiszen ők építik a hálózatot. Könyvek? Valami más? . h’ utbal'1 , labda. Esetleg sakk, némelyik ..: "y brigádnál. Meg kártya, az van mindenütt, bár nem a vállalat tulajdonában.- Ismeretterjesztés, előadás? • *r— A legnagyobb gondunk, hogyan tudnánk a .vidéken dolgozó brigádjainkat bevonni a továbbképzésbe — válaszolták a központban. — Einigen nehéz. .; "Az Ér patak melletti, Toldi utcai nagy munkásszálláson: ' Festik a vaságyakat. Takarítanak. A gondnokkal járjuk a szobákat.--.-Általában tisztaság, az ágyak nagy részén' paplan, s ez is vállalati tulajdon. Több zuhanyozó. Cserépkályha. Az étkezőben az ablakon függönyök, szép égők, az udvaron virágok, Általában több mint százötvenen laknak itfl. köztük néhány család is, A felszerelésünk jó, sok helyütt nincs ilyen - Ti- például a paplan — mondja a gondnok.' Évente kétszer nagytakarítás, festés, renoválás.- A' rendre maguk a munkások oktatják az . újonnan érkezőket. Délután mosdaná ruhástól áz; ágyra nem -szabad 'leheverni, satöbbi... IJ,' etenként egyszer filmvetítés van. Alka- _' lomsget'űen gyűléseket is tartanak. A közeli központból könyveket kölcsönöznek, és a központban nézhetik a televíziót is. Néha-néha^ ismeretterjesztő előadásra is sor kerül. Ez a szállás hát jóval többet kap kulturáltságból, mint a vidékiek. Rádió is akad egy-egy' szobában, bár re volna rossz az erősítő! De az bizony elég régen rossz... Van tehát meleg szoba, az ágyneműt mossák, tisztaság is van, bár itt meg kell jegyezni, hogy elég sok piszkos lepedőt is láttam, főként vidéken. De elégséges ez? Feltétlenül elég ahhoz, hogy elvegyék a más vidéken lakó dolgozók gondját a lakásról, a munkahelyen túli tartózkodásról. Ez jelentős anyagi terheket ró az egyes vállalatokra, és ugyanakkor leveszi a terhet a dolgozó emberről. Hol áll már a paplanos, matracos ágy, a cserépkályhás meleg szoba a felszabadulás előtti időktől? Hol volt akkor munkásszállás? Egy csűr legfeljebb... De gondoljuk meg, a gondnok szerint vannak olyanok is a nyíregyházi munkásszálláson, akik évek óta ott laknak! A szállás tehát otthon is< annak kellene lennie. És így, bizony, akad még tennivaló. F salád nélkül, szállásokon lakó munkásoknak sokkal több idejük , m^rad saját'magokra, szórakozásra, rríint a ' többiek - rek. Ha nem kínálkozik megfelelő alkalom, világos, hogy a kártya felé fordulnak. A TITÁSZ brigádjait nehezen tudják bevonni a továbbképzésbe. Szinte minden brigád-, munkásszálláson az egész megyében a legfőbb szórakozás a kártya. Nem pé'zben ugyan, mert ezt tiltják. De nem lenne ennél kulturáltabb módja is a szórakozásnak? Mert éppen ezek a dolgozók, akik nem saját otthonukban töltik idejük nagyobb részét, hanem szállásokon, magánházaknál, ezek a dolgozók nem tudnak lépést tartani a munkásosztály általános kulturális fejlődésével, számunkra nincs biztosítva az a lehetőség, ami egy-egy központban dolgozónak minden üzemben megvan. V an javítani való a munkásszállásokon. Elsősorban az otthonosság kialakításánál. Néhány kép a falon, rendbehozptt erősítő, vagy néhány rádió, olyan könyvtár, amit a szállásokon kezelnek, folyóiratok, legalább egy- egy sarok, ahol kényelmesebb székekre ülhetnek, a nagyobb szállásokon néhány fotel —nem létszükséglet ugyan, de kulturális igény! És ilyen igény feltétlenül van már. S az igényekkel együtt jár a gondolkozás fejlődése is. Nem hiszem, hogy re lehetns módot találni az érden kés, szórakoztató ismeretterjesztésre, sok helyütt az olvasás rendszeresítésire, a közcs film. és más előadások látogatására, ahol erre mód van. Vajon, hány helyen alakítottak hosz- szabb ideig együtt dolgozó, közös helyen lakó dolgozók énekkart? Hányán tanulnak dolgozók iskolájában, vagy más, levelező utón? Hányszor rendeztek klubestet? Pedig mindezekkel az alkalmakkal széles tömegek élnek megyénkben. Jotban lehetne törődni a művelődés kérdéseivel a munkásszállásokon. S. B. » Ha minden pártszervezetben ♦ úgy fognák fel a pártépítés ♦ ügyét, mint a nyírdcrzsiben, ♦ egy lépést sem haladnánk elő♦ re. Mit vallanak itt? „Ne ha- j markodjuk el a tagok és a tag♦ jelöltek felvételét” — mondják. ♦ S várnak, egyre csak várnak. J Nyolc hónap pergett igy el eb- J ben az esztendőben, de még J egyetlen taggal, vagy tagjelölt- { tel sem gyarapodott a pártszer- 5 vezet. Tiznenégyen voltak, s ♦ ma is ennyien vannak. Í A pártvezetőség pedig — Szabó János párttitkárral az élen — csak ígér. Kétségtelen, abban igazuk van, hogv a korábbi problémák. melyek a pártszervezet befolyását, a kommunisták tekintélyét csorI bitotiák. hosszú ideig éreztették hatásukat. Lehetetlen azonban, hogy ne akadna a falaiban olyan termelőszövetkezeti tag, aki érdemes a tagjelöltségre. Vannak ilyen emberek, csak az baj, hogy a pártvezetőség nemtörődöm módon, közömbös magatartást tanúsít a pártépitéssel kapcsolatban... Nem egyedüli eset a nyírder- zsi. Több téesz pártszervezetünk van, ahol ebben az esztendőben még nem vettek féT.". egyetlen tagjelöltet sem. .j‘ IdéT je lenne, ha felébrednének végre a nyírderzsiek, s mindazok. akik eddig semmit nein tettek pártszervezetük erősítése érdekében. Nem öncélú ez a munka. Sok névtelen hős. van, aki a nagy mrnkák idején ’ is tanúságot tett arról, hogy £.1-, kalmasak a tagjelöltségre.. Ezekkel foglalkozni pedig minden kommunista kötelessége!, S ha valóban mélyrehatóén akarnak ezzel az üggyel foglalkozni — mint az * nyírder-; zsiek is hangoztatják — itt & ideje, de legyen is eredmenyes- sége. Ez a párt, a nép érdeke. Az új tagokkal és tagjelöltekkel erősebb lesz a párt és Sikeresebb a munka. (— k*s,>; Taggyűlést tartottak a nagyecsedi Rákóczi Tsz-ien * A megye egyik legnagyobb termelőszövetkezetében taggyűlést tartottak a napokban a kommunisták, melyen az időszerű feladatokat beszélték meg. A beszámolót Rafíai József párttitkár tartotta s megállapította, hogy az első nagy közös aratás és cséplés jól sikerült, a kapásnövények pedig olyan termést ígérnek, amilyenre azelőtt még nem nagyon volt példa. Meghatározták azokat a tennivalókat is, amelyeket a gyors és veszteségmentes betakarítás érdekében szükséges1 elvégezniük. A beszámolóhoz többen hozzászóltak. Nagy Gergely brigádvezető á demokratikus centralizmus következetes I betartásáról szólt. Hrmonyik Béla figyelmeztette a pártvezetőséget, hogy fokozottabban vé-., gézzé a termelés ellenőrzését. ' Ä?, tanácskozáson részt vett Suba Ferenc, a községi pártbizottság titkára is. ' Me»itidul a KISZ-munka a középiskolákban Az új tanév kezdetével megindul középiskoláinkban a KISZ- munka is. Azokat az elsősöket, akik jó úttörők‘voltak,, felveszik a KISZ tagjai sorába. Egyes iskolákban, ahol a KISZ létszámának növekedése ezt megkívánja, új alapszervezeteket is hoznak létre. A mozgalmi és tanulmányi munka eredményessebbé tétele érdekében az osztályokban KISZ-csoportok alakulnak. A KISZ-csoportok a tanulásban, fegyelemben egyaránt élenjárnak, s egyben vezetőszerepet töltenek be az osztálykollektívák életében. • - ■ . t • •*. •■: ’ «V- • . A középiskolák kiszijtái a KISZ kongresszusra tanulmányi verte- ' nyekkel, a • gyengébb tanulók segítésével készülnek. Tovább fojV- „ nak a középiskolákban a ' ni ár" megkezdett, de még be nem fe- _ jezett Ifjú Kommunista, valá- ' mint Kilián György próbák is. (2Ó) — Biztosan a tanulásban zavartam meg — szabadkozott Olajos —, de igyekszem nagyon rövid lenni. . —- Foglaljon hélyét — mondta Esztert' -és az egyik kárpitozott székre rau- tatótt. A fiatalember letette kalapját a sez- lonra,, és leült.. 'Krasznai István ügyében kerestem fel törte meg a csendet Olajos. Eszter felkapta a fejét. — Történt valami? — kérdezte ijedten. — Nem, semmi, illetve az történt, hogy kizárták az egyetemről, de ezt maga is tűd ja ... — Jgenj ezt tudom — válaszolta a lány. ' ... . ’.‘—- Kérem, ne lepődjön meg azon, amit most mondok — folytatta a férfi. — -Tagja voltam én is a fegyelmi bizottságnak, és valahogy nyugtalanított a 2 döntés. Magam részéről ellene szavaztam, de az most nem érdekes. Szeretnék a fiún segíteni, mert az az ér;ésem, hogy melléfogtunk. Tudok arról, hogy Holub professzor ig eljárt az ügyben, de eredménytelenül .., — Igen — szólt közbe a lány. — Holubot úgy informálták, hogy Istvánnak a fegyelmi előtt már valami rendőrségi ügye volt. — Erről nem tudok — mondta csodálkozva Olajos. — Én a napokban beszéltem Holub- bal — folytatta Eszter. — A professzor elvtársat az államtitkár úgy tájékoztatta, hogy a fegyelmi és az eltávolítás annak a bizonyos rehdőrségi ügynek a következményé ... — Ez nem igaz — vágott közbe a fiatalember. — Akkor az államtitkár elvtársat félrevezették. Szó sem volt a fegyelmi tárgyaláson rendőrségi ügyről. Mondja elvtársnő, magának Krasznai mesélt a múltjáról? — Igen — felelte a lány. — Négy éve ismerem őt. Pontosan elmondta az apjával való szakítást. Arról nem tudtam, hogy apja nyugatra távozását nem írta be az életrajzába. Ez tényleg könnyelműség volt. De az nem jgaz, hogy István szovjetellenes. Nem kommunista, nem sokat politizál, de egy biztos: mellettünk áll szivvel-lélekkel, és nem ellenség. Tudja, ő tudós-típus. A tanuláson kívül semmi más nem érdekli. Minden szabad idejét a könyvek között és a laboratóriumban tölti. Kimagaslik közülünk. Tehetség! Nem tudok mást mondani. — Értem — mondta Olajos. — Mit tud volt mennyasszonyáról? — Nem sokat. István nagyon zárkózott. Keveset beszél, nincsenek barátai. Azt tudom, hogy még most is szerelmes a volt mennyasszonyába. — Nem udvarol senkinek? — Tudomásom szerint nem. Azaz, várjon csak. — Eszter egy kis ideig gondolkodott. — Pár napja megismerkedett véletlenül egy kenyereslánnyal, valamelyik étteremben. Mintha az tetszene neki. Nagyon egyedül van, és idegileg teljesen kimerült. — Mit tud erről a kenyereslányról? — Csak annyit, amennyit István nekem elmondott. — Eszter részletesen elmesélte István és Éva megismerkedéséA fiatalember letette kalapját a sezlonra és leült. (Soltész Albert rajza.) nek történetét. — Kérdezhetek valamit? — szólt zavartam Olajos Géza. — Tessék. — Maga milyen viszonyban van” Krasznaival?. A lány elpirult. — Barátok vagyunk. Nem udvarol,' de mindent elmond. Még azt is' elmondta,f hogy a kenyereslány, mint nő, tetszik neki. ' Olajos elgondolkodott. — Maga szerint — szólalt, meg egy idő múlva — Krasznai becsületes ember? . Olyan, akiért nyugodtan lehet felelősségét vállalni? * — Igen — felelte a lány. Majd lemondóan hozzátette: — Talál manapság embert, aki felelősséget mer vállalni barátjáért? Vagy munkatársáért? Tudja, és Holubon kívül nem találkoztam egyetlen emberrel sem, akik felemelték volna szavukat Istvánért, pedig a.többi tanára is tudja, hogy mennyire tehetséges és becsületes fiú. Több professzorral beszéltem. Az egyik a vállát húzta, a másik csak annyit mondott: „tudja, az emberek szivébe nem láthatunk bele”, a harmadik pedig nem szólt semmit. — Látja — szólt nevetve Olajos — Holubon kivül azért akadt még ember, aki felemeli a szavát. . í , — És maga mit akar csinálni? — érdeklődött a lány. ' * — Még nem tudom — felelte Olajos, — De azt hiszem, leírom a véleményje- met és megküldöm az államtitkárnak. Esetleg a pártnak. — Ez nem pártügy — mondta a lány. — István nem párttag... — De elvtársnő, én az Vagyok. És ez a döntés nálam lelkiismereti kérdés. A pártnak nemcsak a párttagokkal keil , törődni, hanem a pártonkívüliek sorsával is, mert ha csak saját magunkkal törő-* dünk, az baj. Akkor a pártonkívüliekkel mások törődnek. A kérdést az dönti el, hogy Krasznai becsületes ember-e, vágy sem. 'folytatjuk.) Nyolchóuapi semmittevés
