Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-24 / 226. szám
XVII. ÉVFOLYAM. 226. SZÄM Ara 60 fillér I960. SZEPTEMBER 24, SZOMBAT. A megye sportja H. oldal Szabadságot és függetlenséget minden gyanoati népnek! Oldjuk üteg us> egyetemes leszerelés kérdését! Hruscsov elvtárs beszéde az Ei\SZ-közgyűlés 15. ülésszakának általános vitájában New York, (MTI): Hírügynökségi jelentések szerint, pénteken — magyar idő szerint 15,40 órakor — összeült az ENSZ-köz- gyűlés plenáris ülése, hogy folytassa az általános politikai vitát. Elsőnek Nkrumah ghanai elnök szólalt fel. Hosszasan foglalkozott a kongói helyzettel és követelte, haladéktalanul szervezzék át az ENSZ kongói parancsnokságát és lássák el félreérthetetlen utasításokkal arra, hogy a Kaszavubu elnök és Lumuba miniszterelnök vezette törvényes kongói hatóságokat támogassa. Nkrumah a kongói helyzettel kapcsolatban élesen elítélte a neokolonializmust, amely — mint rámutat — egyik kezével függet- leséget ad az afrikai népeknek, de csak azért, hogy a másikkal visszavegye azt. Az algériai kérdésről szólva Nkrumah hangoztatta, hogy Franciaország nem arathat katonai győzelmet Algériában és az egyetlen lehetőség a probléma megoldására a tárgyalásokban van. A ghanai elnök nukleáris zsarolásnak bélyegezte a franciák szaharai atomrobbantásait. Nkrumah végül állást foglalt amellett, hogy a Kínai Népköz- társaság elnyerje az őt megillető helyet az ENSZ-ben, általános választásokat javasolt Korea és Vietnam egész területén és felszólította a világ népeit, hogy elszántan helyezkedjenek szembe a dél-afrikai kormány faji megkülönböztetési politikájával. Ezután — magyar idő szerint 16,52 órakor — Hruscsov szovjet miniszterelnök emelkedett szólásra, hogy elmondja nagy érdeklődéssel várt beszédét. New York, (TASZSZ): Hruscsov bevezetőben az ENSZ jelentőségét méltatta. Rámutatott: nincs a világon államok képviselőit magában foglaló felelősségteljesebb gyülekezet, mint aminőnek ennek kell lennie. Nemhiába nevezik az Egyesült Nemzetek Szervezetét közgyűlésnek. Csupán két szót szerelnék kiemelni a többi közül — mondotta — ezt a két szót: Egyesült Nemzetek. Ebben a teremben sok nemzet képviselői vannak jelen és nemcsak a terem falai kell, hogy egyesítsék őket, hanem az emberiség magasztos érdekeinek közössége is. Ma már majdnem száz állam képviselői gyűltek itt össze a nagyíontosságú nemzetközi kérdések megvitatására. Hamarosan itt lesznek közöttünk az ENSZ új tagjainak küldöttei. Mintha széttárulnának e terem falai, még több íöldet és országot fogadnak be. Mi csak örömmel üdvözölhetjük ezt az eseményt, mert azt kívánjuk, hogy az ENSZ-ben ténylegesen valamennyi állam képviselve legyen. A továbbiakban arról szólott: — Az a sors jutott nekünk, hogy az emberiség fejlődésének legviharosabb, de egyúttal legszebb időszakában éljünk, s a jövő nemzedékek irigyelni fognak bennünket. Sok minden, ami még nem is olyan régen szinte megingathatatlannak, öröknek látszott, összeomlott, mert lejárt az ideje. Megszilárdult az, ami új, haladottabb, igazságosabb. Korunk olyan időszak, amelyben rohamléptekkel újúlnak meg az emberi társadalom létezésének formái; az emberiség soha nem látott hatalomra tett szert a természet erői fölött és soha nem látott módon emelkedik feljebb egy haladottabb társadalmi rendszerbe. Mégis, bár a XX. században élünk, még észrevehetők a letűnt századok csökevényei, sőt a barbárság maradványai is. Korunknak mégis az az egyik fő jellemvonása, hogy felébredtek a valaha elmaradott, levert és elnyomott népek. Századunk a szabadságért folyó harc százada, amikor a népek lerázzák vállukról az idegen igát, emberhez méltó életet akarnak élni és harcolnak is ezért. — Sok országban, sok földterületen már győzelemmel végződött ez a harc. De vajon azt jelenti-e ez, hogy most már tétlenül ülhetünk? Nem, hiszen tudjuk, hogy még az emberek tízmilliói sínylődnek gyarmati rabságban, kegyetlen nélkülözéseket szenvednek. — Olyan időben élünk, amelyet a nagy és sokat ígérő tudományos felfedezések korának nevezünk. Az emberi ész és az emberi kéz űrhajót alkotott, amely a Föld körül mozog. Az ember képessé vált már arra is, hogy embereket küldjön messze, égitestünk határain túlra. Felhasítottuk az atomot és behatoltunk a fehérje sejtjeibe. Ámulatbaejtő gyorsasággal tudunk közlekedni a Földön és a Föld fölött és ismeretszerzésünk határai olyany- nyira kitágultak, hogy mi magunk is csodálkozunk rajta. — Kibontakozhat világunk minden szépsége. Mégis ki mondhatja el, hogy a világunk már tökéletesen be van rendezve, hogy nincs már szükség és nélkülözés? El kell gondolkozni azon, hogy az ENSZ adatai szerint különböző világrészeken emberek százmilliói éheznek és nélkülöznek. Világunk nem mentes a jövőért érzett aggodalomtól, mert szemmel látható, milyen veszélyt jelent az, hogy a világ katonai csoportosulásokra oszlott, milyen veszélyt rejt magában az egyre fokozódó nukreális fegyverkezési verseny Az emberi géniusz nagyszerű alkotásait az emberiség javára, de kárára is fel lehet használni. Lám, milyen bonyolult választás vár reánk? — Minden gondolkozó ember eltűnődik, vajon mit hoz az emberiségnek a tudomány haladása, a nagy XX. század. Az emberek joggal mondják, hogy a XX. század új távlatokat tárt fel a világ előtt, • határtalan lehetőségeket arra. hogy megteremtsük az anyagi javak bőségét és minden tekintetben kielégíthessük az ember szükségleteit. Mások nem kevesebb joggal rámutatnak, milyen óriási veszélyt rejt magában, hogy a tudomány és a technikai vívmányai esetleg nem a nemes célokat fogják majd szolgálni, hanem elsősorban szörnyű pusztító eszközök előállítását. E pusztító eszközök ma tétlenek. Mégis, végeredményben azért készítik őket, hogy egyszer akcióba lépjenek. — A derűsen és a sötéten látók e vitájában tükröződik viszI sza jelenlegi valóságunk. Ennek 1 fő tartalma, hogy két irányzat, — A gyarmatosítás igája alól felszabadult országok a béke hatalmas és tevőleges erejét jelentik. Mostantól kezdve a fiatal afrikai és Földközi-tengermenti államok is hozzájárulnak az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt álló fontos és bonyolult kérdések meg adásához. — mondotta Hruscsov. — Most egy éve abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy beszédet mondhattam erről a szavát messze eljuttató szónoki emelvényről. Ez akkor volt, amikor az emberiség előtt a nemzetközi légkör megjavulásá- nak sokat ígérő távlatai tárultak fel. Bővültek a különböző országok felelős állami vezetőinek kapcsolatai. A közgyűlés határozatot hozott az általános és teljes leszerelésről. Megkezdte munkáját a tízhatalmi leszerelési bizottság. Megállapodás jött létre a csúcsértekezlet megtartásáról. Az atom- és hidrogén- fegyverrel végzett kísérletek megszüntetéséről folyó tárgyalások szemmelláthatóan haladtak. Mindez világszerte nagy reményeket keltett az emberek szívében. — Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a Szovjetunió régebben is és most is mindent megtett, illetve tesz azért, hogy a nemzetközi kapcsolatok ebben az örvendetes irányban fejlődjenek tovább. De makacsul kitartanak állásaikét vonal harcol egrvinással a nemzetközi kapcsolatokban. Természetesen, most nem beszélek a társadalmi rendszerek különbözőségéről, mert a népek és az államok belső életének e kérdéseit csakis maguk a népek és államok oldhatják meg és nekik is kell megoldaniok. — A kölcsönös nemzetközi kapcsolatok e vitás és bonyolult irányvonala nem ma és nem tegnap jelentkezett. A világesemények kétféle szemlélete világosan szemben állt egymással már közvetlenül a háború befejezése után is- Az egyik irányvonal szerint a cél: enyhíteni » nemzetközi feszültséget, megszüntetni a fegyverkezési versenyt, fejleszteni a nemzetközi együttműködést és kiiktatni a háborúkat az emberiség életéből. Milyen nemes és nagyszerű irányvonal! Hiszen éppen az igazság győzelméért él az ember a földön. — Van azonban egy másik irányvonal is, és erről sem hallgathatunk. Ez az irányvonal azt a célt szolgálja, hagy szítsa a hidegháborút, segítse a féktelen fegyverkezést, ledöntse a nemzetközi együttműködés pillére.t, nem tekinive ennek veszedelmes következményeit. — A nemzetközi kapcsolatok e két irányvonala már régóta küzd egymással. Míg azonban az elemi geometriába a párhuzamos vonalak sohasem találkoznak, nemzetközi ügyekben e vonalak összeütközhetnek. Ez pedig szörnyű lenne. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt csak kevesen láthatták előre a nemzetközi politika e két irányvonala közötti harc kimenetelét. — Ámde, * 1960-ban, vagyis most csak a vak nem látja, hogy a népek többségében egyre határozottabban és észrevehetőbben kialakul a vélemény: feltétlenül fenn kell tartani a békét. — A világ népei — munkások és parasztok, értelmiségiek, valamint a burzsoázia egy része, a militaristák 'és monopolisták kis csoportjának kivételével — nem akarnak háborút, hanem békét és csakis békét óhajtanak. Éppen ezért a béke biztosítható, ha a népek erőteljesen harcolnak azért, hogy megkössék a militarista, monopolista körök kezét. — Másként ez nem is lehetséges. mert az életet nem lehet egyszerű geometriai formulákba zárni, s mert az élst a bákesze- rető államok reális erejére, az emberiség túlnyomó többségének forró együttérzésére és támogatásúra alapozódik. — Az Egyesült Nemzetek Szervezetét éppen azért hozták létre, hogy győzzön a béke és a nyugalom, s hogy szolgálja a népek békéjének és biztonságának ügyét. Reméljük, hogy a közgyűlés jelenlegi ülésszakén kidolgozásra kerülő határozatok közelebb visznek bennünket az egész emberiség céljához: a békéhez és az igazsághoz — mondotta Hruscsov, majd hangsúlyozta, hogy ezen az ülésszakon komoly problémák kerülnek megvitatásra és e problémák élessé váltak, amit bizonyít az a tény, hogy számos államot vezető államférfiaik képviselnek. Ezután a szovjet nép nevében üdvözölte az ENSZ-be nemrég felvett államokat, s jólétet és virágzó életet kívánt nekik. Rámutatott, hogy ezeknek az államoknak nem volt könnyű útjuk, amíg képviselőiket elküldhették ide. Ezeknek az országoknak a népei elnyomásban sínylődtek és nélkülöztek. Szívós harcot kellett vívniuk függetlenségükért és szabadságukért mielőtt képviselőiket elküldhették ide. » az Egyesüli Állam mcwf'onlolt poliliká s ez a politika a nemzetközi jog helyébe a rabló módszereket, a szuverén egyenjogú államok tisztességes tárgyalásai helyébe oedig a hitszegést próbálja állítani. — Világszerte tudják, milyen súlyos csapást márt ez a politika a nemzetközi feszültség enyhítésének ügyére. ken azok a sötét erők, amelyeknek érdekük fenntartani a nemzetközi feszültséget. Csupán maroknyi emberről van szó, de ezek eléggé befolyásosak és nagy hatással vannak hazájuk politikájára. Eme erők tevékenységének veszélyes megnyilatkozásába ütköztünk idén tavasszal, amikor az ENSZ egyik legnagyobb tagállamának, az Amerikai Egyesült Államoknak repülőgépei hitsze- gően behatoltak a Szovjetunió és más államok légiterébe. Sőt, az Egyesült Államok tudatos állami politikai elvévé tették a nemzetközi jognak ilyen fajtájú megsértését. — Az amerikai repülőgép országunk fölé történt agresszió* behatolása és az Egyesült Államok kormányának ezt követő minden cselekedete megmutatta a népeknek, hogy ok kormányának járul vhii dolgunk, Ez a politika volt az oka a többi között annak, hogy meghiúsult a párizsi csúcs- találkozó, amelynek meg kellett volna vizsgálnia korunk legfontosabb problémáit. (Folytatás a 2. oldalon■)
