Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-31 / 180. szám
IRODALMI FIGYELŐ Legújabb Petofi-könyveraki»!»! Tegnap fejeződött be a megyei öntevékeny szín játszó-rendezői tanfolyam Beszélgetés Lengyel Györggyel, a Debreceni Csokonai Színház rendezőjével A József Attila Művelődési Ház termeiben az elmúlt két hét alatt megyénk 35 öntevékeny színjátszó rendezője tanult a szokásos nyári továbbképző tanfolyamon. Egy részük már évek óta rendszeresen részt vesz a levelezői továbbképzésen és tanfolyamokon, de a többiek mögött is kisebb-nagyobb színjátszó munka áll. Tudósítónk felkereste és elbeszélgetett Lengyel Györggyel, a Csokonai Színház fiatal rendezőjével a tanfolyam sok tekintetben újszerű tematikájáról és az öntevékeny színjátszás előtt álló legfontosabb feladatról, — MILYEN IRÁNYBAN KELL FEJLŐDNIE AZ ÖNTEVÉKENY CSOPORTOK MUNKÁJÁNAK? — Sok helyen a színjátszó csoportok munkája kizárólag a próbákra és bemutatókra korlátozódik. Ez a gyakorlat csupán a közönségre gondol és nem veszi tekintetbe a csoport tagjai műveltségének fokozását. Az utóbbi időkben jelentős kezdeményezések születtek — a tanfolyamon is megfelelő hangsúlyt kapott e kérdés — hogy a színjátszó munkát szakköri jellegűvé tegyük. Mai eg klasszikus művek előadásánál árra kell törekedni, hogy az előkészületek alatt a szereplók alapos tájékozódást, ismereteket nyerjenek a bemutatásra kerülő mű korabeli társadalmi, politikai és gazdasági viszonyairól. Egy-egy darab rendezése kitűnő — sajnos eddig eléggé ki nem aknázott — alkalom, hogy a csoportok tagjainak érdeklődését felkeltsük és megismertessük velük az egykori irodalom, képző- és zeneművészet legjobb alkotásait. — MI A VÉLEMÉNYE AZ ÖNTEVÉKENY CSOPORTOK MÜSORPOLITIKAJARÓL? — A film- és színművészet csaknem mindenhová eljutó alkotásainak fejlődő igényessége szinte kötelezően írja elő, hogy s színjátszó csoportok müsorpo- litikájának is az eddiginél tervszerűbbnek, igényesebbnek és eredetibbnek kell lennie. Olyan műsorok előadását kell szorgalmazni, melyek a tájelőadásokra érkező színházak műsorain nem szerepelnek. Ezen a téren sokkal több bátorságra és kezdeményezésre van szükség az illetékes vezetők és rendezők részéről. Mindenekelőtt a színházak által sajnálatosan elhanyagolt egyfelvonásosok népszerűsítésére kell törekedni. A Népművelési Intézet kiadványainak határozottan emelkedő színvonala és sokrétűsége jelentős segítséget ad e tekintetben, de üdvös lenne, ha a rendezők önállóan kutatnának, tájékozódnának korunk magyar és külföldi irodalmában. — MIVEL FOGLALKOZTAK A TANFOLYAMON? — A tanfolyam tematikája jól Összevágott a Népművelési Intézet által tanácsolt tervezettél, a megyei igényekkel és kísérletező Felújítják a vásárosnaményi művelődési hasat Mintegy 200 ezer forintos költséggel felújítják a vásárosnamé- nyi járási művelődési házat. A felújítás során külső-belső tatarozásokat végeznek, de épülettoldással és átrendezéssel bővíteni is fogják a helyiségeket. Bővülnek az öltözők is, egy helyiségben klubszobát- rendeznek be. A korszerűsítéssel néhány évre megoldják a járási művelődési ház zsúfolt helyzetét. szándékommal. Az idei tanfolya- - mon a hallgatók kultúrpolitikai, időszerű kül-, és belpolitikai kérdésekkel, músorpoiitikáva,, díszlet- és maszkproblémákkal foglalkoztak. Legfőbb célom az volt, biztosítva a megfelelő szakmai színvonalat, hogy a résztvevők sokoldalú és önálló munkát fejtsenek ki. A négy darabot: Moliere: Kénytelen házasság és Hubai: Három csésze tea című egyfelvonásosait, valamint Móricz: Légy jó mindhalálig és Darvas: Kormos ég című műveiből részleteket egy-egy levelező hallgató rendezte. Jól bevált kísérletnek mondható, hogy a rendezői munkával eddig még nem foglalkozott hallgatók végezték a társ- illetve segédrendezői teendőkét, akik ilyen formán a napi gyakorlaton keresztül ismerkedhettek meg feladataikkal. Emellett munkánk jelentős részét képezte az irodalmi színpadok munkájának előre- lendítése és a versmondó kultúra fejlesztése, további megszerettetése. Ennek érdekében „Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet”, „Magyar táj magyar ecsettel”, „Szabadság szerelem” címmel költőink, íróink harcát a magyar nép szabadságáért, legszebb téjverseinket és szerelmi líránk gyöngyszemeit gyűjtöttük csokorba, kiegészítve néhány dráma-részlettel. — A különféle ünnepélyek megrendezése mindig gondot okoz a színjátszó rendezőnek. A tanfolyam ebben is segítséget nyújtott. A jelentősebb ünnepekre egy-egy hallgató elkészítette a 20—30 versből, jelenetből álló tervezetét, melyet legépelve minden színjátszó rendező megkap. Természetesen a megadott tervezet nem szentíras, ezeket más irodalmi műfajokkal színesíteni lehet. —péter— Kiadóink rövid pár hónap alatt már a harmadik Petófi- könyvvel lepték meg olvasóközönségünket. Bár a Petőfi-iro- dalom korábban sem volt elhanyagolt — csak örvendetes és dicsérendő lehet a szándék, mely mind teljesebbé kívánja tenni a költőről alkotott képünket, Mert az idézett könyveknek is ez a célja: plasztikussá tenni, emberi közelségbe hozni egy nagy kor nagy fiát. Három különböző kvalitású könyvről lesz szó, melyek mindegyikének megvan a jelentősége ebben a törekvésben. Egyet maga a költő írt — kettőt róla írtak. A Magyar Helikon Petőfi egy kevésbé ismert és keveset idézett művét adta ki: a Bolond 1st ókot. Kétségtelen, hogy ez a kis munka az olyan nagy epikus alkotások mellett, mint ’a János vitéz, vagy Az apostol — háttérbe szorul, mégis vannak olyan értékei, melyek a költő legjobb alkotásai közé emelik. Elsősorban hősének, ennek a szívünkhöz nőtt, kedves és hetyke csavargónak az alakja. Tipikus értelmiségi proletár: vándorszínész és vándordiák — aki egy tőről fakadt ezekkel a népi karakterekkel. Bolond Istókkal új társadalmi erők lépnek be az irodalomba, új idők jöttét jelezve. Lázongó öntudata, garabonciás mindenttudása, nyíltsága és őszintesége magát a költőt idézi, aki rajongó életkedvvel merül meg az életben a forradalom nagy erőpróbája előtt, s aki azt akarja, hogy mindenki boldog legyen. — A költő mintha megállítaná az időt ebben a kis remekműben, mert Bolond Istók boldogságával egy hányatott életszakasz zárul le, melynek nincs folytatása. Ennyiben tehát nem Petőfi a hős, mert az ő életének nincsenek ilyen felhőtlen pillanatai, — de kétségtelenül őt érezzük a vers optimista hangjában, ebben az életvidám készülődésben a nagy vihar előtt. Ebben látjuk a mű jelentőségét is: a jövendő pozitív és merész megsejtésében. A tetszetős és finom kiadványt Orlay Petrich Soma, a költő unokatestvére illusztrálta, az utószavakat Pogány Ö. Gábor és Sós Endre irta. Közvetlen és megragadó Olvasmány Dienes András riportkönyve: a Petőfi útján —, melyben az író hírlapi cikkeit gyűjti össze. Célja egészen nyilvánvaló: Petőfiről beszélni közérthető nyelven, a legszélesebb tömegek számára. Dienes, akit eddig mint kiváló tudóst és kutatót ismertünk — most szug- gesztív erejű riporterként mutatkozik be. Nem tanulmányokat és nem értekezéseket ír, hanem őszinte és sodróerejű élménybeszámolókat, melye«, ugyanakkor tudományos hite- lűek is. Noha írójuk nem agy tervezte, összefüggő, összeilleszkedő írások ezek, melyekben hét várösón és hét falun át követjük nyomon a költő életét, küzdelmeit, örömeit és csalódásait — odalopva magunkat az ember közelébe. A kis gyűjteményt — mely bizonyára űjabo tömegeket fog megnyerni Petőn számára — a Hazafias Népfront adta ki S hadd szóljunk végül Békés István hasonló jellegű könyvéről —, amelyben nem írásban, hanem képekben, vizuálisan követhetjük a költő életét — a Petőfi nyomában c. impozáns s a maga nemében páratlan albumról. A nagyarányú vállalkozás megvalósulását csak üdvözölni lehet, hisz nemcsak a közönség, hanem a tudomány számára is értékes munka. Békés Petőfi költészetét és emberi alakját bemutató több ezer kép és szöveg adatait gyűjtötte össze és rendezte el az életrajz kronológiájához alkalmazkodva. A hatalmas gyűjteményben sorra a szemünk elé kerül a szülői ház, az iskolai matnkula, melybe a költő nevét bejegyezték, a gyermekkori rajzok, a kaszárnya, mely előtt silbakolt, az utcák és tájak, melyeket taposott, az emberek, akikkel barátkozott, az újságok, könyvek, melyeket olvasott. Kiskőröstől egészen a segesvári csatatérig... De Békés még ennél is tovább ment: megkereste az öszszefüggéseket az ábrák és a leírások, az élmények és azok irodalmi vetületei között. Petőfi költeményeiből, naplójából és útleírásaiból kereste össze az ihlető momentumokat, melyeket aztán vizuálisan is feltámasztott. Festmények, rajzok és fényképek hosszú során keresztül pillanatokat., órákat vagy éveket idézett fel — néha csak jelképesen is — Petőfi életéből, sorokat, lapokat, gondolatokat műveiből. Idézeteit általában jól választotta meg. bár némelykor nem az elsőrendű forrásokat részesítette előnyben, s. a képek megválasztásában -sem volt néha következetes. Van azonban egy kirívó hibája: nem jelölte meg a képanyag keletkezési idejét! Az olvasó így bizony tanakodhat. vajon egykorú, vagy. későbbi ábrákkal áll-e szemben. Igen mostohán bánik. a forradalmár Petőfivel is. Jól tudjuk, hogy ennek a viharos korszaknak nagyon kevés vizuális emléke maradt, de azért egy kis leleménnyel lehetett volna ezen segíteni. Az album válogatása gondos és tárgyilagos .munka, mégsem ártott volna az élesebb történelmi és művészeti kritika. De ne feledjük érdemeit sem, mert az is van bőven. Kiválóan használható a magyar irodalom tanításánál is — éppen ezért hiányoljuk, hogy oly kicsiny példányszámban és oly drágán jelent meg. Egy további kiadással bizonyára mindkettőn iehet segíteni. Tasnádi Attila. Sokrétű leng a háztetőn Aki Tóth Jánost ismeri, azt hihetné róla, hogy belépés után egyszeriben lelkileg is téesz-taggá vált. Sok apró töprengés, alapos fontolgatás után saját elhatározásából, önként, tudatosan írta aiá a belépési nyilatkozatot, az az eset ott Kovács Péterrel, a haragosával az aláíráskor, az csak humbug, nem bosszúállás és nem aac. Azért volt az egesz tulajdonképpen, .hogy neve legyen a gyereknek. Most, az aláírás után mégis visszahőkölt egy kicsit. Megesik ilyesmi más emberrel is, ne tessenek ezen csodálkozni! Hogy mi ütött szeget Tóth János fejébe? Annak két oka van. Egyik ok a házprobléma, a másik: Szantnó Lajos. Hogy mind a kettő érthető, az rögtön kiviláglik. A megértéshez tudni kell, hogy esépléskor leégett Tóth János háza. Igaz, hogy 6 — nem is kicsit fölényesen — úgy tett akkor, hogy — „Hát oszt mit számít az? Be volt biztosítva.” Azonban, ha mélyebben belegondol az ember, egy házleégés mégsem tréíadolog, még akkor sem, ha be volt biztosítva. Később jobban belegondolt ebbe Tóth János is. A kártérítési díj harmincezer forint. Szép pénz ez így egysummában, ha megvolna a ház és nem kellene újat építeni. De új házra kevés. Kevés bizony. Látja ezt már maga is. Látja is, meg tudja is, mert számértő ember ő, aki ért a pénzhez is. A ház meg sürgős volna, mert nemsokára jönnek az emberek, amelyek a hideget hozzák: szeptember, meg november. Igaz, a dohány is hoz valamit. De mikor? Decemberben! A téesz is fizet valamit a két lóért, szekérért, mert a koca még a tehén maradt a háztájiban. Még akkor is kevés. Meg akkor is kéne vagy tízezer. Olyan ház kitelne belőle, mint volt, dehát olyat már csúfságból sem csinál. Ha már az isten is úgy akarta, hogy új háza legyen, akkor legyen ház, ne viskó! Ez okozott Tóth Jánosnak elsősorban gondöt. Másodsorban meg Szánthó Lajos. Ezelőtt 'bricskán járó ember volt ez a Szánthó Lajos. Még negyvenhatban, negyvenhétben is bricskán ment a földjére szétnézni. Még akkor is azt mondta a kepéjaratójának, hogy — „Ne hagyj olyan nagy tarlót, te, a kezed törjön el! Kell a szauna trágyának. Még anyit se tudsz, te marha, a fene a pofád! ’ Igaz ,a kepés se maradt adósa, mert így válaszolt vissza: — „Pofája van magának, meg a lovának, hájjá. Mennyen innen, míg szépen van, mert én Défósz-tag vágyók, osát ha még sokat povedül, belevágom ezt a kaszát!” Szánthó Lajos csak a földje végén merte düncyögni magában: — „Pusztulj el avval együtt, aki megtanított!” Két év múlva azonban már feltette a brieskát az ólpadra, kerekeit meg a há2padra, pantallóját meg a szekrénybe, as tavasztól őszig úgy járt gatyaszárban, (pedig Nyírfaluban már senki sem járt úgy), hogy mutassa, ő nem kulák, hanem egyszerű, szegény dolgozó paraszt. Ez a Szántó Lajos hergelte Tóth Jánost. Nem szemtől-szembe támadott már Szánthó, mint annak előtte, hanem alattomosan lapulva, az emberek háta mögött, ami még rosszabb, mert mire az érdekelteknek a füléhez jut a megjegyzés, a hántás, a rágalom, már súgja-búgja a fél falu. Tóth Jánost igen bántotta ez a pocskondia. Bosszantotta kegyetlenül. Tudta, hogy kitől származik. Azzal a gondolattal igyekezett türtőztetni magát, hogy „lesz még a kutyára dér”. Hanem a következő hullám úgy felkavarta lelkiállapotát, hogy kezdett a maga hitében megrendülni. Most meg már az hírlik, hogy Tóth János be akarja falazta tni a szekérszín oldalát, hogy legyen miben lakni a télen, m< rt a házépítés lehetőségét megette a téesz. A földet viszi, a jószágot viszi, a termést viszi. luesze neked, Tóth János! Jól betetted magadnak az ajtót! Most edd még, amit főztél! Erre Szánthó Lajos újabb követ dob a pocsolyába: — Befalazni? Miből? Hisz a kártérítést is a téesz zsebeli be. Tóth Jánosnak kuss! Kell oda a pénz, hogy legyen miből pijalni zárszámadáskor. Tóth János ezek után nem lelte a helyét. Csak jött. ment, le meg fel az udvaron. Orrát csavarta leégett házának a korom- szaga. Töprengett, tépelődött. Tudta, hogy nem minden szó igaz. Tudta, hogy a termés, még a pénz csak szándékos zavartkeltés, róthásztó rágalom. De a ló meg a szekér! Mivel hörd ő most követ, vályogot, földet, meg ami kell? Így is kevés a pénz az építkezésre, hátha még a fuvar is megterheli. A végén még igaza lesz Szánthó Lajosnak. Hoppon marad, ha beköszönt az ősz. Akkor pedig ő mehet a Tiszának maga elől is, a család elől is, meg a falu elől is. Megúszná valahogy ezt a nagy csúfságot, ha érvényteleníthetné azt az aláírást. Hej, hogy a nyavalya minek .s bírta ide tömi akkor azt a tanítót! ★ — János! Mi van veled? Már harmadszor kiáltok. Te meg füled bottyát se hajtőd, mint aki nagy szót hall. Gyere csak közelebb! Mondd csak! Meg van már rendelve a kű? Faanyagot mi adunk hozzá, cserép meg van a Tüzépen elég. Vagy palával akarod? Ahhoz kiutalás kell, dehát ilyen esetben azt is el lehet ’«tézni. Mert csinálnánk már ezt a házat, míg be nem áll az őszi ú
