Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-27 / 202. szám
Sikeres rajt után Tapasztalatok a propagandista tanfolyamodról Levél Mátészalkára egy vasutashoz TVfe haragudjon, de kénytelen vagyok levélben közölni, észit-;.- vételemet magatartásával kapcsolatban .... Erre Ön késztetett, mert hiszen nemcsak engem, egyszerű fül- és szemtanút, de sajnos, még az orvosát, az ellenőröket sem érdemesítette arra, hogy. meghallgassa őket. Nem : hagyta őket szóhoz jutni,. merj Magából csak úgy dőlt a fennhéjazás, s „majd én megmutatom”. — hangnemben beszélt velük. Nem jól mondom. Nem beszélt,, hanem kiabált, s nem volt tekintettel senkire, semmire,- még, az. orvos lakására, családjára sem... - , Azt hiszem, emlékszik, ebben a hónapban történt az 8set, csak én Vártam, mert tudom, hogy ön vasutas. Mátészalkáról: t jár Záhonyba, ahol állítólag megbecsült ember. Két hónappal ezelőtt kiírta önt az orvosa, s ágyba rendelte, mondván; pilSe-y. nésre van szüksége... Mit tett ön ehelyett? Otthon dolgozott,- , bércsalást követett el, holott erre nem lett volna semmi szüksége;.1 s egészségét.is rongálta. . Amikor meglátogatták az ellenőrök, - éppen a csatornát javította... De talán nem is történt volna kü-.' lönösebb baj, ha — amikor az orvoshoz rendelték — nem az’ italmérést látogatja meg először. Sajnos, ezt tette... Gondolta, bátorságot. vesz, s mélyebben nézett a pohár fenekére?.. Ott- aztán, az orvos lakásán „magas” kapcsolatokra hivatkozott, még- a kitüntetéseit is magával vitte. Ön azt állította, hogy az egyik átrakóbrigád vezetője Záhony- , ban. Ám igy, nem szabad viselkednie egy brigád vezetőnek.,. Önt is ünnepeltük a napokban a többi vasutas-dolgozóval együtt,,, akik fáradtságot nem ismerve dolgoznak éjjel-nappal... Nem tu-, dom, gondolt-e már azóta arra, hogy helytelenül és illetlen módon viselkedett ott Mátészalkán S. István orvosrendelőjében.,. Az emberek hajlamosak arra, hogy általánosítsanak. „Íme, - ilyen egy brigádvezető” — mondhatják. Ne felejtse ezt soha...- S mit szól ahhoz,; ha a történt esetről tudomást szereznek a brigádjába tartozó rakodómunkások is?! Ugye, nem lesz valami kellemes doíog a szemükbe nézni... Azt hiszem, már ön is látja nem érdemes törvénytelenséget elkövetni, a becsületét kockáztatni ... , ..... - *í Farkas Kálmán. Kitüntettek Int leginhh lereskedelmi vállalaiiiHaat tSlIfflPPC raít: fél győzelem. dSnCICd Nos, ezt lehfetne mondani, ha egy mondatban jellemeznők az egyhetes propa- ganáista tanfolyamokat. A falvak életében bekövetkezett változások r magasabb követelményeket állítanak az oktató-nevelő Vhunkások elé is. Ami tegnap talán még elegendő volt, ma, holnap már kevés, örvendetes, hogy ’ ezt a két elvet, a saját Viszonyaikat szem előtt tartva dolgozták ki a tematikát járási pártbizottságaink agitprop. osztályai. Igaz, nagyobb önállóságot is kaptak — s ez látszott, hogy hasznos. — Általában-hat-nyolc előadást állítottak programba, amelyek között az elvi és a gyakorlati kérdések mellett módszertannal, az előadásra' való felkészüléssel tudományosabban foglalkoztak. S hogy helyesen választották meg a legalapvetőbb témákat, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy több járás tematikájában találkoztunk a termelőszövetkezeti mozgalommal kapcsolatos politikai, gazdasági és kulturális kérdésekkel, az ifjúság nevelésével? összefüggő tennivalókkal és így tovább. Ö3V látszik, pagandisták összetételében is értünk el bizonyos javulást, mondhatnánk, minőségi változást. Egyre több téesz elnök, szakember található a különböző szemináriumot vezető elvtársak között, süni azt mutatja, hogy igazán most ismerték csak fel a propagandamunka jelentőségét' és hasznosságát. Szép számmal találhatók a propagandisták között tanítók, tanárok is. Különösen Fehérgyarmaton jó ez, ahol IS értelmiségi vállalt propagandista megbízatást ebben az oktatási évben ... Nehéz lenne röviden értékelni az elhangzott előadásokat, azok tartalmát, az elpadás módját, hiszen azok minden esetben az előadók fel- készültségétől, stílusától függnék. Minden esetre annyi azonban megállapítható, hogy úgy Vásárosnaményban,- mint Fehér- gyarmaton és Nyírmadán jó előadásokat hallhatták a propagandisták. A tematikát összeállítók rovására írandó azonban, hogy egyes előadásók között elmosódták a határvonalak. Ennek is betudható, hogy például ugyanitt a téészek politikai és gazdasági helyzetéről szőlő előadásban az előadó , nem foglalkozhatott a pártszervezetek tennivalóival, a szövetkezetekben működő tömegszervezetek teendőivel, mert úgymond, akkor „lelőtte” volna az utána következő előadás anyagát. De még ez sem teljesen menti a dolgot... Néhány előadó nem eléggé a propagandista szemszögéből, oktató-nevelő szemüvegen át vizsgálta a felvetett kérdéseket, s nem így adta tovább az anyagot. Erre a következőkben vigyázni kell, hiszen az előadók stílusából tanulnak a propagandisták is... Kétségtelen 2,»? folyamok is — a legnagyobb érdeklődés a mezőgazdasággal kapcsolatos elvi kérdéseket kísérte. S ez jó, mert a propagandisták, akik között sok a tanácselnök, téesz elnök, tanító, elsősorban ez a kérdés foglalkoztatja. Sok fontos kérdést tisztáztak az osztglyharc időszerű kérdéseit és az egységes paraszti Osztály megteremtését vitató anyagokban. Az elméleti kérdések között voltak azonban olyan felvetések, amelyek azt mutatják, hogy ezen a téren nem teljesen megnyugtató a helyzet. Itt van például egy nézet, amely a vásárosnaményí járásban vetődött fel: „Áz egységes paraszti osztály megterem-; tésével a szegényparasztok nem fognak egyetérteni.” Nyilván ez a kérdés alapos magyarázatra szorul, s nem szubjektív vélemények, hanem a marxizmus— leninizmus tanításai szerint kell őket megmagyarázni és vizsgálni. A viták és konzultációk igen hasznos tapasztalatokkal szolgáltak, s megmutatták, hol szükséges segíteni.'Ez a terület pedig elsősorban az osztályharcról' vallott álláspont. Sokan nem ismerik - az osztályharc jellemzőit leszűkítik égy területre, s ugyanakkor megfeledkeznek az. ideológiái harcról, az emberek árnöveléséről. A' másik ilyen vitatott kérdés volt áz ifjúság nevelése. Többen maguk á propagandisták '.sem látják megoldottnak a fiatalok nevelését a KISZ-en belül. Igaz, itt az egész ifjúságról van szó. Sőt, vannak, akik egészén ferde álláspontot képviselnek s azt javasolják; hogy a magyar fiatalság nevelését intézményesen kötelezően kellene megoldani. H nvitnttés nem tisztázott H II7 Ilim kérdésekre választ várnak a propagandisták. Ezt meg is kapják. Az egyhetes tanfolyam tapasztalatai azt mutatják, hogy a propagandisták sikeresen vették a rajtot. Kaptak tájékoztatást a pártoktatási év előkészítésével kapcsblatos tennivalókról is.' Most az a feladat, hogy mint a futók ők is végig, lelkesen tevékenykedjenek, . dolgozzák végig az esztendőt, mert csak akkor lesz teljes" a • siker. Az' új helyzet magasabb követelmények elé állította a járási pártbizottságoa ágit.-prop. osztályait,' a propagandistákat;. Nagyon alapos munka szükséges ahhoz, hogy a tanfolyamokat megszervezzék. Most már egyre több téesz elnök is látja, hogy igenis sokat segíthet, a pártoktatás a szövetkezeti tagok, nevelésében. így kezelik a propagandamunkát a járási pártbizottságok is. Példa erre a baktalóránházi járás. Alexa elvtárs, 3 járási pártbizottság titkára szinte minden nap felkereste a tanfolyamok beszélgetett a hallgatókkal. Most válik igazán a pártoktatás a járási bizottságokon is kollektív munkává. És ez örvendetes, hiszen a képzett, művelt emberekkel gyorsabban • és* -jobban megoldhatók a feladatok. F. K. A tanács kereskedelmi vállalatai közül 1960 első félévében a Szabolcs-Szatmár Megyei Népbolt Vállalat érte el a legjobb eredr ményt, mely a szakosítás után Szabolcs-Szatmár Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat néven működik tovább. A vállalat félévi áruforgalmi tervét 114,5 százalékra teljesítette. 19.5,9, második félévének eredmé-. nyéhez viszonyítva az értékesítési forgalom 29,9 százalékkal emelkedett. Jó létszámgazdálkodással és árupropagandával 18 százalékkal növelték az egy főre eső forgalmat. A vállalat dolgozói egyéni' és páros versenyt folytattak a vevőközönség lehető legjobb kiszolgálásáért, az újítások bevezetéséért és a költségek csökkentéséért. Divatbemutatókat, ki-.- árusításokat rendeztek. Ezek,, alapján nyerték el a Belkereskedelmi Minisztérium és a KP\?DS2 kiváló vállalata, címet, a vele járó 12 ezer forint jutalommal, A ki—, tüntetést a napokban ünnepség keretében adják át a vállalatnak. Hasonló, de az előbbinél nem jobb eredményt ért el a Nyíregyházi Kiskereskedelmi Vállalat ' 1960. első félévben, mely vállalat a szakosítás után Szabolcs-Szát- már Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat néven működik tovább. A vállalat elnyerte a‘Bel- kereskedelmi Minisztériúm és a KPVDSZ elismerő oklevelét. (17) — Van pénzed? — kérdezte a lány, és ' ülve maradt. — Igen... nagyon rosszul érzem... magam... . • Éva intett a főpincérnek. — Fizetünk — szólt. A főpincér számolt. Éva megkereste »■fiú tárcáját, és fizetett.-r- Mindjárt visszajövök — súgta a főpincérnek, majd felsegítette az áléit fiút. István szeme minduntalan lecsukódott. — Karolj belém— parancsolta a lány. — Feri, rendelj egy taxit — szólt oda a főpincérnek. Mire kiértek, a taxi már ott állt. István imbolygó léptekkel, tehetetlenül botorkált. A .levegő még jobban felkavarta. Az ajtón át még hallotta az ének foszladozó dallamát. Erősen átölelte a lányt, 2 Arra ébredt, hogy a nap a szemébe süt. Kinyitotta szemét. Bambán meredt a mennyezetre. Lassan felült. Körülnézett a szobában. — Hol van? — tűnődött. Ez nem az ő lakása. A padlóig érő francia ablakon harsogva tört be az őszi napsugár. A távolban a budai hegyek barnászöld lankái látszottak. Feje még kábult volt: Kiugrott az ágyból. — Hogy körüliem ebbe- az idegen lakásba? — Még egyszer körülnézett. Egyszerűen, de ízlésesen berendezett garzonlakás volt. Alacsony heverő, dohányszínű brokátsé- lyem paplan. Az ablak előtt rövid lábú káríyaasztal, három kisméretű fotel. Az ablaktól jobbra lévő falnál egy háromrészes szekrény, rádió. Az egyik fotelen ruhája szépen rendbe rakva. Ijedten végignézett magán: Valaki levetkőztette. Ott állt rövid alsónadrágban és atlétatrikóban. Érezte, hogy elvörösödik. Szeme a heverő felett függő képre tévedt. Egy szőke fiatal lány mosolygott rá a képről. Villámként hasított agyába a felismerés. — Jó ég, a kenyereslány .. Az asztalon irattárcája, mellette egy levél feküdt. Felve'te a levelet. Szép. apró gyöngybetűkkel volt írva.' „István! (Nevedet az indexedből olvastam ki.) Nagyon részeg voltál. Nem akartalak hazavinni, nehogy édesanyád'ól kikapj. Nem tudom, mi a bánatod, de megértelek. Valamikor én is voltam egyetemista. Azt hiszem a vizsgadíjat az utolsó fillérig elköltötted. Adók öt.ve’n forin tot kölcsön. Ha lesz 'pénzed; majd meg- küldöd. Ne haragudj,: hogy levetkőztettelek. Érdekelt volna,, hdgy mi szomorú. főtt el annyira, de sajnos 'nékem vissz;/ kéllett mennem. Majd egyszeri' ha kedved van, keress fel. A kulcsot add be a házfelügyelőhöz. Üdvözöl Sónyi Éva” István megdöbbenve olvasta a levelet. Ki ez a lány? Miért törődik vele? Eszébe jutott a tegnap este ' története. Nagyon szégyellte magát. Részletekre nem emlékezett vissza. Tudta, hogy na- .gyon rosszul lett. Szóval a szép' kenyereslányt Sónyi Évának hívják. Éva kedves név. Azt hiszi, hogy még él az édesanyja. Leül/ a fotel karfájára, és kibámult az ablakon. Valahol az Űjlipótvá- rosban vagyok — gondolta. Nézte a Margitsziget fáinak őszi lombsátrát. Kesernyésen elmosolyodott. A vizsgadíjat költötte el.,. Bár még ott tartana. Hol van már az az idő, amikor neki gondja volt a vizsgadíjra. Szóval a lány is volt egyetemista. Akkor most miért kenyeréslánv egy étteremben? Bement a fürdőszobába. Alaposan le? : zuhanyozta magát. Felfrissült. Megnézte tárcáját. Mindene megvolt.’A kétszáz forintból húsz forintja maradt. — Nem. az ö’ven forintot akkor sem' viszi el. Majd valami munka után néz. Leült. Elővette töltőtollát, és a levél hátuljára egy pár sort írt. „Kedves Éva! Köszönöm, amit értem tett. Szívességét nem vehetem igénybe. Nagyon szégyellem magam. Ha még egyszer találkozunk, mindent megmagyarázok. 1349. szeptember 30-án. Üdvözlettel: .... Krasznár István” Mégégyszer végignézett a kedves kis lakáson, és nagyot sóhajtva távozott/Mikor'Sónyi Éva visszatért az étterembe, a főpincér dühösen fogadta. — Mi vagy te, misszionárius? — Miért? — kérdezte a lány. — Mit törődsz azzal a taknyossal? Hova vitted? — Mi közöd hozzá? Tudom jól, hogy mit csinálok — válaszolta ingerülten Éva. — Különben is unom a folytonos zsörtölődésedet. — Unod? Mi a fene? — nevetett gúnyosan a főpincér. — A kisasszony unja? Ki látott már ilyent? — Igen, unom — sziszegte foga között a lány, és arca most közli sem volt olyan kedves. — Nagyon jól tudom, hogy mit csinálok. Nem vagyok kíváncsi sem a tanácsodra, sem pedig a megjegyzéseidre. — Nem!? Értem. Jól van. " Majr még beszélünk a dologról. Te palikat csípsz fel magadnak, közben a századost elszalasztottad. Mit képzelsz, meddig megy ez így! Majd beszélek Frédivel. A lány elsápadt a Frédi név hallatára,.'. •' / . , — Ne, Feri, nagyon kérlek, ne szólj — mondta alig hallható, könyörgő hangon. és riadt tekintettel nézett az’ötven év körüli férfira. — Ugye. mos Feri lettem..'. — mondta gúnyosan a főpincér, és szürke szemével szúrósan a lányra nézett..— Egy esetben hallgatok. — Mint a kígyóbüyő- lő, úgy nézte Évát. ....... A lány kíváncsian várt, — Ha éjszakára fel jösz hozzám. — Nem — tört fel a lány melléből, és kezét ijedten felemelte. — Talán már öreg vagyok? . Igaz, nincs olyan daliás alakom, mint- a felcsípett palidnak, de gondolj Frédire... hangja' keményen, fenyegetően csengett, — 'Jössz vagy nem?’ (Folytatjuk.)
