Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-28 / 229. szám
Felnőtt parasztok A sárgásbarnára festett akácok alatt, a kislétai Rákóczi termelőszövetkezet irodájánál mondja az elnök: — No, ő az. A mi agronómu- sunk ... — Ignácz János — nyújtja a kezét az agronómus. — Régóta dolgozik itt? — Októbertől. Akkor még ej sem végeztem a technikumot... — És vállalta ennek a nagy gazdaságnak a munkáját? — Örömmel. Pedig tudtam, hogy sokat kell érte tenni, míg össze nem rázódunk. Sokat segített az iskola ... — A Mátészalkai Mezőgazda- sági Technikum, ahol végeztem. Talán el sem hiszik az emberek, mennyire felkeltette bennem, s a többiekben a tanulás vágyát. Segífctt, hegy tájékozottabb legyek. S nemcsak a mezőgazdaságban. Általában az élet kérdéseiben. — Most végezte a techniku- ?- ^jno!», csak must került rá sor. Pedig hamarabb is szerettem volna. Meg az apám, aki mezőgazdasági cseléd volt a faluban. Részesmunkás. Földünk nem volt, dolgozni kellett nekem is, hogy megéljen a család. Pedig apám mindig mondta, hogy nagyon érdemes tanulni a mezőgazdaságot, mert a földet nem elég szeretni. Érteni is kell... Már a felszabadulás előtt, még harmados koromban kezdtem a kísérletezést. Szőlő-, gyümölcsfaoltással, metszéssel, meg az időjárás megfigyelésével foglalkoztam gyermekkoromtól. Aztán, hogy megfordult a világ, letettem a nyele általánosból a vizsgát, később olvastam, hogy Lehet jelentkezni a technikumba. Elmentem, fe'vettek. Ötvenöttől tanultam ott. Nehéz volt, az igaz. Más ment a futballmeccsre, a moziba, én meg sehova a könyvektől. Hányszor mondta a feleségem, hogy legalább kísérjem el egyszer-egyszer a moziba, ha már nem mehetek. Ég ez év tavaszán a kezemben volt a képesítő. Szakképzett mezőgazdász lettem. Ami sokkal fontosabb ennél is: nem lehet elmondani, milyen sokat tanultam. Nem tudnák kifizetni, hogy adjam vissza, amit kaptam. Nagyon sokat jelentett az utóbbi öt év, általános és szakmai műveltség szempontjából egyaránt. Enél- kül — ha nem tanul az ember — lehetetlen megoldani a naponta jelentkező szakmai problémákat, nem képes állást foglalni. A mi téesz elnökünk is látja ezt, s beiratkozott ő is a technikum levelező tagozatára. Nagyon tudnám java* solni ezt az iskolát a szövetkezed e nököknek, a tanfolyamot, gazdasági iskolát végzett agronómusoknak. De még a brigádvezetőknek és a szövetkezeti párttitkárokrak is azt mondhatom: a vezetéshez, az ellenőrzéshez feltétlenül szükséges a továbbtanulás. És ezen felül minden dolgozó parasztnak, aki tovább akar haladni, s tényleg meg is akarja ismerni, amit csinál, többet akar kihozni a földből, mini tegnap. — Kérdezhetné, ha enynyire szeretek tanulni, miért nem iratkoztam be máris az egyetemre, vagy főiskolára? Nagyon szerettem volna, ez igaz. Csakhogy ez a miénk I még nem egy kiforrott terme* j lőszövetkezet. Az én továbbta- j nulásom is attól függ, lesz-e j gyorsan sok olyan ember, aki j tudományosan vezetheti a me- j zőgazdasági munkát Kislétán, a Rákócziban. Ha lesz, első dolgom, hogy beiratkozom az agráregyetemre és három gyermek mellett, öregedő fejjel is tanulok tovább. Nem adnám sokért, ha édesapám megérhette volna, hogy a fia egy ilyen hatalmas gazdaság „gazdatisztje” lett. Folyik a betakarítás a vasmegyeit Micsurin Isz-ben A sürgős őszi munkák idején nagy segítséget jelent a gépi burgonya ásás. Már odáig jutottak, hogy a háztáji 'öldcin is géppel áshatják a burgonyát. Már ötezer hold őszi vetés von a nyíregyházi járáshun A betakarítási munkák elég jól Itt is betakarítás folyik, de kézzel. Ha sok az alma, sok a szedő is. Gondosan ügyelnek arra, hogy szedésnél meg ne sérüljön az alma, minél több legyen az exportminőseg. (Gál Béla felv.) Szépül a megyei könyvtár, új olvasóterem nyílik Párhuzamosan, nagy lendülettel folyik a lalajelőkészitési, vetési és betakarítási munka a nyíregyházi járásban. téeszekbsn és egyéni gazdaságokban egyaránt, összesen közel kilencezer hold kapott istállótrágyát. Vetőszántást löbb mint 15 ezer holdon végezlek eddig. A tervhez viszonyítva az őszi takarmánykeverék és az őszi árpa vetése áll a legjobban: előbbiből 670, utóbbiból 900 holdat vetettek. Rozsból 3100 hold az eddigi vetés területe, búzából pe- dik 300 hold. haladnak. A dohány törését már csaknem teljesen befejezték, alig néhány hold van már csak hátra. Burgonyából 10 300 holdat, cukorrépából több mint négyszáz holdat ástak ki. Napraforgót 750 holdról takarítottak be eddig. Megkezdődött a kukorica törése is, 1 650 hold termését már betakarították. A silózásnak még csak a derekán tartanak, 1600 holdból 800 hold termését silóz- ták be. A pzalkai technikum levelező tagozatának vezetője, Bérezik Béla szerint nincs ok az aggodalomra. Évről'évre nő a tanulni vágyó és a beiratkozott egyszerű emberek száma. Nagyecsed, Gacsály, Nagyszekeres, Csenger és szinte valamennyi községe a megyének, küldi az embereket. Tanulni, hogy haszna legyen belőle a közösségnek. A termelőszövetkezetek az idén csak ebbe a technikumba huszonhat tagot küldenek. Az egyszerű állatgondozótól a szövetkezeti elnökig mindenki megy és készül. Hogy jól vizsgázzék az új tantárgyból, a nagyüzemből. Kopka J. Mintegy 50 ezer forintos költséggel szépítik, tatarozzák a nyíregyházi Móricz Zsigmond megyei könyvtárat. A munkák még e hónapban befejezést nyernek. Az átalakítás után újonnan berendezett olvasóterem nyílik meg az érdeklődők előtt 144 folyóirat és napilap áll az olvasók rendelkezésére, többek között irodalmi, foto, és szaklapok, folyóiratok is. Többszáz új diafilmet, mesefilmet vásároltak, hogy megfelelő választék legyen a kölcsönzésre. Többezer kötettel bővült # nagy könyvállomány is. A kottatárban ez idő szerint másfélezer művet tartanak számon, amelyek bármelyikét kölcsönözhetik az énekkarok és zenekarok. 17 — Értem — mondta Holub, es lehunyta szemét. Cselei figyelmesen nézte az öreg tudóst. És mi lesz azzal az emberrel, aki véleményem szerint a fiút letaszította a helyes útról? Az ilyen emberek nem nagyon nyerik el méltó büntetésüket. Amint hallom. Kallós már tud a szökésről, és most fűnek-fának újságolja, hegy neki van igaza. — Igen — felelte Cselei —, a kérdés jogos. Szerintem Kallós helytelenül cselekedett. Nem abban, hogy fegyelmit indított a fiú ellen, hanem ott vétett, amikor a vezetőit félrevezette. De tudomásom szerint Somos elv társ a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el. — No, majd elválik — mondta bizalmatlanul a tudós. — Miért is jött, alezredes úr? — Somos elvtárs küldött a levélért, amit a fiú írt. — Igen... igen.; i — felelte a tudós. — Rögtön adom. — Felállt. — Még szerettem volna egy-két kérdésről beszélni... — Csak tessék, nyugodtan.. i — mondta az öreg, fáradtan az íróasztalhoz ment. Előkeaests a halványzöld levélpapírt, és odavitte az alezredeshez. Cselei elolvasta. — Elvihetem? — Semmi akadálya. Egyébként kérdezni akart valamit? — Igen — felelte az alezredes, öngyújtójával meggyújtotta az öreg cigarettáját és ő is rágyújtott. Szája széléről levett egy dohánydarabkát, megpuhította cigarettáját. — Azt szeretném tudni, hogy a fiú mennyire ismeri az ön kutatásának eredményét, lényegét? Konkrétan arra gondolok, ha mondjuk Ausztriában, vagy másutt rá-. kényszerítenek őt arra, hogy mondja el a kísérletek eddigi eredményét, mit tudna róla. Holub gondolataiba mélyedt. Szó nélkül szívta cigarettáját, homlokát összeráncolta. Bal kezével végigsimította áilát. — Nehéz kéidés — mondja egy idő után. — Elvileg csak részleteredményeket ismer. Persze « Koncepciómmal tisztában van, de a künde last, >z alapszámításokat, a kísérlet első eredményeit nem ismeri. A fiú azonban sokkal nagyobb tehsíscg, mint azt Önök el tudnák képzelni. Ezt én tudom. És egy ilyen zsenicsemetének nem láthatunk a gondolataiba, nen túrhatja az ember, hegy milyen mélyen lat a dolgok mögé, milyen önálló követKeztetc- seket ven le, mennybe látja az összc- tüggeseket. tn azt hiszem, hegy töbptt ismer a kísérletekből, mint gondolnám. De csak nem gondolja, hogy... — De. Pontosan arra gondt lók. — Nem, kedves barátom — mondta meggyőződéssel a professzor. —Nem. Krasznai István, az én tanítványom egy szót sem fog szólni soha senkinek a kísérletekről. Soha. Érti, alezredes úr? Erre mérget veszek. Nem.. i nem.. ( — végigsimította homlokát. — Iszik valamit? — kérdezte halkan. — Köszönöm. —' Cselei elhárító mozdulatot tett. — Csak egy pohárkával... — Csengetett Juliskának. — Hozzon be kislányom, egy üveg cseresznyepálinkát és főzzön feketét — szólt a belépő lányhoz. Mikor Juliska kiment, Cselei megszólalt. — Mióta van professzor úrnál a lány? — Egy éve. Nagyon becsületes, megbízható teremtés — felelte Holuo. — Ugye, ön nem akar átmenni a kutatóintézetbe? — Nem; •— Értem — mondta az alezredes. Juliska bejött, az italt az asztalra tette, aztán távozott. Holub töltött. — De miért kérdezte? Cselei fogta a poharat, az öreg felé emelte. — Egészségére, professzor úr! — s kiitta. — Egészségére — felelte a tudós. — Ismerem a lányt — mondta Cselei még mindig mosolyogva. Holub meglepődött. — Vannak ilyen véletlenek az életben — folytatta az alezredes. — Két éve volt valami lopási ügye. A bíróság a büntetést felfüggesztette. De arra kérem, hogy ne szóljon neki. Ha egyébként önöknek mégfelel..; — De... — dadogta a tudós. — O, — mosolygott az alezredes. — Az emberek követnek el butaságokat az életben. Volt akkor egy szeretője, valami alvilági alak, és az beszélte rá... — Szörnyű.., megáll az ember esze..; — Ja, majdnem elfelejtettem — mondta az alezredes, és felállt, — Somos elvtárs azt üzente, hogy még nem kell megtartani a sajtókonferenciát Szeriritem is jobb. Megbocsát professzor úr, mennem kell. i, Mikor Cselei magas alakja eltún* a villa kapujában, az öreg tudós zavartan csóválta a fejét... Cselei nem ment haza, hanem Borús Eszter lakására hajtott. Személyesen még nem ismerte a lányt, csak Olajos elbeszéléséből és az iratokból. Eszter meglepődve fogadta a z alezredest. akit ismeretlenül is nagyon tisztelt István pártíogolásáért. Mikor leültek, Cselei mosolyogva megszólalt. — Elvtársnő, én egy nagy szívességre kérem magát. Nem kertelek, rögtön a tárgyra térek. — Parancsoljon, elvtárs. — El kellene lopni valami komolyabb értéket Holubéktól. — A lány megdöbbenve felállt. A meglepetéstől hang sem jött ki a torkán. — No, üljön le — biztatta a szőke férfi. — Egyelőre többet nem mondhatok. Kérem, bízzon meg bennem. — De hogyan gondolja — akart tiltakozni a lány, azonban az elezredes télbaszakitotta. — Ügy, hogy vagy a vitrinboi, vagy máshonnan elcsen valami értékes tárgyat, mégpedig akkor, amikor Julis nincs otthon. Ugye Julisnak hívják a lányt? — Igen. i. — És mindezt holnap délelőtt.; t Eszter elsápadt. Nem tudta, mit U» válaszoljon. — Nagyon magára törtem —.szólt Cselei, — de kérem, bízzon bennem. Többet nem mondhatok. Talán csaic annyit, hogy ezzel Krasznain esetleg segíthet. 9
