Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-29 / 178. szám

A városi fiatalok érdekében Minden esztendőben újabb és újabb fiatalok hagyják ei az is­kola padjait, hogy az életben szakmát válasszanak és tovább tanuljanak. Sok ilyen fiatal akad Városunkban, Nyíregyházán is. Egyik az építőiparban, a másik a mezőgazdaságban helyezkedik el. Nem lehet azt mondani, hogy munkalehetőség nincs. Van bő­ven és az általános iskolát vég­zettek előtt lehetőség áll, hogy szakmát tanuljanak. Sokszor az a baj, hogy egyedül áll a fiatal, s nem tudja, melyik szakmát vá­lassza, vagy hol is jelentkezzen. Ezért lenne helyes, hogy a vá­rosi KISZ-bizottság és az illeté­kes üzemek között megfelelő kapcsolat fejlődne ki a jövőben. Ennek alapján a városi munkás- fiatalok elhelyezésében is többet tudnának segíteni. Jelenleg lehetőségük van a nyolc általános iskolát végzett városi fiúknak arra, hogy bog­nár, kovács, asztalos, kőműves, lakatos, szobafestő, cipész, víz­vezetékszerelő szakmát tanulja­nak. Helyes lenne, ha a városi KISZ-bizottság és a KIOSZ fel­vennék egymással a kapcsolatot és segítenének ■ a szakmunkás- utánpótlás nevelésében, s abban, hogy ezeket a szakmákat újabb liatalok sajátítanák el, szakmá­juknak kiváló mestereivé válná­nak. Hiszen valamennyire szük­ség van egyre nagyobb ütemben fejlődő szocialista iparunkban. Már pedig az nem lehet közöm­bös, hogy lesz-e elegendő szak­ember. e h Áldozatos munka a távbeszélővonalak helvreállításáért w A rendkívüli időjárás megyénkben több helyen károkat oko­zott a távbeszélő vonalakban. Nyíregyháza és Baktalórántháza, valamint a megyeszékhely és Balsa között megszakadt a tele­fonösszeköttetés. Több helyen a város belterületén is megron­gálta a vihar és az eső a kábeleket. A posta műszaki dolgozol áldozatos munkával a hajnali órákban végezték a munkát, hogy megteremtsék a telefonösszeköttetést. Gépkocsival, a tömegzavar- felelős Sándor József művezető irányítása mellett azonnal a helyszínre siettek. Kiváló munkát végzett a brigád minden tagja: Benkei András . vonalfelvigyázó, Deli József, Gaga András, Meggyesi István, Darkó Ferenc, Répási László és Kontrák Lajos. Ezért az áldozatos munkáért valamennyit dicséret illeti. Élen jár a ..Partizán“ brigád — Készülnek a cséplésre Nyári híradás Csegöldről Termelőszövetkezetünknek 658 kát. hold kalászos learatásával kellett megbirkózni. Amikor eze­ket a Sorokat írom, még van va­lamelyes aratnivaló, de mire az újság léközli, akorra. aligha ma­rad — hacsak az időjárás meg­engedi. Gépet, sajnos, csak kis területen alkalmaztunk, mert a szeles idő eléggé összekuszálta a terményt. A tagságnak viszont annál keményebb munkát jelen­tett a fekvő gabona levágása. Nem kis büszkeséggel jelenthe­tem, hogy 78 kaszásunk, három brigádban, , egymással párosver­senyben vetélkedve, kitett ma­gáért. Legutóbb a Partizán bri­gád került élső' helyre, de a töb­biek sem sokkal kerültek mögé. A munka megszervezéséről és a jó hangulat keltéséről idejében gondoskodott a pártszervezet és a vezetőség: A nagyon meleg na­pokon a földművesszövetkezet segítségével hűsítő Italokat biz­Megmozdult a gyár tositottak a dolgozók részére, ér­tékelték a verseny állását és se­gítettek, ahol és amivel csak le­hetett. így szövetkezetünkben a többi munka is jól halad. Az aratással egyidöb.en elkezdődött a tarlóhántás és a másodvetés, vetőmag rendelkezésre áll. A be- hordáshoz a fogatok és a kijaví­tott szekerek készen állanak; a terményraktárt kifertőtlenítettük, az új termény befogadására al­kalmassá tettük. Épitőbrigádunk is serénykedett, eddig 2 darab 20 férőhelyes sertésszállást és egy darab 250 férőhelyes szabad szál­lást építettek fel növendékek ré­szére. Ifj. Szalhmári István levelező. Büntessék meg a tiszarádi járdarongá ókat! Községünkben, Tiszarádon 106 ezer forintos költséggel járda épül. A munka nagyrészét már el is végezték. Kis, 840 lelkes községünk dolgozói örülnek az új járdának, hiszen a régi világ­ban ilyen kis faluban járdáról nem is álmodhattak. Az örömbe azonban üröm is vegyül: hol a Baromfi­feldolgozó Vállalat, hol pedig a Tejipari Vállalat gépkocsija töri össze az új járda szélét. Ne nézzük tétlenül, hogy a dolgozók pénzéből épített szép járdánkat egyes lelkiismeretlen gépkocsivezetők tönkretegyék! Aki a közvagyont rongálja, bün­tessék meg! GYŐRI SÁNDOR vb. titkár, Tiszarán. <>»»>«»•■■■»»»■»»»« ......................... Táblás burgonyacukor A Deniecseri Burgonyakeményítő Gyárban megkezdték a burgonyacukor kisláblás, szeletes gyártását. Farkas Fe- renené dolgozik a töltőgéppel. Egyszerre 60 darab ötdekás tábla burgonyacukor kerül ki a gép alól. A lányok és asszonyok celofánba csomagolják az ötde- kás burgonyacukor táblákat. Az első szállítmányt a napok­ban küldik a kereskedelemnek. Rövidesen árusítani fog­ják a boltok a táblás-szeletes burgonyacukrot. Egy tábla 1 forintba kerül. (Foto: Hammel József.) Hatalmas erő kül írhatom: a mun­kában a kommunista dolgozók jártak az élen. Még vasárnap is arattak. Engem is meghívtak. A mun­kában eltöltött né­hány óra tapasztala­ta adta nekem azt az ötletet, hogy megír­jam e lelkes munka­csapat értékes, példa­mutató helytállását. Felemelő érzés volt látnom a nyugdíjas Turzai Sándor gé­pészt és feleségét dol­gozni. Senki sem hív­ta őket, de ők látták, hogy megmozdul a gyár ... Kitűnően dol­gozott a mókáskedvű Lautner Jenő kom­munista lakatos, s a szintén kommunis'a Dorogi Zsigmond is. Mindenki kitett ma­gáért. Almási elvtárs párttitkárt betegsége sem riasztotta vissza attól, hogy a munká­ban elől ..járjon. A munka e .lelkes köz­katonái a hazaszere­tetből, munkaszere­tetből, a szocializmus iránti hűségből kitű­nően vizsgáztak. Még csak annyit: ha Önök alkalmasnak tartják e kis írást, kérem kö­zöljék le, — ha nem, úgy tegyék el emlé­kül a szocialista munkásöntudat doku­mentumaként. Buda­pestről, ezerkilenc- százhatvan július hu­szonkettedikén: Puskás Jenő, az ’Északi Járműjaví­tó Vallalat dolgozója. Sokat fejlődött a műszaki ér­telmiség és a munkások együtt­működése a termelésben. Sok mérnökünk, technikusunk van már, aki latbaveti minden tu­dását a szocializmus építése érdekében. Újabb százak sora­koznak melléjük. Közülük so­kan kaptak magas kormányki- tüntetést, s jelentős anyagi előnyeik is kifejezik, mennyi­re megbecsüljük a kiváló mű­szaki értelmiségi dolgozókat. A párt nevelő munkája már eddig is valósággal újjáfor­mált sok rég- mérnököt és technikust. A 6. számú Mély­építő Vállalatnál emlekeznert rá, hogy Abos János főmérnök régebben magába zárkózoti volt, nem élt úgy a dolgozók között, mint most, nem segí­tette úgy a munkájukat, mint most. A vállalat kommunistái tudják, hogy a főmérnökben nagy értékek vannak. Lenyese­gették a hibáit. Ma ő a mun­kahelyek egyik leggyakoribb látogatója. Nagy szeretettel magyarázza a munkásoknak a helyes műveleteket. A munkásé*, mérnökök, technikusok alk< tó együttmű­ködése hatalmas erőnek bizo­nyult, mely az üzemek százai­ban járul hozzá a tervek si­keréhez. jelentős újítások szü­letéséhez, a termelésben fel­merülő nehézségek legyűrésé­hez. Az eiedmenyert ellenére az utóbbi időben több mérnök, technikus szóvátette: úgy ér­zi, hogy munkahelyén nem becsülik meg eléggé. Még mindig hallatszanak az üze­mekben értelmiség-ellenes han­gok. Különösen az építőipar­ban hallani ilyet. Eltorzítján pártunk es kormányunk poli­tikáját, amely a becsületesen dolgozó mérnökök és techni­kusok erőteljes támogatására, a műszak, értelmiség legszéle­sebb ré egeinek megnyerésére iráryul. Láb? ->iutsük egvo helyeken abban a formában jelentkezik, hogy az üdülte­tésnél háttérbe szorítják őket, az új lakások kiutalásánál ..megfeledkeznek’ rólurt. Az ilyen sérelmek is elveszik a kedvet. Előfordul, hogy a mi­nisztérium, vagy a vállalat igazgatója nem egyszer fontos termelési kérdésben hoz dön­tést anélkül, hogy meghallgat­ná a műszaki értelmiség véle­ményét. Vannak üzemek, ahol úgy vélik, nem igazi értekezlet az, ahol nem jut ki alapos fejmo­sás a műszakiaknak. Igaz, hogy sok helyen nem támogat­ják eléggé a versenyt a fő­mérnökök. technikusak, de ez nem jogosít fel egyetlen ■ szak- szervezeti titkárt,, .vagy párttit­kárt sem arra, hogy most már a versenyszervezés minden hibá­ját — azokat is, amelyeket a szakszervezet és a pártszerve­zet követett el — egyesegye- dül ezzel magyarázzák: „nem biztosították a müszartj feltéte­leket”. Elvtársi kritika helyett ledorongolják őket. Ez. elég gyakran megtörténik. Az ilyen magatartás gyengíti a műszaki vezetők tekintélyét s ahhoz ve­zet, hogy nyomott hangulatban végzik a munkát. A műszaki értelmiség még tisztán nem lató, ingadozó ré­szét nem ünnepélyes kijelenté­sek fogják meggyőzni. Sokkal többet ér az, ha például a párttitkár barátian elbeszélget velük, meghallgatja problémái­kat, személyes gondjaikat. S >- kát használ a szívből jövő. biztató, bátorító szó. Mi kell ahhoz, hogy üze­meinkben végké).p felszánt­juk az értelmiségel’enes han­gulat maradványait? Minde­nekelőtt az a megértés, hogy a becsülettel dolgozó műszaki értelmiségi a munkásosztály, a nép megofzásából irányítja a termelést és munká'ával a szo­cializmus építését szolgaija. Ha ma még néhány üzemben ha­ragszik a munkás a műszáki értelmiségire, azt nem csupán rét. (Remény van rá, hogy rövidesen sokan hazajönnek, mert itthon is meg­találják számításukat. Magam már tizen­nyolc éve, hogy vár rosban élek ...) Segít­ségükre siettek azon­ban a szövetkezetiek­nek. Nem is idegen­ből, hanem a faluból. Ugyanis a mi falunk nem egy kis istenhá- tamögötti fészek. Gyára van a község­nek, melyet a Kelét­magyarországi Ken­der és Rostkészítő Vállalat egyik tele­peként üzemeltet. Munkásainak zöme a faluból verbuváló­dott. Többségük már „hivatásos” munkás, egyrészük még két- laki életet él. Ezeket a munkásokat hívta össze gyűlésre Almási elvtárs, a gyár párt­titkára. A gyűlé?en a segítségüket kérte az aratási munkához. A dolgozók többsége jelentkezett. Elhatá­rozták: második mű­szakként 20 hold bú­zát aratnak le. (Amint utólag hallottam, ezt a vállalást már túl­teljesítették.) Aki dol­gozott már reggél hattól délután keltő­ig, mint gyári mun­kás, az tudja igazán, milyen feladatra vál­lalkoztak ezek a mun­kások: Nyolc órai megfeszítő igyekezel ut.án. beállni a bú: zatábla végibe.. Magam ugyan pártort- kivüli vagyok, épper ezért elfogultság nél­Nem vagyok híva- J tásos tollforgató. Töb- J bet van a kezemben kalapács, mint író- i eszköz. Ennek ellené- | re a kialakuló szó- 1 cialista .öntudatnak i olyan kézzel fogható 1 jelét, tapasztaltam a i közelmúltban, amely ' feltétlenül papírra kí­vánkozik. . Néhány nappal eze­lőtt szűkebb pátriám­ba, Porcsalmára utaz­tam. Falunk kora ta­vasszal lépett a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodás útjára. Igyekeztem haza, s a tovahaladó vonat ablakán kitekintve láttam a közös gaz­dálkodás máris mu­tatkozó szép jeleit. Négyzetesen vetett hatalmas kukorica- táblák haragoszölden húzódnak a vasúti töltés mellett. A szé­pen gondozott kapá­sok szomszédságában közel ezer hold ara­nyos búzatábla rin­gatta milliónyi kalá­szát. .• Minden kalász kaszára éretten várta a szorgos munkáske­zeket. Igen ám, de a bő terméssel a szövetke­zet egymaga nehezen tudott volna megbir­kózni. Munkaerő ugyan van elég a szövetkezetben — de nem mindenki bírja az nehéz küz­' hez a mun- , egészsé- kellenek. luból sok aeirö más isi kényé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents