Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-14 / 139. szám

„Aranybánya44 a Tisza partján Tízezres hacsajarm 1 isxabexdéden K épre [t vény 11 A nagy gát gerincén állva fes­tő ecsetjére kívánkozó képet ólel át a szem. A Tisza fűzes-rekettyés partok között kanyarog s két ol­dalt őrséget állnak az ezüstös, vagy fényeszöld levelű nyárfák. A gát és a Tisza ölelésében egy külön kis világ; tengerszemre em­lékeztető kerek tó, rajta és a part- jón lassan hullámzó sárgásfehér szőnyegek. A tavat valamikor a Tisza ere­je vájta ott, ahol laza, könnyű rétegre bukkant s mikor kordába szorították, itthagyta a kerek ta­vat, — emlékeztetőül. És gyakor­ta, majdnem minden tavasszal újra meglátogatja „testéből” sza­kadt utódját és ilyenkor' szinültig tölti jó, friss Tisza-vízzel. A tó partján frissen épített, még vakolatlan vályogház áll. Mellett; apró, hosszú épületek sorakoznak, amelyek tetején a tűző nap, az eső, a szél még nem érkezett bar­nára cserezni a sárga szalmafede­let; a fából, sövényből és sárbó' alkotott falon is látszik: az építő kezek nem regen hagyták abba a munkát, Eleven szőnyeg Kacsákból A vízen és a parton elterülő szőnyeget kacsák ezrei alkotják s mintázata a sokezer élénksárga csőr és a csillogó, fekete gomb- szemek; A tiszabezdédi Kossuth Terme­lőszövetkezet területén vagyunk. Rá ez Géza állattenyésztő. Nagy Lászlóné ós Varga Ica baromfi­gondozó társaságában. S körülöt­tünk négy és félezer kacsa, a né- hányhetes sárgapihéstől a kéthó­napos pecsenye-kacsáig. A tél végén, a tervkészites ide­jén, a szövetkezet tagjai nagyon húzódoztak a baromfineveléstöl. A vezetőség addig érvelt, hogy van vizük bőven es jók az adottságaik, míg megtervezték a kilencezer kacsát. Még nagyobb volt a gond, amikor nem akarták vállalni a kacsák neveleset. Gombos Gabor- né volt az egyedüli, aki tavaly baromfi tenyésztési tanfolyamot végzett, de egy embernek fizikai­lag lehetetlen annyi jószággal fog­lalkozni. Aztán fordult a kocka, A ta­nácstitkár felesége, ifjú Daku Gyuláné, s bizonyára az asszonya rábeszélésére Gombos Gábor is, — elmentek tanfolyamra, kitanulni a kacsatenyésztés fogásait. Néhá- nyan pedig vállalták, hogy a meg­érkező naposkacsákat pár hétig előnevelik a házaknál levő üres istállókban. Így megérkezhetett két hónap­pal ezelőtt az első ezres kacsa- szállítmány a Kossuth Tsz-oe. A vezetőség igyekezett megkülön­böztetett gondot fordítani az apró jószágokra, de magukra a gondo­sokra is. Prémiumrendszert ve­zettek be az elhullási százalék csökkentésére és a súlygyarapo­dásra. 25 kacsa — prémiumként Az eddigi eredmények? — Daku Gyulánénál, Daku Ber- tglannénál, özvegy Lázár István- néná', B. Nagy Sándornénál, Nagy Lászlónénál, Kai Sámuelnél és Varga Ilonánál voltak előnevelés­ben a kacsák — mondja Rácz Gé­za. — A korábbiak három, a ké­sőbbiek két hétig. Aztán kerültek ki a telepre. Daku Gyuláné há­rom hét alatt hatvanhat munka­egységet szerzett a gondozásért és súlygyarapodás után s a tervezett alatti elhullás eredményeként hu­szonkét kacsát kapott prémium­ként. Daku Bertalannénak — aki többet. 13B0 kacsát nevelt három hétig — 73 munkaegysege, hu­szonöt prémium-kacsája lett. És a többiek is mind nagyon jól meg­találták a számításukat. — Látná csak — mondotta Var­ga Ica — mekkora az érdeklődés a kacsa tenyésztés iránt! — Most már mindenki jönne szívesen . •,. A két-három hetes előnevelés után 47—49 dekás átlagsúllyal ke­rültek ki az apróságok a telepre. Persze, csak egy részük, mert a szakaszos szállítás utolsó transz­portjai még a házaknál vannak. A kilencezres, sőt, mint ahogy meg­fejelték a tervet, a tízezres lét­számnak még két és félezer híja van, ezeket később szállítják. Rz eleven arany A szövetkezetnek nagy tervei vannak. Az első ezer, nyolchetes kacsát a napokban átadjak a ke­reskedelemnek, Az utána követ­kező „korosztályokból” kétezret tenyésztésre akarnak meghagyni s ezek tojásai szinte fedezik majd a kisvárdai keltetőállomás szük­ségletét. Sok gondosságot, mun­kát, takarmányt igényel az állo­mány, de megéri, megtalálják benne számításukat, „Aranyba­nya” ez a telep.. ? A fő gondozókkal, a Gombos- hazaspárral, akik a „szezon” kez­dete óta kint laknak a telepen a részükre épített házban, nem si­került találkoznunk. Szabadnapo­sok voltak. De a másik két gon­dozó elmondotta, hogy hajnali fél négykor már munkába kell Eldöntötték a felszabadulási zenei pályázatot Csak egyetlen díjazásra érdemes pályamű volt A megyei tanács és a népfront megyei bizottsága hazánk felsza­badulásának 15. évfordulója al­kalmából nagyszabású pályázatot hirdetett tudományos, irodalmi, képzőművészeti és zenei alkotá­sokra. A képzőművészeti pályá­zat eredményéről már korábban beszámoltunk. A zenei pályázat értékelését most közöljük. A zenei pályázatra 17 mű ér­kezett be. A pályámaműveket Budapestre, a Magyar Zenemű­vészék Szövetségéhez küldték el­bírálásra. A szövetség írásbeli ja­vaslata alapján a pályázatot hir­dető szervek úgy döntöttek, hogy az első díjat nem adják ki, a má­sodik díjat, s a vele járó 3000 forintot a „Dal a szabadsághoz” és a „Túl a Tiszán” című vegyes- kari kórusmüveknek ítélte oda. Több díjat nem adtak ki. A mű­vek szerzője Vikár Sándor, a állniok, készíteni az abrakot, szál­lítani, felaprózni a lucernát es egyéb zöldtakarmányt a falanx jószágok részére. Szorgalmuk, odaadó gondosságuk eredménye, hogy semmi vész nem ütötte lel eddig a fejét a telepen. Gomboséi ketten, egy hónapban csak a gon­dozásért nyolcvan munkaegységet kaptak s az első transzport elszál­lítása után tudják meg, mennyi a súlygyarapodásért írandó munka­egységük. Ezer darab után ez közel kétszáz egységet jelent. Jól állnak az elhullási százalékkal is. A négyezerötszázból alig volt har­minc elhullásuk, aminek jó részét a napokban lezajlott felhőszaka­dás idézte elő. így a kacsa-pré­miumra sem lesz panaszuk ... Ezeket láttuk, hallottuk a bez- dédi Tisza-parton A látottak meg­győző ereje, a baromfigondozók lelkesedése, a vezetőség bátor kez­deményezése szép példáját adjak annak, hogy a közös tenniakarás mindig meghozza áhított gyümöl­csét. S. A. A kép történelmi múltúnk egyik emlékezetes eseményé (kiemelkedő hősét) örökíti meg. A megfejtőknek részletesei meg kell írni a fenti esemény mikor, hol történt, milyen tör tcnelnii eseményt ábrázol a kép. A megfejtés a Magyar Hon védelmi Sportszövetség Szaboles-Szatmár megyei elnökség) (nevelési osztály), Nyíregyháza, Szabadság tér 7. címére kül dendo. A rejtvénypályázat 16 számozott képből áll, melyeke keddi cs pénteki számainkban találnak meg az olvasók. A; értékes díjakról már korábban beszámoltunk. * ­nyíregyházi állami zeneiskola igazgatója. A „Dal a szabadsághoz” című mű szövegét Győri Illés György írta, akit 500 forint jutalomban részesített a bíráló bizottság. A himnikusan szárnyaló szöveget halkan induló dallam intonáija, mely a szövegnek megfelelően emelkedik. Polifonikus, fugato ré­szek váltakoznak benne szépen hangzó homofon részekkel, hogy a végén, mint a szabadsághoz in-; tézett himnusz zárja le a művet.: A „Túl a Tiszán” című vegyes­kari mű szabolcsi gyűjtésű (Nagy­halász) ballada. A drámai része­ket festő disszonáns hangzások, az osztott szólamok s a nagy hangterjedelem miatt nem kezdő énekkaroknak van szánva a mű. De a Jó2sef Attila Művelődési Ház központi kórusától szívesen hallanánk mindkét kórusművet. 1— ..... A4 , 'l(tv y r Tibbszörös vizsgálat — a panaszos menhaliga’ása aélki Harmadszor Is a „pauaszköny v heíyeíí’ Április t:-én cikk jelent meg lapunkban „Panaszkönyv helyett” címmel. Megírtuk, hogy szerkesztőségünk megvizsgálta Bernáth Ferencné nyíregyházi asszony panaszát, Bemáthné panaszkönyvbe akarta írni a kisvasút Beloiannisz téri irodá­jában, hogy a városból érkező villamost gyakran nem várja meg a Sóstó felé induló járat; Panaszkönyv helyett azonban durva elutasítást kapott Barabás József forgalmi szolgálattevőtől. Cikkünk nyomán a Debreceni Vasútigazgatóség helyettes ve­zetője levelet írt szerkesztősé­günknek. Mivel azonban levelé­ből nem tűnt ki, hogy a mulasz­tókat milyen felelősségrevonás- ban részesítette, s az sem, hogy mi volt a panasz oka, levelét nem tartottuk elfogadhatónak s ezt a május 25-i lapunkban megjelent „Ismét panaszkönyv helyett” című írásunkban kife­jezésre is juttattuk. Ezt azonban a Debreceni Vasútigazgatóség vezetői a megyei pártbizottság­nak írt levelükben kifogásolták. Utólag bemutatták azonban a vizsgálati jegyzőkönyvet, s eb­ből a következőket állapítottuk meg: CIKKÜNK UTÁN a Debre­ceni Vasútigazgatóság helyettes vezetője által irányított vizsgá­lat során csak a Nyíregyháza— Beloiannisz téri vasutas sze­mélyzetet hallgattak meg, s Bernáth Ferencné panaszost nem! Ezt egyébként bizonyítja a hozzánk küldött levelük kezdő sora is, amely így hangzik; „Szemtanúk állítása szerint...” Hivatkoznak Bernáthné állító".«- gos felindultságára, helytelen I magatartására. A vizsgálat tehát egyoldalú volt, ami helytelen. Arról sem olvashattunk az igaz­gatóság helyettes vezetője által lapunkhoz küldött levélből, hogy az április 16-i esetről írt igazoló jelentésben javasolták, vonják felelősségre Bernáth Ferencné férjét, aki egyébként vasutas, mert felesége szégyent hozott a vasutasokra.;. (?!) Ez példátla­nul egyedülálló arcátlanság az utóbbi időben! MINDEZEK ELLENÉRE a Debreceni Vasútigazgatóság megfelelően orvosolta Bernáthné panaszát, amit velünk utólag, a személyes beszélgetés alkalmá­val közöltek. Ezek szerint írás­beli figyelmeztetésben részesí­tették Görög János elvtársat, a nyíregyházi állomás helyettes vezetőjét. Balta József elvtársat, a kisvasút Beloiannisz téri iro­dájának vezetőjét és Barabás József forgalmi szolgálattevőt. Idézünk a Barabas Józsefnek küldött írásbeli figyelmeztetés­ből: „ ... megállapítottam, hogy pa­naszosnak az ön ellen irányuló vádját emelt hangot használva utasította vissza. Ezen eljárást helytelenítem . .. Nem lehet nél­külözni az utas meggyőzésé szerény viselkedéssel megn; tatására kellett volna tőrei nie... Kerülje az utasó) szembeni mindennemű han; kodást, udvariatlanságot. E leges hasonló panasz eseté jövőben szigorúbb elbírál; számíthat”. EZ A FIGYELMEZTET bizonyára elégtételt s2olgá Bernáthnénak és elíogadh Mivel azonban bennünket mint már említettük — az tézkedés es felelósaégrevc módjáról nem tájékoztattak, mi utóbbi írásunkban jogc kifogásoltuk. Ugyanis nem tehetünk arról, hogy a vizs lat eredményéről felületesen jékoztatták szerkesztőségül! Ez az eset is arra int, hog dolgozók jogos panaszát sói dalúan szükséges megvizsgá megfelelően orvosolni, n utólag tette ezt a Magyar lamvasutak Debreceni Igazg; ságának vezetője, és pártbi* ságának titkára, akik szerűéi sen jártak megyénkben, végié sen tisztázták, és lezártak ügyet bár most sem került a panaszos meghallgatasara Nagy Til Képes híradót Indít a mátészalkai művelődési ház Érdekes és hasznos kezdemé­nyezés született a mátészalkai Zalka Máté járási művelődési házban. A járás életéről, kiemel­kedő eseményeiről, létesítményei­ről fényképeket készítenek, s azo­kat diapozitív lemezre másolják. Eddig már — rövid szöveggel — MOZIK MŰSORA BÉKE MOZI: Montparnasse 19. Modigliani festőművész élete, nagyszabású francia film. Előadások kezdete: fél 5, fél 7 és fél 9 órakor. DÓZSA MOZI: Rászedett udvarlók NDK filmvígjátek. Előadások kezdete: 4, 6 és 8 órakor. GORKIJ MOZI: Nyomorultak I—II. rész. Színes francia—olasz- német film. Előadások kezdete: 4 és 8 órakor. MÓRICZ ZSIGMOND MŰVELŐDÉSI HÁZ: Dulszka asszony er­kölcse. A századforduló álszent kispolgárai. Csehszlovák film. Előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. előadást tartottak Nyírcsahc ban. a község életének bemuts savai. De a jövőben nem c a községekben, hanem Mátás; kán, a moziban is rendszeresít fogják a „képes híradót”, an gát hetente frissítik. A „ké híradót” a szünetben vetítik mi KELETMAGYARORSZÄG \ Magyar Szocialista Munkás! Szaboles-Szatmár megye) Bízottá és a Megyei Tanáéi lapja. Felelős szerkesztő: Balin! Lajos. Kiadja: a Ketetmagyarország L (riadó vaiialat Felelős kiadó: Farkas PáL Szerkesztőség: Nyiregyneza; íiti tér 11; Tel: 18-79; IS-71, 18-71. Kiadóhivatal: Nyíregyháza; Zsda: u. L Tel: »-00, Kéziratot nem orrúnk meg, és a adunk vissza.) Terjeszd a Magyar Posta. Etftíl: aető a helyt postahivataloknál kézbesítőknél. szaDoics-szatmai megyéd Nyom ipari Vállalat. Nyíregyháza.- 06 GySrgy tt k 4L •

Next

/
Thumbnails
Contents