Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-12 / 138. szám

tlléf pr»l9tér/9l tff ** • »!•*•*f FII. ÉVFOLYAM, 138. SZÁM. Ära 70 fillér I960. JÜNIUS 12, VASÁRNAV A holnap nagyszerű tervei: Sefejeződik a falu villamosítás — Bútorgyár, konzervgyár épül lyíregybózán — Húsz millióból rekonstruálják a húsüzemet — Kórház, csecsemőotthon, szociális otthon és közfürdő a megyeszékhelynek A megyei Lanacs vb. tervoeztá- sn mindig fontos, sürgős, de ist különösen nagy munkát vé- znek az osztály dolgozói. Pár- nk VII. kongresszusának útmu- ásait következetesen betartva, irányelveknek megfelelően, és megye helyzetét, adottságait és körülményeket ismerve készítik Bepillantás megyénk II. ötéves tervébe el a második ötéves tervjavasla­tot Ez a munka megköveteli, hogy az osztály dolgozói minden nap megbeszéljék a feladatot, a problémákat. Tegnap éppen egy ilyen érte­kezlet után sikerült néhány per­cet beszélni Kocsis László elvtárs­sal, az osztály vezetőjével és be­mi aujzonyauik A minap olvastam az újság- n, hogy a fűtőház nőbizott- ga a MÁV kultúrotthonban zmetikai bemutatót rendé­it, az egészséges életmódhoz ikséges jóga légzésgyakorla- k bemutatójával egybekötve, laratlanul is arra gondoltam: ti, a fűtőház asszonyai is agyságos asszonyok” lettek, zmetika kell nekik, meg jó- , meg divat. Hiszen valami- r csak a nagyságos asszo- ok és kisasszonyok jártak •zmetikushoz, hogy munkát’ aságtól elpetyhüdt bőrüket, gy zülött éjszakák ráncait kozmetikus „szépséggé, báj- * varázsolja. Ugyancsak nagyot néztek Ina a nagyságák, ha a köz- etikushoz beállít egy fűtö- zi munkásnő, hogy a mun- ban, nélkülözésben koravé­nt arcát rendbehozassa. Va- tzínűleg ki is kérték volna jguknak az „impertinenciát”, szén még a „proliszagtól” is ■óztak és jaj lett volna annak kozmetikusnak, aki ilyen pa- tnseket vállal. No de egy izmetikus sem volt ilyen ve- élynek kitéve, hiszen melyik unkásasszony tudta volna egfizetni a borsos kozmeti- li számlát? S ma már egészen termé- etes dolog az, hogy a fűtőház szonyai részére kozmetikai nácsadót tartanak, hogy mun­is és parasztlányokkal van le minden kozmetikai bolt fodrászüzlet, hogy rekord­jaimat bonyolítanak le sabolcsban az illatszertárak, így az üzletekben valóságos rrsengés folyik o legdivato- .bb holmikért. Egyszer-kétszer hallottam ostanában néhány idősebb nber méltatlankodását: — Nézze meg ezeket a mai atalokat. Rúzs kell nekik, eg nylonblúz, meg francia azúr a... Igen, kell nekik. Kell, szük- \ges, hogy a parasztlány koz­metikussal tüntesse el arcáról napszítta szépiákét, hogy a munkáslány a legdivatosabb itélyi ruhában pompázzék a étvégi táncmulatságokon, a olgozó asszony friss dauerrel a ajában igyekezzék munkahe­lyére. Mert ők érdemlik meg azt is, hogy szépek legyenek, hogy divatosan járjanak, hogy tetsszenek mindenkinek. Meg­érdemlik, mert becsületesen él­nek, megdolgoznak a szépség­re szánt forintokért is, nem úgy, mint az egykori nagysá­gák, akik drága pénzen vett szépségüket is sokszor áruba bocsájtották. Ez talán fáj néhány ember­nek .Fáj, hogy a mi lányaink, a mi asszonyaink, a mi fiatal­jaink szépek és egészségesek. Napirenden van városaink­ban és falvainkban, üzemekben és falusi kultúr otthonokban a sok divatbemutató, háztartási tanácsadó, kozmetikai előadás. Minden ilyen rendezvénynek az a célja elsősorban, hogy a di­vatnak, ízlésnek megfelelően azokat is megtanítsa helyesen öltözködni, akik még nem szok­ták ezt meg, s rábírja őket a rendszeres szépségápolásra. Mert nem mindegy az, hogy sötét ruhához milyen színű nyakkendőt kötünk, az sem. hony kék szemhez milyen rúzs illik. Hagy szó ez, hogy erre már gondolhatunk, sőt nemcsak gondolhatunk, hanem gondol­nunk is kell. Hiszen átvettük a hatalmat a nagyságák vilá­gától, értünk, dolgozó embere­kért történik itt minden. Fá­radságos, kütdelmes munkával hoztuk létre a Magyar Nép- köztársaságot vívmányaival, számtalan létesítményével. Egy­re szebb ízlésesebb minden város és falu, természetes hát, hogy arra törekszünk: legye­nek szebbek, divatosabban öl­tözöttek benne az emberek is. Eltűnnek életünkből sok mindennel együtt a szegény szagú régi rongyok, az agyon­mosott kartonok, a koravén, el­ráncosodott arcok, hogy átad­ják helyüket a szépségnek, frisseségnek, fiatalságnak. S így van ez rendjén. Akiknek pedig ez fáj, várja csak buz­gón vissza az intézők, csendő­rök, méltóságák és nagyságák országát. Várja csak, amíg bírja szusszal, mi közben to­vább szépülünk és fiatalo­dunk... Győri Illés György. pillantani megyénk készülő II. öt­éves tervébe. Szeretjük tudni a jövőt, hogy mit hoznak a holnapok, a követ­kező évek. örülni tudunk az éle­tünket boldogító, környezetünket szépítő és gazdagító, a jólétünket kényelmünket szolgáló, és sok munkát adó terveknek. Kocsis elvtárs nagy vonalakban vázolta a készülő tervjavaslatot, melyet rövidesen a megyei tanács végre­hajtó bizottsága hagy jóvá, aztán az ország felsőbb vezető szervei elé terjesztik. A második ötéves terv első éveiben a megye valamennyi községét villamosítani fogják. Nyíregyházán egy modern 600 férőhelyes mozit építenek. Több új üzem és gyár létesítése is a, tervben szerepel; többek közt egy 800 főt foglalkoztató nagy bútorgyár, konzervgyár és egyéb sok munkást foglal­koztató gyár. A jelenleginek többszörösére fej­lesztik a mátészalkai faipari üze­met és a létszám is a jelenlegi­nek többszöröse lesz. Korszerűsí­tik a nyomdaipari vállalatot. Fej­lesztik a téglagyárakat. A nyíregyházi húsüzemet 20 millió forint költséggel re­konstruálják. A megyében több helyen létesíte­nek sütőipari üzemet. Valamennyi tanácsi kezelésben lévő fahidat vasbetonhíddá építik át Többmillió forintot fordítanak a kereskedelmi hálózat kor­szerűsítésére. Befejezik a fehérgyamati kórház építését. Több, mint száz ággyal bővítik a vásárosnaményi kórhá­zat, és több, mint 200 ággyal a nyíregyházi kórházat. Nyíregyhá­zán egy 300 ágyas új kórház épí­tése van a tervben, továbbá új csecsemőotthon építése és 200 fé­rőhelyes új szociális otthon épí­tése. A megyében több gimnáziu­mot építenek. Százmillió forint körüli ösz- szeggel megoldják Nyíregyhá­zán a csatornázást és a vízve­zetékezést. Nyíregyházán új közfürdőt építenek. Csak örülni tudunk mindezek­nek. Második ötéves tervünknek ez a nagy vonalakban tett felvá­zolása is mutatja, hogy taná­csunkon a párt és a kormányzat irányelveit követve dolgoznak megyénk további felvirágoztatá­sáért, az emberek még szebb és boldogabb életéért. Az emberek, akik örülni tudnak a célkitűzé­seknek, rajta lesznek, hogy a leg­jobb tudással és szorgalommal a határidő előtt valósítsák majd meg a nagyszerű terveket. O. A. A Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárban megkezdték a Diacodon, az Oxycodon és a Narcatin tabletta gyártását, csomagolását és forgalombahozctalát. Ez évben hárommillió darab tablettát gyártanak. Már két tablettakészítő automata termel, egy munkáslány dolgozik két géppel. A Tiszavasvári Téglagyárban a nyári szezonban annyi nyers­téglát gyártanak és szárítanak, hogy a nagykapacitású , tégla- égeto kemencét a tél folyamán is üzemeltethessék. Lévai Júlia és Nagy Istvánné az utasításnak megfelelően rakják egymásra a nyerstéglákat, hogy gyorsan és tökéletesen szá­radjanak. Á megszáradt téglát „kazlakba rakják” és így tá­rolják télire. • (Foto: Hammel.) Közel egymilliós építkezés saját erőből a milotai Uj Élet Taz-ben Milotán, a tsz-községgé alaku­lás után egyik égető probléma­ként az vetődött fel, hogy kevés gz épület a közösbe kerülő jószág számára. A termelőszövetkezet vezetősége még a tavasz legelején elhatározta, hogy szót ért azokkal a tsz-tagokkal, akiknek az udva­rán kihasználatlanul állnak a csű­rök és pajták. Az épületeket megveszi s a bennük lévő faanyagot új is­tállók, növend.ékszállások, tisztátok építésére használja fel. Meg is vásároltak tíz ilyen épü­letet 250 ezer forintért (.ennyi az állam hozzájárulása a tsz-gazda- sás építkezéseihez). Az épületek­ből csak hármat bontottak el, a többit az idén még meghagyják, hogy ott dohányt szárítsanak. A három bontott épület anyagát a többi kitermelt fával együtt egy­részt már felhasználta az építő brigád, másrészt a többi épület­nél hasznosítják majd a nyár fo­lyamán. Egy hatvan férőhelyes növen- dékniarha-istállót már elké­szítettek, a falak vakolását végzik. Egy másik. épületnél lerakták az I alapot. Az idén tető alá akarnak meg hozni egy százas sertéshizlal­dát, háromszázas süldöszállást, hatvanas fiaztatót és egy nyolcva­nas istállót — egyelőre a lovak, később ■szarvasmarhák részére. — Egy épületben akarják elhelyezni- a segédüzemeket: darálót,, kerék­gyártóműhelyt stb. Az építkezéseket majdnem zök­kenőmentesen, saját erőből, saját építőbrigádda) végzik s állami térvárat számítva, kö­zel egymillió forint értékű épületet akarnak tető alá hozni. Van folyami kavicsuk is bőven a betonalapozáshoz, de a bökkenő ott van, hogy égetően szükségük lenne kétszáz mázsa cementre — de nem kapnak. Szükségletük el­enyésző részét „cserekereskede­lem” formájában fedezik akép- pen, hogy folyami kavicsot ad­nak cementért — de ez édes­kevés. Ismert dolog, hogy az építő­anyag tervszerinti elosztása, ami­kor az építkezések ilyen hallatlan méretekben folynak, nagyon fon­tos. De minden bizonnyal felte­hető, hogy egyes gazdaságok, vagy intézmények raktároznak a szükségletüket meghaladó meny- nyiségű cementet. Ilyen esetben a felső szervek segíthetnének a? olyan nagy lendülettel fészket ra­kó termelőszövetkezeteken, mint amilyen a milotai Oj Élet Tsz is. Mi újság Tiszavasváriban?

Next

/
Thumbnails
Contents