Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-20 / 197. szám

A tanuláshoz való jogot Alkotmányunk 48. §-a bizto­sítja. Megvan rá a mód és a lehetőség, hogy éljenek is e joggal gyermekeink. Képünk a nyíregyházi tanítóképző fel­vételi vizsgáján készült. „Fait mit védenünk . . . “ „A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden pol­gárának szent kötelessége. *’ (61. «.) A mikor Máchel Sándor bácsi, ■a Nyíregyházi Partizánszö- 'etség veteránja hozzákezdett egyzetnélküli, őszinte és figyel- net lekötő beszédéhez, — a pos- ás kultúrotthon nagytermébe yűlt ’ sorköteles fiúk arcára kiült l kíváncsiság. Hagyomány már, hogy szépü­li hazánk, egyre boldogabb ná­dink kincseinek, nyugodt napjai- lak védelmére minden nyár vé- [én vasalják a tiszta inget a fel- lőtté érett fiúknak, hogy aztán i szülők szerető ölelése és lát­tató boldogsága közben eresszék ltjára a család katona-jelöltjét. Nyíregyházán a napokban újra átűzték a vörös és nemzeti szí- íű lobogót a sorozóhelyek ma- íaslatára, jelezve, hogy újabb rorosztály vállal részt a haza vé­lelméből. Augusztus 17-én reggel a szo- cott módon történt meg a „nyi- ány”: Pászti, és Fehér tiszt elv­társak felügyelete mellett ren­deződtek katonás sorokba a hol­nap honvédéi, hogy azután oda álljanak a röntgengép mögé, a testi alkalmasságot vizsgáló or­vosok elé. Talán „frázisnak tű­nik”, de új életünk nagyszerű­ségét igazolják az első napi or­vosi leletek: majdcsak minden lapra a „megfelel” szót írták. ^ mikor a csoport visszaérke­zett a postás kultúrotthon- ba, a sorozás helyére, — jó volt hallani Kovács százados határo­zott, mégis gyengéd szavait, ahogy a nagy esemény résztvevőit tá­jékoztatta á sorozási nap forga­tókönyvéről .... Az előlegezett fe­gyelem bizonyítéka, hogy szinte „futószalagszerűen” történhetett az egyébként sok munkát kívánó sorozás. Egyetlen legény sem ju­tott a büntetésből sepregető sor- j sára ...(!) És jött Máchel Sándor bácsi, I előadást tartani. Kötetlen volt ez I a „szónókolás”, őszinte, szívből ■ jövő. Az egyszerű ember módján j beszélt a háborúról, annak örök- ' ké foltos indító okáról, a követ­kezményekről és arról, hogy a Horthy korszak katonáskodása .vajmi kevéssel különbözött a sok szomorúságot hozó háborúk­tól. És Máchel Sándor bácsi szá­jából fokozott értékkel hangzott a kijelentés: „Ma valóban van hazánk és van mit védenünk...” Megkapó volt az a figyelmes­ség. amelyet a sorozást vég­ző tisztek tanúsítottak a bevo­nulás előtt, állók felé. Minden apró-cseprő problémára precíz, kielégítő választ adott Pászti százados. Ezt. követően csak fo­kozta a nap emlékének mara- dandóságát Porzsolt István ta- [ nár, a KISZ nyíregyházi végre- jhaj+ó bizottsága tagjának színvo­nalas előadása az ifjúsági moz- ! galomról, annak tényleges jelen­tőségéről. Megvolt a „nyitány”, jó hangu­latban, sikeresen ért véget az első sorozási nap. S a zászlók tovább lengenek a postás otthon J?e':L(FerC ,“jjaÍn ”rö^s I bejárata felett, hiszen a jól meg- smlekeket hagyott a szaboollo. I, ., „„ . , Ma is szabász, de villanygéppel j -ermett> egészséges 20 evesek te- lolgóaik. Tíz éve tagja a nagy- j kintetében nincs szégyellni va- kállői szövetkezetnek. lónk a nagyvilág előtt.!. „A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka . . (9. §.) Sziszegő heggesztőpiszíolyok. j csattogó kalapácsok birodalmá­ban, a munka szüntelen za- j jában dolgozik egy fekete, bar­nabőrű férfi: Tanyi Tivadar la­katos és brigádvezető, az épí­tőipar lakatos-segédüzemének dolgozója. — A brigádja szereti, mert kifogástalanul dolgozik, preciz szakember, segít mindenkinek — így jellemzik az irodában. Amikor a műhelyben keressük, keze alatt éppen egy habarcs­szállító kon+iner formálódik. Nem haragszik a zavarásért, jut néhány perce egy kis be­szélgetésre. — Mióta dolgozik itt? — 1950 óta. Azelőtt a Nyír- bogdányi Kőolajiparnál dolgoz­tam. , — Keresete? — Megvan a kétezer, sokszor több is. Aztán, amikor a munkáról beszél, jobban pereg a szó. Fontos munkát végeznek, az épülő lakásokat látják el a szükséges felszereléssel. Erős az iram, időre várják az ablak- ajtó-nyilászáró szerkezeteket, meg az egyéb szükséges vas­árut. Tizenketten dolgoznak a Tanyi-brigádban, átlagos telje­sítményük 110—120 százalék. Gondok is akadnak. Tanyi Erzsi most iratkozott be a pénz­ügyi tagozatra, s az ifjabb Ti­vadar most megy hetedikbe. Mindig új ruhára van szükség. Nemrég vásároltak új konyha­bútort és az egyik szoba beren­dezését is mostanában alakítot­ták át. — Mivel tölti szabadidejét? — A gyerekekkel, meg a „pe- ca”-bottal. Szenvedélyes hor­„A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és az üdüléshez való jogát." (46. 8-) — Külföldön voltam — újsá­golja Pető Zoltán, az 53-as Autóközlekedési Vállalat fiatal lakatosa. — Nemrég tértem vissza kéthetes csehszlovákiai jutalomüdülésről... Mi volt, hogy volt, milyen volt? A fiatalember órákat tudna mesélni az élményekről, szívében még ott ég a gazdag prágai búcsúzás emléke, a La­terna Magica, a Hradsin, a re­gényes Tatranszka Lomnica... — Útközben, Kassán már jó­féle uzsonnával vártak... S amikor megérkeztünk a gyönyö­rű tátralomnici „Volga”-üdülő­be, csak ámultam, csodálkoz­tam. Volt ott minden, ami a kényelmet, a szórakozást bizto­sította. Izgalmas mérkőzések a televízión, kirándulások a vad­regényes hegyek között, Bra- tislavából, meg máshonnan kul- túrcsoportok, táncegyüttesek ér­keztek, s annyit ettem, mint még soha. Képzeljétek, napon­ta ötször adtak enni, s minden­ki azt választott, amit akart. Igaz, a hegyi levegő jó étvá­gyat is csinált... Hogy merre járt, alig győzi sorolni: — Negyvenen voltunk a cso­portban magyarok. De voltak ott dánok, németek, lengyelek, meg mindenféle náció. Minden nap más volt a program. Busz- szal kirándultunk egészen a messzi lengyel határig. Meglá­togattuk a rozsbereki textilüze­mei, jártunk a demjénfalvil csepkőbarlangban. Lanovkávali utaztam a Lomnici csúcsra., Csodálatos, volt onnan a kila-1 tás: lehetett látni a Sztarij Smokooecet, Üjtátrafiiredet. Óri ősi vízesést láttam, a moraja messzi kilométerekre is elhal­gász vagyok, Tiszalökre járok horgászni... De ■ megint visszatér a mun­kára, az üzemre. Amikor ter­veiről beszél, új módszerek, új eljárások kerülnek terítékre. Piriikkel gyorsítani lehet a ter­mel :'stt a gondot pedig az el­Az ifjúság helytállásáról sok­ezer kiváló ifjúmunkásunk tesz bizonyságot. Ez a mátészalkai fiatal traktoros több. mint négy­ezer forintot keres havonta lel­kiismeretes munkájával. avult gépek, a szűk hely jelen­tik.. Mert a munkásember gond­jai 'összefonódnak az üzem gondjával. Tanyi Tivadar, a lakatos se­gédüzem brigádvezetője egy a sokezerből. Munkásember, aki­nek keze nyomán születik az élet, az ország jövője. Nagy a felelőssége ... látszott. Csónakáztam a Csorba tóban, ismerkedési estéken vet­tem részt sok külföldivel a leg­szebb szállodákban... — Világlátott ember lettél — irigykednék társai, — De mi is megyünk majd ... Balaton, , német . tengerpart, Albánia, Szovjetunió ... Meg­nyíltak az üdülők kapui a ma­gyar dolgozók előtt. Népes cso­portok indultak az Ibusszal, vagy a szakszervezettel minden­felé. A két felejthetetlen hét élményei után lebarnulva, meg­hívva, kipihenten térnek vissza a munkapadokhoz, a szántóföl­dekre, vagy az íróasztalok mel­lé. S van miről mesélni a kol­legáknak Jelenünk és jsvlnk Évfordulót ünnepiünk, ket­tőt is. A népi alkotmány megszületésének tizenegyedik és a népi hatalom megteste­sülje, a tanácsolt megalaku­lásának tizedik évfordulóját. A valóságban nem az év­fordulókat. hanem azokat ün­nepeljük és azokat köszönt­jük, akik hozzásegítettek ben­nünket, hogy legyenek ilyen évfordulók, akik forradal­mi módon döntötték le . a sokféle korlátot, mely népünk boldogulásának útjában ál­lott. Alkotmányunk megszületése szentesítette Magyarországon a népi hatalmat, a proletár­diktatúrát. Mint államunk j alaptörvénye, alkotmányunk j kifejezi országépítő munkánk eredményeit, s megjelöli to­vábbi fejlődésünk útját is. „Évtizedes harcokban meg- edződöít munkásosztályunk vezetésével, az 1919 évi szó- j cialista forradalom , tapaazta-1 tataival gazdagodva, a, Szov­jetunióra támaszkodva, né-. pünk megkezdte a szocializ­mus alapjainak lerakását, s j országunk a népi demokrácia; útján halad a szocializmus felé. E küzdelem és ország- épilő munka mar megvaló­sult eredményeit. országiunk} gazdasági és társadalmi szer-1 kezetében végbement ala^ve- i tő változásokat fejezi ki és a! további fejlődés útját jelöli meg: a Magyar Népköztársa- i ság Alkotmánya”. — mondja ki az Alkotmány bevezetője. Tizenegy esztendeje szab > törvényes keretet Alkotmá­nyunk harcos, munkáséle­tünknek. S a régi rendszer { volt urai az 1956-os ellenfor­radalomban hiába próbálták J megfosztani a magyar dolgo­zókat (örvényes jogaiktól: | többé senki nem foszthat meg minket az Alkotmány- biztosítottá jogoktól, a hata- I lom birtoklásától. Taná­csainkban a dolgozók maguk j gyakorolják az állambatai-1 mat, s intézkedéseik a haza ! javára, nemzedékünk és az! elkövetkező nemzedékek bői- r dogulására szolgálnak. Kettős ünnepünkön boldo­gulásunk, jövőnk ünnepét is üljük. \ Minden faluba eljut a könyv', az újság, a kultúra. Megnőtt falusi dolgozóink lanulnivágyása is. A Lomnici csúcson 4 Eqry a sokezerbői

Next

/
Thumbnails
Contents