Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-29 / 230. szám

Világszerte tartsanak népszavazást a leszerelésről! Készülődnek az űrhajósok! Milyen „edxésssel“ töltik napjaikat a holnap űrutasai? — javasolta Gomulka elvtárs u* E.VSZ-feösji iiílp* kedd délutáni plenáris ülésén New York, (MTI): Az ENSZ közgyűlés kedden délután — magyar idő szerint 20,18 órakor — ismét összeült, hogy folytas­sa a nemzetközi helyzet általános vitáját. A délutáni ülés első felszóla­lója Thaiföld képviselője volt, Utána W. Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a len­gyel ENSZ-küldöttség vezetője szólalt fel. Hírügynökségi jelentések sze­rint beszédében Gomulka foglal­kozott a német kérdéssel es rá­mutatott arra a súiycs veszély­re, amely a nyuganémet ievan- sisták és militaristák részéről Európát és a világ békéjét fe­nyegeti. Ezután arról beszélt, hogy a potsdami egyezményt n>ugali részről megszegik és éles szavak­kal bélyegezte a volt hitlerista tábornokok emlékiratát, amely­ben a Bundeswehr atomfelfegy­verzését sürgetik. A német hadi- anyagipar, amelyet az eg;, kori Hitlert finanszírozó konszernek építettek újjá — mondotta — nemcsak partnere a nyugati ha­talmak hadiiparának, hanem most már „versenyben is áll az­zal. A tények világosan mutat­ják, hogy az agresszív területi követelések a Német Szövetségi Köztársaság hivatalos programjá­vá váltak. A lengyel küldöttség ve­zetője ál'ástfcglalt a két né­met állammal kötendő béke- szerződés mellett és hangsú­lyozta. legfőbb ideie. hogy mindazok, akik a potsdami egyezményt aláírták, egyszer s mindenkorra érvényesnek ismerjék cl a jelenlegi né­met határokat. A továbbiakban Gomulka sfk- raszállt a Kínai Népköztársaság ENSZ-tegsága mellett. Kijelen­tette. hátat kell fordítani annak a hiú ábrándnak, hogy a jelen­kor problémái a Kínai Népköz- társaság képviselőinek résztvéte- le nélkül megoldhatók. Elsősor­ban az Egyesült Államokat ter­heli a felelősség azért, hogy az ENSZ még mindig nem veszi kellőképpen figyelembe a nem­zetközi helyzet reális tényeit és a békés együttélés rr.egvalósítá- 1 sát. I Az Egyesült Nemzetek Szer- I vezetőnek munkáját bírálva Go- (mulka rámutatott: mélységesen ellentétes az ENSZ céljaival és a'apclvei- vel az a tény. hogy a világ­szervezet zászlóiét alárende­lik a gyarmatosítók érdekei­nek. A lengyel küldöttség teljes mér­tékben egyetért azzal a bírálat­tal. amely az ENSZ főtitkárának kongói magatartásáról elhangzott. A lengyel küldöttség helyesli az ENSZ megszilárdítását ek és szervezete megtartásának gon­dolatát. Támogala Hruscsov szovjet miniszterelnöknek erre vonatkozó javaslatát. Ezután hosszasan foglalkozott a leszere­lés kérdésével és támogatta az általános és teljes leszerelés szovjet javaslatát. Rámutatott, hogy a jelenlegi helyzetben Hruscsov új javaslatainak óriási jelentősége van. A lengyel küldöttség vezetője élesen bírálta ,,a félelem egyen­súlyán alapuló” nyugati politikát és rámutatott: az emberiség tör- lémelme egészen napjainkig azt bizonyítja, hogy a ..Ha békét akarsz, készülj a háborúra” elven alapuló politika sohasem b'ztosította a népeknek a békét, hanem mindig háborút hozott. Javasolta, hogy világszerte tartsanak népszavazást a leszere­lésről. A leszerelési tárgyalások kiszélesítését indítványozta és támogatta a Szovjetunió kormá­nyának erről szóló újabb javas­latát. Az ENSZ-nek a leszereléssel kapcsolatos szerepét vizsgálva indítványozta, hegy a közgyűlés tűzze ki a nuk­leáris fegyverkísérletek meg­szüntetéséről folytatott tár­gyalások határidejét. Ha e határidő elteltével sem si­kerül megállapodni, úgy terjesz- szék a kérdést a közgyűlés rend­kívüli ülésszaka elé. Amíg az nem határoz, addig az összes hatalmak tartózkodjanak az atomfegyver-kísérletektől. Sajnálattal állapította meg Gomulka, hogy nem sikerült megállapodni a Rapacki-tervben. Ezzel összefüggésben rámutatott, hogy támogatja a Balkán, a Tá- vcl-Kelet, a Csendes-óceán tér­sége és Afrika atemmentes öve­zetté nyilvánítására tett román, kínai és ghanai javaslatot. Hang­súlyozta. hogy különösen nagy jelentőségű lenne egy közép­európai atommentes övezet létre­hozása. A lengyel küldöttség vezetője végül határozottan szembehelyez­kedett azokkal a kísérletekkel, amelyeknek célja, h^gy ébren laitsák az uszító és a rágalom- hadjáratot a szocialista országok­kal szemben. Moszkva. (TASZSZ): Vlagyi­mir Tyimankov, a Szovjet Or­vostudományi Akadémia alelnö- ke nyilatkozott a Moszkovszkaja Pravda tudósítójának a szovjet űrhajósok előkészületeiről. El­mondotta, hogy tekintélyes szak­orvosokból álló bizottság rendkí­vül gondos próbának veti alá az űrhajósjelölteket. Űrhajózásra legalkalmasabbnak látszanak a lökhajtásos repülőgépek pilótái, hiszen a repülőgépvezetés és a térbeli tájékozódás olyan ké­pességek, amelyek igen értéke­sek lehetnek az űrhajós számá­ra. Tyimankov közli, hogy az űr­hajós — jelölteknek közepesnél valamivel alacsonyabb termetű­nek és soványnak kell lennie. Ezekre az adottságokra azért van szükség, mert a légmentesen zá­ró kabin, szűk és a világűrben minden gramm sokat számít. A jövő űrhajósának napi prog­Hiuscüov ebédet adott az EN^Z ülésszakán résztvevő szocialista küldöttségek vezetőinek tiszteletére New York. (TASZSZ): Szep­tember 27-én az ENSZ-közgyű- lés délelőtti ülése után Hrus­csov szovjet kormányfő ebédet adott az ülésszakon résztvevő szocialista küldöttségek vezetői­nek tiszteletére. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt ebéden jelen volt W Go­mulka, A. Novotny, G. Gheorg- hiu-Dej, Kádár János, T. Zsiv- kov, M. Shehu, N. Podgomij. K. Mazurov, A. Gromiko, L. Reutu, A. Rapacki, V. David, S. Voj- tek, Sík Endre, K. Lukanov, B. Shtylla, L. Palamarcsuk, K. Ki- szeljov és mások. ramja percekre be van osztva. Az előírást hosszabb időszakra, például egy hónapra készítik el, de minden nap programja elté­rő. A jelölt foglalkozik a csilla­gászattal és növénytannal, or­vostudománnyal és elektronika* val, földrajzzal és rádiótecniká- val. Külön edzést kap az úgy­nevezett termobarokamrában, Itt készülékek regisztrálják a kísérleti személy viselkedését mínusz 100 fokos hőmérséklet­nek és 50 000 méteres magasság­nak megfelelő körülmények kö­zött. Külön vizsgáliák az ember állaootát katapultáláskor. Mind e kísérletek során különleges ruhát visel az űrhajós-jelölt. Meghatározott napszakokban soortfal, súlyemeléssel, röplabdá­zással, tornával, úszással, teni­szezéssel foglalkozik. Máskor azokat a készülékeket tanulmá­nyozza amelyek az űrhajóban lesznek. Jelenleg — mondotta végeze­tül Vlagyimir Tyimakov —nincs az űrrepüléssel kapcsolatos olyan probléma, amelvet ne oldhatna meg a mai tudomány. Az em­ber űrrepülése már nem a távo­li jövő kérdése. I szovjet államfő találkozása Koiraia nepáli miniszterelnökkel New York. (TASZSZ): Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke, az ENSZ- közgyűlés 15. ülésszakán részt­vevő szovjet küldöttség vezetője a szovjet ENSZ-küldöttség rezi­denciáján kedden találkozott Koiraia miniszterelnökkel, a nepáli küldöttség vezetőjével. A baráti beszélgetés a két kormányt kölcsönösen érdeklő kérdésekről folyt. (45) Eszter még mindig gondolkodott. — Nézze, tudja k, vagyok. Látta az igazolványomat. Akar nekem segíteni? Illetve nem is nekem, hanem az or­szágnak. — Segítek — válaszolta halkan a lány. — Akkor üljön le, és jól figyeljen ide... Este volt már, amikor az alezredes visszatért az irodába. Kocka várt rá. — No, Kocka, mindent elintézte!? — kérdezte mosolyogva. — Olajossal megbeszéltem a dol­got. .. — Vállalta? — Igen — felelte a főhadnagy. — Hozd csak be azt a levelet, amit Vildmann-nál találtál. Míg Kocka a levéléit ment, Csslei halkan íütyürészett. Még egyszer átgon­dolta elképzelését. — Igen. r.a elképze­lésem helyes, akkor Frédi barátunk ha­marosan vendégünk lesz — mondotta halkan. — Nekem szóltál? — kérdezte a belépő Kocka. — Nem, hangosan gondolkodtam. Hol a levél? Átvelte a levelet, összehasonlította a két papírt. — Ugyanaz — mondta. — Holnap menjen vplaki a Papír Igazgatóságra, és állapítsa meg, hegy magyar gyárt­mányú papír-p. s jia igen, mikor gyár­tották. .. — Értettem — felelte a főhadnagy. — Nekem az a véleményem, hogy nem magyar gyártmány. — Majd meglátjuk. Évával mi van? — kérdezte Cselei. — Nagyon megélánkü’t. Egymás­után találkozik fűvel-fával. — Öcska trükk — mosolyodon el az alezredes. — Frédi manőverezik. Ez viszont arnjit jelent, hogy valamire készül. — Egy kis idő múlva óira meg­szólalt. — A ngol módszer. Jó öreg an­gol módszer. — A baj a7, hogy még mindig nem tudjuk, hogy Frédi kicsoda, hol keres­sük. — Most sakkozzunk Kockám — ne­vetett Cselei. — Frédi parasztokkal tá­madott. Mi pedig e'saneoltuk a királyt Én a királynővel, te pedig a bástyával. — Nem értem — mondta a főhad­nagy. — Nem baj. Majd megerted. Frédi támadni fog. — Most már beszélj világosabban, Béla — dühösködött Kocka. Az alezre­des nevetett. — Tanul', f'ú gondolkodni! M!t gon­dolsz — fordult a főhadnagy fele —. Krasznai hazajön? — Azt sem tudom hova ment? — Hát ett van a levél a kezedben, és el sem olvastad? Kocka elolvasta a levelet. — Jól melléfogtunk — Nem hiszem. Az a véiemenyem. hogy ők fogtak mellé. Hány óra van' — Nyolc óra tíz — felelte a főnad­na gy. — Beszeljük meg a holnapi (elada- lokat. Ma korán szeretnék hazamenni. Neked sem ártana, ha kialudnád magad. — Tényleg nem ártana — mosolyo­don el Kocka. Elővette jegyzettömbjét, és figyelmesen hallgatta az alezredest. Amíg az autó szélsebesen szágul­dott Budapest felé, Istvánnak sokszor eszébe jutottak az elmúlt órák esemé­nyei. Ilyenkor fázósan összehúzta ma­gát, homlokát kiütötte a verejték. Nem akart gondolkodni. A négyüléses kis Austin falta a kilométereket. Az ablak bepárásodott, oldalt csalt az egymásba rohanó útszéli fák elmosódott árnyait látta és a mérhetetlen sötét éjszakát, néha egy-egy távoli falu felett terjengő sejtésszerű világosságot. A reflektor éles fénye megvilágította a betonút csíkját. Két oldalt a fák fénytől szédülten egy­másra dőltek, kopár ágaik mintha egy­másba fonódtak volna. A fiatal gépkocsivezető komor és kimért volt. Merev szemmel figyelte az utat, s ha néha a kérdéseire adott is egy-egy kurta feleletet, fejét semmi áron nem fordította oldalt. Válaszaiból a fiú arra következtetett, hegy a gép- kces vezető nem kíván vele beszélget­ni. A fiú nem erőltette. Pedig nagyon vágyott a beszélgetés után, mert kínzó gondolatait akarta eltemetni. Hátradőlt az ülésen, megkísérelte az alvást, de nem sikerült még szunyókálnia sem. Ha szemét lehunyta, máris az élmények sod­rába került. Felvillant előtte Clairk. Biztató mosolya, erős kézszorítása. S mint a filmen, a képek szédületes gyor­sasággal váltották -egymást. Óvatosan lépked a drótakadály kö­zött. szinte érzi szívének heves dobo­gását. .. Biztat'a önmagát — ne fé'nj, még egy- akadály, és szabad az út... És a tintalekete éjszakát . hirtelen áthasít­ja egy kutató fénykéve. Megijed. .. azt gondolja, hogv menten vége. A drótok közölt hasra vágja magát, mert a fény- csóva egyre gyorsabban, veszedelmeseb­ben közeled k feléje. Szeretne parányi hangyává változni, elbújni, elrejtőzni a föld melyébe. A fénycsík közeledik. Né­ha megállapodik egy ponton, pár má­sodpercig mozdulatlan, majd visszakú­szik 10—15 méterre, ide-oda, es ismét közeledik végzetszerűen. Már alig bír­ja idegeit féken tartani. Nem mer lélee- zeni, olyan mozdulatlan, mint egy hul­la, vagy egy íöldhányás. A fény átsuhan felette. Még vár, még nem mozdul. Vég­re kialszik a kutató fény szem, és is­mét vaksötétség borul a vidékre. Meg­mozdul. Nagyokat szív az éjszakai le vegőből. Húsz méterre a tükkerdő sej­telmesen susog. Csak már ott lenne. — „Mindig az erdő szélén előre” — hall­ja a kapitány hangját. — „Az erdő szélén az első dűlőútig. Ott várja a gépkocsi ’. — Átlépi az utolsó akadályt is. Kúszik az irtáson át. És érzi, hogy valamibe beleakad a keze. Még arra sem ér rá. hogy gondolkodjon, mert hirtelen vészes sistergéssel egy fényes rakéta tör az ég felé, s a következő percben nappali fényesség árad szerte. Elveszti lélekjelenlétét, ösztönösen cse­lekszik. Mintha ágyúból lőtték volna ki, felugrik, és szédületes irammal ro­han az erdő felé. A magasfigyelőben kigyullad a reflektor, és üstökösként siklik feléje. Lövéseket hall. Zizegő hangok suhannak el füle mellett, tud­ja. hogy golyók süvöltése, de nem tö­rődik semmivel, az életösztön viszi, len­díti előre. Már ott van a védelmet nyújtó fák alatt, de nem csökkenti az iramot, rohan, ahogyan a lába bírja. Tü­deje zihál, de moßt nem érez fáradtsá­got, egy érzés tölti el egész testét: az életveszély felismerése... Látja, hogy valamelyik fatörzs mellől egy árnyék válik el, valami paraszt formájú alak. kezében fütyköst tart. Eieje ugrik, mintha kiáltana is, de nem hallja. Csak látja az ütésre emelkedő fütyköst. Anél­kül, hogy csökkentené iramát, nekiug- rilc az árnyalaknak. A lecsapó bet bal alsó karjának kifordított, húsos részét éri. Jobb tenyere megfeszül, és a kö­vetkező másodpercben nagy erővel sújt az árnyalak nyakára. Látja, hogy a test eldől, és rohan tovább. . Csak akkor lélegzik fel. amikor a dűlöúton észre­veszi a gépkocsi sötét körvonalát..: (Folytatjuk).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents