Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-25 / 227. szám
Jó elvtár sunk az újság Két hónapos agitáció az újságolvasás kiazelesitesére A szorgalmas ilkiek A MINAP EGY BESZÉLGETÉS SORÁN szó esett az újságírókról, a kommunista sajtóról. Mint szakmabeli, kíváncsi voltam a véleményekre, s kérdést tettem fel. — Mit jelent számotokra az újság? — A társaság egyik tagja némi gondolkodás után igen rövid és frappáns választ adott: — Az újság az én legjobb elvtársam. Barátomnak teljesen igaza volt. Nehezen lehetne találóbb és megfelelőbb szót mondani, amikor a kommunista sajtó kimagasló szerepéről beszélünk, mint ezt a mély tartalmú gazdagfényű szót: „elvtársunk”. Barátunk, segítőtársunk, tanítónk, figyelmeztetőnk, útmutatónk, szórakoztatónk és művelődési vágyunk felkeltője — egyszóval nagyon jó elvtársunk. S ezt nemcsak a párttagok mondhatják el, hanem a pártonkí- vüliek is, akik közül sok százezren veszik mindennap kezükbe a Népszabadságot és sok ezren megyei lapunkat a Kelet- magyarországot. MANAPSÁG, AMIKOR AZ iTA EMBEREK LÁTÓKÖRE TÚLNŐ a kerítéseken a községi mesgyéken, a megyei és országhatárokon, nap, mint nap ezernyi kérdésre várnak választ, feleletet: válaszokat, amelyek igazak és becsületesek. — Minden nap megkapják ezt a kommunista sajtótól. Tehát olyan elvtárs a kommunista sajtó, amelyik összenő hétköznapi életünkkel. Nem szokatlan és furcsa tehat, ha ebben az évben újra megrendezzük megyénkben a megyei sajtó hagyományos kéthónapos terjesztési és fejlesztési agitációját. S az sem furcsa, hogy felvilágosítással fordulunk pártszervezeteinkhez, újságot olvasó barátainkhoz és elvtársainkhoz, segítsenek abban. hogy ez a jó elvtárs, a sajtó még több családnak legyen mindennap jelenlévő családtagja és az újságot nem olvasók is váljanak újságolvasó emberekké. \ NNAK ELLENÉRE, HOGY AZ ELMÚLT ESZTENDŐKBEN jelentősen emelkedett a pártsajtó olvasóinak, előfizetőinek tábora, vannak még Szabolcs-Szatmár megyében un. „fehér foltok”. Különösen fontos számunkra, hogy ezek a fehér foltok a termelőszövetkezeti községekben tűnjenek el. Ez helyes követelmény. A termelőszövetkezeti községekben dolgozó parasztjaink a szocializmus építéséhez láttak, — ahhoz, hogy létrehozzák és megszilárdítsák a nagyüzemi gazdaságokat. E munkának még a kezdetén tartunk: sok nehézséget, akadályt kell legyőzni, amíg elérjük a nagyszerű célt. Szüksége van minden egyes termelőszövetkezeti tagnak arra, hogy egy állandó, jó elvtárs. a sajtó álljon mellette a mindennapi küzdelemben. A termelőszövetkezeti tagok öntudatát, műveltségét, tájékozottságát, s mindezzel együtt lelkes, biztató szorgalmát nagymértékben növeli a rendszeres újságolvasás. Most tehát, amikor nagy erőt fejtünk ki a szocialista falu megteremtéséért, terjesztési munkánk fő figyelmét a termelőszövetkezeti községekre kell irányítanunk. El kell érnünk az idei terjesztési kampány során, hogy minden egyes termelőszövetkezeti család asztalán ott legyen az újság. IAE NEMCSAK AZ EGY- SZERŰ, POLITIKAILAG MÉG TÁJÉKOZATLAN embereknek van arra szükségük, hogy olvasói legyenek a pártsajtónak. Az életben friss és jó tájékozódásra van szüksége mindenkinek. Korunk nagy kérdései másképp zűrzavarosak és szövevényesek lesznek előttünk. És persze mindjárt hozzá is tehetjük, hogy a helyi kérdésekben való jó eligazodásra is rendkívül nagy szükség van, ehhez pedig a legjobb segítőtárs a he ; lyi kommunista sajtó, megyénk- j ben a Keletmagyarország. Helytelen volna tehát vezetőinknek, funkcionáriusoknak, párttagoknak az az álláspontja: „hogy én már túljutottam a Keletmagyarországon és csak a Népszabadságot olvasom.” A Keletmagyarország, a helyi sajtó nem egy lépcsőfok az újság- olvasás ranglétráján, hanem fontos kiegészítője az országos sajtónak, mint a megyei párt- bizottság és a megyei tanács lapja, elemzője a megyei helyzetnek, a megyei tennivalóknak. ZEKKEL A GONDOLA- TOKKAL INDÍTJUK MEG AZ IDÉN IS október és november hónapokban a hagyományos pártsajtó-terjesztési kampányt, melynek főbb célkitűzése: a pártsajtó olvasótáborának a kiszélesítése és a Ke- ! letmagyarország népszerűsítése, i (Farkas Pál)' Míg a traktor meg nem érkezik, lófogatokkal is vetnek, hogy a Dézsa Termelőszövetkezet ötszáz holdnyi vc'csc' mielőbb földbe kerüljön. (Hammel íelv.) Nagy lépés előre (ij premizálási rendszert vezetnek be Tiszuszalkán Az őszi munkák A Tiszaszalkai Búzakalász Termelőszövetkezet központjában száradásra kiteregetett babcsöveket melenget a kellemes szeptemberi napsugár. Barnára sült lányok villával forgatják a babot, hogy mielőbb kicsépelhessék. Az iroda pár méterre van a babszérűtől, de nem megyek tovább, megállók, s nézem a különlegesnek látszó, húsz-huszonöt centiméteres babhüvelyeket. Az egyik fürge kislány el is újságolja, hogy ezt a karósbabot magnak termelték, exportra, s azért látni csak csöveket, mert másként nem lehet betakarítani. De megéri a faradságot, mert egy holdról tíz Délről, ahonnan a bocskort merítő esők szoktak jönni, vagy a havat elmaró meleg szelek és réges-régen a sárga, vagy fekete vadvizek. Most csak hullámrendet vág a szár- baszökkenő búzában, egymáshoz csapdossa a tengeri levelét és a bimbóit lökő kolompárnak csomóra hajtogatja szőrös indáit. Ez így ment volna talán ha- .tárrészről-határrészre, ha az ellenőrző bizottság elnöke nem olyan ember, mint amilyen. Ha nincs benne felelőségérzet. Nem hivatalnokféle, hogy addig, ameddig a hivatalban vagyok, hanem emberi, hétköznapi, ami igazi naggyá teheti az embert. Ugyanis a múltkor erre jártában fellépegetett egy pár darab földet. Mondták is neki egyrészt, meg aztán szemre is többet mutatott. így jó, kiveti az ember a gyanúját. És most a méréssel ezekhez a földekhez értek. Kíváncsian nézte tehát az elnök az eredményt, hogy vájjon egyezik-e az övével. De akárhogy nézi, nem egyezik. Ha jól emlékszik, az ő lépése szerint három, vagy négyszáz öl volt az eltérés és most meg alig valami. Ennyit tévedne a lépés?! Már-már belenyugodott, mert ami hivatalos, mégis hivatalos, mikor a szeme amit az elégedetlenség tudata mégjobban serkentett. a volt mezsgyebok'-"'hoz támasztott ölesre tévedt. Né-te! Hökkent meg az igazságot kereső ember zavarával, most meg a szeme tévedne?! — Hozd csak ide azt az ölest, hé! — mondja az elnök, a bokorhoz legközelebb álló emberhez. A megszólított két kézre lógta a szerszámot és maga előtt tartva, mint aki nem tudja, mit akarnak vele, az elnökhöz vitte. Az elnök megnézte jól, aztán maga előtt forgatta mint a motelét, véggel a földre állította. Úgy, hogy lemérhesse a két szára közötti távolságot. ősi módon, megkeresve, hogy a kötése táján meddig egy méter és a többit szemre. Bizony, azt láthatta, aki akarta, hogy ez jóval nagyobb az előírtnál. Legalább egy arasszal, ha nem: többel. Ezek után nemcsak a szó, hanem még a levegő is beszorult némelyik emberbe. Alig mozdultak az orreimpák, akár a szemek, melyek a földön találtak azonnal keresnivalót. Itt aztán ugyancsak gond lett a gond! A bizottság részéről azért, hogy mit csináljanak, a tagokéról, hogy mi lesz ebből! Megoldja-e ezt egy fegyelmi?! Mert ezt nem lehet hagyni, attól függetlenül, hogy még azt sem tudják, hogy ki tette, ha tette! Végül, mikor már úgy érezte mindenki, hogy nem bírja tovább a hallgatást, a feszültséget, kiabálni, vagy robbani kell. a kényszerű csöndbe egyszerre csak belereccsent az Ónozó Feri harsány hahotája. Elébb folytot- tan, egy-két büffentéssel, aztán harsogva, mint a gátnélküli hegyi víz: bühühü, hü, brü, prü, ahogy kifért a száján... Odafigyelt volna a siket is! Hát akkor hogyne figyeltek volna, akiknek jó a fülük és akik úgy várták már a kivezető utat ebből a lelketölő kutyaszorítóból. — Brühühühü — mondta tovább Ónozó Feri, mintha egyedül volna a véglelenneK luno határban, ahol nemsokára csak a mezsgyebokrok rejtett csonkjai, meg a föleibe ásott vaskarók emlékeztetnek majd az enyém-tied világ ezernyi emlékére. — Nincs itt semmi baj atyámfiái —, szedte mondatba végül a mondanivalóját. — Méghogy nincs! — horkannak fel egyből a bizottság tagjai. Hát ez mi? De ezt a tekintetek mondták, a szájak hallgattak mint a sült hal. — Nincs hát, és az írások-irá- sát meghazudtoló bölcs nyugalommal mondja tovább, — mert csak annyi történt, hogy a komám, reggel, véletlenül a háztáji ölest tette fel a szekérre...! Mire estére hajlott az idő és minden kétlábú hazafelé vitte útját, már nagyobb békesség volt az emberekben, — minden dorgáló szó és fegyelmi nélkül, — mint a mindent beborító végtelen égben. Nagyobb, mert annak a legaljái! az apró íeihőbárányokat már kergette a szél, hogy eső alakjaban hajtsa majd e tájra, | hogy megújuljon tőle minőén, j ami él. Egyet azonban én is tanultam ezekből. Mégpedig azt, hogy a maga igazáért mindenki tud harcolni, de a köz igazát csak az tudja igazán védeni, aki akkor is védi, amikor az ég madarán és a föld bogarán kívül nem látja senki... mázsa körül várnak s egy mázsáért ezer forintot kapnak. — Nagyon felfér most minden forint nálunk — mondja Gulyás Lajos bácsi, a szövetkezet elnöke, ak’ időközben megérkezett Vásárosnaményból, ahová egy szállítmány hízottsertést vittek be reggel. — Az időjárás következtében sajnos van sok kiesésünk, s ha nem is teljes egészében, de nagyon igyekezel keli, hogy megközelítsük a tervünket. A Bűzükül«;,«Z Tsz tagjai nagy szorgalommal dolgoztak az idén. Minden nagyon jól ment a nyári esős íaő beálltáig, de aztán nagy törés következett be a növényápolásban. — A nyáron ötven munkanap esett ki a termelésből — számolgatja az elnök. — Ezt száznyolcvan embernél, adjuk csak össze..., majdcsak tízezer napot jelent. Négyszer megkapálhattunk volna mindent ... Dehát — legyint kis nosztalgiával — a tengeri nagyrésze silóba került, közel kétezer mázsa szem ez. Beljebb kerülünk az irodába. Ott a könyvelő, az állattenyésztő és még néhány tag. Szóba kerül az előző estén megtartott közgyűlés. Az elnök nemrég jött haza megtomött „élmény tarisznyával” Nádudvarról, ahol a többi szabolcs-szatmari szövetkezeti vezetővel az ottani termelőszövetkezet gazdálkodását tanulmányozta # — Irigykedve, iájó szívvel hallottam, tapasztaltam, hogy a nádudvari Vörös c.sil- Jagoan már évek óta garantált munkaegység van — mondja Lajos bácsi. — Annak idején, ötvenhatban, már nálunk is megvoltak erre a feltételek. De vége lelt... Most meg. a felfejiodés után. még nem kerülhetett rá sói. Talán jövőre. Mert ez nagyon lényeges lene. Joooan maradna a fiatalság, még nagyobb lenne a buzgalom, mert a „fix” az nagy úr, sókmindenre képes ... — Legjobban a premizálás „fogott” meg Nádudvaron. Nagyon ügyesen csinálják. Nálunk a tervezett felett termelt termény huszonöt százalékát adtuk eddig prémiumként. Ez is jó volt, de az övék jobb. megszervezése volt a közgyűlés napirendjén, de az elnök ízelítőként már körvonalazta elképzeléseit az új prémiumrendszerről, a nádudvari tapasztalat alapján. A tagok egy része kétkedve fogadta. Nem. nem a módszert, hanem abban tanúskodtak. hogy úgy lesz-e igazán. Ilyen, nem teljes bizalom volt akkor is .amikor az aratási prémiumról volt szó a nyáron. Meg az őszi betakarítási prémiumról. De amikor az aratási- cséplési prémiumot megkapták a tagok, kezdtek bízni az ősziben is. — Az viszont nehezen fér a fejükbe, különösen a fiatalabb tagoknak — mondja a könyvelő —, hogy az összes termény húsz, vagy tíz százalékát tel* jesen prémiumként, kaphatják majd meg jövőre. — \f. st számítHMink _ 3 vezetőség és a tagok jórésze már most egyetért vele — veszi át. a szót megint az elnök —, hogy négy fontos növénynél vezetjük be ezt a módszert. Függetlenül a tervtől, a kukorica termésének húsz százalékát adjuk ki természetben azoknak, akik majd megtermelik. Burgonyánál tíz százalékot, cukorrépánál a cukornak és pénznek, napraforgónál a bevételnek szintén tíz százaléka lesz a prémium. — Nyilvánvaló, a tervezgetés még a legelején van. Sokat kell még vitatkoznunk rajta, beszé'getni a tagokkal. igen, a tagok. A legnépesebb csoporttal a bab betakarításánál találkoztunk a határban. Asszonyok, lányok dolgozgattak ott, s elmondották, hogy biztosan nagyon jó lenne ez » premizálási módszer, mert még jobban serkentené őket a munkára. Csakhát! Sikerül-e? Mert ami őket illeti, a munkától nem félnek. Az a fontos, hogy legyen látszatja. Az el mik a vezetőség elgondolásai nem rosszak* Ha a lagok velük együtt akarják, úgy minden bizonnyal sikerülni is fog és ezzel nagyot lépnek majd előre a tiszaszalkai Búzakalász Termelőszövetkezetben is. Samv András
