Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-19 / 169. szám
Nyírderssen most e% a jelszó t gyors tarlóhántás—minél több másodvetés Kigyúlt a fény megyénk nagy írójának szülőfalujában — Nyírderzs a télen lett szövetkezeti község, s az itteni Új Erő Mtsz máris a járás egyik legjobb szövetkezeti gazdasága. Náluk nemcsak az aratás, hanem a tarlóhántás és a másod vetés is jó ütemben halad. A Nyírbátori Gépállomás üzemgazdásza mondta ezt a dicséretet s a július 12-i határszemle utólag teljes mértékben igazolta szavait. Bizonyságul álljon itt néhány tanulságos számadat: Az Oj Erő tervében szereplő 377 hold kalászosból július 12-ig 282 holdat arattak le. (Egy kévekötő aratógép 106 holdat 30 kézi kaszás pedig 176 holdat.) 150 hold tarlót szántottak fel 10—12 cm mélyen másodnövények számára, 15 hold tarlót pedig előkészítettek homoki lucerna alá. 300 holdas másodvetési tervükből már megvalósult 60 hold csillagfürt zöldtrágyának, 20 hold vetés pedig vegyes takarmánynak. Mindez dicsérendő dolog egy ilyen fiatal, hirtelen megnőtt közös gazdaság esetében (204 tagja, 1970 hold lett a határa a télen). S amint kiderült nem kis része van a sikerekben a határozott és szakszerű vezetésnek, a kommunisták, a tagság szorgalmának ,mint Petis Györgyöknek, Sántics Józsefeknek, Kimák Mihálv és Zuró János brieádiának. Az elnök nagy elismeréssel emlegette a Nyírségi Kísérleti Intézetet és a Hodászi Állami Gazdaságot az olcsó minőségi vetőmagért és patronálójukat, a Nyírbátori FJK-t, állandó politikai és gazdasági támogatásáért. De azért volt és van ma is aggodalom az időjárás miatt, mert eltolódott a gabonák érése és ezzel együtt az aratás, tarlóhántás és másodvetés ideje is. A növényápolás nem gátolta a munkákat. Csupán a kukorica gazoló kapálása és a burgonya utolsó töltögetése esett össze az aratással. Azonban volt rá munkaerő, mert a gépállomás egy aratógépet, két kormost és egy Zetort bocsátott rendelkezésre, így mód volt arra, hogy ahol július 2-án learatták az árpát, ott 4-én már a kormos buktassa alá a tarlót, ennek nyomában pedig elindulhatott a másodvetés. Nagy az igyekezet, s mire e sorok megjelennek, kérdés: lesz-e aratnivaló? A tarló is jócskán megfogyatkozik, mégis marad jelentős hántási és vetési munka július második felére, amikor a szokásos kánikula je- lentkezhetik az idén is. (Bár, mit lehet tudni, az idén szeszélyes az időjárás.) Akár jelentkezik, akár nem, az eddigi esők jó hatásúak voltak a talajra, ezért a tsz-ben jelszó lett: a lehető leggyorsabban végezni a tarlóhántással, minél több másodvetést biztosítani. Miért sürgős munlta a tarlólianiás Papp Ferenc tsz-elnök és Ger- gelyfy Miklós, a nyugdíjas állományból aktív szolgálatra je- jelentkezett, tapasztalt főagronó- mus szerint a tarlóhántás gyors elvégzését tudományos meggondolások alapján különböző gyakorlati előnyök miatt szorgalmazzák. Melyek ezek az előnyök? Gyors tarlóhántással nemcsak Védjük, hanem gyarapítjuk is a talaj vízkészletét. A gabona learatásával megszűnik az árnyékoló hatás és ha nem forgatják le gyorsan a tarlót, kiszárad a felső 5—10 centiméteres réteg. Ez nehezíti a későbbi talajmunkák elvégzését, nagyobb vonóerőt kíván és az utónövényeknél gyakran 15—20 százalékos terméscsökkenést okoz, ami megfelel 2—3 mázsás szemesterménynek. Az ilyen kiesés az Üj Erő határában több százezer forintot jelentene. A megkeményedő felső talajréteg „nem veszi be a csapadékot, mert gyorsan elfolyik és elpárolog, majdnem olyan gyorsan, mint a tűzhelyre cseppentett víz. A meghántott föld felső rétege viszont szivacs módjára szívja be még a futó esőket is, s ezáltal nő a talaj vízkészlete. A tarlóhántással biztosított talajnedvesség, a lebuktatott tarló és egyéb növényi rész — ami kombájntarló esetében 40—60 mázsa istállótrágya szárazanyagának felel meg — a talajbaktériumok hatására értékes humuszanyagokká, felvehető ! tápanyagokká alakulnak át. A hántatlan, kiszáradt talajokban lecsökken a baktériumok tevékenysége, s így a termésfokozó hatás elmarad még az egyébként tápanyagban gazdag talajokon is. Tarlóhántással védekezünk a gyomok és rovarok kártétele ellen, ami adott esetben igen , jelentős lehet az utónövényeknél. A vetési bagolypille, a mocskos pajor, a gabonafutrinka a tarlóra és a gyomokra rakott petékből szaporodnak el. Jobb előzetesen és olcsóbban védekezni a gyomok és rovarok ellen tarlóhántással, mint utólag á költségesebb permetezéssel. Végül a tarlóhántás alapja a koraőszi vetésnek. A meghántott talajokban még a legnagyobb szárazságban is marad annyi Tarlószántás nedvesség, hogy a vetőszántást jól el tudják végezni. A másod vetés jelen tősége Az :Üj Erő Mtsz-ben két fontos célt szolgál a másodvetés: a. Tervük szerint 180 hold másodvetésű csillagfürt a zöldtrágyázás célját szolgálja. 150 hold csillagfürt a jövő évi burgonya alá, 30 hold pedig egyéb kapás alá kerül. A Westsik-féle homoki vetésforgók alkalmazásával, zöldtrágyával, istállótrágya nélkül is megoldják a talajerő visz- szapőtlását és a terméseredmények növelését. A tsz állatállománya — bár állandóan fejlesztik — még nem nagy: 29 ló, 64 szarvasmarha, 123 sertés, 627 juh. A háztájiban 170 szarvasmarha és mintegy 180 darab sertés van. A nyerhető istállótrágya mennyisége tehát még nem fedezi a tsz szükségletét. Ezért a zöldtrágyázásnak és a főnövényként termelt pillangósoknak (amire az Üj Erőben is szép példa van) igen nagy a jelentősége. b. Másik fontos cél: minél több takarmányt biztosítani a fejlődő állatállomány számára. Tervük szerint 120 hold másodvetésű takarmányt termelnek, amely fedezi az összes takarmányszükséglet felét. A másodvetésű takarmány haszna nemcsak az, hogy ugyanarról a területről kétszer nyernek termést, hanem a tél elejéig megnyújtják általa a zöldfutószalagot. A csibehur, tarlórépa, csa- lamádé, silókukorica, homoki lucerna, édescsillagfürt, takarmány- káposzta stb változatos, friss, lédus, vitaminban és fehérjében gazdag zöldtakarmányozást tesz lehetővé, sőt a silózással egészen újig elláthatják az állatállományt. Az Űj Erő vezetői és tagsága arra törekszenek, hogy a jövedelmezőbb és nagyobb állatállomány számára' férőhely építése mellett a másik fontos előfeltételt, a takarmánybázist is megteremtsék. Másodtermesztéssel ezt a célkitűzést is előrelátóan és gazdaságosan szolgálják. Hasonló helyes tettekkel egyengessék tovább az első — minél gazdagabb — zárszámadás útját. Zajtai Antal. Féléves szorgalom eredményeként 1960. július 15-én kigyúlt a fény Tiszacsécsén, Móricz Zsig- mond szülőfalujában. Ez év januárjában láttak munkához a TITÁSZ szakemberei és a félmillió forint értékű munkát sikeresen fejezték be. A villamosítás során 1,66 kilométer kis, és 1,3 kilométer hosszú nagyfeszültségű hálózatot építettek meg. Az ünnepélyes avatáson megjelentek a megyei tanács, a TITÄSZ képviselői is. t Julius közepén már a házakban gyúlt ki a fény. A nagy író szülőházában — a ház műemlékjel- lege miatt — továbbra is lám£a világok Ugyanazon a napon avatták a falu villamosítását . a szomszédos Milota községben is. „Ünnepélyesen fogadom“ Nagy sürgés-forgásnak lehettek tanúi a szemlélők szombaton délután a Vásárosnaményi Járási Tanács dísztermében. Kilenc beregi gyerek névadó ünnepélyére készülődtek. Egymás után álltak meg a kocsik az épület előtt, magukkal hozva a kicsit izguló szülőket, a rokonságot, s nem utolsó sorban az ünnepély főszereplőjét; a gyerekeket, akik különféleképpen, hangosabban, vagy csendesebben viselték az „ünnepi zaklatást". A mamák, karjukon az újszülöttekkel az első széksorban foglaltak helyet, mögöttük a papák, a tanúk és a vendégek, öt óra után a terem elcsendesedett. Kozma Lajos, a községi pártszervezet titkára megnyitotta az ünnepséget, majd Varga András, a községi tanács elnöke üdvözölte a megjelenteket. Mindenki mea- hatódott egy kicsit, mikor az ünnepélyes csendben kihirdette a kicsinyek neveit. A gyermekek Varga Csaba, Szász Alajos, Szász Anna, Mária, Kapi Éva, bíró Katalin, Gecsei Sándor. Gergely László, Szőke Katalin és Gere László talán nem is érezték a pillanat fontosságát, csöndesen szundikáltak, vagy éppen sírtak anyjuk ölében, ki-ki a természete szerint. A vendégek néma felállással hallgatták a szülök fogadalomté- lelét. „Ünnepélyesen fogadom, hogy a gyermekemet becsületes, a dolgozó néphez hű emberré nevelem. Arra törekszem, hogy á szocializmus hű állampolgárrá legyen’’. S fogadalmukat a tanúkkal együtt aláírásukkal pecsételték. A meghatott ünnepi hangulat boldog zsongássá olvadt. Az' anyakönyvvezető szép, a gyermekek nevét tartalmazó emlék-, lapot nyújtott át a szülőknek, s a nőtanács tagjai virággal kedveskedtek. Az úttörők is részt kértek az ünnepélyből: hangulatos kis kultúrműsort adtak. A szülők és a vendégek aztán ® rendörklubba vonullak, ahol a fehér asztal mellett, magasra, emelt pohárral kívántak a beregi kicsinyeknek nagyon-nagyon boldog életet. S, ha ez a sok jókívánság, ami ezen a koraestén étté ü gyermekeket, megfogan, akkor valamennyi nagyon becsületes, na-, gyón jó munkás és legalább -f- 150 évet élő lesz ... 72 kasza arat az ilki Dózsa Tsz-ben Nem ment valami könnyen az aratás szervezése az ilki Dózsa Tsz-ben. A premizálás bevezetése azonban gyökeresen megváltoztatta a helyzetet, egyszerre nagyobb lett a munkakedv. Sokat számított ifj. Szászi József községi párttitkárnak, Szécsi Ferencnek, a Hazafias Népfront elnökének és Koncz András terményfelvásárlónak a példamutatása Is. Hárman összefogtak és együtt kezdték meg az aratást. Bőven akadtak követőik; a tervezett harminc helyett 72 kaszás :állt munkába nyolcadikán. Vállalta a tagság, hogy az aratást 10—12 nap alatt befejezi. A tagokon kívül bekapcsolódott a munkába a gépállomás is. Nagyon jól végzi a gép is az aratást* nem panaszkodnak rá a tagok. Juhász János könyveié Újra. íffhon A nyírbátori Vörös Csillag Tsz-ben azonnal aláforgatják.. tarlót, hogy a másodvetésekkel is gördülékenyen haladjanak. (Hammel felv.) A Nyírbogdányból Kemecsére ve- zető út baloldalán egy kévekötő aratógép zúg a nyírbogdányi Rákóczi Tsz búzatábláján. Megállók egy néhány percre kévékből alkotott sorok közt, mert érdemes. Szemet lelket gyönyörködtető ez a munka, amit ez a gép végez, nehéz lenne egy elmaradt szálat találni. Beljebb már keresztben van az élet, de a kereszten túl, a lábon álló gabona szélén még serény munka folyik. De most megáll a négy kasza, lekerül a tarlóra, szépen egymás mellé, gazdáik is lepihennek egy kicsit a frissen kötött kévékre. Talán ez az első igazi nyári nap az idén, amikor már azt lehet mondani, hogy másodmagával süt a nap. A kis társaság azonban nem sokat ad a melegre, (őket még a fiatalság életereje (hevíti, ami erősebbnek bizonyul .a napnál. A fiatal lányok, fiúk szüntelenül ugratják egymást, egy pillanatig sem maradnak nyugton, hol az egyik, hol a másik „kerül terítékre”. Most éppen Nagy Istvánon, 2gy barnára sült, izmosvállú fiatalemberen a sor, de nem hagyja magát. Két hete még bányában dolgozott, csillés volt, ma pedig már itt arat a gyerekkora óta ismert fiatalokkal. Annak ellenére, hogy a bányász munka sem gyerekjáték, az első napokban szokatlan volt a kaszanyél, ahogy meséli, pedig már nem először vette kezébe. Két évvel ezelőtt amíg el nem ment, kaszált már ő sokszor, dehát minden munkához szokni kell. Most már azonban úgy megy, mintha mindig ezt csinálná. A z elmúlt két évre terelődik a szó, arra, hogy milyen volt a munkája, a fizetése. A munka nehézségére csak legyint, neki nem volt nehéz, a fizetésével - nagyon meg volt elégedve. Jó volt ott a közösségi élet is a kultúrcsoportokban, a labdarugó csapatban is játszott. Egyszóval nem volt panasza semmire. Mégis hazajött a téeszbe dolgozni. Ebben ugyan közrejátszott az is, hogy édesanyja egyedül él, dolgozni már nem nagyon tud, de mégsem úgy beszél hazajövetelé- röl, mint kényszerről, kényelmetlen lemondásról. Két évvel ezelőtt, amikor elment, nem gondolta, hogy visszajön, akkor sem* amikor hetenként borítékban kapta a fizetést és mégsem bánta meg. Éppen félévkor állt munkába, de ahogy számítgatja, kétszáz munkaegységet még megkeres ebben az évben. Együtt lehet az édesanyjával, jobban segíthet néki. Focizni itthon is tud, van a téesznek csapata és kezd a KISZ élet is fellendülni. Augusztus húszadikára színdarabbal készülnek. Amikor jelenkezett a közösben* azt sem tudta, hová menjeni: minden brigádba hívták. Mindezt nem nagyképűen, büszkélkedve meséli, hanem boldogan mosó-' lyogva, nehogy azt gondoljam egy pillanatig is, hogy nem szívesen jött. Közben magához öleli a mellette ülő huncut szemű kis. barnalányt, „meg aztán ezt is nagyon szeretem, azért jöttem haza”. I* eláll a kis csapat, megfenik * a kaszát, elindulnak. Pista még hátra szól a következő kaszásnak, hogy meg ne vágja a marokszedőjét. Ahogy elnézem lendületes suhintásait, nem is csodálkozom rajta, hogy mindegyik brigád magának szerette volna, különösen, ha sok lány volt benne... —aal~2
