Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-06 / 185. szám

Tekintete simogató, szava bársonyos, s olyan kedves, hogy mindez szinte parancsol­ja a süvegelést, a tiszteletet. Szeme tiszta, mint a patak víz­tükre. Sötét kendője alól ősz hajszálak bukkannak elő. Ahogy elnézem, édesanyám jut eszembe. Ilven lehetett ő i< öt­ven éves korában, mint Rozi néni. Bölcs is. halkszavú is. s talán Rozi néni is úgv kerülte egykor a törvény-házát, mint az én anyam, aki még hallani sem szeretett főjegyzőről, mert akkor mindig kellemetlen érzés fogtál el„.: ,g; qioct, Rozi; nénit nézve mégis anyám *ut eszem­be, s úgy látom: ő ül ott a tanácsháza belső szoba iának nagy íróasztala mögöt\ Hiába, mi lettünk a törvényhozók. A törvény első embere Tis?a- kóródon Farkas Bálintné. Tíz esztendővel ezelőtt ült a „koT- márykerék” roel'é, hogy olyan vizeken vezesse a falu népét, melyeken a boldogság kikötő­jébe jut.;. Maga sem hilte, hogy’ képes erre. Be asszonvi bölcsessége s az akarata győ­zött. Pedig akkor, tíz eszten- dőy’el ezelőtt, mint a népfront jelöltíét, nem valami kelleme­sen érintették a megjegyzések. — Gyenge lesz az elnökség­re — hangoztatták még a bi­zottságban is. — Az asszonyok csak marad­janak a fakanál mellett.; ■. S ha jelleme gyenge, meg- hétrál. Az asszonyok örvendez­tek, bár maguk is kételkedtek „Rozi néniben”, a férfinép?... Sehogy sem akart belenyugod­ni a dologba. Döntött a szava­zás, s a sok főbíró után, elő­ször Tiszakóród történetében nő került a közigazgatás élére Rozi néni személyében.:. Az első napokban csak járt-kelt a nagy asztal körül, sehogy sem találta a helyét. Egyszer az­tán elkeseredve így szólt a tit­kárhoz: — Ha nekem nem ad mun­kát, megszökök! Régen volt: De talán emlé­keinek a kóródiak az első gyű­lésre is. Biztosan észrevették, akkor Rozi néni nagyon izga­tott volt Egyesek azt várták, hogy belesül a beszédbe. Az asszonyok drukkoltak érte; S mikor lelépett a dobogóról, kö­rülfogták, kezeit szorongatták, s ölelgették, — „Takaros kis Jubiláns beszédet mondtál” — véleked­tek az asszonyok. S tíz kerek esztendő igazán törvénytudó embert faragott Rozi néniből. Háza valóságos tanácsadó iroda. E.i pedig kez­detben hogy zsörtölődött Bá­lint bácsi is, hogy későn jár haza, no meg sajnálta is, mert éjszaka mosott, főzött., mikor ideje y’olt! Később aztán már ő is segített. Vigasztalta, ha csüggedt, s ha tanáccsal for­dul hozzá felesége. Bálint bá­csi most is készséges. .. Tíz esztendeje járja az iro­dát, intézi nagy gondossággal és szeretettel az emberek ügyes-bajos dolgait, s szinte anyjának ’ekinti a falu. Csak őt keresi mindenki. .. Rozi né­nit, aki akkor, azon az emlé­kezetes gyűU.ien. igaz csak ígért, de azekat meg is való­sította. S ha kezdetben akara- toskodtak is az emberek, haj­lottak Rozi néni szavára- S így épült járda, tűzoltószertár, s gyűlt ki a fény & kis szat­mári falu felében. .. De hama­rosan lesz mozijuk is. mert az emberi akarat és az összefogás nagy úr... — Legtöbbet az asszonyok segítenek — mondja némi büsz­keséggel. — Négy nő tanács­tagunk van. Séra Ida tíz évvel, ezelőtt velem kezdte. Hopka Andrásnét és Nagy Józsefnét kétszer választották már meg..: Ezek az asszonyok, a Séra Idák vigyáztak az építőanyag­ra, cementre felváltva, ők ké­szítették elő a tanácsülést, s a „dirigens” Rozi néni vezette le. S azzal dicsekedhetnek, hogy tíz esztendő alatt nem volt egyetlen tanácsülésük sem ha­tározatképtelen. .; És mind­egyiken született valami. Va­lami. ami a falu fejlődését szolgálta. Farkas Bálihtné most ötven esztendős, a „Munkaérdem érem” tulajdonosa. Tíz éve » tanács vb. elnöke. Jubiláns, a erre büszke a falu, az asszo­nyok, s mindenki, aki ismeri Rozi nénit. Szeretettel gondol­nak rá azok a fiatalok is, akik mellette tanultak, ismerkedtek a tanácsi munkával, a törvé­nyekkel, Mert tíz esztendő alatt volt bőven tanítványa is. . . Mindig fiatalok voltak mellet­te. Klaoka György és Juhász Imre Tiszakóródon dolgozott. Rozi néni mellett voltak gaz­dasági felügyelők. Elvitte őket a járási tanács. — Morogtam !s — mosolyé? — mert mind aakoi vitték el. amikor már belejöttek a mun­kába. • . így voltam » titkárok­kal is. S bizonv kitenne össze­sen három esztendőt. mikor egyedül voltam, t’tkár nélkül — panaszkodik. Ezt azonban másnak nem mondta S Rozi nini. akinek a sötét •»sztendőkbep nrra volt gondja, hogr markot szedjen az ura mellett, most egy égés? falu irányítását végzi. Anya aki négy gyem.eW neveit fei. hűséges feleség, f törvénytudó. aki' a falu szeretet- övez. S mennyire hiányzott « falunak a kendős. őszhajú asszony bölcsessége, tudása azokban az időkben.- anvkor Kóródon is felülkerekedett a szenny. So­káig tétlenségre kényszerült, s nézte fáió szívvel, mit cselek­szenek a megtévedtek, s azok. akik kitessékelték őt is a ta­nácsházáról. Akkor érezte csak igazán, mennyire hiányzik ne­ki a hivatal, a munka, melyet ő hivatásnak érez. De Rozi né­ni is legalább űev hiányzott az embereknek, akik még ekkor, abban a nehéz percekben ’S felkeresték, tanácsot kértek tő­le. s kitartottak az elnökasz- szony mellett. Ki tudja, hány fiatal párnak kívánt boldogságot, mikor ösz- szeadta őket a Magyár Nép- köztársaság törvényei nevében ? Soknak, nagyon soknak. Sok­sok panaszt intézett, s szárí­totta fel a könnyeket. Vígasztalt ha az szükséges volt, bünte­tett, vagy igazságot tett... Mindig lelkiismerettel, szíve s a nép törvényei szennt. így jubilál Rozi néni erőben, egészségben, mint a tiszakóró- diak első számú törvényes em­bere, s köszönti a falu is az első tanácselnökasszonyt. P. K. Ideryvégí kiárusítás kezdetük holnap az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat ruházati boltjaiban Bár naptár szerint június 21-től szeptember 21-ig tartják nyilván a nyarat, az igazi jó idő. sajnos, alig néhány napja kezdődött. így sokak előtt Túrosán hangzik talán ez a fogalom, hogy „nyári idény­végi kiárusítás”. Annyi Minden­esetre biztos, hogv a kiárusítás egyet, jelent az árcsökkenéssel, aminek minden ember egyformán örül. Az idei nyá-i szezonvégi ki­árusítás augusztus 8-tól 20-ig tart és teljesen hibátlan nyári ruhá­zati cikkeket lehet ez alatt a szűk két hét alatt 20—30 és 40 százalékkal olcsóbb áron meg­vásárolni. Sok családnál még csak pár nappal ezelöi* kapták meg a ha* vi fizetést, nem késő még a költ­ségvetési tételeket módosítani De ha ez nem megoldható, érde­mes a félretett pénzhez is nyúlni, mert olyan dolgok kaphatók lé­nyegesen olcsóbban, amikből min­dig kell. Képzeljünk egy családot, ahol a férj, feleségen kívül gyermekek is vannak. A családfő részére vá­sárolt ballon öltönynél 76.— fo- I rintot, szóló zakójánál, amely tisz., ta gyapjú szövetből készült, 213.— forintot, külön vásárolt nadrágjá­nál 57.—forintnyi összeget lehet megtakarítani. A mama csinos vászonpiké-ruhája és divatos kar­tonszoknyája 40 százalékkal ol­csóbban kapható. A baby piké« ruha ára 20 százalékot, a bakfis alpesi kockás ruháé 30 százalékot esett. De ez még nem minden! Tulajdonképpen tetőtől-talpig fel lehet öltöztetni az egész családót ezekbe a teljes értékű, mégis ol­csóbban beszerezhető holmikba, mert cipőtől a zokniig, fehérnemű! tői a kötött pulóverig, sőt für­dőruhák, shoríok. halásznad­rágok, gyermekkötények js kiárusításra kerülnek, Ezenkívül pl. tisztaselyem-kendők és sálak 40 százalékkal, plasztik női ernyők ugyancsak 40 száza­lékkal mérsékelten, viaszos-vászon asztalterítő pedig 50.— forint he­lyett 30.— forintért megvásárol­ható. A „szezonvégi árukat” az Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vállalat erre a célra kijelölt ruházati szak­üzlete hozzák forgalomba hétfőtől kezdve, Nyíregyházán, Kisvárdán, Záhonyban, Mátészalkán és Nyír­bátorban. A kijelölt boltok arról ismerhetők fel, hogy kirakataik­ban ott a nagybetűs felirat: „SZEZONVÉGI KIÁRUSÍTÁS”, ezenkívül a kirakati áruk és a bolt belsejében lévő cikkek?’is magukon viselik a 20—30 vagy 40 százalékos táblácskákat/- - .­Rné. Parasztok és artisták találkozója a sőstnhenyi ,,í trripsó föld“-bpn A Hungária nagycirkusz artis­tái meglátogatják a sóstóhegyi Virágzó Föld Termelőszövetke­zet tagságát. Az artisták meg- ■ mutatták, hogy nemcsak a po- | rondon, hanem a gyümölcsösben f,dolgozni:' együtt ka­páltak, együtt szedték a szilvát a szövetkezesekkel. Ebéd ut-ár a cirkusz művészei színvonalat műsorral szórakoztatták vendég­látóikat. Nagy tapsot aratott a 1 két Szénási zsonglőr, a Cirják — I lábzsonglőrpár, a két, Erneszto, | vidám jókedve, Sanyi és Kar- I esi bohóc, s nagy szerete'.tel fo- ; gadták a vendégszereplő ismert román illuzionista bűvész, Jo- zefini mester mutatványait. ; A rögtönzött műsort a cirkusz tűnczenekarának kisegyüttese kí­sérte. A hangulatos, kedves találko­zást sokáig emlegetik majd Sós­tóhegyen. -U: ,< Kallós Tibor fáradt mozdulattal le­vette a szemüvegét. Zsebkendőjével meg­törölte izzadó homlokát, rántott egyet sovány vállán, és sűrű pislogások között nézett a fiúra, A hízásnak induló, negyven év körü­li Kulcsárné érdeklődéssel nézte az asz­talon sütkérező legyet, amely kihasznál­va a szeptember végi kósza napsugarat, két felső lábát fölemelte, összedörzsölte, megállt egy pillanatra, majd újra kezd­te élőről­Az asszonyt nem nagyon érdekelte Kallós előadása. Előre tudta, hogy az osztályvezető mit fog monda”!. A fegyelmi bizottság harmadik tag­ja. a szőke, harminc év körüli Olajos Géza az asszonyt és Kallóst nézte. Ajka szögletében, alig észrevehetően, gúnyos mosoly futkérozott. — Krasznai elvtárs — törte meg a csendet a sovánv osztályvem'ő éneklő hangja — elismeri, hogv életrajzában fontos körül’-'énve'-et letagadott? A fiú világoskék szeme nyugtalanul siklott végig a fegyelmi bizottság tag­jain. Arckifejezése segélykérő volt, kö­nyörgő, mintha azt mondaná: — Embe­rek, értsétek meg! Itt szörnyű téve­dés van. Ne bántsatok! — Tekintete át­siklott az ablakon, át a délelőtti nap­fényben melegedő fák ritkuló lombján. Kezével hátrasimította bodros barna haját, s azon tűnődött, hogy most mit feleljen. — Kérem. Kallós elvtárs —- szóit halkan —. tessék elhinni, félreértésről van szó. Én rém tagadtam le semmit, csak nem írtam be azt, amit megtudtam apámról. — Maga, fiatalember — csapott rá Kallós —, igenis hazudott! Tudatosan hazudott! Itt van a bizo­nyíték! Nézzék csak, elvtársak. Itt van a saját kezével írt eredeti életrajz. Tes­sék, meg lehet nézni, mit írt. Ezt nem én írtam, hanem ő’ Idézem, szó szerint felolvasom: ..-„apám az 1944-es harcok során eltűnt.” Kallós diadalmasan körülnézett. s mint győzelmének jelvényét, lobogtatta kezében a tintával sűrűn teleírt lapot, Szemét a fiúról a fegyelmi bizottság tagjaira, majd ismét a fiúra vette. — Maga írta ezt? Erre tessék felel­ni! De határozott igennel vagy nemmel. Semmiféle mellébeszélést nem fogadok el! — A „fogadok el” szavakat erősen, tagolva ejtette ki. Utána hátradőlt, és szokott gúnyoros mosolyával szemlélte az előtte álló sápadt fiatalembert. István lehajtotta fejét. Hol a szőnye­get, hol a cipőjét nézte. — Mire is kell felelni? Igen. Határozottan kell felelni, csak annyit, hogy igen, vagy nem. De így nem lehet felelni. Sem az igennel, sem a nemmel nem tudom megmagya­rázni a dolgot. Elkalandozott a gondo­lata.-. Azon járt az esze, hogy a délutáni edzésre sem mehet el. Pedig a fiúk várják. Ennek is Kallós az oka. Régen tudja, hogy haragszik rá a tanulmá­nyi vezető, csak legalább tudná az okát. Úgyis kicsapják, akkor pedig mindegy, hogy mit mond. Akár igent, akár nemet mond, kicsapják. És mit csinál, ha kicsapják? Elmegy cipőtisztítónak! Nya­kába akaszt egy táblát, nagy betűkkel ráírja: „Kallós kizáratott az egyetemről, pedig évfolyamelső voltam.” Mi lenne, ha tényleg ezt csinálná? Botrány. Na. de miért zárnák ki az egyetemről, hiszen ő az évfolyam legjobb tanulója. Ezt Ho­lub professzor sem eneedné meg... — Miért nem felel? — Úgy énekel, mint egy müezzin — gondolta a fiú. — Igen, ez jó név. Dél­után elmondja a fiúknak- De a délutáni edzésből már nem lesz semmi. Nem baj, elmondja holnap. Mától kezdve pern Fó­kának hívják majd, hanem muézzinnek, vagy esetleg éneklő dervisnek, mert ar­ra is hasonlít... — Nem értettem jól! Mit tetszett kérdezni? — Ezen kellett ennyi ideig gondol­kozni?! Maga, fiatalember, még a saját sorsát is cinikusan szemléli. Még a jö­vője sem érdekli. Ez jellemző magára'! — fakadt ki Kallós, és az asztalra csapta a kezében lévő életrajzot. Arca eltorzult a dühtől. — Nekem több kérdésem nincs is. Ha önök még akarnak valamit kérdezni, tessék — fordult a bizottság tagjaihoz. Olajos belenézett jegyzettömbjébe. — Nekem lenne egy-két kérdésem — szólt mosolyogva. Olajos ránézett a fiúra, szemében volt valami biztatás féle. — Mondja, elvtárs, milyen időközön­ként levelezett édesapjával? A fiú felfogta a feléje sugárzó biz­tatást, és határozottabban felelt: — Kérem, én nem leveleztem apám­mal. — Egy kis szünetet tartott- — 1946-ban ő írt egy levelet Sao Paoloból. Nagyon kért, hogy béküljünk ki. Fe­lejtsem el, ami köztünk történt, és szök­jek utána. A levélre nem válaszoltam. A gúnyos mosoly torz vigyorrá vál­tozott Kallós arcán. Olajos észrevette, de nem zavartatta magát, tovább kérde­zett: — Több dolgot homályosan látok, ^em mondaná el, hogy min vesztek ösz- sze? — Kérem, ennek hosszú történe!e van, erre nem tudok egy szóval felelni. — Mondja el nyugodtan — biztatta. Olajos. — Azt hiszem, ez felesleges! — til- *"ko.zett .Kallós. a tényállás 'világos. c^k az idő*- húzzuk. Azt hiszem p’--J--cr-n rrnoánek ic ez a ”élemé”ye — Kulcsárnéra. Tekintofe parancso­ló volt. (Folytatjuk' 4

Next

/
Thumbnails
Contents