Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-06 / 158. szám

Ausztriai körúton (folytatás ax 1. oldalról.) Hruscsov a vendégek szakadat­lan derültsége közepette kezét széttárva megjegyezte: na tes­sék. Pedig hajlandó lennék rög­tön aláírni a megrendelést, mert a kommunista állja szavát. A szocialista azonban, mint látha­tó, visszalépett. Pittermann ek­kor a megrendelt áruk fizetési módjának tisztázatlanságával próbált válaszolni, de a harso­gó nevetés és taps közepette sza­vait nem lehetett hallani. Csak iÄruscsovnak a zajt túlharsogó fcaagja hallatszott, amint egye­bek között azt mondotta: ami a fizetés módját illeti, a Szovjet­uniónak van mivel megfizetnie « vásárolt cikkeket. A munkás tisztában van azzal, hogy az életért és mindenért munkájával kell megfizetnie. Hruscsov ezután Linzben is megelégedésének adott kife­jezést a szovjet—osztrák viszony alakulása felett. Űjabb derültség közepette hozzáfűzte: nem tudja, hogyan gondolkodik erről Raab kancellár, de a megelégedettség­re minden okuk meglehet. Ami egyébként Ausztriát illeti, Hrus­csov — egy pillanatra sem szű­nő derültségtől kísérve — moso­lyogva azt mondotta, ha osztrák lenne, nem tudja melyik pártnak lenne a tagja, de annyi bizo­nyos, hogy a szocialista párt tagja nem lenne. Igaz — fűzte hozzá — a néppárté sem. Félve attól, hogy a propaganda gyanú­jába kerül, nem árulja ugyan el .hogy most melyik párt tagja de annyit megmondhat, hogy ez a legjobb párt. Ekkor ismét pattogó, de tré­fásra színezett szóváltás alakult ki Hruscsov és Pittermann kö­zött, aki megjegyezte: ez a leg­jobb párt Ausztriában a legki­sebb párt. Hruscsov azzal ri­posztozott;’ hogy még a kommu­nista világ is csak egy harmad része az egésznek és ha Pitter­mann úgy véli, hogy a kisebb a jobb, akkor teljes egészében egyetért vele. Az Egyesült Osztrák Vas- és Acélművekben megtartott ebéd igen jó hangulatban ért véget és az óriási kombinát munkásai­nak ezrei, akik a hangosan beszé­lőn közvetítve az ebéden elhang­zott minden szót hallhattak, óriási tapssal és éljenzéssel vet­tek búcsút a Wels felé útnak induló vendégtől. A szovjet kormányfő Welsben Hétfőn délután Hruscsov foly­tatta útját Ausztria tartományai­dban. A szovjet kormányfő és kí- ! sérete Welsbe, a nagy mezőgazda- sági központba érkezett, ahol minden évben megrendezik az osztrák mezőgazdasági vásárokat. Wels lakói már jóval a szov­jet vendégek érkezése előtt ki­vonultak az utcákra. A Raab kancellár kíséretében érkező Hruscsovot Hartmann osztrák mező- és erdőgazdasági minisz- '*er üdvözölte. Hruscsov ezután megtekintette «z állattenyésztési kutató intéze­ttet, majd a szovjet kormányfőt ** intézet udvarára kalauzolták, ahoi léét piros-febér-piros kar- eealctgos á’.latápoló egy-egy gyö- ínyórúen fejlett fajbikát tartott jkötőféken. Az újságírókkal az intézet vezetői közölték, hogy a szürkét Kompoménak, a barnát pedig Gustlnak hívják. Mindkét jól megtermett állatot előzetesen ünneplőbe öltöztették, vagyis farkukat, nyakukat, fülüket pi- ros-fehér-piros szalagokkal díszí­tették fel, sőt izmos szügyüket is egy-egy széles piros-fehér-pi- ros színű szalaggal övezték. Hart­mann mezőgazdasági miniszter itt elmondta, hogy az osztrák kormány ezt a két bikát adja ajándékba Hruscsov miniszterel­nöknek. Hartmann miniszter ebből az alkalomból rövid beszédet mon­dott. Ebben megemlítette, hogy az utóbbi években Ausztria ilyen fajtájú apaállatokat nagy szám­ban exportál a Szovjetunióba. Remélem, — mondottá — hogy ez az ajándék jelképezni fogja Ausztriának a Szovjetunióval va­ló gazdasági együttműködésre irányuló készségét. A protokoll törvényei kérlel­hetetlenül .szinte szünetet sem •engedve máris tovább hajszolták /útvonalán a szovjet kormányfő i «utóbusz-oszlopát A híres és Wwftedvel bécsi „fehér egerek”, Ia fehér bőrsapkát, bőrkesztyűt és i bőrszíjazatot viselő fekete bőr- ruhás motoros rendőrök ezúttal vidéken vendégszereplő éle mintegy zsinóron húzva maga után a hosszú autóbuszoszlopot, rákanyarodott Salzkammergut Ischlbe, majd Salzburgba vezető festőién szép szerpentinjeire, amelyek három mélyzöld színű tó — a Traun, a Wolfgang, és a Fuschl-tó — körül kanyarognak. Ezen az arisztokratikusnak ne­vezhető és Ferenc József császár vadászatairól és üdüléseiről hí­res környéken is feltűnően so­kan várták és üdvözölték a szovjet kormányfőt. A Traun tó partján fekvő ugyancsak festői és rendkívül előkelő Gmunden- ben a szó szoros értelmében zsú­folásig megtöltötték a kordon és a házfalak közötti utcarészeket a várakozók. Ugyanez volt a helyzet Enns- ben is, ahol szintén ezrek és ez­rek álltak a városka utcáin vá­rakozva és melegen üdvözölték Hruscsovot. Ischlben, Ferenc József egy­kori nyaralóhelyén a kastély parkjában fogadták a szovjet vendégeket, s alpesi rózsákból font csokrokkal köszöntötték őket. A gyönyörű ischli kastélyban igazi osztrák uzsonnával, habos- kávéval és csokoládés kuglóffal vendégelték meg a szovjet kül­döttséget. Hruscsov elragadtatva dicsérte Raab kancellár és oszt­rák kísérői előtt Salzkammergut festői szépségű vidékét, amelyről kijelentette, hogy méltán világ­hírű, s érthető, hogy a külföldi nyaralók százezreit vonzza ide. Ischlből tovább vezetett a szovjet vendégek útja. A tavak között kanyargó szerpentinút el­kalauzolta az autóbusz-oszlopot az ugyancsak sűrű erdőktől bo­rított hegycsúcsok között a mély­zöld színű Fuschl-tó partján fekvő fuschli kastélyhoz. Klaus salzburgi tartományfő­nök fogadta a szovjet kormány­főt és kíséretét. Hruscsov itt rö­vid pihenőt tartott. N. Sz. Hruscsov este 20 óra után érkezett Salzburgba és első útja Mozart szülőházához veze­tett, a Gertreide-Gasse-ba. A hétfői program következő állomása a Salzburgi Ünnepi Já­tékok újonnan épült színházpa­lotája volt, amelynek megtekin­tése után Hruscsov részt vett a salzburgi tartományfőnök és a város polgármesterének tisztele­tére adott fogadásán a híres salzburgi Residenz-ben. A foga­dáson Klaus tartományfőnök mondott üdvözlő beszédet, majd Hruscsov emelkedett szólásra. s most magam is meggyőződ­hettem véleményének helyessé­géről. — Ez a salzburgi látogatás már azért is rokonszenves nekem, mert Salzburg a nagy Mozart szü­lővárosa, akinek életörömet sugár­zó zenéjében az egész világ, az emberek milliói, közöttük a szov­jet emberek is gyönyörködnek. — Teljes mértékben elismerjük Salzburgnak, mint a népek kö­zötti kulturális kapcsolatok egyik európai központjának szerepét. Az itt rendezett zenei és szín­házi ünnepi játékok megérdemelt hírnevet vívtak ki maguknak és közismertek arról, hogy kiváló művészi teljesítmények nagyha­tású seregszemléi. Hruscsov , a továbbiakban hangsúlyozta: — Együttérzünk az osztrák népnek azzal a törekvésével, hogy békében és szabadságban éljen. Az osztrák nép volt a hitlerista agresszió első áldozata és jól tudta, mit jelentenek a háború szörnyűségei. — Ausztria semlegesség)' politi­kája révén részese a békéért ví­vott harc és a békés együttélés nemes ügyének. — Úgy vélem — folytatta Hruscsov — Ausztria nem szem­lélheti közömbösen azokat az eseményeket amelyek. Európában és különösen Nyugat-Németor- szágban történnek s nem lehet közömbös az iránt sem, hogyan alakul a továbbiakban a helyzet. Nem lehet rigyelmen kívül hagyni, hogy Ausztria közvet­len szomszédságában a re- vansista körök újabb erőre kapnak és egyre nagyobb be­folyásra tesznek szert. Még vannak egyesek, akik nem adták fel a „Nagy-Németország- nak” megteremtésére irányuló terveiket és nem akarnak bele­törődni a független osztrák ál­lam létezésébe. — Kérem ne értsék szavaimat olyan törekvésnek, mintha za­vart akarnék kelteni Ausztria és Nyugat-Németország kapcsolatai­ban. — Bár a szovjet emberek töb­bét szenvedtek a hitleristák ural­ma alatt, mint ’más országok népei, Németország iránti politi­kánkat nem arra építettük és most sem arra építjük, hogy el­lenségeskedjünk a németekkel. Képünk nem haragtartó, és tá­vol van tőle minden bosszúvágy. A német néppel éppenúgy mint minden más néppel, békében akarunk élni. A Szovjetunió rendkívül baráti kapcsolatokat teremtett a Német Demokrati­kus Köztársasággal, s ezeket a kapcsolatokat tovább szilárdítja és ápolja. Meg vagyunk győződve, hogy Nyugat-Németország és más európai népek kőzett igazán baráti kapcsolatok csak a re- vansizmusról és az agresszió­ról való teljes lemondás alap­ján lehetségesek. — Éppen ezért a szovjet kor­mány javasolta a Németország­gal kötendő békeszerződés aláírá-» sát és ennek alapján a nyugat- berlini kérdés megoldását. Az általunk javasolt rendezés azt célozza; hogy végre eltüntessük a második világháború maradvá­nyait és megteremtsük az euró­pai béke biztosításának reális alapjait. Ügy véljük, hogy ezt a problémát a legjobban úgy 'ehetne rendezni, ha ez a meg­oldás a nyugati hatalmakkal közösen megvitatott alapon nyu­godnék. Mindazonáltal, ha a nyugati hatalmak ebbe ném egyeznek bele, az érdekelt álla­mok kénytelenek lesznek békét kötni a Német Demokratikus Köztársasággal és levonni a minden ebből eredő konzekven­ciát. — Hangsúlyozni szeretném, hogy a Szovjetunió és Ausztria között jószomszédi kapcsolatok alakultak ki. — Igen nagyra becsüljük Ausztria semlegességét és nem fogunk közömbösen viselkedni, ha valaki ezt a semlegességet megsértené. N. Sz. Hruscsov végezetül mégegyszer köszönetét mondott a szívélyes fogadtatásért és poha­rát a szovjet—osztrák barátság­ra, a salzburgi tartományi főnök, a salzburgi polgármester és min­den jelenlévő egészségére ürítet­te. Hruscsov a fogadás után ismét helyetfoglalt „gördülő tanácster­mében” és kíséretével együtt visszahajtatott a Fuschl-kaslély- ba, ahol az éjszakát töltötte. M tf f Bizalmas , Szaholcsvármfgye fö'ifpinja J FŐISPÁN/ pqmiEK TITKAI Jem-nOMvTomr/Al/ Tények és dokumentumok a szabolcsi-szatmári titkos levéltár anyagából 8. Hruscsov elvlúrs poliaiir köszöntője a salzburgi dísz lobiul ásón Beszédének elején kijelentette: I meglátogathattuk. Anasztasz Iva- Rendkívül örülünk annak a Inovics Mikojantól hallottam, lehetőségnek, hogy .városukat I hogy Salzburg igen szép város, 1921 februárjában csinos fia­talasszony kopogtatott a nyír- túrai körjegyző, Gonda Bála hiva'alának ajtaján. A kopa­szodó, középkorú jegyző unat­kozva piszkálgatta a körmét, az esti tarokkcsatánál járt már az esze. — Bújj be! — kiáltott szo­kása szerint, mert azt hitte, valamelyik paraszt kérezkedik. Amikor meglátta az asszonyt, az iparosféle jobböltözetűt, ak; fiatal volt és szépen gómbö- lyödő, gyorsan letet’e a papír­vágó kést, beletúrt a hajába, és mohó öröm villant meg a szemében. Minden figyelmét lekötötte a látogató. — Kerüljön beljebb lelkem — biztatta a félszegen közele­dő nőt — mi jaratban van minálunk? . A barátságos hang felbátorí­totta az asszonykát. — Székelyből jövök tekinte­tes körjegyző út. A férjem kint van Amerikában, a gyer­mekemmel maradtam itthon, de most már mi is mehetüna- Útlevél kellene. Itt van rá a pénz, küldött az uram bőven, csak siessünk mar utána. A körjegyző felrántotta a szemöldökét. —• Hm... útlevél. •. Ügy tett, mintha erősen gon­dolkozna s közben az asszony szép csípőjét, domborodó mel­lét gusztálta. — Felírom a nevét! — mond­ta szigorúbban. — Kovács Istvánná. •. — Rendben van, Jöjjön visz- sza három nap múlva... nem, jöhet két nap múlva is... — Nagyon köszönöm tekin­tetes úr-.. Gonda legyintett. — Szóra sem érdemes az egész. Na, isten áldja! —Még kezet is nyújtott. Az asszony módfelett elcso­dálkozott azon, hogy a rossz- hírű körjegyző ilyen jámbor és szívélyes ember. Reménykedve ment el hozza két nap múlva Gonda vakargatni kezdte a fe­jét. — Már beterjesztettem, de késik a válasz, valami baj le­het. •. Na. majd utánanézek, bízzon csak bennem lelkem. Jöjjön három nap múlva. — Jóindulatúan mosolygott. Három nap múlva beállított az asszony. A jegyző felállt az asztala mellűi. —■ Tényleg baj van A rend­őrség akadékoskodik. — Jajistenem! — szaladt ki az ijedt kiáltás a fiatalasszony száján — nem csináltam én semmit az égvilágon. A jegyző melléje lépett, va­lósággal hozzádörzsólőzött. Foj­tott hangon mondta, valósággal suttogta. — Ne féljen, elintézem. Ma­génak megteszem. Rátette a kézéi az asszony vállára s véletlenül lecsúsztat­ta. Az asszony elpirult, két-há- rom lépést hátrált­— Köszönöm szépen... — rebegte és kiment a szobából. Az arca valósággal lángolt. Negyedszer hidegebb hangu­latban fogadta az asszonyt a jegyző, legalábbis igy mutat'a. ötölt-hatolt, csűrte-cgavarta a dolgot. Kovácsné azt hitte, hogy pénzt akar- Felajánlotta. — Ne tessék haragudni., de szívesen megfizetném a fára­dozásait, ha kgll. dollárt is adok... A jegyző felkapta a fejét, el­öntötte a forrósáé. Hirteltn felállt és az asszony mellé lé­pett, megragadta a vállát. — Tudod mi kell nekem?! Te, te kellesz! Te gyönyörű boszorkány! Az asszony felsikoltott, hát- raugrott. kirántotta az ajtót és futott, mintha gyilkos üldözte volna. Ausztria legszebb tájain a

Next

/
Thumbnails
Contents